Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-08 / 33. szám

f? TOLNA MEGYEI NEPCJSAG 196Í. február 3. Kónya (balról) a Szekszárdi Dózsa és Gyurka a Pécsi VSK ver­senyzőjének küzdelme. Ökölvívás Tolna megyei sikerek az összeyont megyei ifjúsági és serdülő ökölvívó-bajnokságon Szekszárd 4, Dunaföldvár, Máza 2—2, Tolna 1 bajnokságot szerzett Szombat, vasárnap Szekszár- don a városi művelődési házban 65 induló részvételével rendezte meg a Tolna megyei ökölvívó Szövetség Szekszárdon a So­mogy, Tolna, Baranya megyék összevont megyei ifjúsági és ser­dülő ökölvívó-bajnokságát. Az eredeti elgondolások szerint er­re a versenyre ugyan Pécsett került volna sor, de a szekszár­diak a pécsiektől átvették a rendezés jogát. Mint már va­sárnapi számunkban beszámol­tunk róla, szombaton délben a selejtezőkkel, délután pedig 4! órakor az elődöntő küzdelmeivel kezdődött meg, illetve folytató­dott a bajnokság A lapzártáig történtekről már vasárnapi szá­munkban hírt adtunk, most elöl­járóban még a szombat esti ese­ményekről számolunk be. Ez történt szombaton: Kisvál- tósúly: Reczicza (Mohács) ellen Kovácsot (Dunaföldvár) a II. me­netben leléptették. Váltósúly: Kaponya (Pécsi Honvéd) ellen Istoikovics (PVSK) az első menet­ben feladta. Nagyváltósúly: Illa (Kaposvári Dózsa) pontozással győzött Borbás (Pécsi Honvéd) ellen. Vasárnap délelőtt mintegy 200 érdek tő slőtt került sor a dön­tőkre ..' néhány remek küzdel­met láthattak, akik elmentek a döntő mérkőzésekre. Igen örven­detes, hogy a kis sportkörökben (Szentlőrinc, Mohács, Dunaföld­vár, Máza stb.) ilyen eredmé­nyes nevelő munka folyik. Ennek hatását néhány év múlva egész délnyugat ökölvívósportja érezni fogja. A Tolna megyeiek is re­mekül szerepeltek. A Szekszárdi Dózsa 3 ifi. és egy serdülő, Dunaföldvár egy ifi. és két ser­dülő. Máza két ifi. Tolna pedig égy serdülőbajnokságot szerzett Rredmények:­Ifjúságiak; Papírsúly: (3 induló) 1. Nagy (PVSK), 2. Tormási (Szentlőrinc), 3. Berta (Sz. Dózsa). Döntő: Nagy (PVSK) pontozással győzött Tor­mási (Szentlőrinc) ellen. A dön­tő remek küzdelmet hozott. Nagy volt a technikailag képzettebb, de Tormásit sem lehet elmarasz­talni. Légsúly: (3 induló) 1. Kónya (Sz. Dózsa). 2. Gyurka (PVSK), 3. Horváth (Szentlőrinc). Döntő: Kónya (Sz. Dózsa) pontozással győz Gyurka (PVSK) ellen. Gyur­ka ügyesen ellépkedett az állan­dóan rohamozó Kónya elől, de így is a III. menetben már szá­molni kellett a pécsi versenyző­re. Kónya remek küzdelemben harcolta ki a bajnokságot. 4 Népújság totótippjei o. 6. 7, 8. 9. 10. u. 12. 13. 14. 15. 16. Juventus—Fiorentina 1 x Mantova—Milan x x Napoli—Koma 1 x Venezia—Torino x 1 Bologna—Cagliari 1 x Brescia—Spal 11 loggia—Lanerossi x x Genoa—Livorno I x Messina—Catanzaro 1 1 Novara—AS Reggia x 1 Pisa—Sampdoria x 2 AC Reggiana—Padova x 2 Salemitana—Modena x 2 Pótmérkőzések: Potenza—Catania x x Verona—Arezzo x 1 Lazio—Lecco 1 11 HarmatsúTy: (8 induló) í. Csö­tönyi (Sz. Dózsa), 2. Heberling (Sz. Dózsa), 3. Fodor (Mohács). Döntő: Csötönyi ellen Heberlin- get döntő fölény miatt leléptet­ték. A két szekszárdi versenyző nem ment egymás elleni nagy ütésre. A mérkőzésvezető ezért intéssel buzdította őket akcióra, amelynek során Csötönyi döntő fölénybe került. Pehelysúly: (9 induló) 1. Or­bán (Sz. Dózsa). 