Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-04 / 30. szám
1 < « 1967. február 4. TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG fi rendkívüli közgyűlés vitafórum Nem sok a rendezvény, mert van miről beszélni — Helyenként „összecsapják“ — A javaslatok sorsa Kétségtelen tény, hogy a IX. pártkongresszus óta az agrárpolitikai Intézkedések kerültek a falvakban az érdeklődés középpontjába. Ezeknek a széles körű megvitatása, szervezett formában, a rendkívüli tsz-közgyűléseken megkezdődött, és megyesaerte folyik. Egyik-másik közös gazdaságban azonban félreértették a rendkívüli közgyűlés összehívásának jelentőségét, fontosságát. Ügy vélik, egyetlen követelmény a megyei tsz- tanácskozásra, a küldött megválasztása Ez viszont, bár döntő, de mégiscsak formai kérdés, hiszen a megyei tanácskozást, majd később az országos kongresszusit nem azért hívják össze, hogy a rendezvények száma növekedjék. Ellenkezőleg. Azért hívják össze, hogy ott a küldöttek érdemben fejtsék ki a parasztság véleményét, s valóban a közösség küldötteként tolmácsolják a tsz-tagok javaslatait. Öncélú és értelmetlen tehát a rendkívüli közgyűlés, ha nincs vita. ha nem kerülnek felszínre a vélemények, a javaslatok. A megyei tsz-tanácskozást előkészítő bizottság is, éppen ezt hangoztatta legutóbbi ülésén. Sajnos több közös gazdaságban, a jelek szerint, nehezen szabadulnak meg a formális üresjáratoktól. Jól sikerültnek tartják a rendkívüli közgyűlést, kizárólag azért, mert nagy számban jelentek meg a tagok, holott ez csupán a .szavazatképesség szempontjából lényeges, egyébként másodlagos kérdés, mivel az aktív, alkotó cselekvő légkör megteremtésén volna a hangsúly. Helyrehozhatatlan hiba, megfeledkezni erről. Sajnos a tapasztalatok egy része lehangoló. Az FM segédanyagot bocsátott a tsz-vezetők rendelkezésére, ám ennek a változatlan felolvasása nagyon kevés és távolról sem elegendő. Egyáltalán felvetődik a kérdés, hogy szükség volt-e erre a segédanyagra, hiszen többnyire leegyszerűsíti a valóban izgalmas témát és rossz irányba szűkíti le a rendkívüli közgyűlést. Ezt lehetett tapasztalni Nagyszo- kolyon, Harcon és még több közös gazdaságban. A szekszárdi Garay Termelőszövetkezetben pedig a lehető leggyengébben sikerült. A rendkívüli közgyűlést összekapcsolták az egyik brigádvezető leváltásával, s amiről valóban beszélni kellett volna, arról nem szóltak. Annak idején Tolnai Ferenc, a megyei tanács vb-elnökhelyettese a megyei tsz-tanácskozást előkészítő bizottság elnöke nyilatkozatban vázolta a rendkívüli közgyűlések szerepét. feladatát. Később ugyanezt járásonként beszélték meg az érdekelt tsz-vezetőkkel. A kellő és eredményes minőségi munka azonban eddig elmaradt. Általában nem is az a fő hiba, hogy helyenként összekapcsolják az agrárpolitikai kérdések megvitatását a zárszámadó közgyűlésekkel: ettől még mindenképpen élénk és a feladatoknak megfelelően, aktív lehetne a vita. Inkább ott a baj, hogy nem élnek az aktivitás felszításának a lehetőségeivel. Pedig volna mivel szólásra bírni az embereket. ,.Sok a rendezvény” — aggályoskodnak helyenként a vezetők. De van is miről beszélni. Hiszen rengeteg a nyitott, javaslatokkal kiegészítésre váró, a parasztságot közelről érintő kérdés. A pálfai termelőszövetkezet elnökének a véleményével kell egyetérteni, aki kifejtette, hogy éppen ezekben a hetekben, a szövetkezeti tagok érdeklődése hatványozó- dott, és rengeteg dologra helyes