Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-08 / 33. szám
tS67. február 8. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Kell e félteni a termelőszövetkezeteket Megtakarított forintok a vadhajtásoktól ? 0 rendkívüli küldöttválasztó tsz-közgyűlések és a zárszámadó közgyűlések tapasztalatai nem egyértelműek. Vannak közös gazdaságok, ahol a közgyűlés aktív, más tsz-e>kben viszont a tagok úgy megszokták az önállóílanságot, hogy szükségtelennek tartják a véleménynyilvánítást. Abból indulnak ki; úgyis az lesz, amit fönt kigondoltak. Idő kell még tehát ahhoz, hogy a tagok megszokják az új heiy- zetet, hogy rájöjjenek; az önállóság nem írott malasat, hanem konkrét és kézzel fogható valóság. A paraszti közösségekben a jövőben sokkal önállóbban és teljes felelősséggel, maguknak kell meghatározni, hogy a termelékenység, a jövedelem növelése érdekében, milyen intézke- déseket foganatosítsanak, és hot gyan dolgozzanak. Rengeteg még a kihasználatlan lehetőség és a termelőszövetkezetekben általában még távolról sem tartanak ott, ahol kívánatos volna. A párt és a kormány éppen a valóságos helyzetet figyelembe véve hozza, illetőleg hozta azokat az intézkedéseket, rendeleteket, amelyekkel a jövőben kellően élve, ténylegesen javítani lehet a mezőgazda- sági termelés színvonalát és a termelőszövetkezetekben dolgozó tagok élet-, valamint munka- körülményeit. Az elmúlt években, részben az egyoldalú propaganda folytán, a közvélemény nem kapott minden vonatkozásban átfogó, pontos és valóságos képet a mezőgazdaságról. Az újságolvasó általában a legjobb termelőszövetkezet eredményeit ismerte, a legjobb átlag- részesedésekről és jövedelmekről szerzett tudomást, pedig ugyanakkor Tolna megye több közös gazdaságában is, a tsz-tagok egy részének 8—10 ezer forint jutott a közösből származó jövedelemből. A most folyó zárszámadások is azt igazolják, hogy nem mindenütt fenékig tejfel az élet. A gazdag tsz-ek száma nem sok. - Annál több viszont a közepes és a gyenge. Mórágy, Hőgyész, Miszla és még több termelőszövetkezet gondokkal küzd. S a megyei, valamint az országos Intézkedések éppen azt a célt szolgálják, hogy kiegyenlítettebb legyen e téren a helyzet. A józan és reális politika tehát számol azzal a ténnyel és körülménynyel, hogy a döbröközd, a pálfai, a dunakömlődi. a szakcsi, a dombóvári erős közös gazdaságok mellett ott vannak a közepesek és a gyengék is. Ebből kiindulva, ilyen értelemben az önállóság kibontakoztatásához a tsz-ek bátorítást és bíztatást kapnak akkor is, amikor arról van szó, hogy a rendkívüli közgyűlések valóban vitafórumok legyenek, önkritikusak, elemzőek, a realitásokkal számolók. Akadnak emberek, akik riadtan kérdezgetik: hogyan fogunk majd megbirkózni a túl nagy önállóság velejárójával, a szövetkezeti mozgalom esetleges vadhajtásaival? Felvetődik a kérdés, kell-e, szükséges-e félteni a tsz- eket bármiféle vadhajtásoktól, egyáltalán mit értsünk e megfogalmazás alatt? Vadhajtásnak nevezzük a mezőgazdasági termelőszövetkezetnek azt a tevékenységét, amelv nem illett bele az üzem profiljába, avagy éppen a profilról alkotott régebbi elképzelésekbe és rendelkezésekbe Az új gazdasági szisztémának viszont lényeges alkotó része. ho<y a merev kötöttségeket óhaiti" feloldani, p termelőszövetkezetek vonatkozásában is, a vadhajtás tehát korc”7orötlen és idejétmúlt fogalom, értelmezése teljes átértékelésre szorul. Nem ettől kell félteni a termelőszövetkezeteket, hanem attól, hogy esetleg helyenként maguk a tagok is túlságosan rózsaszínben látják