2. Toronyi (PVSK), 3. Simon (K. Dózsa). Dön­tő: Orbán (Sz. Dózsa) ellen Toronyi (PVSK) a III. menetben feladta. Toronyi lényegesen magasabb, hosszabb karú is volt és emel­lett technikailag is képzett ver­senyző. Orbán azonban menetről menetre felülkerekedett és meg­érdemelten nyerte meg a baj­nokságot. A III. menetben To­ronyi edzője feladta a mérkő­zést. Könnyűsúly: (7 induló) 1. Kisz- li (Dunaföldvár), 2. Sárkány (PVSK), 3. Kelemen (Szentlő­rinc). Döntő: Kiszli (Dunaföld­vár) Sárkány (PVSK) ellen már az első menetben döntő fölény­be került. Kisváltósúly: (9 induló) 1. Pál (Máza) 2. Reczicza (Mohács), 3. Berki (Dunaföldvár). Döntő: Pál (Máza) már az első menetben döntő fölénybe került Reczicza (Mohács) ellen. Váltósúly: (5 induló) 1. Kapo­nya (Pécsi Honvéd), 2. Kovács (Pécsi Honvéd), 3. Istokovics (PVSK). Döntő: Kaponya (Pécsi Honvéd) a II. menetben döntő fölénybe került klubtársa, Ko­vács ellen. Nagwál tósúly: (4 induló) 1. Illa (K. Dózsa). 2. Molnár (PVSK), 3. Borbás (Pécsi Hon­véd). Döntő: Illa pontozással győzött Molnár (PVSK) ellen. Végig óriási ütésváltás folyt. Az erősebb Illa 2:1 arányban nyert. Középsúly: (2 induló) 1. Kiss (K. Dózsa), 2. Bányái (Dunaföld­vár). Döntő: Bányait (Dunaföld­vár) leléptették Kissel szemben. Végig szoros mérkőzés volt, amelyben kétségkívül Kiss kez­deményezett többet, de elhamar­kodott döntés volt Bányai lelép­tetése. Félnehézsúly: (1 induló) 1. Ko­vács (Pécsi Honvéd) aki mérkő­zés nélkül jutott a győzelem birtokába. Nehézsúly: (2 induló) 1. Ju­hász (Máza), 2. Varga (PVSK). Döntő: Juhász pontozással győ­zött Varga ellen. Juhász kissé mereven mozgott, de végig fö­lényben volt a lényegesen ala­csonyabb pécsi versenyzővel szemben. Serdülők: Papírsúly: (1 induló) 1. Teutek (Tolna). Légsúly: (1 induló) 1. Dani (Pécsi Honvéd). Pehelysúly: (3 induló) 1. Su- micz (Dunaföldvár), 2. Torma (Sz. Dózsa), 3. Suíteisz (Duna­földvár). A döntő mérkőzésen Sumicz (Dunaföldvár) a II. me­netben döntő fölénybe került Tormával szemben. Könnyúsúly: (2 induló) 1. Ve- esed (Sz. Dózsa), 2. Szűcs (Duna­földvár). Remek mérkőzésen fej­re mért tiszta egyenesekkel pon­tozásos győzelmet aratott a szek­szárdi versenyző. Váltósúly: (5 induló) 1. Dávid <K. Dózsa). 2. Kónya (Dunaföld­vár), 3. Csesznek (Dunaföldvár). Dávid szombaton két mérkőzés megnyerésével harcolta ki a dön­tőbe jutást, ahol különösen a II. és III. menetben volt szoros a küzdelem. Dávid csak az első menetben kiharcolt fölényével bizonyult jobbnak. Nagyváltósúly: (2 induló) 1. Csizmadia (Péesi Honvéd), 2. Kovács (Mohács). Csizmadia az I. menetben már döntő fölénybe került. Középsúly: (1 induló). 1. Mé­száros (Dunaföldvár). Űttörő asztalitenisz-bajnokság Parkettás szakmunkást és nagy gyakorlattal rendel r kező villanyszerelőt keres- azonnali belépés"" Simontornyai Vegyes Ktsz, (70) Az új erőre kapott Tolna me­gyei asz tali teniszs port sorra ren­dezi a fiatalok számára a fejlő­désüket biztosító versenyalkalma­kat Vasárnap délelőtt az MTS sportcsarnokában az úttörők baj­nokságát rendezte meg a városi asztalitenisz-szövetség. A verse­nyen az I. számú ált iskola egyetlen versenyzővel sem kép­viseltette magát Annál szebb eredményeket értek el a III-as és IV-es számú iskola tanulói. Ami a megszerzett bajnokságok számát illeti, a IV. számú ált. iskola tanulód vitték el a pálmát A verseny eredményeiről az aláb­biakban számolunk be: Cttörő fiú egyes: 16 induló: 1. Ifj. Jánosi György (IV. számú ált iskola), 2. Radó Géza (III.), 3. Radó Attila (III.) és Bors István (II.). Üttörő leány egyes: 6 induló: 1. Handler Ildikó (TV.), 2. Faragó Ágnes (III.), 3. Hári Márta és Solymosd Zsuzsan­na (III.). 0ttörő fiú páros: 7 induló: 1. Jánosi—Radó (IV., Handler Ildikó (IV-es számú általános iskola) illetve III.), 2. Gergely—Handler (II-es, illetve IV.), 3. Boros— Gugh (II-es) és Lados—Ranga (III.). Űttörő leány páros: 2. induló: I. Handler—Faragó (IV-es, illetve III.), 2. Hári—Soly- mosi (III). Úttörő vegyes páros: 4 induló: 1. Handler—Jánosi (ÍVJ, 2. Hári—Radó (III.), 3. Solymosd—Csonka (III.) és Fa­ra©)—Kálmán (III.). VALLOMÁS A SAKKRÓL Szeretem a sakkot. Szeretem, mint já­tékot, mert játék a sakk. Bár azt is mondják, hogy mű­vészet. Előttem játék is, művészet is. Mű­vészetnek csak játék, de játéknak aztán művészet. Szeretem ugyanis, mint össze­kötő láncszemet, ösz- szeköti az embert, fajra, színre, nyelvre való tekintet nélkül. 