Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-23 / 70. szám

1967. március 23. fÖLNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG Fácán kert-puszta 1967 Asszonyok hontják ii. Férfiakkal ma nem lehet ta­lálkozni a pusztán. Egy részük a jószágokkal vesződik, a többiek pedig szállítják a sódert a Fá­cánkertről Tolnára vezető út mentén kijelölt házhelyekhez. Egyre gyarapodó homok-sóder ra­kások jelzik, hogy felkészülnek az építkezés megkezdéséhez. Víz is van már. Idevezette csőkútjai- ból a szövetkezet, hogy ne kell­jen külön költséggel szállítani, ha kell. Istállók, istállók és még álló, régi hosszú cselédházak. Kettőt már lebontottak. Egyiknek helyén glédában sorakoznak a téglaraká­sok. Huszonkét jókedvű asssony Messzire hallatszik az asszo­nyok zaja. Színes kendőjük, tar­ka ruhájuk virít. Építési törmelé­kek, szemétbuckák között lehet hozzájuk üggyel-bajjal eljutni. Szedik a téglát, némelyik kezé­ben csákány. Semmit nem hagy­nak veszendőbe menni. Huszonkét jókedvű, nehéz mun­kát végző, serényért dolgozó asz- szonyt találunk. Hetek óta dol­idén építőknél három gyerek a legtöbb. Nem hagytak magunkra bennünket. Mindenért nagy hálá­val tartozunk elnökünknek, mert rengeteget fáradozik értünk. Ma reggel 6 órakor már itt járt — mondja Pozsony iné szaporán. — Én azt tudom csak monda­ni, hogy még korábban kellett volna így, közösen, összefogva építenünk — mondja ki a rejtett gondolatot, a beszélgetésbe kap­csolódván Pintér Józséfné két­gyermekes fiatalasszony. — Ismerik-e részleteiben szö­vetkezetük segítségét? — kérde­zem. Hogyne tudnák, ismerik. — Mindent, az égvilágon min­dent ők intéznek. Gondjaink nágy részét vállalták — sommáz­zák. — Nekünk más dolgunk nincs, mint itt a bontásnál ren­det teszünk, meg az építkezés­nél mindenki maga végzi a se­gédmunkát. Tájékoztatnak rend­szeresen bennünket, mi hogy áll, mennyire jutottak — felelik. — Mennyi család lakott a most lebontott épületben és hányán voltak közös konyhán? — Hányán is? — számolgat­nak, maguknak sorolják a ne­veket. — Ebben az épületben a tizen­egy család közül négy közös goznak, nem sajnálják erejüket, konyhán élt — közlik. Vasárnaponként, hétköznapokon itt zajlik mostanában az élet. Munkaszünet idején segítenek az öregek, a rokonok, hogy minél hamarább elkészüljenek. Talpraesettek. Jól felvágták a nyelvüket, de a kezük sem szű­nik meg mozogni a beszélgetés során. Sietnek. Magabiztosak, derűsek. Nagyszerű érzés felis­merni, hogy nyoma sem találha­tó elődeik fejet hajtó alázatának. Vállalkozásuk hatása kerül szóba. Mondják az asszonyok, hogy akadnak- irigyeik is, de „in­kább száz irigy, mint egy saj­nálkozó”. Váratlanul bekapcsoló­dik egy negyven körüli lila pulóveres asszony: — Meg kell ám nagyon szen­vedni érte — kiáltja'mintegy öt méterről, egy gödör aljából, mi­közben feszegeti a csákánnyal a téglát. így folytatja: — Na meg. Nem ijednek meg a férfierőt ki- aztán költöztünk. Kuncsorognunk vánó munkától sem. Mások mond­ták, hogy a Fácánkert-pusztai asszonyok az utóbbi években már nem üldögélnek dologidőben a küszöbön. Változtak, dolgoznak a közösben is. — Látták volna, amikor a te­tőt szedtük! — mondják. Joggal büszkélkednek, hogy asszonyok bontották le a két hosszú épület tetőzetét is. A bontás szakszerű­ségét a tsz építőmestere irányí­totta, segítségük egy hetven kö­rüli idős ember, Fekete János bácsi volt. Először szabódnak, amikor a részletekről