Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-28 / 50. szám
19C7. február 28. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAC 3 Kilencszázhűsz fűtőházi dolgozó megbízásából Jegyzetek egy szakszervezeti küldöttgyűlésről EZ A SZAKSZERVEZETI GYŰLÉS nem sokban különbözött a többitől,- amelyeket mostanában tartanak üzemeknél, vállalatoknál. Értékelik az eddigi munkát, elemzik, hogy mit végzett Jól, mit rosszul az szb., mit kell tenni a jövőben. Általában fejlődésről ad számot a lelépő vezetőség, mint ahogy valójában is jelentős előrehaladás következett be a szakszervezeti munkában. Itt is — mint sok helyütt — kicsit nehezen indul a vita. az elnöknek néha noszogatni kell a tagságot, hogy „gyerünk most elő a problémákkal, ne csak magunk közt beszéljünk. Itt van a vitának a helye”. De aztán belemelegednek és lassacskán „terítékre kerülnek” a kényesebb kérdések is. De erről később... Kilencszázhűsz dolgozó képviseletében ült össze a MÁV dombóvári fűtőházának ebédlőjében a több mint száz küldött. Nemcsak a beszámolóból tűnik ki, hogy eredményes munkát végzett a vezetőség. Különösen az utóbbi két év alatt volt jelentős a haladás, mind a termelés mind az érdekvédelem területén. Tervtúlteljesítés — élüzemszinten, a balesetek számának csökkenése felére, számszerű adatok a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulásáról, a szakszervezeti tevékenység „kiterjesztése”, túl az üzem falán (intézkedés a kereskedelemnél az ellátás megjavítására, fürdő, öltöző „kisürgetése” stb.) A küldöttek zömében a régi vezetőséget — élén Várhegyi János elvtárssal, a titkárral — választották meg újra. Ezzel is megerősítették azt, hogy jól dolgozott a régi szakszervezeti bizottság. Ennek egyébként tanúja az újságíró is. mert ha már másként nem ment egy-egy nehezebb ügy elintézése, tőlünk is kért segítséget a fűtőházi szb. Amikor már harmadszor hallom az elnöklő Fuxberger János noszogatását, hogy „szóljunk hozzá, elvtársak” az okot próbálom keresni. Hogy ezek a szókimondó mozdonyvezetők, fűtők, kocsijavítók és lakatosok miért vonakodnak beszélni. (Persze, határolom el. Mindenesetre ezt megelőzően, közel tízéves kivitelezői gyakorlatom volt. Erre nekem, mint tervezőnek, most nagyon nagy szükségem van, sok használt veszem, tisztábban látom a problémákat és a feladatokat. Kivitelezői gyakorlat után, bátrabban vágtam neki a tervezéshez. — Amely úgy tudom, kimondottan kollektív munka. — Inkább egyéni. Minden esetben két részire kell osztaná, legalább két részre. A megadott munkán egy építész és egy gépész dolgozik. Idetartoznak még a rajzolók és az áredemzők. Ki- nek-kinék megvan a maga sajátságos tennivalója. — Szíve szerint, mát szeretne megtervezni? — A mezőgazdaság területén majdnem minden ká van merítve. — A külföldi szakirodalom mást mond. ' — Mi általában típustervek szerint dolgozunk. Az egyedi terv kevés. Egyedi terveket azonban mi is készítünk. Főleg azonban a típustervek adaptáláséval kell foglalkoznunk. — Köznyelvre lefordítva, mit jelent az adaptálás? — Adva van egy típusterv. Ennek figyelembevételével ki kell dolgozni a teljes árakat, az anyagszállítási költségeket, s a megadott helyszínnek megfelelőaztán megjött a hangjuk, végül is alaposan meghányták-vetették a gondokat bajokat, eredményeket, a vita lezárásáig vagy húsz felszólalót jegyeztem fel.) De talán nem is lett volna szükség a bíztatásra, ha nem indul olyan gyorsan a vita. Az első felszólaló ugyanis igencsak gyorsan jelentkezett. az elnökségben helyet foglaló párttitkárhelyettes. Nyári István elvtárs. Elmondta, többek közt, hogy milyen jól dolgozott az szb., hogy minden kérdésben közösen döntenek a pártvezetőséggel, hogy csak ezután is i'yen jól működjék az új vezetőség. ARRA GONDOLTAM, hogy nem nehéz kapcsolatot találni az első felszólalás és a későbbi vonakodás között. Nem férhet kétség Nyári elvtárs jóindulatához. És bizonyára igaz is amit