Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-07 / 32. szám

1 YOT-NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. február t VDK-nyilatkozat: Nem kérték fel Robert Kennedyt Az AFP jelentése szerint a Vietnami Demokratikus Köztár­saság párizsi fődelegációja az alábbi közleményt adta ki: „Egy amerikai laptól származó és a francia sajtó által is is­mertetett hír szerint a VDK kormányának főmegbízottja ál­lítólag felkérte a francia külügy­minisztériumot, hogy továbbít­son egy üzenetet Robert Kenne- dynek és az Egyesült Államok párizsi nagykövetsége egyik tag­jának. A VDK kormányának fődele­gációja hivatalosan cáfolja ezt az értesülést, s rámutat arra, hogy a hírből egy szó sem igaz. Hírügynökségi jelentések sze­rint a hírt a Newsweek magazin közölte. Ugyancsak az AFP illetékes francia körökre hivatkozva je­lenti, hogy a Quai d'Orsay is cá­folatot adott ki. Robert Kennedy szenátor, aki szombaton érkezett vissza euró­pai körútjáról, vasárnap Wa­shingtonban tárgyalásokat foly­tatott a Fehér Ház és a külügy­minisztérium képviselőivel. A Newsweek című hetilap hétfőn reggel megjelent számában azt írta, hogy Kennedy a francig kormánytól olyan értesülést ka­pott, amely szerint a VDK kor­mánya kész tárgyalni az Egye­sült Államokkal, ha Washington feltételek nélkül megszünteti a légitámadásokat. Kennedy új­ságírók kérdéseire válaszolva nem volt hajlandó sem megerő­síteni, sem megcáfolni a hetilap jelentését. Washington bein figyelmet kel­tettek Johnson első számú ta­nácsadójának, Walt Rostownak megállapításai is. Rostow egy szombati beszédében azt mondot­ta hogy a vietnami békével kap­csolatos diplomáciai puhatolózás különösen érdekes és kényes sza­kaszban van. Politikai megfigyelők az ame­rikai fővárosban elismerik ugyan, hogy az elmúlt napok­ban igen sok szó esik a béke, vagy legalább a fegyverszünet megteremtéséről, azonban John­son elnök múlt heti sajtókonfe­renciája ezzel egyenesen ellen­kező benyomásokat keltett. Va­sárnap esti' hírek szerint a Pen­tagon egyes vezetői nyiltan ki­jelentették, a fegyverszünet bár­miféle — így a négy nap helyett hétre történő — meghosszabbítá­sa veszélyezteti az USA katonai érdekeit Vietnamban. Egyes po­litikai megfigyelők attól tartanak, hogy a katonai vezetők a béke helyreállítására irányuló kísérle­teket a háború újabb kiterjesz­tésével torpedózzák meg. Az ENSZ székhelyén például olyan hírek terjedtek el, hogy a múlt év decemberében már jelentős előrehaladás történt egy' esetle­ges fegyverszüneti tárgyalásról, de az érdemi előkészítés előtt az amerikai vezetők elrendelték a Hanoi elleni légitámadásokat. Az uitóbbi napokban az Egye­sült Államok légiereje változat­lan hevességgel bombázta a Viet­A Pravda a békeszerződések 20. évfordulójáról Húsz évvel ezelőtt, február 10- én írták alá a békeszerződéseket a győztes hatalmak Olaszország­gal, Romániával, Bulgáriával, Ma­gyarországgal és Finnországgal. Ezzel kapcsolatban Nyikolaj No­vikov megállapítja a hétfői Prav­dában: ezek a békeszerződések jelentős mértékben előmozdítot­ták a háború utáni rendezést Eu­rópában. A Szovjetunió szorgal­mazására a békeszerződéseket olyan demokratikus feltételek mellett kötötték meg, amelyek le­hetővé tették, hogy a hitleri Né­metország oldalán harcolt orszá­gok az európai népek közösségé­nek egyenjogú tagjaiként vissza­térhessenek a- békeszerető álla­mok családjába és megőrizhessék függetlenségüket. Ezek