1945-ben Decsen egy hideg-havas tél­utói estén kopogtak szobám ajtaján. Egy szovjet katona jött be hozzám, — a fa­lubeliek küldték ide — sakkjátékra in­vitált. Elfogadtam a „kihívást”. Játszot­tunk. Egymás nyel­vén nem értettünk, de a sakk melleit szépen megértettük egymást. Hogy sze­mély szerint ki volt a győztes, már nem tudom. De azt tu­dom, hogy kinyílt az emberi szív, s beszélt nekem „mamkáróV’ s én megértettem, hogy őt odahaza va­lahol az édesanyja hazavárja; aztán ke­zet nyújtott parolára és elment. Utánamég mások is jöttek egy­két barátságos sakk­csatára és minden al­kalommal ismétlődött a refrén: egymás nyelvén nem tud­tunk, de a sakk mel­lett egymást szépen megértettük. Embert az emberrel kötötte össze a sakk szerete- te. Aztán másutt volt beosztásom. És oly rövid időn belül ösz- szetalálkoztunk ott is, sakkozókkal. Külön­böző volt a ruháza­tunk, egyben-másban a szokásunk, felfo­gásunk., de a sakk szeretete összehozott, összekötött bennün­ket. Nem azt néztük, ami elválaszt, hanem ami összeköt. És eső­ben, hóban, sárban együtt mentünk mo­toron, döcögős sze­kéren, az ötödik ha­tárba, a sakkcsapat­tal ahol vártak már csatára. Szeretem a sakkot, mert nemesít, oktat, tanít, nevel: pontos­ságra, következetes­ségre. logikára, ön­mérsékletre, egymás iránt figyelmességre. Rossz kivetni való szó itt vem hangzik el; vértelenül foly­nak le a „véres” csa­ták; itt nincs „bele- talpalás”; nincs „ol- lóba-fogás”; van ugyan „villa” (ártat­lan sakk-kifejezés); nem dobálják meg a bírót palackokkal, nem rúgnak le sen­kit; igaz. van „ki­ütés” (sakk kifejezés ez csupán): támadás folyik a király ellen, de ez nem árt sem a királynak. sem, csatárnak. A végső győzelem pedig so­sem a fehér színé, vagy a feketéé, hi­szen minden játszma végén ott a baráti kézfogás. És a vere­séget mosolyogva el­viselni tudni: ez az önmagunk feletti leg­szebb győzelem! Ezért tudok örül­ni annak, hogy ma már mind gyakrab­ban látok iskolás gyermekeket hónuk alatt sakktáblával és mennek sakkot tanul­ni. Tanulnak sakkoz­ni, s nyomában csi­szolódik az emberi értelem, növekedik a közösségi érzés; ösz- szeköt a sakk és ne­mesít, oktat, tanít, nevel. Sakktársaimtól el­választott már beteg­ségem, a tér és az ■idő. Az én „mam- kám” és jó apám odakinn pihennek a temetőben. Magam vagyok csupán. Ismerősök, munka­társak, régi-régi part­nereim még felkeres­nek, s ilyenkor elő­kerül o sakk és elő­kerülnek a régi em­lékek: de szépek is voltak... Csak voltak? Nem! Azok ma is. Mert hiszen a sakk szere- tete kiállta a próbát, összeköt bennünket ma is. Ezért szeretem a sakkot. — H — SOK A TENNIVALÓ A Bátaszéki VSK labdarúgó-szakosztályának vezetősége közzétette azokat a feladatokat, amelyek szükségesek a lab­darúgócsapat jobb és eredményesebb szereplése érdekében. A vezetőség megállapította: az elmúlt év legnagyobb hibája — a fegyelmezetlenség. A bajnokságban 49 játékost szere­peltettek, ebből 22 az első és 27 az ifjúsági csapatban. A baj­noki idényben nem volt két olyan mérkőzés, ahol azonos összeállításban léphettek volna pályám. Ennek oka volt o. sportszerűtlenség, mely a csapatot végigkísérte. Tizenhárom játékost kellett a szövetségnek eltiltani, az összbüntetés kö­zel két év. Ez a lény egymagában is megjelöli a legfontosabb tennivalókat.

Next

/
Thumbnails
Contents