Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

1987. március 19,

<

TOLNA MEGYEI NEPttJSAG

3

A parasztság 50. évforduló tiszteletére

|Jem egyszer elmondjuk, ™ hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a tsz-ta- gok gondolkodása, felfogása megváltozott, az élet értelméről alkotott korábbi véleményük módosult. Így van ez a szó legteljesebb értelmében. Szinte már közhely, újból megállapítani, és elismételni. Ennek az ellenkezőjére ma már ritkán gondol az ember. Arra történetesen, hogy a föld — a mesgyeper több országban még ugyanúgy szedi áldozatait, mint hajdan szedte nálunk, Magyarországon. Kezembe került nemrég egy jugoszláv újság. Jugoszláviában, amint az köztudott, működnek termelőszövetkezetek, de még számottevő az egyéni gazdaságok aránya is. Az újságból szószerint a következőket olvastam:

„Kézigránáttal és baltával ment egymásnak két család, a kosovo- metohijai Zegovacka Vrbica határában. Idriz Beciri földműves megvásárolt egy darab földet, amelyre Sadrija Saciri is szemet vetett. Amikor kiment, hogy fölszántsa, Saciri kézigránátot vágott hozzá. Beciri a helyszínen meghalt. A robbanás után verekedés tört ki a két család időközben helyszínre érkezett tagjai között. Az egyik oldalon három, a másikon két ember harcolt, baltával a kezében. Sadrija Sicarit úgy összekaszabolták, hogy útban a kórház felé kiszenvedett.”

Hol van ma már a magyar parasztság ettől? De talán hasonló véres családi drámák itt, a mi hazánkban nem léteztek? Gyakran fordult elő, és a régi bírósági aktatömegek között a kutatók még rengeteg periratot találnak, olyanokat, amelyeknek a középpontjában a föld, a vagyon áll. S valljuk be, jó, hogy erről ma már csak múlt időben beszélhetünk.

Jellemző azonban, Tolna megyei parasztságának megváltozott gondolkodásmódjára, az új tartalommal telítődött életfelfogására, hogy a szocialista munkaversenyt is elfogadta a nagyüzem egyik erősítő, megszilárdító elemének. A termelőszövetkezeti parasztságtól sem idegen a versengésnek, a vetélkedésnek az a formája, amely a gazdasági haszon mellett egyúttal nyílt politikai állásfoglalás.

Bizonyság erre a közelmúlt. Tavaly 128 termelőszövetkezet működött még a megyében, az egyesülések során számuk lecsökkent 120-ra. A 128 közös gazdaságból az elmúlt évben 83 termelőszövetkezet nevezett be a IX. kongresz- szus tiszteletére meghirdetett versenybe. A benevezés ráhatás nélkül, a szövetkezeti gazdák elhatározásából történt.

A különböző munkahelyeken a brigádok, a műhelyek 203 felajánlást tettek. Tolna megye állami gazdaságaiban hasonlóképpen nagy visszhangra talált a dolgozók körében a IX. kongresszus tiszteletére meghirdetett versenymozgalom, a dolgozók szinte kivétel nélkül megtették felajánlásukat. Érdemes röviden áttekinteni, hogy a termelőszövetkezetek munkafelajánlása nem maradt papíron. Amikor megtörtént a kongresszusi verseny értékelése, akkor a következőket lehetett összegezni: 37 termelőszövetkezetben a tagok a vállalást 100 százalékon felül teljesítették. 34 gazdaságban 100 százalékra, 7-ben S>0 százalékra, 4-ben 75 százalékra és 1 közös gazdaságban 50 százalékra.

A 100 százalék alatt lévő nem

" kielégítő eredményeket a mélyszántással való elmaradás okozta.

összességében a kongresszusi verseny során a tsz-tagok mégis sok milliós többlet értéket produkáltak. Kiemelkedő például a szekszárdi Jóreménység Tsz állat- tenyésztőinek sikere. Ebben a közös gazdaságban az állattenyésztők a kongresszusi vállalások teljesítésével 768 ezer forint többlet bevételhez juttatták a termelőszövetkezetet. Ehhez hasonló kiugró sikert kevés tsz ért el ugyan, de a vállalások teljesítése mindenütt a mázsák, a hektoliterek számszerű növekedésével mérhető le.

