Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-07 / 32. szám
Í967. február ». TOLNA MEGYEI VEpOJSAG 5 AZ ELSŐ HULLÁM KÜLÖN ELNEVEZÉS is kötődött az 50-es években született, nagyobb létszámú évfolyamokhoz: „demográfiai hullám”. A „hullám” elnevezés kétségkívül találóan és érzékletesen szemlélteti a velük összefüggő probléma lényegét. A gondok ugyanis, bizonyos félreértésekkel ellentétben, korántsem abból származnak, mintha önmagában véve az lenne a baj, hogy ezek az évfolyamok nagylétszámúak, mintha a mi tízmilliós országunk fejlődő népgazdaságában zökkenőket okozhatna ha évről évre folyamatosan, néhány ezerrel többen kerülnének ki az iskolák padjaiból. Csakhogy itt merőben másról van szó, nem folyamatos gyarapodásról. Néhány esztendő kiugró születési arányszámából eredően kérnek most bebocsátást a magasabb iskolákba, a szakmunkásképzésbe vagy a különböző munkahelyekre az úgynevezett „hullámévfolyamok” fiataljai. Különösebb tervezési szakismeretek nélkül is nyilvánvaló, hogy lehetetlen az oktatási intézmények befogadóképességét, s természetesen pedagóguslétszámát a hullámként jelentkező többletigényekhez igazítani — különösképp azért, mert hiszen a demográfiai csúcs-évfolyamok után, a születésszám köztudomású csökkenése következményeként, bizony sokkal gyérebb évfolyamok érkeznek majd a felnőtt' élet kapujához. Ily módon természetes, hogy az esetleges többletfejlesztés kerete később kitöltetlen maradna. Mindebből pedig egyértelműen következik a gond ’ 'nyege: a kiugró létszámé rive az azt követő koros ok rendkívüli egyenetlensége! Időszerű mindezt éppen most áí gondolni, egyrészt "azért mert idén lép ki az általános iskola padjaiból az első ilyen „hullámévfolyam” másrészt — s ez még naprakészebb időszerűségre utal — ezekben a hetekben már országszerte kezdődik a pályaválasztás, a fiatalok jelentkezhetnek továbbtanulásra, illetve szakmai képzésre. Ha választ próbálunk fogalmazni a kérdésekre, amely mostanában olyan sok fiatalt 'és családot foglalkoztat: hol, milyen életpályán nyílik további út? — előbb összefoglaljuk néhány adat bemutatásával az országos helyzetképet. Mit jelent voltaképpen számszerű arányaiban a „demográfiai hullám”? Nos, eddig évente hozzávetőleg 150—155 ezer fiatal lépett ki az általános iskolából. Számuk idén 164 ezerre növekszik, 1968-ban és 1969-ben csaknem évi 185 ezerre bővül, majd 1970-ben lényegében az idei szintre csökken, 165 ezer lesz. s azt követően megkezdődik a határozott mérséklődés* Az általános iskola padjaiból távozva olyan útelágazáshoz érkeztek a fiatalok, amely az ő életükben is, de a népgazdaság velük összefüggő teendőiben is lényegbeli változást jelez. Eddig — az általános iskolában — a többletlétszám oktatása, bár nehézségek árán, de megoldható volt átmeneti intézkedésekkel, az osztálytermek pótpadjaival és esetleg képesítés nélküli, ideiglenesen foglalkoztatott pedagógusokkal. Innen azonban már olyan út vezet tovább, amely szorosan összefügg az ország munkaerőhelyzetével, a népgazdaság munkaerőigényeivel, a probléma megoldása is ilyen nézőpontból vizsgálható tehát. Ami mindenekelőtt a továbbtanulási lehetőségeket illeti, ezt természetesen nem lehet a csúcsévfolyamok igényeihez méretezni. a középiskolák befogadó- képessége csak mérsékelten bővíthető, azért is, mert hiszen ezt a tanulás másik „végpontján” — határolja a népgazdaság szak- munkaerö-igénye, illetve a felsőfokú képzés