választ várnak, más dolgokban pedig a rendeletek kellő értelmezése, pontosabb és átfogóbb magyarázatra szorul. „Ismerik a rendeleteket a tagok" — hallani néhány tsz-elnök szájából. Nem túlzás úgy vélekedni, hogy akik ezt állítják, azok nem ismerik pontosan saját termelőszövetkezetükben a tényleges helyzetet. A közös gazdaságok egy részében, s érdekes módon, éppen a gyenge tsz-ekben, a vezetés még nem jutott el odáig, hogy megértse: elérkezett a leeiobb alkalom ahhoz, hogy a tagok kivétel nélkül átálljanak a törődés, a felelősség, a gazdaöntudat oldalára. Szóval, hogy felismerjék, a jövőben valóban az ő szavuk dönti el a tsz jó, avagy rossz működését. Ezt a felfogást kellene tükröznie a rendkívüli közgyűlésnek. Az élénkséget, a valójában meglévő vitalitást, mert szükség van a jó javaslatokra, amelyek majd a megyei tsz-ta- nácsikozás és az országos kongresszus színe elé kerülnek. Ne legyen tehát szólam csupán, hogy a rendkívüli közgyűlés vitafórum. Természetesen hasznos és igen gazdag anyagú rendkívüli közgyűlések is voltak már eddig az elmúlt napokban. így például Szakcson, Pincehelyen, Őcsény- ben és még több községben. A felszólalók sokoldalúan elemezték az új tsz-nyugdíj- törvényt, latolgatták, hol, hogyan biztosítható az állandó és folyamatos elfoglaltság a közös munkában, foglalkoztatja az embereket a tagok és az alkalmazottak helyzete a tsz-ben, sokoldalú érdeklődés nyilvánul meg a földvásárlással kapcsolatban, a hitelrendezés tekintetében, és hát éppen erre volna szükség, arra, hogy mindenütt gazda módjára foglalkozzanak a tagok az agrárpolitikai intézkedésekkel. Nem a forma dönti el a rendkívüli közgyűlés minőségét. A pálfaiak például semmiképpen nem tanácskozhatnak egyszerre valamennyi tag részvételével, mert nem rendelkezők a község valamennyi tagot befogadó helyiséggel. Ez azért mégsem aka dályozza meg a tsz vezetőségét abban, hogy ne legyen tartaimas és hasznos, a gazdaságpolitikai intézkedésekkel foglalkozó eszmecsere. Brigádértekezleteken gyűjtik össze a legjobb és a figyelmet érdemlő javaslatokat, ezt viszik tovább a közgyűlés színe elé. Ez is mutatja, hogy forma szempontjából is sokszínű lehet a szervezés módszere. A minőséget azonban végül mégiscsak a tartalom, a mondanivaló döntse el ott, ahol még ezután hívják össze a küldöttválasztó rendkívüli közgvfllóst. nappal a közönség szolgálatában A taxi oldalán még nem száradt meg a ráfröccsent sár. Nem sokkal előbb úton lehetett, de a motorház gondosan le volt takarva,' a taxisofőr nagykabátjával. Nyilván azért, hogy a motor ki ne hüljön. A taxinak mindig szem előtt kell lenni, állandóan készenlétben kell állni de a taxis nem ácsoroghat a szabadban. A hideg elől a sarki borbélyüzletbe, vagy a könyvtárba menekül, ahol szívesen látott „vendég" Takács Ernő gyönki taxis. — Tessék parancsolni — nyitja ki az ajtót. Hova vigyem a kedves utast? — Nem utazni, beszélgetni szeretnék a munkájáról. — Beszélgetni is kényelmesebb lesz a kocsiban. Ez nem kerül pénzbe. Takács Ernő JA 13—30-as rendszámú taxijával éjjel-nappal az utazóközönség szolgálatában áll. — Génkocsivezető-dinasztia a mi családunk. Apám negyven évig volt taxis Gyönkön. Néhány évvel ezelőtt ment nyugdíjba. — Mikor lépett édesapja örökébe? — Már húsz évvel ezelőtt. A szakmában én se vagyok mai gyerek. Húsz év óta egy munkahelyen, a 11-es AKÖV-nél dolno- zom. Nem akarom elkiabó7ni. de eddig még szerencsésen é* baleset