saját helyzetüket, holott még nagyon sok a tennivaló, hogy a jó és hasznos intézkedések megvalósuljanak, és termékenyítő erővel valamennyi termelőszövetkezetre hatást gyakoroljanak. A hitel- rendezés például távolról sem jelent valamiféle elvtelen kedvezményt, nincs szó arról, hogy ennek nyomán minden további nélkül nő a tagok jövedelme, csupán lehetőséget jelent a gazdálkodós színvonalának fejlesztéséhez, egyúttal azonban felelősségteljes kötelezettséget is hárít a tsz-tagokra, hiszen a hitelek visszafizetési határideje lerövidült. Ez csak egy példa. Hasonlóképpen sorolhatnánk a többit , A kik tehát a vadhajtásoktól féltik a közös gazdaságokat, azok még nem értik pontosan, hogy az újat lehetetlen a régi felfogás szerint megközelíteni. Az új egyszerűen nem ismer vadhajtást a mezőgazdasági üzem tevékenységében sem. Előfordulhat Tolna megyében is, hogy egyik, vagy másik közös gazdaság házi feldolgozású hús- készítményekkel, füstölt áruval óhajt megjelenni a piacon. Ebben az esetben egyáltalán nem vetődik fel úgy a kérdés, hogy van-e joga ehhez a tevékenységhez, kizárólag a keresletet, a lakosság igényeit szabad figyelembe venni, továbbá azt, hogy a szóban forgó tevékenység folytatásához képes-e a termelőszövetkezet betartani a higiéniai a munkavédelmi, az orvosegész- ségügyi rendeleteket, előírásokat Ha ezeknek a feltételeknek mindenben megfelel, akkor a piacon megjelenhet a húskészítményekkel. Dr. Dimény Imre elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága mezőgazdasági osztályvezetője a közelmúltban egy tájékoztatón ezzel kapcsolatban hangoztatta hogy kizárólag az dönti el egy- egy üzem tevékenységét, mennyiben képes a törvényes rendelkezések értelmében munkálkodni. Amennyiben például egy közös gazdaság szervizállomást létesít, nyomban azok a szabályok érvényesek, amelyek minden más. hasonló tevékenységet folytató üzem esetében érvényesek volnának. A dolognak azonban az a lényege, hogy ma még tulajdonképpen éppen az önállóság bátrabb, felelősségteljesebb értelmezésére kell a szövetkezeti tagokat bíztatni, s hangsúlyozni, a törvények és a rendeletek maradéktalan betartását. Az önállóság jogán vetődik fel például a háztáji földek igazságosabb kiosztása. Ha már minden rendben volna, ha valamennyi tsz olyan kiválóan működne, mint ahogyan azt a közvélemény hiszi, akkor a háztáji föld kérdése sem vetődne fel úgy, ahogyan felvetődik. Helyenként a szövetkezeti tagok igazságosnak tartanák, ha egy családon belül, a végzett munka alapján, a családtagok is kapnának háztájit. Vadhajtás? Nem. A jövőben a közgyűlés hatáskörébe fog tartozni, hogy ilyen kérdésekben is igazságos, a termelést, a közös vagyon növekedését elősegítő döntést hozzon. ;gy írás keretei között természetesen csupán gondolatébresztésre lehet szorítkozni. Kizárólag azt lehet itt érzékeltetni, ami kifejezően bizonyítja, hogy még sok termelési, szervezési, jogi probléma vár a közös gazdaságokban megoldásra. Eg JHávkaneoek Őszintén szóltxi nem értem, milyen meggondolások alapján születik meg egy-egy új árucikk márkaneve. Legutóbb is hosszan eltűnődtem ezen, olvasván, miszerint a Szék- és Kárpitosipari Vállalat új termékei a következő neveket kapták: „Klaus” karosszék, „Mail Order” kanapé, „Star” forgólábú fotel. Hovatovább elönt bennünket a sok idegen nevű, hazai gyártmányú iparcikk, és a legegyszerűbb dolgokat is csak szótár segítségével tudjuk majd megvásárolni. Mert, hogy mit jelent a Mail Order, azt ugyebár csak némi angol nyelvtudással lehet megfejteni. E nélkül az ember gondolhat amit akar. Persze, ha sikerül valamiképpen lefordítani, akkor sem tud többet az árucikkről, mint előbb. Mert valami ilyesmi $ül ki belőle: postai rend, vagy valami hasonló. Ennek alapján pedig legfeljebb a posta rendel majd ezekből a kanapékból néhány tucatot, elcsábíttatva a nevétől. De egy magánembernek éppen olyan keveset mond e név, mint a „Klaus” karosszék neve. Hacsak nem az osztrák kancellárt tisztelte meg a bútorgyár azzal, hogy l<arosszéket nevezett el róla? Lehetséges. Mert semmi sem elképzelhetetlen. Végül is, ha Kossuth-ról lehetett cigarettát elnevezni, Beetho- wenről rádiót, miért ne lehetne egy szomszédos ország kormányfőjéről széket elnevezni? És ha a nevezett szereti a kényelmes, jó erős és mégis könnyednek tűnő karosszékeket, akkor találó is az elnevezés. Lásd a nagy hangerejű Beetho- wen rádió és a muzsikus közismert süketsége közötti összefüggést! A „Star” elnevezés teljesen érthető és világos. Az any- nyi mint csillag, angolra fordítva. A csillag egyébként egy kitűnően sikerült magyar szó. Dehát a Star, az sokkal elegánsabb. Nagyvonalúbb. Hogy ismond jam? Angolosabb! Jobban hat a vevőre. Mert ha a vevő azt hallja, hogy azt a forgólábú izét Csillag fotelnak hívják, nem veszi meg, egyszerűnek találván a nevét. Ám á Star, az igen! Az némi előkelőséget kölcsönöz az ülőbútornak. Ha kiejti a nevét, a szomszédok megpukkadnak, mert azt hiszik, hogy IKKÁ-n át érkezett egyenesen Hollywoodból. így állunk mi a márkanevekkel. És Lőrincze tanár úr. még mindig azon mérgelődik, hogy nem tudjuk olyan szépen ejteni a zárt e-ket, mint hajdanán ... (Kurucz) AZ MÁK NEM ÚJSÁG, hogy Tolna megye az ország legtakarékosabb megyéi közé tartozik. Ez így van évek óta, sokat beszéltünk már róla, és tudja is mindenki. De annál érdemesebb néhány részkérdést elemezgetni. Ha ezt tesszük, már több említésre méltó dolgot tapasztalhatunk. Itt van például a vásárlási hitelakció. Közkedvelt is de hosz- szú évek során csak a bérből és fizetésből élőkre vonatkozott. A termelőszövetkezeti parasztságra nem. A tsz-ek fejlődésével párhuzamosan azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy idejétmúlt ez a megkülönböztetés. Falun fel is vetődött elég gyakran, miért van ez a megkülönböztetés. Pártunk és kormányunk végül is elhatározta ennek az állapotnak a felszámolását: a múlt év végén megszületett a rendelkezés az áruvásárlási hitelakciónak a tsz-tagokra való kiterjesztéséről. Mindenki helyeselte, a szövetkezeti parasztság is megelégedéssel nyilatkozóit róla. De ezután következett a nagy meglepetés: a lehetőségekkel már sokkal kevesebben éltek, mint amennyien örömmel nyilatkoztak róla. Legalábbis Tolna megyében ez a helyzet. Sokan arra számítottak, hogy a rendelet hatályba lépése után valósággal megrohanják majd az OTP-fiókokat: ki televíziót, ki bútort, ki egyebet igyekszik kölcsönre vásárolni. Czéh Lajos, az OTP Tolna megyei igazgatója mondotta: — Január elsejével terjesztettük ki az áruvásárlási hitelakciót a tsz- tagokra. Néhány hét múlva felmértük a jelentkező igényeket Legnagyobb meglepetésünkre nagyon kevesen vették igénybe, sokkal kevesebben, mini ameny- nyire számítottunk. Meglepő ez? Ha a korábbi felvetésekből és a rendelet nyomán mutatkozó lelkesedésből indulunk ki. feltétlenül az. De ha egyéb szempontokat veszünk figyelembe. tulajdonképpen természetesnek kell vennünk. A tsz-ek megerősödésével ugyanis a falvak lakossága viszonylag jó anyagi körülmények közé került. Ebből már eleve következik, hogy ha valamit venni akar, rendszerint áruvásárlási