Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-26 / 73. szám

l!W9. március 26. TOT,VA MEGYEI NÉPÚJSÁG s I Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tisztel elére: Jubileumi verseny a tanácsi építőipari vállalatnál Eredményesen zárta az 1966-os Ezekben a hetekben tartották esztendőt a Tolna megyei Taná­csi Építőipari Vállalat. Ami már régen fordult elő: Nemcsak teljesítette az éves tervét a vállalat, hanem mint­egy négymillió forinttal töb­bet is produkált, mint ameny- nyit az éves terv előirányzott. Csaknena valamennyi mutató kedvező, a létszámfelhasználás még a tervezettet sem érte el. tehát a többlettermés kizárólag a termelékenység növekedéséből adódik. Kedvezően alakultak a termelési költségek is, az ered­ményjavulás — a tervhez képest — megközelíti a kétmillió forintot. A jó munka eredményeképpen valamivel több, mint háromnapi munkabért — összesen kétszáz­hetvenháromezer forintot — ka­pott nyereségrészesedésként a vállalati kollektíva, A vállalat teljesítette a párt- kongresszus tiszteletére tett vállalásokat, építkezéseit ha­táridőre és jó minőségben adta át a beruházóknak. Míg egy évvel ezelőtt 36 terv- szerűtlenül áthúzódó munkájuk volt, nemcsak ezeket fejezték be, hanem az idén már csak három olyan építkezésük volt az év elején, amit a terv szerint a múlt év végéig be kellett volna fe­jezni, itt sem a vállalat hibájá­ból következett be a késés. Ugyan­akkor számos építkezést — ame­lyeknek a befejezési határideje 1967-re volt előirányozva — á múlt év végéig átadtak. Az át­lagos építési időtartamot mintegy 20 százalékkal csökkentették. Vál­lalták többek közt azt is, hogy a mennyiségi és minőségi kifogá­sok értékét öt százalékkal csök­kentik az előző évhez képest, ténylegesen 2,43-ról 1,34 száza­lékra (csaknem felére) csökken­tették az ilyen reklamációkat. és indulásáról ad információt a peronon nyüzsgő tömegnek, ugyanakkor figyelmeztet is, mert sajnos ez a vasútállomás rég ki­nőtte önmagát. Nyáron, szezon­ban, ünnep előtt a forgalom fő­nökség dolgozói örökké azon iz­gulnak; csakhogy valahogy meg­ússzák baleset, szerencsétlenség nélkül. A főnök kijelenti: minden törekvésük arra irányul, hogy gyorsan indítsák az érkező vo­natokat, a várakozási idő ne le­gyen több három-öt percnél. A rijekai vonat is csak öt percig tartózkodik itt. Az utasok érde­kében van ez a sietség, a vonat az időt a pályán, menetidőben, ne az állomáson töltse, várako­zással. Természetes tartozéka a vas­útállomásnak az AKÖV személy- szállító forgalma is. Naponta a helyi autóbuszjáratokon másfél­kétezer ember utazik. Az állo­másról a Kossuth-térre, illetve a Hunyadi-térre több mint ötven- szer indul autóbusz. Dombóvár az utóbbi időben indokolatlanul szétterült. A családi házak épí­tése során a konzervatív, föld­szintes szemlélet érvényesült, most tehát, bizonyos kényszerű­ségből szükséges megsokszorozni a helyi járatok számát, mert kü­lönben a nagy belső távolságok miatt helyben kilométereket kel­lene gyalogolni. Sok más visz- szás helyzet jött még létre a földszintes szemlélet következté­ben, növekedtek például az ur- banizálódás gondjai ebben az meg a vállalat építkezésein a ter­melési tanácskozásokat. Számos szocialista kötelezettségvállalás született ezeken a tanácskozáso­kon a munka jobb megszervezé­sére, a határidők lecsökkentésére, a minőség javítására, a takaréko­sabb gazdálkodásra. A válla­lat dolgozói a tavalyihoz képest még jobb eredményekkel akarják köszönteni a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom ötvenedik év­fordulóját. Részletesen kidolgozott intéz­kedési