Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

1 ft TOLNA MEGYEí NEPCJSÁG 1967. március 26. Óriási dolgot hallottam az egyik, régi szekszárdi is­merősömtől. Nem akartam hinni a fülemnek, de a sze­memnek már csak hinni kellett. Elvitt ugyanis a lakására és bemutatta mindazt, amit kicserélt. Uj tv-je van, mert Szekszárdon mindenkit megelőzve az országban, kicserélték a régi tv-jét. Csak rá kellett fizetni és vihette haza az újat. De kicserélték a rádióját, a függönyét, a fényképezőgépét, a porszívóját, a bútorát, a mosógépét... Az angyalát! Ez igen! Jutalmat, tízszeres jutalmat a szekszárdi kereskedőknek. Megérdemlik, Rászolgáltak! Meg­mutatták az országnak, hogyan kell kereskedni már az új mechanizmus bevezetése előtt is. Nem írtak sehova, nem kértek engedélyt — csak csele­kedtek, Vgy, ahogy a kereskedői vérük azt megkívánta. Lehet, hogy hallottak valamit a swd postáról, és fél­tek. hogy elveszik a levél, amellyel az engedélyt kérik. Nem tudom. Egy biztos, én nagyon érdekes dolgot hallottam Jönköppingben, az egyik svéd városban. A jönköppingeni polgármesteri hivatal idézést küldött egy Svenson nevű polgárnak., hogy menjen be a hivatalba tanúvallomást tenni. A posta visszaküldte az idézést, azzal a megjegyzéssel, hogy a címzett halott. Néhány nappal később a hivatal újabb idézést intézett az említett polgárhoz, A posta ismét visz- szaküldte. de most már ezzel a megjegyzéssel: „A címzett még mindig halott!". Igazuk volt. Minek bolygatni a holtakat. Ha egyszer halott valaki, az másodszor is az. És a posta, a jelenlegi technikai felszerelésével képtelen levelet kézbesíteni, akár a pokolba, akár máshová. Azóta ezt az alapigazságot a jönköppingeni polgár- mesteri hivatal emberei is bizonyára megértették. Én vi­szont egy dolgot nem értek. Hogyan tudja egy kutya meg- jegi/ezni, hogy mikor kell ismét megjelennie a bíróság előtt? De, hogy jobban megértse a szerkesztő úr, hogy miről is van szó, elmondom a történetét. Amerikában, a Florida állambeli Delandiban történt, hogy John Bansonnak kedve szottyant megsétáltatni öt kutyáját. Amerikai módra, be is rakta mind az ötöt az autójába. Másnap gyorshajtás miatt idézést kapott a bíróságra. Igen ám, de John Banson nagyon elfoglalt ember. Ezért az egyik kutyáját küldte be, a bíró­ságra, hogy kérje a tárgyalás elnapolását. A kutya be is ment. Megállt a bírói pulpitus előtt. Kétlábra ágaskodott, szájában az idézéssel. Az idézést <j bíró asztalára ejtette, majd könyörgő nyüszítésbe kezdett. A bíró megértő pillan­tással mérte végig a kutya-ügyvédet, s csak ennyit szólt: „Oké, gyere vissza április 6-án!’’. Szorongva várom az április hatodikát. Kíváncsi vagyok, hogy a kutya-ügyvéd nem értette-e félre a dátumot, ugyanis a bíró egy kicsit halkan mondta. Jó volna utánozni! Nem a kutyát, hanem az amerikai Ida Zait asszonyt, aki minden reggel negyven fekvő­támasszal kezdi a napját, majd fejenállással folytatja és utána száz kerékpárgyakorlatot végez. Ezután elmegy az uszodába. A sportkedvelő hölgy 92 éves és ezzel az edzéssel 125 évig szeretne élni. Tessék, lehet utánozni! Nem kell ásitozni reggelenként, hanem gyerünk tor­nászni. Az ásítás reggel sem jó, de este — egyenesen veszé­lyes. A San Franisco-i te levizió egyik bemondónőjét egy műsor bemondása közben leküzdhetetlen ásítási inger fogta eL Ásított. És azonnal elbocsátották. Nem sokáig kellett búsulnia. Egy gyógyszertár azonnal állást ajánlott neki. A tv-nézők ezentúl is láthatják majd, amint bájos ásítással reklámozza — az altatószereket. Menten ásítottam volna az ásitás láttán, ha nem hallom mellettem a következő beszélgetést. Két nő beszélgetett. Egyszeresek azt mondja az egyi k: — Az én drága jó férjem, nyomban az esküvő után meghalt... Mire a másik.: — Sajnálom szegényt, de legalább keveset szenvedett... Jaj, most jut eszembe, hogy még nem szóltam életem legnehezebb feladatáról. Olyan nehéz feladat elé állított az egyik üzemi konyha, amikor otthon jártam, hogy alig tud­tam megoldani. Második fogásnak krumplipaprikást adtak. A krumplipaprikás finom volt. Csak egy nagy baj volt. Mindössze négy vékony kar ika kolbászt adtak hozzá. Sokáig gondolkodtam azon, hogyan lehet úgy beosztani ezt a négy kariba kolbászt, hogy a paprikás krumplival együtt fogyjon eL Se előbb, se utóbb. Sikerült. A módszeremről most köny­vet írok. Előre azért annyit elárulok: nem könnyű feladat. Aki nem hiszi, próbálja meg. Ezzel búcsúzom. Tisztelettel: Vendégek az űrből Egy szovjet tudós merész feltevése Vjacseszlav Zajcev, a Szovjet Tudományos Akadémia munka­társa merész feltevésre jutott. Azt állítja, hogy Földünket a leg­régibb időktől kezdve látogatják más bolygók értelmes lényei. Harmincéves mozgalmas munká­val sok-sok érdekes adatot gyűj­tött össze erre vonatkozóan. íme adatainak egy része, amely a Szputnyik című orosz tudomá­nyos lapban jelent meg: 1965-ben-egy német hetilap egy kínai régész érdekes leleteiről adott hírt. „Kína és Tibet határán, a Ba- jan-Kara-Ula dombos, barlan­gokkal téli vidékén különleges kőlapokat találtak. A diszkosz alakú . lapokon kibogozhatatlan vonalak,' rovások, hieroglifák vannak. Úgy látszik, néhány ezer évvel ezelőtt a barlanglakok rótták ismeretlen szerszámmal. Eddig 716 ilyen megfejthetetlen írású lapra bukkantak. A kőla­pok gramofonlemezekre hasonlí­tanak, közepükön nyílás van, onnan indul a szöveg, és spiráli­san halad a lap széléig.” A Himalája rejtélye A német tudományos hetilap kommentátora megjegyezte: „A talált lemezek a legkülönö­sebb jegyzetek, amelyeket a ré­gészek valaha is találtak.” A régészek és a hieroglifák szakértői sokáig hiába tanulmá­nyozták a furcsa írásokat, nem találták meg a rejtély kulcsát. Amikor aztán megfejtették őket, olyan hihetetlen eredményre ju­tottak. hogy a pekingi tudomá­nyos akadémia megtiltotta közlé­sét. Végül mégis kiharcolták, hogy nyilvánosságra hozhassák, a közlemény a következő haj­meresztő címmel jelent meg: „Ti­zenkétezer éves rovás, amely az űrhajókról mesél.” A Báján—Kara-ULa vidék bar­langjaiban ma két törzs él, a Dropa és a Ham. Mindkét törzs tagjai nagyon alacsonyak, alig érik el a 130 centimétert. A tu­dósok mindmáig nem tudták őket egyetlen néoraizi csoportba sem sorolni. Ä ró'uk szóló ada­tok igen hiányosak. A régészek legnagyobb meglepetésére a meg­fejtett hieroglifák említést tesz­nek a két törzsről. „A Dropák a levegőből eresz­kedtek le. A nők. a férfiak és a gyerekek tíz napfelkeltéig, a barlangokban rejtőzködtek elő­lük. Aztán a jelekből megértet­ték, hogy a Dropák barátságos szándékkal jöttek, és felbátorod­tak” — szól a jegyzet. A német tudós nem hitt a kő­lapok rovásainak megfejtésében. „Úgy látszik, a Ham törzs egy írástudója tréfás kedvében volt, amikor űrhajókról írt. Az is le­het, hogy a különös lelet babo­nás hiedelmekről szól.” A másik megfejtett rovásban a Ham törzs írástudója amiatt panaszkodik, hogy az űrhajók tönkrementek, és a nehezen megközelíthető ' hegyvidéken nincs alkalom újat építeni. A kínai régészek mindeneset­re fenntartással fogadták az ada­tokat. és a rejtélyes kőlapok da­rabkáit egy moszkvai tudomá­nyos intézetébe küldték, hogy többet megtudjanak róla. A moszkvai tudósok érdekes vizsgá­latok után megállapították, hogy a kőlapok meglehetősen nagy mennyiségű kobaltot és más is­meretlen fémet tartalmaznak. Azt is megállapították, hogy