Ilyen előzmények után értesüléseink szerint Tolnában legelőször a szekszárdi járásban hangzott el, hogy a IX. kongresszus- tiszteletére tett versenyt folytatni kell, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére. Az ipari üzemek dolgozóihoz hasonlóan a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban egyre szélesedik, terebélyesedik és nő a felajánlást tevők száma. Ezekben a napokban a dolgpzó parasztság a járási párt- és tanácsszervek közreműködésével, segítségével formába öntik, pontokban rögzítik vállalásaik mértékét, mennyiségét és megszabják a határidőket. Brigádértekezleteken, munkahelyi megbeszéléseken beszélik meg a vállalás, a felajánlás milyenségét. Az eddigi értesülések szerint az egyéni felajánlások jellemzik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiiszitele- tére kezdeményezett mumkaver- senyt. A mezőgazdasági üzemek dolgozód és vezetői felhasználják a tavalyi kongresszusi verseny tapasztalatait és tanulságait. Változatlanul fő szempont, hogy a népgazdaság és a termelőszövetkezet érdekeivel álljanak összhangban a munkafelajániások. Továbbra is a konkrétság jut kifejezésre, nevezetesen az, hogy nem általános szócséplés kerül papírra, hanem ismét feltüntetik mázsában, hektoliterben az elérendő eredményt. A tervek maradéktalan teljesítése került tehát ily módon az érdeklődés középpontjába.

jellemző még, a most kiJ bontakozó versenyre a szervezettség. A benevezések határideje április 15-e. Eddig az időpontig a járások összegezik az értékelés zavartalan lebonyolítása érdekében a vállalásokat, a felajánlásokat.

A dolgozó parasztság újabb politikai állásfoglalását kell látni az egész megyét átfogó és kibontakozó félben lévő versenyben. Bizonyosra vehető, hogy ennek is meglesz az eredménye, a politikai és a gazdasági haszna. S ismét nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezeti parasztságot már nem a mesgyeügyek, hanem énnél magasabb rendű, emberhez méltó dolgok foglalkoztatják.

— —

7őíu oéti mj ti s zik

550 mázsa húsvéti figurát készítettek csokoládéból eddig a Győri Keksz- és Ostyagyárban. A csokoládé nyuszik és egyéb húsvéti figurák 14 féle formában készülnek az egy-két dekástól egészen a 40 dekás frakkos nyusziig.

(MTI-foto — Hadas János felvétele.)

Felvételre keresünk

gyakorlott gépírót

kórbonctani osztályunkra, ahol az alapfizetéshez 30 százalékos veszélyességi pótlékot is fizetünk. Jelentkezni lehet a személyzeti irodán. (Megyed kórház, Szekszárdi

______________________________(245)

A bajai Állami Gazdaság

március 23-án ló- és csikóvásárt tart,

közületek és magánosok részére.

(276)

A brigád gyereke

diplomájával, ide az isten háta mögé.

— Az a jó, hogy mindent egyedül kell csinálnom, a növénytermesztést, az állattenyésztést, mindent. Itt aztán lehet tapasztalatokat szerezni — mondja.

Ö főzte a halvacsorát az ősszel, amikor „beiktatták” a szőlőhegyiek. Ezen a vacsoráin az egész falu részt vett. Néha így vacsoráznak itt. Nyolcvankét tagja van a szövetkezetnek, dolgozó tagja hatvan. De befér „a kultúrba” az egész lakosság asszonyostól, gyerekestől, öregestől, ha éppen szükséges. Különben is szeretik a művelődési házat, például azért, mert kétszer építették fel. Először 1958- bam. Örököltek egy hatalmas urasági pincét, szétszedték, a tégla felét elhordták, másik felét beépítették a kultúrba. Jól megcsinálták, de ferde szélű pincetéglák is kerülhettek az alapba, aztán megrogyott az épület, 1964. augusztusában. Lebontották és két évvel később betonalapzattal építették fel.

Az agronómus második bemutatkozása — a halfőzés után — tulajdonképpen az volt, hogy előadásokat tartott a művelődési házban, >ra szép sárga épületben”. Mezőgazdasági témák ezek, nem kimondottan szórakoztatóak, mégis szinte falja a nép, amit hall. Filmeket szereztek hozzá, egész télre valót. A vándormozi ilyenkor nem tud „begabáncolni” Me- dina-Szőlőhegyre, hát ellátták magukat a szakszerű állattenyésztéssel, a növényvédelemmel, a

Bükk-hegységgei és más kis- filmekkel.

Télidőben egyetlen ember hordja ide a kultúrát a rossz utakon, de ő mindennap: egy medinai tanító. Kilenc alsótagozatos gyereket oktat csupán, több nincs, A kilenc gyerek: négy osztály. A nagyok a decsd kollégiumban tanulnak, összesen 19-en.

Különös helyzet ez a szőlőhegyi. Csaknem mindenki új házat épített, noha csökken és öregszik a település. Mégpedig nagy áldozattal építkeztek, teljesen saját erőből, mert hitelt nem kaptak, éppen amiatt, hogy csökken és öregszik a település. A fiatalok az iparba rohantak. így mondja a tsz-elmök.

De öregedés, fogyatkozás ide, vagy oda, a szocializmus azért épül az isten háta mögött, mégpedig erőteljes ütemben.