távlati szükséglete, befogadóképessége. Mindebből viszont az következik, hogy a közeli években kétségkívül erőteljesebb lesz a verseny a középiskolákba pályázó fiatalok között, pontosabban: a valóban csak arra érdemesek kerülhetnek be majd. (S hogy ez mit jelent a valóságban, azt a KSH következő adatsora is jellemzi: az 1964—65-ös tanévben száz általános iskolát végzettből 48 fiatal jelentkezett középiskolába, s közülük 46 tanulót vettek fel. Ugyanekkor még száz első osztályos középiskolásból 28-na!k volt kitűnő, vagy jeles, 50-nek jó. és 22-nek közepes, vagy annál gyengébb általános iskolai bizonyítványa. Bizonyos, hogy ez az arány már az idén erőteljesen eltolódik a jobb tanulók javára.) MÁS A HELYZET az ipari- tanuló-képzéssel. Számottevően bővíthető itt a felvételi lehetőség, méghozzá a következő elvi meggondolásból. Igaz ugyan, hogy a közeli esztendőkben ipari tanulóéveiket kezdő fiatalok száma előreláthatóan magasabb lesz, mint a népgazdaság egy- egy szakmában tervezhető szakmunkásigénye. Mégis érdemes — a fiatalok és a népgazdaság szempontjából egyaránt — inkább ezt vállalni, s a szaktudás, a kiképzett szakmunkásak „tartalékát” előkészíteni, a 70-es évekre, amikor viszont hiány lesz — a csökkenő évfolyamóik miatt is — szakmunkásokban, amikor tehát a közeli években végzők minden bizonnyal bősé; sen találhatnak szaktudásuknak megfelelő munkahelyet. A kérdés lényege az, hogy inkább most vállaljuk a szakmunkás- képzés — terven felüli — bővítéséből származó feladatokat, s tegyük hozzá: vállalniok kell ezt az illetékes üzemeknek is, hogy később azután ne kvalifikálatlan fiatalokkal kelljen, átmeneti megoldásokkal átképzéssel, a szakemberhiányt megoldani. A pályaválasztás mérlegelésekor figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy a következő években végző fiataloknak mintegy a kétharmada — falusi. Ha viszont a falu murakaerőfíelyzetét — az átlagos elöregedést, a helyenként tapasztalható munkaerőhiányt, s különösen a fiatalok hiányát — vizsgáljuk, továbbá ha az utóbbi hónapok mezőgazdasággal összefüggő kormányzati intézkedések sorozatára gondolunk, egyértelmű a következtetés, hogy az általános iskola padjaiból kikerülők számottevő részének előnyös lesz a kínálkozó falusi munkahelyeket elfoglalni. Ezt segíti egyebek között az is, hogy az úgynevezett továbbképző — a 14—16 év között oktató — iskolák tananyagát a falvakban úgy módosították, hogy a fiatalok jelentős szakismeretekkel vállalhatnak majd munkát a tsz-ekben, állami gazdaságokban, TOVÁBBI FONTOS ELEME a pályaválasztási helyzetképnek, hogy a fiatal korosztályok számottevő része lány, s az ő elhelyezésük sajátos feladatokat jelent. Mindenekelőtt célszerű az iparitanuló-iképzésben részt vevő lányok arányát emelni, annak megfelelően, hogy jelenleg mindössze fele olyan arányban — 20 százalékkal — szerepelnek a lányok a szakmai tanulásban, mint amilyen mértékű a nők jpglalkoztatása a népgazdaságban. Köztudomású, hogy jelenleg a nők foglalkoztatásának egyik jelentős akadálya a megfelelő szakképzettség hiánya. A másik lehetőség, bár ez nem csupán a lányokat érinti, noha őket nagymértékben: a különböző részfoglalkoztatási módszerek a 4—6 órás munkaidőben végezhető munkaalkalmak gyarapítása. Erre a népgazdaság egész sor ágában sokféle lehetőség nyílik. Még jég borítja a Duna holtágaiban a vizet, de egy-két helyen, ahol már elolvadt a jég, megjelentek az első