a lemezek valamikor elektromos hatásnak voltak kitéve. A Bajan-Kara-Ula-i leletek azonban mindmáig megfejthetet­len rejtélyt jelentenek a tudó­soknak. A perui legenda Peruban még ma is szájról szájra száll egy legenda, arról, hogy valaha reges régen az em­berek az égből hulló bronz, arany és ezüst tojásokból keltek ki. A legendát feljegyezte egy francia író is, de nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget. Csak alt­kor kezdtek el érdeklődni utána, amikor egy francia ' hadnagy a Szahara közepén különös freskó­kat talált... Egy tudományos ex­pedíció Henri Lothe francia tu­dás vezetésével megvizsgálta a falfestményeket. A freskók álla­tokat, vadáázjeleneteket, ábrázol­tak, de itt-ott csodálatos figuráit bukkantak fel. különleges sisak­ban, öltözékben, amely az űrha­jósok ruhájára hasonlít. Angyalok űrhajókban A kosovo-metohijai Decani ko­lostor falait 1350-ből származó freskók díszítik. 1964 tavaszán a kolostorban két újabb, eddig még ismeretlen freskót találtak. Az egyiken két űrhajóféle látható, az elsőben egy ember ül, feje fölött nincs glória, egyik kezével egy fogantyút tart és hátrafordul, mintha társa leereszkedését fi­gyelné. A másik űrhajófélében szintén ember ül, egyik figura sem hasonlít a hagyományosan ábrázolt angyalokra. A kép fel* só részében angyalok vannak, fi­gyelik a két űrhajó leereszkedő* sét, néhányan eltakarják szemű­ket, vagy befogják fülüket, mint­ha vakító fénytől és fülsiketítő zajtól védekeznének. A kép elő­terében egy csoport áll. Az embe­rek arcán félelem, zavar, bizony­talanság látszik. A másik képen is látszanak az űrhajó körvonalai. Az emberek a marslakók unokái ? Az ember keletkezése még ma is rejtély a tudósok előtt. A ha­gyományos és legjobban megala­pozott magyarázat szerint az em­ber földi fejlődés eredménye. Mindmáig hiányzik azonban a fejlődés legfontosabb láncszeme, az átmenet az ember és a majom között. A tudósok az utóbbi időben igen merész feltevéssel foglalkoz­nak, amelyet mindezek a régi le­letek, legendák megerősítenek. Azt állítják, hogy az ember fej­lődése egy másik bolygón kez­dődött, az emberi faj csak ké­sőbb került a Földre és itt hoz­záidomult bolygónk körülményei­hez. Vannak akik azzal indokol­ják ezt a feltevést, hogy boly­gónk viszonylag igen fiatal ah­hoz, hogy a lassú fejlődés, a legegyszerűbb sejtekből a leg­bonyolultabb szervezetekig eny- nyi idő alatt lejátszódhasson. Negyvenöt évszázados bányák Belorussziában, Grodno mellett a közelmúltban végzett ásatások során a régészek olyan bányá­kat fedeztek fel, amelyeket a bányászok negyvenöt évszázaddal ezelőtt hagytak el. Ezek a bá­nyák alacsony kamrácskák vol­tak, amelyek a föld színe alatt öt méter mélységben helyezked­tek el és a föld alatti folyosók kö­tötték össze. A régészeknek si­került mintegy félszáz, viszony­lag ép, kamrát kiásniok. A kam­rák falán megtalálták a régi bá­nyászok csákányának nyomait: a kiaknázást különféle szarvak és csontok segítségével végezték, ezeket a szarvakat és csontokat botra szerelték és ilyen formán sajátos csákányt készítettek. A tudósok megtalálták a bánya­támaszok nyomait is. Az ásatások vezetője, Nyina Gurina, a történettudományok doktora, leningrádi régész, el­mondotta: a most feltárt régi medence a Szovjetunióban pá­ratlanul áll a maga nemében, és az egész világon is egyike a leg­nagyobbaknak. Rendkívül fon­tos kortörténeti forrásul szolgál. Az ásatásokat folytatják. Az archeológusok mintegy 300 régi bányát szeretnének feltárni. Ezek­nek fele az állami védett terü­lethez tartozik majd, a jövő esz­tendőben már múzeumot építe- Inek itt. — Az ősi bányászok néhány szerszáma.

Next

/
Thumbnails
Contents