kérdeznék. Jó kiállá­sú asszonyt tuszkolnak, unszol­nak: „Te tudsz legjobban beszél­ni. Mi majd dolgozunk addig” — is kell, mert amíg felépül, szük­séglakásban élünk! Elmegy véle a tizenötezer forintunk — mon­dogatja. — Megszólalt az örök ellenzé­ki — jegyzi meg félhangosan egyik, közelben dolgozó fiatal- asszony. — Hát maga, hogy gondolta a házépítést? Eddig nem kuncso­rogtak? — kérdezem vissza. Mi­közben kisebb vita kerekedik ar­ról, hogy volt máskor és mi van másutt, elgondolkozom, hogy Szekszárdon kétszáz ölnyi tele­kért hetvenezer forintot kérnek a magánosok, ők pedig három­ezer forintot fizetnek az ötszáz négyszögöles házhelyért. Ellenzéki asszonyunk végül is lakásépítés támogatására közzé­tett javaslatai. A szövetkezet politikai és szak­mai vezetésének erőfeszítése gyü­mölcsözik: igényesebbé váltak a régi pusztán élők. Tudják, hiszik, hogy idén ősszel már új lakások­ba költözhet tőlük tizennyolc család. Kezdenek egyre többen jelentkezni mások is. Megkezdő­dött házhelyigényük összeírása. A tizennyolc család őszre meg­épülő új otthonában már nem kell közelharcot vívni a légy­invázióval, az apróságok ágya fe­lett. Közel lesznek a pusztához, nem kell messze menni, de má­sok lesznek otthonaik. Hozzákezdhettek volna-e egye­dül, 10—15000 forinttal a zse­bükben? Belevágtak volna-e a szövetkezet vezetőinek kezdemé­nyezése és a nagy család segíté­se nélkül? Aligha. Nagy erő az összefogás. Megérdemelten jutnak hozzá kulturált otthonaikhoz a dolgos pusztaiak. Jussuk van rá. Ha kevesebben is mint régen, néhány helyen laknak még má­sutt is régi cselédházakban. Kö­vetésre méltó a tolnai Arany­kalász Termelőszövetkezetnek a múlt rossz maradványait eltünte­tő, felsőfokú jelzőkkel illethető kezdeményezése. Hírük a szedresi puszták lakóihoz is eljutott. Ér­deklődnek. Változófélben a puszták lakói­nak, a puszták népének felfogá­sa. Támogatásra érdemesek, köve­tésre méltók a nehéz örökség el­tüntetésén, a kulturált otthonok megteremtésén fáradozók. SOMI BENJAMINNE A LEGTÖBBET - A LEGJOBBAN... N éhány évvel ezelőtt a szomszédos községben tartották a járási tűzoltóversenyt. „Fiaival” Zerényi József nagydorogi önkéntes tűzoltóparancsnok is részt vett ezen. A „fiúk” felkészítésével minden rendben volt. Esténként lel­kesen tanultak, vasárnap délelőttönként pedig szorgalmasan gyakoroltak. Esélyesként indultak a versenyre — legalábbis Zerényi bácsi számításai szerint. Ám Zerényi bácsi tervezett, s a „fiúk” ez egyszer vé­geztek. Hogy-hogynem, a csapatból egy-két fiatal több „bá­torságot” vett be az italboltban a kelleténél, s Zerényi bácsi reményei úgy elolvadtak az elsőséget tekintve, mint a ta­valyi hó. Mérhetetlenül elkeserítette ez a lelkiismeretes parancs­nokot. Rettentően szégyellte, hogy az eddig mindig jó ered­ményt elérő csapattal pont most, amikor annyira remélte, lemaradt, ha néhány másodperccel is. Nem szólt senkihez egy szót sem, de verseny után, a fe­hér asztal melletti beszélgetés elől elmenekült. Gyalog indult el haza, a szomszéd községbe. Természetesen hamar észrevették, hogy Zerényi bácsi hiányzik. Küldöttség ment utána. Jó néhány kilométer után be is érték az országúton. De hiába „agitálták”, visszafordu­lásra nem tudták rábeszélni. — Lejárattatok engem is, de magatokat is — mondta, s ezzel otthagyta a megszégyenült és meghökkent kapacitálókat. — Ma sem tudom elfeled ni ezt az esetet — mondja, ami­kor felelevenítjük neki. — Nem