Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-16 / 64. szám
Í96Í. március tű. ¥ÖLNÁ MEGYEI NÉPÚJSÁG s NEM ELÉG ÁRUSÍTANI Korszerű áruház épül Bonyhádon találkoztam a szekszárdi cipőbolt vezetőjével. A találkozáson nem lepődtem meg, • de azon, amit mondott, igen: — Hivatalos úton járok itt. A cipőgyárban voltunk. A boltvezetők eddig ugyanis, ha elhagyták a boltot; vagy értekezletre mentek a központba, vagy a nagykereskedelmi vállalathoz. A termelő szervekkel nem volt közvetlen dolguk. Most már akad.' Bár országosan csak a jövő év elejétől térünk rá az új gazdasági mechanizmusra, egyes területeken máris új szelek kezdenek fújni. Kezdenek háttérbe szorulni a régi kötöttségek, s helyükbe a rugalmas, gyors intézkedések lépnek. Megszűnik a ,,cukor“-szemlélet Korsós Istvántól, a megyei tanács vb. kereskedelmi osztályvezetőjétől megtudtuk: — A megye nagy kereskedelmi vállalatai már teljesen szabad kezet kaptak, hogy tárgyaljanak az iparral árubeszerzés ügyében, és az áru elhelyezésénél is feloldódtak a korábbi kötöttségek Eddig rendelet kötelezte őket, hogy milyen árut adhatnak megyén kívüli kiskereskedelmi egységeknek, most már nincs ilyen kötöttség. De az üzletek sincsenek megkötve, hogy- csak megyén belül működő nagykereskedelmi vállalatoktól vehetnek át árut. Sőt, közvetlenül tárgyalunk már az üzemekkel. A szállítmányokat eddig külön ellenőriztük, nehogy elvigyenék olyat, amire itt is szükség" van. Eddig voltak bizonyos „cukoráruk. azaz új, rendkívül keresett cikkek A nagykereskedelmi vállalatok gyakran kikötötték, hogy csak úgy adnak belőlük, ha vele együtt átvesznek bizonyos nem keresett cikkeket is. Mivel a kötöttség az idei évben már nem volt érvényben, a megye kereskedelmi vezetői is nagy érdeklődéssel várták az eredményt. Még csalc kéthónapos tapasztalat áll rendelkezésre, de ezek máris kedvezőek. — Mindenekelőtt kiderült — mondotta Szilágyi Mihály, a kereskedelmi osztály előadója — hogy kötöttség nélkül is jobban jár a megye. A nagykereskedelmi vállalatok kötöttség nélkül sem adják el más megyébe a „cukor’-árut, mert akkor elvesztenék a Tolna megyei boltokat, hiszen ők is mehetnek már szabadon árut beszerezni. A vállalatoknak több érdekeltségük fűződik ahhoz, hogy jobban kielégítsék a kiskereskedelmi egységek, s rajtuk keresztül a vásárlóközönség igényeit. Nekik is érdekük, hogy az ipart jobban ösztönözzék az igényekhez való gyors igazodáshoz. Ezzel párhuzamosan hat, hogy a kiskereskedelmi szervek közvetlenül is tárgyalnak, rendelnek az ipartól. Persze az esetek nagy részében nem a nagykereskedelemtől függetlenül, hanem vele együtt, jó kooperáció formájában. A nagykereskedelmet ugyanis nem tudják, nem is akarják teljesen kikapcsolni. Az ipar nagy széria szempontjait is figyelembe kell venni, ehhez feltétlenül szükséges a nagykereskedelem. Az iparral való közvetlen tárgyalásokkal pedig gyorsan ki tudják elégíteni a divatigényeket. Ki» széria — nagy széria _______ A z új módszereknek több területen mutatkozik már a hatása. A közvetlen tárgyalásokkal például a békéscsabai ruhagyárból sikerült jelentős mennyisegű kötöttárut szerezni. A cipöellátás is javult a Bonyhádi Cipőgyárral való közvetlen kapcsolat rékereskedni kell vén. Sőt, jó mederben haladnak komolyabb intézkedéseket tenni a tárgyalások a következő negyedévek ellátására vonatkozóan. A cipőellátásnál eddig a legnagyobb problémát a választék jelentette. Ha a minőség megfelelt volna, nem akadt megfelelő méret. Remény van arra, hogy a kisebb mennyiségben mutatkozó méretigényekhez is gyorsabban tudnak majd alkalmazkodni. Most fokozatosan felveszik a kapcsolatot a budapesti, a zalaegerszegi, a mosonmagyaróvári üzemekkel is. Az egyik szomszédos megyében a múlt év utolsó negyedében megszüntették az árualapbontást, azaz nem határozták meg, hogy a rendelkezésre álló készletből melyik helység, illetve bolt mennyit kaphat. A rendelésekre alapozták az áruelosztást. Ennek alapján ez év elején Tolna megyében is megszüntették az áruk központi elosztását. A húselosztásnál maradtak és maradnak fenn a keretszámok, más téren már nincs. Egyes iparágak azonban még túlzottan ragaszkodnak a korábbi kötöttségekhez, s nem tárgyalnak a kiskereskedelemmel. Egyes üzemek viszont mindent elkövetnek az értékesítő partnerek biztosítására. Mindenekelőtt azáltal, hogy igyekeznek kielégíteni azokat az igényeket is, amelyekről eddig nem is tárgyaltak. Már a bizományi árusításra is van példa Tolna megyében. A szekszárdi bútorüzletben például rövidesen árusítják bizományi alapon a dombóvári ktez új termékeit. Termék csere Jugoszláviára! A Baranya—Tolna megyei Vas- Nagykereskedelmi Vállalatnak lehetősége lesz bizonyos jugoszláviai termékcserére. Ha realizálódnak az ezzel kapcsolatos elképzelések, minden bizonnyal sikerül néhány hiánycikket ezáltal is megszüntetni. A vasszer- számellátás terén azonban — amint Salamon János előadótól megtudtuk — nem sikerült még a jelenleg mutatkozó hiányok megszüntetése érdekében. Évek óta nincs elég szerszám, ez évben a szélesedő lehetőségek alapján próbáltak felkutatni megyén kívüli forrásokat is, de a kilátások mégsem a legjobbak. Bizonyos apró cikkeket nem gyártott az ipar, sem az állami, sem a szövetkezeti. Most sem mutat rá hajlandóságot, mert nagyon kis tételekről van szó. Ezek biztosítása érdekében, éppen ezért még magánkisiparosokhoz is fordulnak. így sikerült egy csomó gázgyújtót, szerszám- nyelet stb. biztosítani. Az új mechanizmus előszele jegyében sikerült néhány problémát megoldani a boltok profi- lírozásával kapcsolatban is. Ha valakinek szüksége volt egy kiló gipszre, hiába ment be Szek- szárdon a háztartási boltba, nem kapott, elgyalogolhatott a TÜZÉP- telepre. Talán mondani sem kell, hogy ezt mindenki milyen bosz- szankodás közepette tette meg. Bár nagy utánjárással, de végül sikerült beleilleszteni a háztartási bolt profiljába a kistételű gipszárusítást. A népboltok szakosítottak, de az igényeknek megfelelően ki lehet bővíteni az árusított cikkek sorát. Persze ehhez az kell, hogy a boltvezető is akarja. Mindénesetre ma már lehet áthidaló megoldást találni az olyan esetekre is, amikor például a város egyetlen vasboltjában leltároznak. Ilyenkor ugyanis — a leltár néha két, vagy ennél hosszabb ideig szokott tartani — Szekszárdon még 10 deka aprószöghöz sem lehetett hozzájutni. Most már nem a mechanikus . megkötöttségeken, hanem a boltosokon múlik az ilyen. A földművesszövetkezeti boltoknál is megszüntették a kötelező cikklistát, tehát a készletet a helyi igényeknek megfelelően lehet alakítani. Szó sincs arról, hogy a kereskedelemmel kapcsolatban minden gond megoldódott volna. Ezek kezdeti intézkedések csupán, de nagyon reménykeltők. Boda Ferenc Megkezdődöt Szekszárdon a Garay téren a volt Pirnitzer-ház átépítése. Az egyemeletes épületben az Állami Építőipari Vállalat szakemberei korszerű áruházat alakítanak ki. Az átépítés során szükségessé vált a tető tehermentesítése, ezért most eltávolítják a tetőről a cserepeket. A képen Németh István és Krammer Ádám. Római katolikus papok tájékoztató A Hazafias Népfront katolikus békebizottsága március 15-én de. tájékoztató megbeszélésre hívta meg megyénk katolikus papságát. Dörnyei István püspöki tanácsos megnyitó szavai után Körmendy Béla főegyházmegyei tanácsos tartott előadást „Szocialista államunk demokratizmusa” címmel. A gyűlésen nagyszámú római katolikus egyházi személyiség vett részt, közülük többen felszólaltak és elmondták, hogy a vá- * lasztások előtti jelölő gyűlések I széles körű demokratizmusról taértekezlete núskodnak, továbbá, hogy a kö*- zelmúltban hozott állami rendelkezések (tsz-hitelek, tsz-nyugdí- jak rendezése, anyasági segély) a dolgozó nép, köztük a katolikus hívek gazdasági és szociális körülményének ugrásszerű fejlődését, javulását jelentik. Tapasztalati tény — állapították meg a felszólalók —. hogy demokratikus állami szerveink intézkedéseinek középpontjában mindig az emberről való gondoskodás áll. E körülményt a lel- készkedő papság elismeréssel és jóleső érzéssel veszi tudomásul. A völgy fölött a tavaszi szél örvényt kavar. Itt, a birlcáhodá- lyok között akkora lökésekkel csapódik jobbra, balra, le s fel. hogy az embernek erősen kell lábán állni, hogy állja a vihart. Pedig a Nap is süt. A gubancos szőrű pulik egy szélámyékos, napsütötte oldalon kupacba göm- bölyödtek. A birkák bégetö koncertjét a félig zárt ajtókon az akolból a huzat ki-ki csapja a szabadba. A hegyoldalon már zöldell a fű. Mintha a tavaszt éreznék a birkák, mintha már kutya terelné őket, úgy nyomakodnak a kijárat felé. A raktárból egy ember két vödörrel megindul a keskeny úton a bárányok felé. Takarmányt visz. Tápszert. Amerre végighalad, a negyven egynéhámj méter hosszú hodályon, úgy erősödik a birkák, bárányok hangja, mintha láthatatlan kéz egy hatalmas potmétert állítana mind erősebbre. A több részre elkerített belső tér legelején, ahol tizenöt-húsz birka van elkülönítve, csend van. Azért talán, mert ezek a jószágok már megkapták az abrakot, vagy, mert bűnösnek érzik magukat, hogy az idei tavaszt üresen érték meg. — Háromszáz anyától háromszáz bárány lett — mondja Papp István juhász. — Ezek itt üresen maradtak, vagy elvetéltek. A születési arány jó. Papp Istvánnal kerülgetjük, keressük a hodály körül az alkalmatos helyet, ahol a széltől, meg a tengernyi birka bégetésétál nyugodtan szót válthatunk. — Nem álmodik éjszaka ezekről a bégetö jószágokról? — Álmodok. Az ember, ha szereti a mesterségét, akkor rabjává válik. Még éjszaka is. Meg vasárnap is, vagy hétköznap, amikor a váltó etet, arra gondolunk, ad-e a jószágra, vagy csak az estét várja, hogy ez a nap is elmúljék. A bégetö jószágok már elcsendesültek, hisz Binder József, — Papp István hodályszomszédja — most besegített, a beszélgetés idején, megkapták a jószágok az ennivalót, és most már a bége- tésnek más az értelme. — Van ám, persze van értelme, ahogy a buta birka béget. Megismerem majd mindet a hangjáról. Azt is, ha valamelyik beteg. Másképp béget a jószág, hu fejési idő van, másként, ha alatta van a bárány, ha szopik. Háromszáz bárány március 20- án kerül az elválasztási stádiumba. Már tanulnak enni a gömbölyű, 16—20 kilós jószágok, mire anyjuktól elviszik, már mind önellátó lesz. A bárány naponta nyolc fillér darabbért jelent Papp Istvánnak. A birka tizenkettőt, — Elég-e a pénz e munka után? — A pénz soh’ se volna elég. Ennyi van. Lehetne több is. Ha a bárány választáskor eléri a ÍR kilót, két forint üti érte a markom. Ha viszont elpusztul, ötven forintom bánja. Csöppen még a tejpénzből is. Egy liter tejért egy forintot kapok. Egy birkától szűkén három decit lehet kifejni. Szóval van itt dolog... Különösen sok ellés idején. December húszadika táján, amikor Papp István hodályának birkái az ellési időt elérték, váltót kaptak. A váltó ember is alig győzte a munkát, és meg volt az a különös íze, mint minden váltós szakmának velejárója: gondol-e az ember, vigyáz-e a jószágra, becsukja-e a hodályajtót? Ezernégyszáz forintot adtak a kisegítő ellető embernek. Ök, a hodálygazdák hétszázzal megelégedtek volna, és akkor ők lettek volna a jószág mellett az „aratáskor”. Mert ez az aratás az állattenyésztőknél, ha szép a szaporulat. Papp Istváné a legszebb volt a Hőgyészi Állami Gazdaság juhászainál. Már elintéztük a birkák sorsát, amikor ráterelődik a szó a technikára. Kellene ide az is. Függő- csille, vagy valamilyen pálya- szerkezet, amely a sok takarmányt segítené behordani a hosszú hodályba. Egyet kísérletképpen csináltak, fent, a négyes hodályban, most vizsgálják, aztán átszerelik. Villany is kellene ide. Infraszárító az ellési időre. Egy melegedő, öltözőféle a személyzetnek, a juhászoknak. Egy, csak akkora, hogy amikor bent vannak, le tudjon ülni minden juhász, ebédet melegíthessenek, melegedni tudjanak. Az meg már csak az én „javaslatom”: kicsi zsebrádió az egész nap határt járó juhászoknak.., Nevetnek a juhászok. Rádió? Jó legelő kell. A tenyészanyag kiváló. Lehel itt dolgozni. És érdemes is. A hatszáz birka, Papp István hodálygazda állatai megették az abrakot, A silót épp az imént hozták meg a takarmányosok, A gazda nagy vesszőkosarat rak tele a jó illatú takarmánnyal. A hodály ismét megélénkül. Birkák tömörülnek a rácsos jászolok köré. Papp István meg hordja rendületlenül. Ahogy fogy az ajtóból a takarmány, úgy csendesülnek a jószágok. rr. pálkovács — ,