tervet fogadtak el a mű­szaki konferencián és ehhez kap­csolódnak a munkahelyek fel­ajánlásai. A terv már számol a jövőre életbe lépő, az új gazdasá­gi mechanizmussal kapcsolatos — változásokkal. így például az anyaggazdálkodási csoport felmé­ri, hogy honnan ésszerűbb be­szerezni a különféle anyagokat, mivel január 1-től megszűnik a szállítási költségek megtérítése, a vállalatnak keli viselni ezeket a költségeket. A lakóházfelújítási és egyéb kommunális munkáknál két héttől egy hónapig terjedő határidő megrövidítést vállaltak az építés- vezetőségek. Tovább javítják a minőséget, hogy a kifogások — hiányok — értéke egy százalék alá csökkenjen. Minden Ötszáz köbméternél na­gyobb tömegű földmunkát géppel végeznek el, hogy ezáltal is nö­vekedjék a termelékenység. A termelékenység növelését szolgál­ja az a vállalás is, hogy a drá­gább, nagyobb teljesítményű da­rukat az eddiginél jobban ki­használják. Ahol legalább egy húsz tonnaméteres, vagy két, hat tonnaméteres daru dolgozik, ott megszervezik a kétműszakos mun­kát. egyébként igényes, feltörekvő helységben. Felléptünk az egyik szerelvény­re és beszélgettünk néhány utas­sal, valamennyien meglepődtek, amikor mondtuk, hogy Dombó­vár nem város, hanem község. A fül, amikor Dombóvári hallja, városra asszociál. Ennek feltehe­tően az a magyarázata, hogy vasúti csomópont, fontos közle­kedési útvonal a közúton is, ne­vét naponta rengeteg vasútállo­máson hallják hazánkban az uta­sok. „Fel sem lehet tehát téte­lezni, hogy ne legyen város” — mondották többen a vonatok utasai közül. Ez á probléma egyébként több­féle áttételben és többször fog­lalkoztatta a megye kövélemé- nyét is. Hol komolyan, hol kissé gunyoros tónusban. Elterjedt az a nézet, hogy Dombóvárnak sa­játságos provincialista betegsége önön szerepének túlértékelése, az a felfogás, hogy ez a világ köze­pe. Igazság szerint, gyakran e hiedelem elterjedését nem Dom- bóvárott, ellenkezőleg, Szekszár- don táplálták. Éppen az illeté­kes megyei szervek biztatására és sürgetésére elérkezett az ideje annak, hogy helyére tegyük Dombóvári. Nézzük meg a pro­vinciálisnak vélt dolgokat köze­lebbről, komolyan, becsületes szándékkal éa ennek alapján tá­jékoztassuk olvasóinkat a való­ságos helyzetről, a meglévő túl­zások mellett a sokasodó és sza­EMBEREK és ÁTLAGOK A statisztikai átlagsaíámoík torzításáról szól a követ­kező iskolai példázat Va­laki — mert módjában áll és ét­vágya is van hozzá — együlté- ben két bécsi szeletet eszik, más valaki viszont az utcáról korgó gyomorral nézi. Az átlagszámí­tás szerint a két emberre egy- egy bécsi szelet jut A polgári közgazdászok a statisztika e ha­misító fogásait tudatosan alkal­mazzák a nagy társadalmi, va­gyoni és osztálykülönbségek lep­lezésére. Szocialista viszonyaink között megszűntek az antago- nisztikus osztályellentétek, a va­gyoni kiváltságok, s így kevesebb szélsőséget — statisztikai nyel­ven szólva kisebb szóródást takarnak az átlagszámok. Azért a mi közvéleményünkben is ta­pasztalható idegenkedés a statisz­tika átlagoló módszereivel szem­ben. És nem alaptalanul. Az élet sokszínűsége aligha fejezhető ki egy számban, vagy akár hosszú számsorban, a személyes tapasz­talatok sok esetben cáfolják a statisztikát, s az egyéni sorsok igen gyakran az átlagtól eltérő módon alakulnak. Ha például egy brigád azonos szaktudást és gyakorlatú, ha­sonló feladatokat végző tagjait nézzük, kiderül, hogy keresetük, társadalmi helyzetük az üzemben szinte teljesen azonos, az ottho­ni családi, anyagi és lakáskörül­ményeik mégis nagy szélsőségek­re vezetnek tényleges