Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-26 / 73. szám
1 ft TOLNA MEGYEí NEPCJSÁG 1967. március 26. Óriási dolgot hallottam az egyik, régi szekszárdi ismerősömtől. Nem akartam hinni a fülemnek, de a szememnek már csak hinni kellett. Elvitt ugyanis a lakására és bemutatta mindazt, amit kicserélt. Uj tv-je van, mert Szekszárdon mindenkit megelőzve az országban, kicserélték a régi tv-jét. Csak rá kellett fizetni és vihette haza az újat. De kicserélték a rádióját, a függönyét, a fényképezőgépét, a porszívóját, a bútorát, a mosógépét... Az angyalát! Ez igen! Jutalmat, tízszeres jutalmat a szekszárdi kereskedőknek. Megérdemlik, Rászolgáltak! Megmutatták az országnak, hogyan kell kereskedni már az új mechanizmus bevezetése előtt is. Nem írtak sehova, nem kértek engedélyt — csak cselekedtek, Vgy, ahogy a kereskedői vérük azt megkívánta. Lehet, hogy hallottak valamit a swd postáról, és féltek. hogy elveszik a levél, amellyel az engedélyt kérik. Nem tudom. Egy biztos, én nagyon érdekes dolgot hallottam Jönköppingben, az egyik svéd városban. A jönköppingeni polgármesteri hivatal idézést küldött egy Svenson nevű polgárnak., hogy menjen be a hivatalba tanúvallomást tenni. A posta visszaküldte az idézést, azzal a megjegyzéssel, hogy a címzett halott. Néhány nappal később a hivatal újabb idézést intézett az említett polgárhoz, A posta ismét visz- szaküldte. de most már ezzel a megjegyzéssel: „A címzett még mindig halott!". Igazuk volt. Minek bolygatni a holtakat. Ha egyszer halott valaki, az másodszor is az. És a posta, a jelenlegi technikai felszerelésével képtelen levelet kézbesíteni, akár a pokolba, akár máshová. Azóta ezt az alapigazságot a jönköppingeni polgár- mesteri hivatal emberei is bizonyára megértették. Én viszont egy dolgot nem értek. Hogyan tudja egy kutya meg- jegi/ezni, hogy mikor kell ismét megjelennie a bíróság előtt? De, hogy jobban megértse a szerkesztő úr, hogy miről is van szó, elmondom a történetét. Amerikában, a Florida állambeli Delandiban történt, hogy John Bansonnak kedve szottyant megsétáltatni öt kutyáját. Amerikai módra, be is rakta mind az ötöt az autójába. Másnap gyorshajtás miatt idézést kapott a bíróságra. Igen ám, de John Banson nagyon elfoglalt ember. Ezért az egyik kutyáját küldte be, a bíróságra, hogy kérje a tárgyalás elnapolását. A kutya be is ment. Megállt a bírói pulpitus előtt. Kétlábra ágaskodott, szájában az idézéssel. Az idézést <j bíró asztalára ejtette, majd könyörgő nyüszítésbe kezdett. A bíró megértő pillantással mérte végig a kutya-ügyvédet, s csak ennyit szólt: „Oké, gyere vissza április 6-án!’’. Szorongva várom az április hatodikát. Kíváncsi vagyok, hogy a kutya-ügyvéd nem értette-e félre a dátumot, ugyanis a bíró egy kicsit halkan mondta. Jó volna utánozni! Nem a kutyát, hanem az amerikai Ida Zait asszonyt, aki minden reggel negyven fekvőtámasszal kezdi a napját, majd fejenállással folytatja és utána száz kerékpárgyakorlatot végez. Ezután elmegy az uszodába. A sportkedvelő hölgy 92 éves és ezzel az edzéssel 125 évig szeretne élni. Tessék, lehet utánozni! Nem kell ásitozni reggelenként, hanem gyerünk tornászni. Az ásítás reggel sem jó, de este — egyenesen veszélyes. A San Franisco-i te levizió egyik bemondónőjét egy műsor bemondása közben leküzdhetetlen ásítási inger fogta eL Ásított. És azonnal elbocsátották. Nem sokáig kellett búsulnia. Egy gyógyszertár azonnal állást ajánlott neki. A tv-nézők ezentúl is láthatják majd, amint bájos ásítással reklámozza — az altatószereket. Menten ásítottam volna az ásitás láttán, ha nem hallom mellettem a következő beszélgetést. Két