nélkül vezettem. — Van fuvar? Gyönk adottságai ilyen szempontból úgy gondolom, jók. Meglehetősen távol van a vasútállomás. — Nem panaszkodhatom, bár Gyönkön is szaporodnak a maszek személygépkocsik. Az is befolyásolja a taxi igénybevételt, hogy hat-hét autóbusz itt éjszakázik, és az utazni szándékozók ma már mindenhova eljuthatnak. Persze, azért mindig akadnak későn kelők, akik lekésik a buszt, s ilyenkor taxin utaznak. Beteg is akad, akit a kőházba kell vinni, vagy éppen hazahozni. — Általában kik utaznak taxin? — Mindenki. Ktsz-dolgozó, tsz- tag, vállalati, vagy hivatali dolgozó. Gyakan viszem beteghez a körzeti orvost, és akadnak fiatal diákutazók is. Most már ritka az olyan utas, aki azt mondja: „Ernő bácsi, ne vigyen el egészen a kapuig. A falu végén leszállók, hátha megszólnak a falubeliek." Azelőtt volt ilyen, nem is egy, főleg az asszonyok között. Most már nem ritka, hogy falubeli asszonyok a bevásárlás után ösz- szebeszélnek, és taxin utaznak haza, vagy vitetik magukat a vasútállomásra. Nem várnak az autóbuszra. Igazuk van: kényelmesen utaznak és hamar otthon vannak. Ráadásul, kettőnek-há- romnak a fuvar se kerül sokba. Aztán gyakoriak a lakodalmi, a keresztelő fuvarok is. Napi bevételem általában 200—300 forint körül mozog. — Sok, vagy kevés? — Nem sok, de nem is kevés. A jövedelmünk egyébként megvan, ketten keresünk., A feleségem is a közlekedés szolgálatában áll, ő kezeli a gázolajkutat. Gyönkön sokan fűtenek gázolajkályhával, s a téli hónapokban nagy a forgalom. Nincsenek megélhetési gondjaink, és különben is, szeretjük Gyönköt. Bár sokan kételkednek Gyönk fejlődésében, amióta mint járási székhely megszűnt, el is kívánkoznak innen. Mi bízunk Gyönk jövőjében. Gondolom, nem feledkeznek meg rólunk, mert amikor megszűnt, mint járási székhely, ígérték, hogy fejlesztik az ipart, bár eddig nem sok mindent kaptunk. Ha ipart nem kaphatunk a közlekedés nehézsége miatt, legalább fejlesszék a meglévőket, a tű- szelepüzemet, a kosárfonót, és a ktsz-t. hogy az emberek keresethez jussanak. Lehet, hogy a lokálpatrióta beszél belőlem. Szeretem Gyönköt. itt születtem, s itt szeretném leélni az életemet. Egyébként azért is maradok — mondja derűsen —, mert taxira és taxisra mindig szükség lesz. POZSONYI IGNÁCNÉ DCésziiLnek a választási plakátok MEGKEZDTÉK A SZAVAZÓLAPOK NYOMÁSÁT Országszerte megjelentek a hirdetőtáblákon a Hazafias Népfront piros-fehér-zöld keretes választási plakátjai. A Magyar Hirdető propagandaterjesztési főosztályának tájékoztatása szerint az Offset Nyomda telephelyein program szerint folyik a plakátok nyomása. A következő plakát február 6-án kerül az utcára: ez kék-fekete nyomású, s a stilizált földgömb felületén a több nyelvű BÉKE feliratot tartalmazza. A legnagyobb érdeklődést minden bizonnyal a jelölések után elkészíthető fényképes plakátok váltják majd. ki. A fényképes tablókat a választókerületek jelöltnévsora alapján állítják össze. Azokban a helységekben, ahol a Magyar Hirdetőnek nincs kirendeltsége, a tanácsok végzik a plakátok kiragasztását. 3200 ilyen községbe postán küldi el a Magyar Hirdető a propagandaanyagot. Bár még viszonylag sok idő választ el a szavazás napjától, az Állami Nyomdában már rriegkezdték a szavazólapok nyomását, hiszen azokat óriási példányszámban kell elkészíteni. A BÉKE plakát első példánya az Offset Nyomdában. Készül a „Békés munkát — Munkás békét” feliratú plakát. (Bozsán Endre felvételei.)