az alapvető társadalmi átalakulások Bulgáriában, Ma­gyarországon és Romániában, le­hetővé tették ezeknek az orszá­goknak, hogy a szocialista útra lépjenek. Jószomszédi viszony alakult ki a Szovjetunió és Finn­ország között, fejlődnek a szov­jet—olasz kapcsolatok. A húsz évvel ezelőtt elkezdő­dött munka azonban — jegyzi meg a szerző —, a mai napig sem fejeződött be. A fő akadály ebben a nyugatnémet imperializ­mus militarista, revansista poli­tikája. Sajnos, ezt a veszedelmes politikát az Egyesült Államok patronálja. mami Demokratikus Köztársaság területét. A támadások — mint a Than Hoa városa ellen intézett szombati légitámadás — sűrűn lakott területekre összpontosul- íak — jelenti Franz Faber, az ADN hanoi tudósítója. A vietnami holdújévme meg­hirdetett tűzszünet előtt három nappal az amerikai bombázók is­mét megjelentók Hanoi egén; minit Jacques Moalic, az AFP tudósítója írja — szombaton és vasárnap kétszer is légiriadót je­leztek. A Phantom-mámtájú va­dászok fedezetével a^VDK terü­lete fölé behatoló F—105-ösökkel felvették a harcot a vietnami néphadsereg légierejének MÍG— 17-es és 21-es vadászrepülőgépei. A Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítása Front január havi hadijelentése szerint a szabadság­harcosok az év első hónapjában lelőttek 59 amerikai repülőgépet, közöttük sugárhajtású és számí­tógépeket. Negyvenkilenc ameri­kai pilóta életét vesztette. A front harcosai január első felé­ben 15 amerikai hajót süllyesz­tettek el. További 29 amerikai naszádot és hajót semmisítettek meg borítottak lángba, vagy ron­gáltak meg súlyosan január 18-a és 27-e között. Quaog Nairn tartományban ja­nuár 3-a és 14-e között a front harcosai és a partizánok szétver­ték a saigoni bábrendszer hét századát. Megölték vagy meg­sebesítették továbbá más egysé­gek 89 katonáját, ugyanebben az időszakban Soc Tramg tarto­mányban az amerikai hadsereg, a saigoni bábkormány és a töb­bi vazallus-hadsereg több minit háromszáz tagját semmisítették meg. Az AFP 'jelentése szerint a partizánok egységei szilárdan be­fészkelték magukat a Da Nang-i és a Chu Lai-i amerikai hadi- támaszpointok körül. Mint a tu­dósításokból kiderül, a szabadsáv- harcosokat barlang- és alagút- hállózat rejti el. A két táborban állomásozó amerikai temgerész- gyaloeosok vasárnap több kisebb hadműveletet indítottak, hogy - „csökkentsék a támaszpontok vé­delmi övezetére nehezedő nyo­mási” — hangzik a hivatalos köz­lemény. 1 Működik a Peking—Moszkva légihíd A pekingi szovjet diplomaták hozzátartozódnak szombaton este visszatért első csoportja után va­sárnap estére várták a második csoportot. Mint ismeretes, a kí­nai hatóságok az első csoport el­utazása elé nem gördítettek aka­dályokat, később azonban vörös­gárdisták százai lepték el a pe­kingi repülőteret, hogy meghiú­sítsák a második szovjet gép el­indulását. Végre, vasárnap délután, moszkvai idő szerint fél ötkor elindulhatott a kínai fővárosból a második TU—104-es, amely reg­gel leszállt Moszkva seremetye- vói nemzetközi repülőterére. Ez­úttal is több száz moszkvai várta a hazatérőket. Megjelentek a re­pülőtéren a szovjet külügy­minisztérium képviselői, moszk­vai társadalmi szervezetek meg­bízottai, sok szovjet és külföldi újságíró. Bár vasárnap nyugtalanító hí­rek érkeztek, Moszkvában remé­lik, hogy a Peking—Moszkva légihíd nagyobb fennakadás nél­kül működik majd és meg tudja oldani feladatát, a Kínában