életviszo­nyaikban. Az egyik brigádtag­nak — hogy az iménti példáló­zótoknál maradjunk — motor- kerékpárra, külföldi utazásra, sőt esetleg autóra is futja, a másik­nál? viszont lakásra sem telik és albérletben tengődik. Az eltar­tott családtagok (elsősorban a gyerekek) száma, a feleség, illet­ve a férj jövedelme, s az a tény például, hogy öröklik, kiutalás­ra kapják, avagy saját erejük- bői építik a fészekrakás alapjait jelentő lakást, gyakran — bár­milyen szokatlanul is hangzik — nagyobb szerepet játszik a dol­gozó személyes életkörülményei­porodó gondokról. Ez a szándé­kunk most, amikor a Dombóvár­ról szóló riportsorozatot meg­kezdjük. Távol áll tőlünk, hogy öncélúan a várossá nyilvánítás mellett hangulatot teremtsünk, de ennek ellenkezője sem áll szándékunkban. Nem titkolhatjuk azonban, hogy a kissé már beidegzett általánosí­tásoktól és vádaktól az ehhez tartozó külső és belső elfogultság­tól is szeretnénk megszabadítani ezt a járási székhelyet. Néhány héttel ezelőtt a dombóváriak K. Papp József elvtársat jelölték országgyűlési képviselőjüknek, és március 19fén rá adták szavaza­tukat. Akikkel beszélgettünk, so­kan elmondták, hogy a kilence­dik pártkongresszuson K. Papp elvtárs éppen azokról a gondokról tett említést felszólalásában, ami a dombóváriakat is foglalkoztat­ja, s ez a körülmény méginkább megnövelte iránta a bizalmat. De egyúttal hatványozta a felelőssé­get is, szűkebb hazájuk jelene és jövője iránt. A dombóváriak nem csak kapni akarnak, adni is tud­nak. A túlzásoktól óvakodni sze­retnének. és sok dologban saját erejükre, találékonyságukra tá­maszkodnak. Ez a felfogás elv­szerű és megnyugtató kiindulási pont a krónikás számára is. (Folytatjuk) PÁT,KOVÁCS JENŐ— SZEKULITY PÉTER nek alakulásában, mint a munka révén elért kereset nagysága. E ngedtessék meg, hogy jobb híján a statisztika átlagoló eszközeivel éljünk. A gyermektelen háztartásokban az egy főre jutó átlagos jövedelem: 1376 forint, s a négy. és több­gyermeke® csalóitokban — ugyan­ezen felmérés tanúsága szerint — 549 forint. A számítások és a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyermekgondozás és a nevelés költségeinek két gyerek esetében 22 százalékát, négy gyermeknél 30 százalékát fedezi a családi pótlék. A gyermeknevelés anyagi terhének legnagyobb részét te­hát a szülők, a kereső családta­gok vállalják. Az MSZMP IX. kongresszusa nem véletlenül har- tározta ei az anyasági segély fo­lyósítását a kisgyermek két és fél éves koráig és helyezte kilá­tásba — ha a népgazdaság teher­bíró képessége ezt lehetővé te­szi — a családi pótlék további emelését. Egy másik, az élet­körülmények alakulására nagy hatást gyakorló kérdésben: a meglévő és egyre bővülő lakás­alapjaink igazságosabb elosztása mellett is határozottan állást foglalt a párt legfelsőbb tanács­kozó testületé. A z 1966-os év életszínvonal alakulásáról eddig készült statisztikák egyértelműen javulást mutatnak, a jólét emel­kedéséről tanúskodnak. Az egyes családok személyes tapasztalatai azonban számos esetben cáfolják ezt a tényszerű, egyébként vitat­hatatlan állítást. Ez sem vélet­len. Az 1966-os esztendő elején a kormányszervek fogyasztói ár­változásokat eszközöltek azért hogy a magasabb felvásárlási árak jobban serkentsék a mező- gazdasági termelést, mindenek­előtt az állattenyésztést és egy­úttal a fogyasztás szerkezete is kedvezőbben alakuljon. Mindez­zel egyidejűleg több fontos és eddig elhanyagolt munkaterüle­teken fizetésemelést hajtottak végre, és ugyanakkor az 1800 fo­rinton felüli fizetéseknél prog­resszív nyugdíjjárulékot