nő beszélgetett. Egyszeresek azt mondja az egyi k: — Az én drága jó férjem, nyomban az esküvő után meghalt... Mire a másik.: — Sajnálom szegényt, de legalább keveset szenvedett... Jaj, most jut eszembe, hogy még nem szóltam életem legnehezebb feladatáról. Olyan nehéz feladat elé állított az egyik üzemi konyha, amikor otthon jártam, hogy alig tudtam megoldani. Második fogásnak krumplipaprikást adtak. A krumplipaprikás finom volt. Csak egy nagy baj volt. Mindössze négy vékony kar ika kolbászt adtak hozzá. Sokáig gondolkodtam azon, hogyan lehet úgy beosztani ezt a négy kariba kolbászt, hogy a paprikás krumplival együtt fogyjon eL Se előbb, se utóbb. Sikerült. A módszeremről most könyvet írok. Előre azért annyit elárulok: nem könnyű feladat. Aki nem hiszi, próbálja meg. Ezzel búcsúzom. Tisztelettel: Vendégek az űrből Egy szovjet tudós merész feltevése Vjacseszlav Zajcev, a Szovjet Tudományos Akadémia munkatársa merész feltevésre jutott. Azt állítja, hogy Földünket a legrégibb időktől kezdve látogatják más bolygók értelmes lényei. Harmincéves mozgalmas munkával sok-sok érdekes adatot gyűjtött össze erre vonatkozóan. íme adatainak egy része, amely a Szputnyik című orosz tudományos lapban jelent meg: 1965-ben-egy német hetilap egy kínai régész érdekes leleteiről adott hírt. „Kína és Tibet határán, a Ba- jan-Kara-Ula dombos, barlangokkal téli vidékén különleges kőlapokat találtak. A diszkosz alakú . lapokon kibogozhatatlan vonalak,' rovások, hieroglifák vannak. Úgy látszik, néhány ezer évvel ezelőtt a barlanglakok rótták ismeretlen szerszámmal. Eddig 716 ilyen megfejthetetlen írású lapra bukkantak. A kőlapok gramofonlemezekre hasonlítanak, közepükön nyílás van, onnan indul a szöveg, és spirálisan halad a lap széléig.” A Himalája rejtélye A német tudományos hetilap kommentátora megjegyezte: „A talált lemezek a legkülönösebb jegyzetek, amelyeket a régészek valaha is találtak.” A régészek és a hieroglifák szakértői sokáig hiába tanulmányozták a furcsa írásokat, nem találták meg a rejtély kulcsát. Amikor aztán megfejtették őket, olyan hihetetlen eredményre jutottak. hogy a pekingi tudományos akadémia megtiltotta közlését. Végül mégis kiharcolták, hogy nyilvánosságra hozhassák, a közlemény a következő hajmeresztő címmel jelent meg: „Tizenkétezer éves rovás, amely az űrhajókról mesél.” A Báján—Kara-ULa vidék barlangjaiban ma két törzs él, a Dropa és a Ham. Mindkét törzs tagjai nagyon alacsonyak, alig érik el a 130 centimétert. A tudósok mindmáig nem tudták őket egyetlen néoraizi csoportba sem sorolni. Ä ró'uk szóló adatok igen hiányosak. A régészek legnagyobb meglepetésére a megfejtett hieroglifák említést tesznek a két törzsről. „A Dropák a levegőből ereszkedtek le. A nők. a férfiak és a gyerekek tíz napfelkeltéig, a barlangokban rejtőzködtek előlük. Aztán a jelekből megértették, hogy a Dropák barátságos szándékkal jöttek, és felbátorodtak” — szól a jegyzet. A német tudós nem hitt a kőlapok rovásainak megfejtésében. „Úgy látszik, a Ham törzs egy írástudója tréfás kedvében volt, amikor űrhajókról írt. Az is lehet, hogy a különös lelet babonás hiedelmekről szól.” A másik megfejtett rovásban a Ham törzs írástudója amiatt panaszkodik, hogy az űrhajók tönkrementek, és a nehezen megközelíthető ' hegyvidéken nincs alkalom újat építeni. A kínai régészek mindenesetre fenntartással fogadták az adatokat. és a rejtélyes kőlapok darabkáit egy moszkvai tudományos intézetébe küldték, hogy többet megtudjanak róla. A moszkvai tudósok érdekes vizsgálatok után megállapították, hogy a kőlapok meglehetősen nagy mennyiségű kobaltot és más ismeretlen fémet tartalmaznak. Azt is megállapították, hogy a lemezek valamikor elektromos hatásnak voltak kitéve. A Bajan-Kara-Ula-i leletek azonban mindmáig megfejthetetlen rejtélyt jelentenek a tudósoknak. A perui legenda Peruban még ma is szájról szájra száll egy legenda, arról, hogy valaha reges régen az emberek az égből hulló bronz, arany és ezüst tojásokból keltek ki. A legendát feljegyezte egy francia író is, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Csak altkor kezdtek el érdeklődni utána, amikor egy francia ' hadnagy a Szahara közepén különös freskókat talált... Egy tudományos expedíció Henri Lothe francia tudás vezetésével megvizsgálta a falfestményeket. A freskók állatokat, vadáázjeleneteket, ábrázoltak, de itt-ott csodálatos figuráit bukkantak fel. különleges sisakban, öltözékben, amely az űrhajósok ruhájára hasonlít. Angyalok űrhajókban A kosovo-metohijai Decani kolostor falait 1350-ből származó freskók díszítik. 1964 tavaszán a kolostorban két újabb, eddig még ismeretlen freskót találtak. Az egyiken két űrhajóféle látható, az elsőben egy ember ül, feje fölött nincs glória, egyik kezével egy fogantyút tart és hátrafordul, mintha társa leereszkedését figyelné. A másik űrhajófélében szintén ember ül, egyik figura sem hasonlít a hagyományosan ábrázolt angyalokra. A kép fel* só részében angyalok vannak, figyelik a két űrhajó leereszkedő* sét, néhányan eltakarják szeműket, vagy befogják fülüket, mintha vakító fénytől és fülsiketítő zajtól védekeznének. A kép előterében egy csoport áll. Az emberek arcán félelem, zavar, bizonytalanság látszik. A másik képen is látszanak az űrhajó körvonalai. Az emberek a marslakók unokái ? Az ember keletkezése még ma is rejtély a tudósok előtt. A hagyományos és legjobban megalapozott magyarázat szerint az ember földi fejlődés eredménye. Mindmáig hiányzik azonban a fejlődés legfontosabb láncszeme, az átmenet az ember és a majom között. A tudósok az utóbbi időben igen merész feltevéssel foglalkoznak, amelyet mindezek a régi leletek, legendák megerősítenek. Azt állítják, hogy az ember fejlődése egy másik bolygón kezdődött, az emberi faj csak később került a Földre és itt hozzáidomult bolygónk körülményeihez. Vannak akik azzal indokolják ezt a feltevést, hogy bolygónk viszonylag igen fiatal ahhoz, hogy a lassú fejlődés, a legegyszerűbb sejtekből a legbonyolultabb szervezetekig eny- nyi idő alatt lejátszódhasson. Negyvenöt évszázados bányák Belorussziában, Grodno mellett a közelmúltban végzett ásatások során a régészek olyan bányákat fedeztek fel, amelyeket a bányászok negyvenöt évszázaddal ezelőtt hagytak el. Ezek a bányák alacsony kamrácskák voltak, amelyek a föld színe alatt öt méter mélységben helyezkedtek el és a föld alatti folyosók kötötték össze. A régészeknek sikerült mintegy félszáz, viszonylag ép, kamrát kiásniok. A kamrák falán megtalálták a régi bányászok csákányának nyomait: a kiaknázást különféle szarvak és csontok segítségével végezték, ezeket a szarvakat és csontokat botra szerelték és ilyen formán sajátos csákányt készítettek. A tudósok megtalálták a bányatámaszok nyomait is. Az ásatások vezetője, Nyina Gurina, a történettudományok doktora, leningrádi régész, elmondotta: a most feltárt régi medence a Szovjetunióban páratlanul áll a maga nemében, és az egész világon is egyike a legnagyobbaknak. Rendkívül fontos kortörténeti forrásul szolgál. Az ásatásokat folytatják. Az archeológusok mintegy 300 régi bányát szeretnének feltárni. Ezeknek fele az állami védett területhez tartozik majd, a jövő esztendőben már múzeumot építe- Inek itt. — Az ősi bányászok néhány szerszáma.