ma­radt szovjet diplomaták család­tagjainak hazaszállítását A BTA jelentése szerint az SZKP és a Szovjetunió címére intézett fenyegetéseket a pekingi szovjet diplomaták elleni konk­rét akciók kísérik. A szovjet nagykövetséget gyakorlatilag ost­romzár alá vették. A „vörösgár­disták” és a „forradalmi felkelők” kijelentik, hogy halálra ítélték a nagykövetség munkatársait és arra törekednek, hogy végrehajt­sák ítéleteiket. A diplomaták és a nagykövet­ség egyéb munkatársai jelentős kockázatot vállalnak, ha kimen­nek a városba. Gyakran veszi körül és támadja meg őket a „vörösgárdista” tömeg. Szomba­ton megtámadták és megsebesí­tették a szovjet nagykövetség egyik munkatársát, akinek a Vietnamból érkező szovjet' szak­értőket kellett fogadnia. A bevásárló szovjet állampol­gárokat sértegetik és provokál­ják. A külföldiek számára fenn­tartott éttermek a szovjet állam­polgárok számára újabban zárva vannak. A nagykövetség legtöbb gépkocsiját példátlanul be piszkál­ják és feleragasztják szovjet­ellenes jelszavakkal. Minden nemzetközi normát figyelmen kí­vül hagyva a „vörösgárdisták” kinyitják a szovjet diplomáciai kocsik ajtaját és belsejüket ösz- szempcskolják. A Moszkva— pekingi szovjet nemzetközi vona­tot rendszeresen teleragasztják a legsértőbb tartalmú jelszavakkal. Mindezek a tények kétségtele­nül arról tanúskodnak, hogy az úgynevezett „szovjet revízioniz- mus” elleni harc álarca mögött egyre élesebb kampányt folytat­nak az SZKP, a szovjet kormány és a szovjet nép ellen. Pekingi külföldi megfigyelők úgy vélik, hogy a szovjetellenes kampány­nak mélyebb értelme van. Szer­vezői egyrészt el akarják terelni a kínai nép figyelmét azokról a nehézségekről, amelyekbe a „kul­turális forradalom” végrehajtása ütközik, másrészt viszont a Szov­jetunióval fenntartott diplomá­ciai kapcsolatok megszakításáig akarnak jutni. Tiltakozó gyűlések a Szovjetunióban a „vörösgárdista“ bandák provokációi ellen Moszkvában, Leningrádbam, Vlagyivosztokban és más szovjet városokban hétfőn megkezdődtek a tiltakozó gyűlések a „vörös­gárdista” bandák szovjetellenes akciói ellen. A szovjet emberek kifejezik mély felháborodásukat a kínai vezetők politikája miatt, a durva önkény miatt, amelyet a sízovjet nagykövetség munkatár­saival és más, Kínában tartózko­dó szovjet emberekkel és család­tagjaikkal szemben alkalmaz­nak. A gyűléseken felszólalók test­véri együttérzésüket fejezik ki a kínai nép iránt, amelynek el keli szenvednie a Mao Ce-tung és csoportja által megszervezett fanatizált ifjúság erkölcsi és fi­zikai terrorját. A szovjet emberek a gyűlése­ken kijelentik, hogy szorosan fel­zárkóznak az SZKP Központi Bi­zottsága köré és teljes mértékben támogatják pártjuk és a szovjet állam politikáját. Aláírták a magyar-szovjet mezőgazifasági tudományos - műszaki együttműködés 1967. évi tervét A magyar Földművelésügyi Mi­nisztérium, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia, valamint a Szov­jetunió mezőgazdasági miniszté­riuma és a Lenin Mezőgazdaság- tudományi Akadémia képviselői az elmúlt héten Moszkvában ta­nácskozást folytattak. Az 1967. évre szóló terv az együttműködés továbbfejlesztését szolgálja és a többi között a szak­emberek tanulmány útj aira és ta­pasztalatcseréjére, a két ország­ban rendezendő kongresszusokon és konferenciákon való tevékeny részvételre és közreműködésre, valamint az egyetemi hallgatók­nak a másik országban szerve­zett termelési