Fejős Pál 72 éves, és miközben rakja a trágyát, a nála fiatalabb emberekkel együtt, tréfálkozik: annyi az aprópénze az egyik tsz-tagnak, hogy a malacok turkálják. Az illető tag történetesen közvetlenül mellette villázza a jó érett, tehát nem könnyű trágyát, ő sem a legfiatalabb' generáció képviselője, viszont a1 kedve hasonlóképpen kifogástalan, ezt minden erőlködés nélkül elmondhatjuk róla. (

Ezek az emberek szeretik a ' földet és gazdálkodnak — ennyi az egész. Vérükben van a szorgalom, mintha beoltották volna őket.

GEMENCZ1 JÓZSEF

„Brigádunk vállal egy sokgyermekes családból egy nyolcéves kislányt patronálásra. özvegy édesanyja van és igen nehéz körülmények között tartja el családját. Vállaltuk, hogy segítjük a kislány ruházkodását, és rendszeresen érdeklődünk az iskolában a tanulmányi előmeneteléről. Ünnepeken egy-egy brigádtag vendégül látja a kislányt. Horváth I. Sándorné brigádvezető”.

A Rákospalotai Bőrdíszmű szekszárdi gyáregységében dolgozó Horváth I. szocialista címért küzdő brigád naplójában olvastam a fenti bejegyzést, s ennek alapján kerestem fel a brigádot, hogy megtudjam e nemes elhatározás történetét.

— Nem tudom pontosan, kinek a javaslata volt a patronálás, de azt hiszem ez nem is lényeges. Megállapodtunk, hogy mindenki körülnéz a lakásához közel eső utcákban. Néhány nappal később már rátaláltunk egy özvegy édesanyára, aki nyolc gyermekével él együtt. Közülük hat még iskolás. A legkisebbet, a nyolcéves Horváth Marikát választotta a brigád, — emlékezik vissza az eseményekre a brigádvezető.

Ezután a bemutatkozásról beszél. Arról a mindenki számára felejthetetlen délutánról, amikor Marika, édesanyja kíséretében megjelent a brigád munkahelyén.

— Marikánk — mert a kislányról most már csak így beszé Inek — zavartan állt a több mint húsztagú brigád előtt. Szorosan tartotta parányi kezében az édesanyja biztos és mindig védelmet nyújtó, a sok munkától elfáradt kezét. Csak akkor kezdett megbátorkodni, amikor átadtuk a brigád ajándékát: egy pár új cipőt, és egy iskolatáskát.

Itt egy pillanatra mégszakad a beszélgetés. A hrigádvezető hangja megcsuklik, a zsebkendőjét keresi.

Újra a brigádnaplót lapozgatom. Az első találkozás emlékét idéző bejegyzés utolsó mondatát többször is elolvasom.

„Nagyon örült a kislány és az édesanyja is a bemutatkozó találkozásnak és az ajándéknak, de

mi talán még ennél is jobban örültünk annahj hogy adhattunk.”

Meglepő, de igen őszinte szívből jövő szavak ezek. Arról tanúskodnak, hogy a Horváth I. brigád asszonyai, lányai felismerték, helyesebben szólva megismerték milyen nagyszerű érzést jelent másoknak örömet szerezni, segítséget nyújtani. Már a tanító nénit is felkeresték, aki meglepetéssel fogadta a hírt, hogy az ő kis Marikáját egy szocialista brigád patronálja. Vállalta, hogy rendszeresen értesíti a brigádot a kislány magatartásáról és tanulmányi előmeneteléről. Egyébként, kedvező véleménye van a kislányról, akinél mint mondta „máris kedvezően érezhető a brigád segítsége”.

E látogatás után újabb ajándékcsomagot vett a brigád. Ezúttal egy szövetruhát, kötényt és iskolai tanszereket ajándékoztak a kislánynak.

S ezekben a napokban állítják össze a húsvéti csomagot. Ezt egyébként úgy tervezik, hogy az üzemben adják át, mivel a brigád minden tagja jelen akar lenni a kis ünnepségen.

S miközben gondos, féltő szeretettel foglalkoznak a kislánnyal, már a jövőjéről is beszélgetnek. Maguk mellé akarják venni ipari tanulónak, segíteni akarnak, hogy jó szakmunkás legyen belőle. Sőt azt sem titkolják: együtt szeretnének vele dolgozni, a szocialista brigádban.

— Tudja — mondja a brigádvezető — amióta megvan a Marikánk nem múlik el nap, hogy ne emlegetnénk. S mindig újabb és újabb javaslatokkal, ötletekkel jönnek az asszonyok. Legutóbb például már arról beszélgettünk, hogy páran elmegyünk családlátogatásra Mafikáék- hoz. Szeretnénk körülnézni, ügy gondoljuk még jobban, még többet tudnánk segíteni a Horváth családnak, ha megismirjük életkörülményeiket.

A sokarcú brigádmozgalomban összekovácso- lódott közösség ereje szinte szemünk láttára formálja, alakítja az embereket. Egyre szélesebb körben. Gyárban, s mint a Horváth I. brigád példázza, gyáron kívül egyaránt.

(szigetvári}