is tudom elmondani, milyen kényelmetlenül éreztem magam. Meg voltam győződve róla, hogy a fiúk a legjobbak közt lesznek. S ez a nemvárt köz­játék ... Nagyon el voltam keseredve. Az első pillanatban szinte gondolkozás nélkül cselekedtem. Most már tudom, elhamarkodottan. — A végső értékelés mutatta meg ezt leginkább — teszi hozzá. — Nem érték el azt, amit én szerettem volna, de szégyent nem vallottak. Az elcsúszást csak én fedeztem fel. Azóta azonban ők is megtanulták — jó volt a lecke — nem elég csak tenni a dolgunkat, hanem a legtöbbet kell adni, a legjobban. Tehát jó tanulság volt ez a „kisiklás”. — Azóta — mondja — ilyen kihagyás nem történt. — Számos dicsérő oklevél bizonyítja ezt. — Több mint 30 éve vagyok önkéntes tűzoltó — mond­ja. — Mindig azt tartottam, ha valakin tudok segíteni, meg­teszem. Nem fizetségért, nem köszönetért, hanem a magam megnyugtatására. Jóleső érzés az, hogy 60 éven túl is bírja az ember, s érzi, szükség van rá, számolnak vele, s elisme­rik a munkáját — mondja búcsúzóul. (i—e) mondják tréfás komolyain. Ez az legyőzetik. Belátja, hogy min­asszony, Pozsonyi Mihályné ugyan nem ebben a lebontott házban lakott — az övék még ezután következik —, de összefog itt mindenki. A csalód nevén már 412 munkaóra szerepel a rokon­ság besegítésével. Számion tartják elszámolásra kerül, értéküket le­vonják a bontási anyag költsé­geiből. Elfogódottság nélkül fdeiget. — Érthető, hogy mindannyian tervezgetünk, elvégre az asszo­nyok is beleszólnak. Beszélge­tünk minden családban arról, hogy milyen lesz a ház. Egyik család kettő, a másik három szo­ba összkomfortos lakást épít. Az dent megérnek kilátásaik és na­gyon kedvezményesen építkez­nek. — De jó is lesz egy rendes, jó lakás — sóhajt Pintér Józséfné. — Nekem egyéves a kisebbik gyermekem, mi is átköltöztünk, de mennyivel jobb lesz a csa­ládnak — ábrándozik. Mondtak-e köszönetét ? Művezetői munkakörbe építőipari technikust legalább 10 éves gyakorlat­tal felveszünk. Fizetés meg­egyezés szerint. Városgaz­dálkodási Vállalat, Szek- szárd. Rákóczi u. 7. (310) Indulófélben szólít vissza Se­bestyénné szava: — Várjon egy picit! Etus néni! Mondtak-e köszönetét az elnök­nek? Ne ám hogy elfelejtsék! A vezetőség, a mi elnökünk igazán a szívén viseli az itteni nép ügyét. Szinte mindennap itt vari, jár-kel az ügyünkben, megkérdi, mikor ideér, hogy milyen prob­lémánk van — dicséri. Vita­partnerünk is helyesel már. Tisz­telik a Fácánkert-pusztai asszo­nyok a fáradhatatlan, nyílt sza­vú elnököt, ebben teljes az egyet­értés. Másutt is... A községnek nevet adó, régi Fáeánkert-puszta modern lakó­teleppé alakul. így válnak való­ra a IX. pártkongresszusnak a Korszerűsödnek a megye vasútállomásai „Mindent látó64 biztosító berendezést szerelnek fel Simontornyán és Tolnanémedin „Korszerűsödnek a megye vas- ban,- Tolnanémedin pedig 1969- térközben való találkozás. Ugyan-. útáMomásai. Simontornyán és ben. Ami a berendezés költségeit akkor lényegesen növeli ennek Tolnanémedin még ebben az év- illeti, több mint 10 millió forint- a vonalszakasznak az átbocsátó ben megkezdik a korszerű integ- ba kerül darabja. S ha ehhez képességét. ra dominó rendszerű biztosító még hozzátesszük az ezzel kap- Az integra domino, a „min- berendezések építését.” (Napihír) csolatos egyéb munkákat, mint- dent látó” berendezés' tehát igen A modem vasúti közlekedés egy 40 milliós beruházást jelent előnnyel jár. Éppen ezért