gyakorlataira ter­jed ki. József AttUa-emléktábla Párizsban Hétfőn délután Párizsban em­léktáblát helyeztek el _ a Rue de Vieux Coüombier 4. szám alatti ház falán, azon az épületen, ahol József Attila párizsi tartózkodása idején lakott. Az emléktábla le­leplezésénél megjelent lean Basdevant, a francia külügymi­nisztérium kulturális kapcsola­tokkal foglalkozó főigazgatója és Valkó Márton, a Magyar Nép­köztársaság párizsi nagykövete. A leleplezésnél beszédet mon­dott Eugene Guillevic költő, Jó­zsef Attila verseinek francia for­dítója, dr. Klaniczay Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, egyetemi tanár és dr. Bene Ede, a párizsi nagykö­vetség magyar intézetének veze­tője. CdMdád dkaUtáU ■— Utoljára mikor méretkiezett? — Miért? — Érdekelne, hány kiló. *— Száz-százegy. — És vasárnapomként hány kilométert fut a pályán? — Attól függ, öt-hat kilomé­tert minden bizonnyal. Van úgy, hogy másfél órát szaladok, elő­fordul, hogy két mérkőzést is vezetek, és ilyenkor három- óra hosszat futok; — Mint futballbíró. — Nem. Ennek a pontos neve: labdarúgó-játékvezető. Aktív lab­darúgó voltam magam is, kedve­lem a sportot, a legizgalmasabb mérkőzést Baján vezettem, ami­kor a Baja—Nagykanizsai Vasút sportkör mérkőzött. Rendőrök kí­séretében hagytuk el Baját... — Igen-igen, de ne haragud­jon, most félbeszakítom, nem a sportról van szó. Eredetileg mi a foglalkozása? — Eredetileg szabó. Az orvos kergetett el a szabóságtól, ugyan­is hajlamos vagyok a hízásra. Ezért sportolok, és legutóbb... — Egy pillanat, Csordás szak- társ. Ha jól meggondoljuk maga nemcsak fotballbíró, egyúttal, hi­vatásánál fogva, főállásban táv­gyalogló is. Hány kilométert gya­logol naponta? — Hivatalból tizenhárom kilo­métert. A vasútállomás felé va- lamaennyi új bérház hozzám tar­tozik, egészein ki a talajerő-gaz­dálkodási vállalatig és a taná­csi építőipari vállalatig. — A napi küldemények súlya mennyi? — Tizennégy-tizenöt kiló. Új­ság, Levél, minden. — Havonta mennyi újságot hord az előfizetőknek? — ötezer-kettőszázait. 1952 óta csinálom ezt a munkát, kezdet­ben kültelki kézbesítő voltam, kerékpáron jártam, 42 kilométe­res volt a körzetem, de mind­össze ezer újságolt vittem ha­vonta. — Az újságelőfizetők száma tehát megötszöröződött. — Itt, ebben az ón körzetem­ben, a kültelki területhez képest, igen. De amikor mi kezdtük az újságok kikézbesítését, akkor nem nagyon szerettük, alantas mun­kának tartottuk. fizető helyett azt, aki lemondja a lapot. Fennáll ez? — Általában igen. Azért, mert túl vaigyunik terhelve. Nem azt akarom mondani, hogy a város megduplázódott, de majdnem megduplázódott. És mi ennek megérezzük a terhét. — Melyik a léghálásabb kül­demény? — A nyugdíj, a pénzes-utal­vány. Szívesebben fogadják az embert, ha nem visz, hanem hoz, nagyobb az öröm. Kérem szépen, én havonta kilencven nyugdíjas utalványt kézbesítek. Pedig az ón körzetem fiatal. A bérházak­ban főleg fiatalok laknak. Szóval az én körzetemben kevés a nyug­díjas. De mégis több, mint volt bármikor. Nem lenézésképpen mondom, de ma már az utca­seprőtől kezdve, minden állás nyugdíjas állás. Valamikor a postás, meg a vasutas tartozott ide. — Amit most élmoin-d, Csordás szaktárs, az szabályos választási agitáció. — És ma már nem? Gyakran — Ez van. mást nem mond- halland, hogy a postás kézbesítők hatok. szívesebben fogadják az új élő- — Van-e itt a város közepén.

Next

/
Thumbnails
Contents