horgászok. Pillanatképünk vasárnap délután készült az egyik ilyen korai horgászról. Végeredményben kétségkívül megállapítható, hogy a népgazdaság munkát és továbbtanulási lehetőséget nyújt a közeli években végző fiatalok számára, de természetesen: a fiataloknak, s családjuknak is mérlegelniük kell a lehetőségeket, eziek keretében választva! Aligha elégíthetők ki a különböző — egyénileg és népgazdaságilag is — téves igények, az például, amit a Művelődésügyi Minisztérium egy közvéleménykutatása tavaly , jelzett: az érettségizők 51 százaléka — hivatali munkakörbe készült! Az igények és a lehetőségek megfontolt egyeztetése vezethet csak helyes pályaválasztáshoz! Tábori András KISZ-szervezetek jelentik Fehérvári Erzsébet, a Gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumból tudósít: Pénteken délután a községi művelődési házban megemlékezést tartottunk Hegedűs Gyuláról, a községünkből elindult nagy magyar színművészről. A műsort a gimnázium KISZ-szervezete rendezte. Az ünnepélyen Magyari Eéla elvtárs ismertette a színművész életét, munkásságát, majd a műsor után a KIS2- szervezet koszorút helyezett el Hegedűs Gyula emléktábláján. • A dombóvári Apáczai gimnáziumban „Tervezzünk és cselekedjünk együtt” jelszóval a II. évfolyam KISZ-esei rendeztek sikeres klubdélutánt. Az öntevékeny akció keretében tv-nézésre, újságolvasásra, játékra került sor. A következő foglalkozáson rövid művészeti, zenei ismertetőket terveznek. A hangulatos délutánt tánccal zárták. * Megalakult az Apáczai gimnáziumban a pedagógus-KISZ- szervezet. Céljuk a KISZ-ren- dezvények patronálása és az akcióprogram segítése, — küldi a hírt Hegedűs Margit levelezőnk. 136 százalékra teljesítette tervét a Dalmandi Állami Gazdaság hibridüzeme. Az üzem befejezte bel- és külföldi fajta hibrid kukoricavetőmagjának előállítását, összesen 801 vagon vetőmagot és 200 vagon árukukoricát. Vetőmagjuk 73 százaléka kiváló, 30 százaléka pedig első osztályú. A napokban megkezdődött az exportszállítás Angliába, Franciaországba, Lengyelországba, Csehszlovákiába, Ausztriába, az NDK-ba, NSZK-ba és Olaszországba is. Az üzem dolgozói terven felüli munkájukért 15 000 forintos pénzjutalomban részesültek; Szabó Mátyás Sióagárdi eredmények Megtartotta zárszámadó közgyűlését a sióagárdi Siógyön- gye Tsz is. Bár kiváló eredményekkel nem dicsekedhetnek, aki becsületesen dolgozott megtalálta számítását. Érdemes megemlíteni, hogy a szövetkezet táppénz címén 81 552 forintot, szülési segélyre 9618 forintot, a szociális a’ap terhére 60 000 forintot juttatott járadékos tagjainak Kulturális célra 10 000 forintot áldoztak, és szintén 10 000 forint körüli összeget költöttek a tsz klub- helyiségének berendezésére, felszerelésére. Különösen búzából és cukorrépából értek el szép eredményt. Állattenyésztésükben a sertéshízlalás bizonyult legeredményesebbnek. A szövetkezet évi bevétele 610 000 forinttal haladta túl a tervezettet. Malinger György Egyházi személyek állami eskütétele A magasabb hivatalba lépő, befejezése után szívélyes hangú illetve újonnan kinevezett római beszélgetés, alakult ki a végre- katolikua és protestáns: papok hajtó bizottság elnöke és a je« február 6-án, hétfőn, államesküt len lévő egyházi személyek kötettek Szabópál Antal, a Tolna zött. Részt vett a katolikus papok megyei Tanács vb-elnöke előtt, eskütételén dr. Csdgi Imre kano- Az eskütétel hivatalos aktusának nők, püspöki irodaigazgató is. (60)