hitel nélkül is megvan rá a lehetősége. DE NYITOTT KÉRDÉS, hogy akkor miért kérték, reklamálták. s miért örültek neki? Emö- gött inkább tudati dolgokat kell keresni: a falusi embernek fájt, hogy hátrányosan megkülönböztetik a bérből és fizetésből élőkkel szemben, annak ellenére, hogy ő is szorgalmasan, becsületesen dolgozik. Amikor ezt reklamálták, az igazságérzet beszélt belőlük, s amikor megkapták, elsősorban erkölcsi elégtételnek vették, s azért örültek neki. Valahogyan úgy vették, hogy ezáltal ismét eltűnik egy „mezsgyekaró” a munkásság és parasztság, a két dolgozó osztály közül. Persze szó sincs arról, hogy a rendelkezés pusztán formális szempontból volt jelentős. A parasztemberek anyagi helyzete nem egyforma: községenként is nagy eltérésit mutat, de még egy községen belül is. A gyengébb körülmények közt lévők nyilván követilenül is élvezik a rendelkezés hasznát. Hogy voltaképpen milyen anyagi körülmények közt is él a tsz-parasztság, azit sok szempontból lehet vizsgálni. Most nézzük csak az OTP-n keresztül. Az OTP betétállománya állandóan változik, mozgásban van: a lakosság betesz, kivesz. Azt azonban nagyjából előre tudják, hogy az egyenleg melyik évszakban emelkedik, vagy csökken. Tudják például azt is, hogy ilyenkor zárszámadáskor hirtelen a magasba szökik a betétállomány grafikonja. Ezt a több éves gyakorlat alapján tudják, sőt hozzávetőlegesen még az összeget is ki lehet kalkulálni, amelyikei az összbetótállomány növekszik. Sok faluban a 8—10 000 forintot is eléri az egy családra jutó takarékbetét összege. Nem nehéz a következtetés: nem azért rakják össze a pénzt, hogy mondjuk televíziót vehessenek, mert azt már régen meg tudták volna venni hitel nélkül is. A magyar parasztember mindig a biztonságos életre törekedett. Most is. Nyugodtabban alszik, ha megtakarított pénze van. mintha adóssága lenne. Most többségük megteheti: megvan az egész évi megélhetés, ruhára való, de még fejleszteni is tudja házatáját. Eddig nem volt részükre kölcsönakció, de falun mégis található már minden lakásban több-kevesebb új bútor. Televízió is sok van. A régi ,.földes” szobát is sok helyen le- padlóztatták. Átépítették a lakást is, vagy éppien újat építettek. És mindezt „zsebből”. A LÉNYEG AZ, hogy olyan sürgős szükséglete ritkán merül fel, ami miatt teljesen ki kellene ürítenie a zsebét. Amire gyűjti a pénzt, nem a létminimum körébe tartozik, hanem valamilyen távlati és nagyobb korszerűsítés, fejlesztés. Boda Ferenc Megválasztották a Közalkalmazottak Szakszervezete dombóvári járási bizottságát Pénteken délután nyolcvanba- tan gyűltek össze a községi tanács nagytermében, hogy meg- hallgiassák a Közalkalmazottak Szakszervezete járási bizottságának beszámolóját a végzett mun káról, eredményekről, valamint megválasszák az új járási bizottságot és számvizsgáló bizottságot. Az ünnepélyes tisztújítón megjelent dr. Vígh Dezső, a megyei tanács elnökhelyettese, a központi bizottság tagja. Földes Imréné, a megyei bizottság titkára, valamint Korsós Lajos, a megyei bizottság tagja. A tagság nagy figyelemmel kísérte Fenyővári János né beszámolóját és elismeréssel adózott a vezetőség munkájáért. Külön köszönet illeti azokat a tagokat, akik harkányi tanácsi üdülő építési munkáiban áldozatkészségükről tettek tanúságot. Nagy figyelem kísérte Gondi Lajos szavait, aki a szám- vizsgáló bizottság jelentését tolmácsolta. A beszámolóhoz többen hozzászóltak. A gyűlés végezetül megválasztotta a héttagú új vezetőséget és a három tagból álló számvizsgáló bizottságot. P. GE.