mondott. De ha az elnökségből, mindjárt a vita elején elhangzik egy tekintélyes elvtárs szájából, hogy nincs is itt semmi baj, a pártvezetőség csak eredményeket lát az szb munkájában, kinek lesz kedve bírálni? Már pedig — mint később kiderült — szükség van arra, hogy néhány kérdést ilyen nagy plé- num vitasson meg. Rontja a légkört az is, ha a fennálló hibákat eltussolják, de az is, ha nőm kerülnek terítékre a különféle, alaptalan mendemondák. Mint például a dieselesítéssel kapcsolatos rémhírek. Mint az egyik felszólalásból kitűnt, itt- ott ezzel kapcsolatban eléggé nyomasztó a légkör. Mi lesz azokkal a régi fűtőháziakkal, akikre a Diesel-mozdonyokon nem lesz szükség és már 10—15—20 éve vasutasok? — A küldött- közgyűlés megfelelő fórum volt annak bejelentésére, hogy Dombóvár jelentős szerepet kap a dieselesítési program megvalósításában, nemcsak nagy teljesítményű Diesel-mozdonyokat kap a fűtőház, hanem itt hoznak létre egy javítóbázist is. Évek óta hangoztatja a fűtőházi vezetőség, hogy az átállás, a fejlődés érde- kébenl tanulni kell! Vannak fiáén, a talaj mechanikai szakvélemény alapján alakítjuk ká az épület alapját. — A folyamat érdekes. — Igen. Előfordul azonban, hogy az épület belső elrendezésében a típusterveken kisebb- nagyobb módosítást és átalakítást eszközlünk. De természetesen helyi jellegű épületeket szintén tervezünk. — Mire gondol? — Ami a mezőgazdaságban általában előfordul. — Hol tanult? — Sümegen. Az építőipari technikumban. Egyébként abban az évben szűnt meg, almikor én végeztem. — Továbbképzésre vonatkozóan, mik a tervei? — Erről egyelőre ne beszéljünk. Mindennap Hőgyészről járok be Szekszárdira dolgozni. Ott lakunk. Elég fáradságos, de még inkább költséges a bejárás. — A felesége? — Szántén Szekszárdon dolgozik, az AKÖV-nél, közgazdasági technikumot végzett. — Mennyi szabad idővel rendelkezik? — Hőgyészről reggel fél hétkor indulok és este negyed hétkor érkezem haza. Túl sok szabad időről tehát nem beszélhetek. Ami van. az arra elegendő, hogy megnézzem a tv-t. Szeretem a televíziót. talok is szép számmal, akik nem hajlandók tanulni. Nyíltan meg kell mondani, hogy ezeket az elvtársakat veszély fenyegeti, nem biztos, hogy továbbra is foglalkoztatni tudják őket. A KÜLDÖTTGYŰLÉSEN kerültek megválaszolásra — éppen azért, mert végül is „terítékre kerültek”, a jutalmazással, segélyezéssel, egy-két névadó ünnepség megrendezésével kapcsolatos mendemondák. Volt a felszólalások közt jópár megszívlelendő bírálat is. A szakszervezet az eddiginél is gyakrabban és súlyának megfelelően lépjen fel a kereskedelemmel szemben, ha ott problémák vannak a lakosság ellátásával, egyes hiánycikkek elosztásával. Többet törődjék az új szb az utazószemélyzet helyzetével, gondjaival. Magyar János, a jelölő bizottság elnöke, feladatán túlmenően részletesen beszélt azokról a tapasztalatokról, amelyeket a bizottság — a jelölés előkészítésekor, a fűtőházi dolgozók százaival beszélgetve szerzett. Vitába szállt az egyik felszólalóval, aki szerint a szak- szervezeti vezetőségi tagok, bizalmiak nézzenek be gyakrabban az irodába és kérdezzék meg a titkártól, van-e valami munka, megbízás. Véleménye szerint gyakrabban kell kint megkeresni az embereket, az aktívákat és érdeklődni problémáik felől, megbízásokat adni nékik a munkára. Végeredményben — mint ezt leszűrhették a résztvevők — sem az egyik, sem a másik módszer egymagában nem jó. Helyesebben: így is, úgy is kell erősíteni a kapcsolatot az szb-nek a fűtőházi dolgozókkal. Közel négy órát vett igénybe a beszámoló és a vita. Bizonyos, hogy az új szakszervezeti bizottság elegendő „útravalót” kapott és jól felhasználja majd további munkájában J. J. — Vidékre gyakran jár? — Egy-egy tervvel kapcsolatban három-négy esetben okvetlen szükséges a megbízást adó mezőgazdasági üzemeit felkeresni. Gyakran munka közben is ki- ugrunk, amikor olyan problémák vetődnek fél — Maga szerint a társadalom megbecsült tagjai a tervezők? — Megfizetik őket. Én kétezer- hatszáz forintot keresek havonta. — A MEZÖBER-néi hány tervező dolgozik? — Jelenleg kevés. Három tervező, egy rajzoló, egy áremelző. A jelenlegi létszámot azonban fel fogják fejlesztem, öt-hat főre. — Azt mondják, a tervezők jód keresnek maszek munkáikon is. Egy vázlat és megvan ötszáz forint. — Már amelyik. — Szűkszavú. — Mit mondhatok erről. Van aki sokat keres, de itt sem szabad általánosítani. — Jód érzi magát az új vállalatnál? — Még nem alakult ki. Országosan a MEZÖBER 1966. október 1-én kezdte meg a működését. Itt nálunk, Tolna megyében 1967. január 1-gyel. Munkáink, megbízatások alapján van bőségesen. És ez a fontos. — Édesapjának má a foglalkozása? — Nyugdíjas kőműves. Sz. P. KÉPVISELŐJELÖLTJEINK 5. sz. választókerület: Péti János 1921-ban született. Szülei mezőgazdasági munkások voltak. A fel- szabadulás előtt ő is, mint mezőgazdasági munkás dolgozott, a felszabadulás után földjuttatásban részesült. 1950. óta tagja a pártnak. Több mint másfél évtizede végez rendszeres, aktív mozgalmi munkát. Részt vett a földosztásban, az UFOSZ és a DÉFOSZ szervezésében. 1950. óta tagja és elnöke a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezetnek. Vezetése alatt a termelőszövetkezet megerősödött. Sok szerepe van a tamási járás néhány termelőszövetkezete munkájának megjavításában. Eredményes munkájáért a Munkás- Paraszt Hatalomért emlékérem kitüntetésben, valamint a Szocialista Munka Hőse kitüntetésben részesült. Évek óta a tamási járás országgyűlési képviselője. 6. sz. választókerület: K. Papp József 1924-ben született. Szülei mezőgazdasági munkások voltak. Ö is kezdetben mint mezőgazdasági munkás, majd kubikosként, dolgozik. 1944. óta párttag. A fel- szabadulás után elvégzi az Agrártudományi Főiskolát, dip- mát szerez. Közben a Földművelésügyi Minisztériumban dolgjazák, majd az Agrártudományi Főiskola tanszékvezetője lesz. 1957-től pártmunkásként dolgozik, a mosonmagyaróvári városi pártbizottság első titkára, majd a Győr- Sopron megyei Pártbizottság titkára, jelenleg az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. Eredményes munkájáért a Szocialista Munkáért Érdeméremmel, majd a Munka Érdemrend aranyfokozatával tüntették ki. Először képviseli az országgyűlésben Tolna megye dolgozóit 6. sz. választókerület: Dr. Varsányi József 1932ben született. Szülei parasztok. 1956. februárjában szerezte meg diplomáját az Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági karán. Ugyanaz év március 1- én már az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaság agronómusa. 1962-ben tudományos munkatárssá, majd 1965-ben osztályvezetővé nevezték ki. Ebben a minőségben dolgozott 1966. márciusáig. Jó munkáját nemcsak a kísérleti intézetben becsülték, a tsz-eknek nyújtott segítségért szívükbe zárták a környező falvakban is. A szakályiak elnököt kerestek, olyant, aki rendbe hozza a szövetkezetüket. A választás dr. Varsányi Józsefre, a párton kívüli tudományos osztályvezetőre esett. Ö vállalta ezt a feladatot és jelenleg, a szakályiak nagy megelégedésére, mint elnök irányítja a termelőszövetkezetet Bővítik az építők domboii kisüdülőjét Tavaly készült el a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozóinak a dombori hétvégi telepen épült kisüdülője. A nyolc szobából jelenleg kettőt ebédlőnek, illetve társalgónak használnak. Az idén — az eddigihez hasonlóan társadalmi munkával — folytatják az építkezést. A már kész épületet konyhával, ebédlővel és társalgóval toldják meg, megépítik a gondnoki lakást ás a csónaktárolót is. A tervek szerint ugyanis a természetjáró szakosztály mellett létrehozzák a vízi sportszakosztályt is, e szakosztály itt működik majd. A bővítés tervei elkészültek, a vállalat igazgatói alapjának jóléti keretéből százezer forintot szánnak az építkezésre. Ebből elsősorban az anyagköltségeket fedezik.