vezet­tek be. A reálbérek és a reáljö­vedelmek az átlagszámok egyér­telmű tanúsítása szerint növe­kedtek, ami viszont aligha hat meggyőző erővel azokban a ház­tartásokban — s nem kis szám­ban vannak ilyenek — ahol át­menetileg csökkent az életszín­vonal. Mert az árváltozások (a drágulás és az árleszállítás) álta­lában nem egyenlítették ki egy­mást, továbbá sok családban nem növelte a jövedelmeket a fizetés­emelés, ellenben csökkentette azokat a progresszív nyugdíj­járulék bevezetése. Az átlagok a nagy számok törvényeit mégis reálisan tükrö­zik, noha a személyes tapasztala­tok nem egyénileg külön-külön^ hanem csak összességükben iga­zolhatják az általános igazságo­kat. Vitathatatlan, hogy szocia­lista építőmunkánk eddigi sza­kaszában igen nagy figyelmet szenteltünk az átlagoknak. Mesz- sziről indultunk, s hosszú ideig teljes mértékben indokolt volt erőfeszítéseink összpontosítása a viszonylag alacsony átlagszínvo­nal emelésére, a termelésben, a művelődésben, a munka- és élet- körülmények javításában. A szé­les dolgozó tömegek általános anyagi és kulturális felemelkedé­se. a foglalkoztatottak számának nagyarányú növelése viszont nem segítette a differenciálódást, a kiemelkedő minőségi eredmé­nyek gyarapítását. Ellenkezőleg! az egyébként egészséges törekvé­seik káros velejárója volt az egy­síkú mennyiségi szemlélet és az egyenlősdi. A gazdasági mecha­nizmus reformja ezért jelent for­dulatot nagyobb lehetőségeivel kiemelkedő vállalati és egyéni kezdeményezésekre. A vállalati és egyéni teljesítmény-különbsé­geknek megfelelően növekednek majd a kollektívák és az egyes dolgozók közötti kereseti különb, ségefc. Vagyis következetesebben érvényesül a szocialista elosztás elve: aki többet ad a társada­lomnak. az többet is kapjon a megtermelt javakból. Mivel fő­ként a munkabérek emelésére törekszünk, a végzett munka mennyiségle és minősége az ed­digieknél nagyobb, meghatáro­zóbb szerepet kap a családok életkörülményeinek alakulásá­ban. M 'ndez persze űj szemléle­tet is feltételez és általá­ban szakítást igényel az átlagok fetisizálásával. Ahogy az életszínvonal-átlag sokféle, gyak­ran nagyon is szélsőséges emberi sorsokból tevődik össze, az anya­gi viszönyok javításának alap­jául szolgáló termelésben is többnyire a Jő és gyenge műhe­lyek, a hatékonyan és a rosszul gazdálkodó vállalatok együttese adja a globális eredményt. S a globális eredményekre való mechanikus törekvés többnyire elnézte nemcsak a rejtett, hanem gyakorta a nyílt tartalékok és a kézzelfogható lehetőségek kiak- názatlanságát is. Az átlagszámok­ba az átlagos hibák is belefér­nek. Sőt néha kirívó hibák sem­legesítik a kiemelkedő eredmé­nyeket az átlagban. A fokozódó egyéni és kollektív anyagi érde­keltség minden bizonnyal sok új, eddig ismeretlen tartalékot hoz majd felszínre. így tulajdonkép­pen új módon, magasabb szinten és gyorsabban emelkedhet majd az átlagos tudású, szorgalmú és képességű dolgozók életszínvo­Kovács József Megtartották a községi tanácsok alakuló üléseiket Tolna megye községi tanácsai, amelyeket március 19-én válasz­tott a lakosság, megtartották alakuló üléseiket. A választási elnökségek mindenütt értékelték a választási munkát, majd az ünnepi tanácsülésen megválasztot­ták a községi tanácsok végrehajtó bizottságait, a tanácsok elnökeit, helyetteseiket, a titkárokat. Ä községek ügyeiben hatásosan mű­ködött állandó bizottságokat is újjáválasztották. A járási tanácsok, valamint a megyei tanács és Szekszárd vá­ros Tanácsának alakuló ülése a jövő héten lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents