Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-10 / 35. szám
1967. február 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 4 FŐNÖK SZÉN VEDEL VE község bojtos postakürtje 1853-ből. Kis múzeumnak is beillik a hivatali szoba.’ A régi sajtótermékeknek már csak a padláson jutott hely. Nézegetem a postakürtöt. — Mi célt szolgált a postakocsi- sok kürtje? — kérdezem Dióéi Istvánt, a tamási járási posta főnökét, akinek hobbyja a posta már történelemmé finomult emléktár- ■ gyainak gyűjtése. A falon elhelyezett „múzeumi tárgyakat” gondos kezek átlátszó védőburokkal látták el. Féltő gonddal vigyázza a gyűjtő értékeit. — A kürtöt a tamási Perczel nevű postásdinasztia leszármazot- Tamási taitól kaptam. Perczel néni rengeteg régi postástörténetet ismert, a búsulószéktől a farkaskalandokig. Egy- ízben — mesélte — izgalmas útja volt a nagyapának, aíkit úgy mentett meg Regöly alatt a Füstös malmos fia, hogy kilőtte a ló hasa alól az acsarkodó, támadó ordast. — Kettős rendeltetése volt a postások kürtjének. Egyrészt ezzel jelzett a postás az úgynevezett lóváltó állomásoknak, hogy készüljenek a váltásra. Másrészt ezzel biztosították az elsőbbséget a rossz utakon járó postakocsiknak. A legkátyúsabb úton is kötelező volt a kitérés a postakocsik előtt, felkészülhettek erre a többi járművek a kürt hangját hallván — feleli. Sok a látnivaló a kis hivatali helyiségben. Három ritkaság- számba menő postás-munkaeszköz függ a falon. A kisebb méretű rézsíp a századforduló évéből való. A faluzó levélkézbesítők sípjukba fújva jelezték a lakosságnak, hogy megérkezett a postás. Középütt a száztíz esztendős tamási postakürt. A másik oldalán a helybéli posta- hivatal által 1905-ben használt kezdetleges Morse távírólbdílűen- tyük — szaknyelven morzetoo- pogó — láthatók. Érdekes „lelet’ a két világháború között a postákon elhelyezett persely, mely a tbc-sek és az árvák segítésére a könyöradömányok összegyűjtését szolgálta. Egy kisebb tablón láthatók a posta által használt egyszerűbb bélyegzőktől a kerékrendszerűig a bélyegző lenyomatok. A régi feliratok részben eltérnek a ma használtaktól-. Egyiken Bedegh, a másikon Budapestül olvasható.' Meglepő, hogy az első világháborús tábori bélyegzőket változatlanul felhasználták a második világháborúban is. — Kevés szabad időmet gyűjteményeim rendezgetésére fordítom, de többet szeretnék ezekkel foglalkozni — sóhajt a gyűjtési szenvedéllyel megáldott postafőnök. — Most nagy az örömöm új szerzeményem láttán. Idén lesz száz esztendeje annak, hogy szervezetten önállóvá vált a Magyar Posta. Ezért bír számomra különös értékkel ez a könyvritkaság. 1867-ben, éppen száz éve jelent meg, „A posta története Magyarországon” a címe — mondja. Joggal büszke az 1848- bam Győrben nyomatott. Vas Gereben (aki a közeli Fürgéd szülötte) által szerkesztett, „Öregek ABC-je” címet viselő, nagybetűs könyvére. Hazad papírpénzeinknek mintegy harmada van birtokában. A 150 bankó között ritkaságok is lapulnak. A hazai nyomásúak mellett értékesek a Londonban, New York-ban kiadott magyar papírpénzek és a Philadelphiában nyomott Kossuth-bankó. Lapféleségenként rendszerezi a régi kiadású újságokat. Féltő gonddal őrzi az 1919-es Vörös Űjság tulajdonában lévő példányait. — Tervezi-e, hogy másokkal is megismertesse az Önnek örömet szerző ritkaságokat? — kérdezem. — Csak saját szórakozásomra kezdtem és folytatom a gyűjtést. Eltérnek az elképzeléseim a többi gyűjtőtől. Elsősorban a postával és az ehhez kapcsolódó dolgokkal foglalkozom. Rendszerezni kellene. — Terveim? Térképet szeretnék készíteni megyénkről, melynek témája „Tolna megye a bélyegek tükrében” lenne. A településeket a helyi jelleget tükröző bélyegekkel jelölném. így például Tamásit a tudomásom szerint egyedül itt található, különleges sáfrány-féleséggel illusztrált régi bélyeggel, Gyulajt a dámvaddal, Simontomyát a várral és a többi községet is jellegzetes bélyegeimmel jelezném. Szó van arról, hogy a ritkaság- számba menő sajtótermékeket kölcsönadnám a gimnáziumban készülő kiállításhoz. Gondolok itt a Vörös Újságra és a régi ifjúsági lapokra — mondja. — Végül megkérdezném: Melyik a legkedvesebb, legértékesebb darabja különféle gyűjteményeinek? — Erre bizony nem tudok felelni. Mindegyik kedves. A kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt örülök. Nem értékük szerint sorolom. Kár, hogy csak 16 esztendeje kezdtem hozzá a gyűjtéshez — fejezi be válaszát Diósi István, mert sietnie kell az esti egyetemi foglalkozásra. Nemes szenvedélynek hódol a főnök. SOMI BENJAMINNÉ JEGYZET Háromszázezer és ami mögötte van A takarékoskodásra nevelést már a gyermekeknél kell kezdeni — régi igazság ez. De nem árt egy kissé mélyebben elemezni. A gyermek megszokja a takarékoskodást először a saját, jelentéktelennek tűnő körülményei között, s felnőve, gazdaságosabban tud bánni majd a nagy közösség mindnyájunk vagyonával is. E nem kis jelentőségű célnak felel meg az iskolai taka~ rékbélyegek gyűjtése tanulóifjúságunk körében. Pedagógusok és szülők fáradhatatlan nevelő, felvilágosító és főként példamutató munkája évről évre, szinte napról napra növekvő számadatokban is megnyilvánul. Nehezebb persze lemérni azt a hatást, amelyet az ifjú emberek jövőbeni gondolkodására, gyakorlati munkájára tesz e mozgalom. A tények azonban optimizmussal tölthetnek el bennünket ez irányban is. A megyei eredményeket tekintve, az idei iskolai év felét véve alapul, mintegy 300 ezer forintos emelkedést könyvelhetünk el, viszonyítva az elmúlt iskolai év feléhez. Ez természetesen meglátszik az egy tanulóra jutó takarékosság emelkedésében is. Az elmúlt év felének 28 forintjával szemben az idei eredmény több mint 36 forint. Nem érdektelen ennek járási részletezése sem. A rangsorban első dombóvári járásban az elmúlt félévi 32 forintról emelkedett az átlag több mint 43 forintra. De a bonyhádi, a paksi, a szekszárdi és a tamási járásban is általában 8—10 forintos emelkedés tapasztalható. Úttörőújság Majoson Erenner György szerény ember — nem beszél az eredemények- ről, a gondokat emlegeti. Az eredmények, a majosi úttörők eredményei azonban önmagukért beszélnek. Forgatom kezemben a kéthavonként megjelenő újságukat, a Hírmondót. Cikkeit gépelték, fedelét festették gondos kezeik, A lapok a közelmúlt krónikáját rögzítik. Változatos volt a Kossuth Lajos úttörőcsapat programja. Nemrégiben pesti pajtásokat fogadtak, akik egy hetet töltöttek a faluban. Klubdélutánok, vetélkedők, ismerkedési est tarkította ezeket a napokat. Az újság lapjai arról is árulkodnak, hogy ezek az úttörők szeretik csapatvezetőjüket, akit egyébként úttörőmunkájáért nemrég tüntettek ki. Pártkongresszusi felajánlásuk, az „egyes mentes hét” nagy port vert fel járás- szerte. Megkérdeztem, mi az, andre legjobban készülnek. Legtöbb válaszban szerepelt a pesti út, amikor ők látogatják meg pesti pajtásaikat. Délutánonként kipirult arcú úttörők sietnek őrsi foglalkozásra. Senki sem szeretne lemaradni .ezekről. I* L, zsebrádiót javít Bihari László A GELKA szekszárdi telepén készültek ezek a felvételek. Első képünkön azt próbáljuk bemutatni, milyen körülmények között javítják a beérkező készülékeket Nem egy raktárról készült ez a fotó, hanem a műhely közepén levő állványról, de már ez is kevés, mert a padlón körben is rádiók, tv-készülékek vannak. Vajon meddig lesz ez még így? Sztár tv-készülék video-fokozatál javítja Ványi László Tarr János komplex generátorral hangol be egy Szigma készüléket Fotó: Bakó Tenő