egyik alapvető feltétele a bizton- ennek a 15 km-es szakasznak az érhető hogy mindkét vasútállo- ság. Olyan biztonság, amely még integra domino rendszerű bizto- máson örömmel fogadják és na- az emberi agy pillanatnyi kiha- sító berendezéssel való ellátása, gyón várják a berendezést, amely­Azon túlmenően, hogy a béren- lyel párhuzamosan egyéb ’ korsze- forgalomban. Ezt a biztonsagot dezés bizt0nságossá teszi a közle- rűsítéseket is végrehajtanak. így jelenti az mtegra dommo rend- ;„i „„ Déldául felúiítiák a villamos be­szerű biztosító berendezés. A tervek szerint Rétszilas— Simontornya—Tolnanémedi vasútállomások közötti mint­egy 15 km-es szakaszon épí­tik ki a berendezést, kedést, jelentősen lerövidíti az például felújítják a villamos be- elrendeléstől a jelző szabadra ál- rendezéseket, korszerűsítik az ál­lításáig szükséges időt. Ez eddig lomások területének megvilágítá- 6—8 percet vett igénybe, a be- sát olyan tájékoztató berendezé- rendezés segítségével mindez alig seket szerelnek fel, amelyek le- valamivel több mint fél perc hetővé teszik, hogy állandó ösz- alatt történik. ’ ~ c szeköttetés legyen a forgalmi iro­da és az állomás külső területe között. Ami a váltókezelők munkáját illeti, ugyancsak nagy könnyebb­séget jelent a berendezés. Tolna- némediben például télen, erős havazás esetén egy szolgálati idő alatt sokszor 25—30 km-t kellett gyalogolniuk a váltókezelőknek, mivel az állomás területe kifli ________ ___ _________ Simontornyán Potyondi Lajos, aiakú, s a két torony ezért nincs t álhoz, amelyen egy piros vonal MÁV főintézővel, az állomás fő- auancjó kapcsolatban, jelzi majd a vonat állandó he- nőkével beszélgettünk a korszeru- lyét. Ezt a vasút mellett lefekte- sítéssel kapcsolatosan, tett kábelrendszer biztosítja, _ Mi kül8n Srömmel üdvözöl­jük ezt a „mindent látó” biztosí­tó berendezést, mivel a Sárbo­amélynek lényegét Ughy Tiva­dar, MÁV-főintéző, a tolnané­medi vasútállomás, főnöke a kö­vetkezőkben foglalta össze. — Maga a berendezés közvet­len az állomás mellett egy 10x10 méteres épületben lesz, s innen kábelrendszer vezet majd a for­galmi irodában lévő vezérlőasz­A jelzőket ugyanis a forgal­mi szolgálattevő gombnyo­másra kezeli az irodából, ki­iktatva ezzel a toronyban lévő váltókezelőket, akiknek a jö­vőben csupán a váltók tisztí­tása és ellenőrzése lesz a feladatuk. az "állomás területén gárd és Dombóvár közötti vonal­az állomás teiuleten sza]-aszon a mj állomásunk a amely elektromos áram segítsé­gével közvetíti a vonat mozgását. Ugyanezen a vezérlőasztalon ter­mészetesen lévő mozgás is leolvasható. Vég­eredményben tehát a forgalmi szolgálattevő a vezérlőasztal se­gítségével követi a vonatok moz­gását. Rétszilason még ebben az év­ben üzembe helyezik az első be­rendezést. Simontornyán 1968­Egy-egy váltó állításánál több mint 100 kg súlynak megfe­lelő erőt kell kifejteni. A be­rendezés mindezt a nehéz és fáradságos munkát egy gomb­nyomásra elvégzi. legerősebb. Forgalmi szolgálat- , , „ , _ . tevőink nagyon igénybe vannak Mmdez elso szakasza a Buda- véve, s ennek következménye, pest—Pécs vasútvonal korszerű- hogy nálunk nagyobb a baleseti sítésének, amelyet a tervek sze- lehetőség is. A berendezés két j^nt a későbbi években tovább olyan gyakori baleseti forrást küszöböl ki. mint a foglalt vá­folytatnak. gányra való bejárás, és az egy Szigetvári László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents