Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-23 / 46. szám
1967. február 23. TOT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG § Kitűnő javaslatok, élénk eszmecsere Megvitatták a megyei tsz-tanácskozás beszámolótervezetét Két napirendi pont szerepelt tegnap Szekszárdon a megyei tsz-tanácskozást előkészítő bizottság ülésén. Tolnai Fereric, a tsz-tanács elnöke és az előkészítő bizottság elnöke beterjesztette a termelőszövetkezetek megyei tanácskozására készült beszámoló vázlatát. Egyúttal arra kérte az előkészítő bizottság tagjait — akik korábban a vázlatot már megkapták — hogy tegyék meg észrevételeiket és javaslataikat. Ezután élénk eszmecsere következett, melynek során a jelenlévő közös gazdaságok elnökei és a járási tanácsok vb- elnökbelyettesei szólaltak fel. Részt vett a vitában Virág István elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, aki a IX. párt- kongresszus jegyében az új gazdasági mechanizmussal összefüggésben fontos és figyelemre méltó kiegészítéseket tett. Elöljáróban feltétlenül érdemes megjegyezni; alkotó eszmecsere bontakozott ki az előkészítő bizottság tagjai között, s ez mintegy jelezte, hogy a megyei tsz-tánácskozás színvonalban feltehetően mindenben megfelel majd a követelményeknek. Lakos József, a pálfai termelőszövetkezet elnöke a beszámoló- vázlathoz a következő kiegészítéseket javasolta: Térjen ki a beszámoló arra, ki a felelős, hogy mindössze 38 kilométer hosszú bekötőút készült el a termelőszövetkezeteknek, holott a beszámoló- vázlat szerint ennél többre volt pénz. Tolnai Ferenc elvtárs válaszában elmondotta, hogy a KPM kapacitás hiányára hivatkozik, s evek óta ez a visszatérő refrén. Szó van a beszámoló vázlatban arról — mondotta Lakos József — hogy lehetővé kell tenni a termelőszövetkezeteknek a feldolgozó tevékenység kiszélesítését. De mi a biztosítéka annak, hogy egy ilyen vállalkozás nem jár-e kudarccal, esetleg éppen tönkremenéssel. Virág István elvtárs e kérdés felvetését úgy értékelte, hogy akár a kongresz- szuson is téma lehet azzal a megfogalmazással; Ha a termelőszövetkezet belefog valamilyen vállalkozásba, nem fojtja-e meg a monopol hatás? A szókimondó nyíltságra jellemző, hogy az előkészítő bizottság tagjai az élet produkálta valóságos gondokat vetették fel, s említették meg. Felmerült az a kérdés, hogy az a tsz-tag, akinek a felesége ipari nyugdíjas, miért nem kaphat járadékot? Ha nem is nagy számban, de mégis előfordul egy-egy közös gazdaságban ez a helyzet. Vincze József, a szekszárdi járási tanács vb-elnökhelyettese javasolta, foglalkozzon a beszámoló az új munkaszervezeti formával, a mezőgazdaságban már működő és mind nagyobb teret hódító komplexbrigád-hálózat- tal. Kérte, kapjon helyet a beszámolóban, ha csupán néhány mondat erejéig is, a termelő- szövetkezetek és a felvásárló vállalatok közös tevékenysége, illetőleg az idetartozó elgondolások és tervek. Az előkészítő bizottság tagjai közül néhányan úgy vélték, hogy erről az utóbbiról még korai beszélni. Szupries János, a tamási járási tanács vb-elnökhelyettese a jövedelemelosztás ellentmondásaival foglalkozott, az egy tsz-en belül is meglévő eltérésekkel. Példaként megemlítette Si- montomyát, ahol az egy munkaegység értéke évek óta 50—60 forint. Viszont a közösből származó egy tagra jutó átlagjövedelem alacsony, mindösssze 9—10 ezer forint. Utalt arra, vannak közös gazdaságok, ahol 10—12 féle jövedelemelosztási forma létezik. Szóvá tette az ellentmondások témaköréhez kapcsolódva a tagok és az alkalmazottak egymáshoz való viszonyát, s elmondotta: A tamási járás termelőszövetkezeteiben 116 millió forintot fizettek ki az összjövedelemből a tagoknak és 14 millió forintot az alkalmazottaknak munkabér címén. Javasolta: célszerű lenne e kérdést is a megyei tsz-tanács- kozáson több oldalról elemezni. Az egyik felszólaló a termelő- szövetkezetek és a jogászok viszonyát elemezte. Az előkészítő bizottság azonban úgy véli, e kérdést mindenütt helyileg, termelőszövetkezetenként kell megoldani. jelentősége nincs olyan, hogy helye volna a megyei • tsz- tanácskozás beszámolójában. Ruzsics Tibor, a mőcsényi közös gazdaság elnöke felvetette a Magyar Nemzeti Bank és a termelőszövetkezetek kapcsolatát Jelezte, hogy a bank kifogásolta a termelőszövetkezet tervét. Virág elvtárs megkérdezte: mikori ez a probléma? A termelőszövetkezet elnöke elmondotta, mostani. Úgy jelentkezik, hogy a járási bankfiók közölte velük, nem biztosítja a 15 forint munkaeg'r- ségelőleget, mert nem látja mögötte a fedezetet. A kérdés helyi jellegű, így a beszámolóba nem kerül bele, a problémát azonban megvizsgálják. Ezzel kapcsolatban mondotta el Virág elvtárs, hogy a Magyar Nemzeti Bank természetesen a jövőben méginkább meg fogja nézni, mennyire van meg a hitelnyújtásnak az előfeltétele, pontosabban a visszafizetés fedezete. Újszerű és őszinte megközelítésben foglalkozott Horváth István tengelici tsz-elnök a közös gazdaságok SZTK-fizetéskötele- zettségeinek növekedésével. Az előkészítő bizottság tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Horváth elvtárs felvetése olyan természetű, hogy akár az országos termelőszövetkezeti kongresz- szus is foglalkozhat majd vele. Hasonlóképpen nagy horderejű kérdésnek tekinti az előkészítő bizottság Horváth István más tárgyú felszólalását, amely az egvkor elhatott és megművelet- len földekre vonatkozik. Volt egy időszak — mondotta amikor az elhagyott és műveletlen föld a termelőszövetkezetre egyszerűen rámaradt, Újabban azonban, pláne mióta a földvásárlás ténye közismert, ismét kezdenek jelentkezni azok, akik annak idején műveletlenül hagyták a földjüket. Nekünk ezzel kapcsolatban az az álláspontunk, hogy ilyen esetekben nem fizetünk megváltási árat — állapította meg Horyátb István elvtárs. Vele együtt mások is szóvá tették, hogy a beszámoló fogalmazzon pontosan a háztáji föld kiadásával kapcsolatos kérdésekben. Arról van itt szó, hogy az elv valójában helyes. A közös munkában való részvétel arányától függően a jövőben egy családból több családtag is jogosult lehet háztáji földre. Ezen belül azonban sok még az úgynevezett nyitott kérdés, főképpen abból a szempontból, hogy meddig indokolt e téren elmenni. Virág István elvtárs felszólalása után az előkészítő bizottság úgy döntött, hogy a beszámoló pontosan fogalmazzon a termelőszövetkezeti szövetségek kérdésében is. Vegye figyelembe a szövetségek megalakításának három kritériumát. Ezek a következők: A termelőszövetkezeti szövetségek létrehozása megyénként, ezen belül gazdasági körzetenként történjék, 50—100 tsz-t foglaljon magába, de inkább közelebb legyen ez a szám a 100-hoz, mint az 50-hez. A vita és a javaslatok nyomán az előkészítő bizottság elfogadta Szűcs Lajos elvtársnak, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztálya vezetőjének a javaslatát, mely szerint szövegező bizottság fogja elvégezni a beszámoló végleges összeállítását, a küldöttválasztó rendkívüli tsz-közgyű- léseken és az előkészítő bizottság ülésén elhangzott javaslatok alapján és figyelembevételével. Az a cél, hogy a beszámoló gondolatébresztő és vitára ösztönző legyen. A tsz-tanácskozás vitája pedig ennek megfelelően minden tekintetben méltóképpen reprezentálja a megye termelőszövetkezeti parasztságát. Szűcs Lajos elvtárs az ülés végén bejelentette, hogy az első Tolna megyei termelőszövetkezeti tanácskozást az előkészítő bizottság jóváhagyásával március 9-én, Szekszárdon rendezik a Soós Sándor művelődési házban. Sz. P. Választási nagygyűlések a megyében bonyhádi járás Február 26-án Hőgyész, 11 óra, dr. Polgár Ferenc Március 3-án Zomba, 19 óra, Daradics Ferenc Március 5-én Bonyhád, 10 óra. Kaszás Imre DOMBÓVÁRI JÁRÁS Február 26-án, Szakcs, 11 óra, Halmai János Február 26-án, Kurd, 10 óra, Gyuricza István Március 5-én, Dombóvár, 10.30 óra, K. Papp József. PAKSI JÁRÁS Február 26-án, Paks, 11 óra, Hunyadi Károly Február 26-án, Dunaföldvár, 10.30 óra, Virág István Március 3-án, Bölcske, 19 óra, dr. Vigh Dezső Március 5-én, Nagydorog 18 óra, Rév András Március 5-én, Dunaszentgyörgy, 18 óra. Varga István SZEKSZÁRDI JÁRÁS Február 26-án, Tengelic, 11 óra, Hornok István Február 26-án, Bátaszék, 10 óra, Báli Zoltán Február 26-án, Tolna, 9.30 óra, Szabópál Antal Március 3-án, Decs, 19 óra, Kemény István Március 5-én, Fadd 10 óra, Bolvári Józsefné Március 5-én, Báta, 19 óra, Tolnai Ferenc TAMÁSI JÁRÁS Február 26-án, Ozora, 10 óra, Péti János Február 26-án, Iregszemcseji 10 óra, dr. Gyugyi János Március 3-án, Pincehely, 19 óra, Szabó István Március 5-én, Simontomya, 10 óra, Somi Benjamin Március 5-én, Szakály, 10 óra, Takács Mihályné Március 5-én, Tamási, 10 óra, Vidóczi László Ctak a tanulók lukiak ? Negyvenöt általános iskolai tanulónak majdnem a fele bukott meg az első félévben egy, vagy több tantárgyból. A 42 százalékos bukási arányszám roppant magas. A gyerekek, a bonyhádi József Attila Nevelőotthon lakói. Tanulni a Il-es számú általános Iskolába járnak. Az alap hiánya megbosszulja magát — Hány tanulója van az iskolának? — összesen 833, ebből 45 az otthonból. — Milyen volt az iskola félévi tanulmányi eredménye? — a kérdezett Pető Ede, a Il-es számú általános iskola igazgatója. — A félévi tanulmányi eredmény 3,52 volt. A bukási arányszám pedig nyolc százalék. — A nevelőotthonos gyerekeknél miként alakultak ezek a számok? — Átlagos tanulmányi eredmény 2,00 és 42 százalékuk bukott, — E szomorú statisztika oka? — Igen alacsony készséggel, tudásalappal jöttek ezek a gyerekek iskolánkba. Különösen vonatkozik ez a 17 ötödik osztályosra. Az alsótagozati anyag, az alap hiánya a felső osztályokban megbosszulja magát. A tantervi követelmények pedig egyaránt vonatkoznak minden gyerekre. A messziről jöttek” bizonyítványa nem tükrözi a valódi tudást. Nem a pedagógusgárda a hibás, erről tanúskodik a többi gyerek előmenetele. No, ez az arány az év végére okvetlenül javulni fog. — Mi ennek az ígéretnek a biztosítéka? — Jártunk a nevelőotthonban és konkrétan, szinte gyerekekre lebontva megbeszéltük a problémákat, feladatokat. Már * most megmutatkozik ennek némi eredménye. Kiemelten igyekszünk foglalkozni ezekkel a gyerekekkel: nagyobb létszámmal, több alkalommal szerepeltetjük őket az órákon. M egh osszabbitottuk a tanulási időt Nem egész egy éve. hogy a nevelőotthonban igazgatóváltozás történt. Csuka László Szekszárd- ról került oda, s hogy az igazsághoz hűek legyünk, töméntelen probléma szakadt a nyakába. — Nevelői létszámunk — öt pedagógus — betegeskedés, szülés miatt, ittlétem óta eltelt idő alatt alig néhány héten keresztül volt csupán teljes — mondja Csuka László. — És szinte csak a napjainkban oldódtak meg azok a gazdasági problémák, amelyek miatt kevesebbet tudtam törődni a szakmai, a pedagógiai dolgokkal. — Mikor értesült Cn az otthon általános iskolás lakóinak tanulmányi eredményéről? — Decemberben mentem át az iskolába én magam, és akkor kiírtam a gyerekek osztályzatait. Ez az időpont már késő volt, hogy a félévi érdemjegyeken változtatni tudjunk. Az iskola részéről erre vonatkozóan semmiféle jelzést nem kaptunk. — Most milyen intézkedésekkel kívánjál! helyrehozni a hibát? — Meghosszabbítottuk a tanulási időt fél órával naponta. A gyerekfelügyelőt is bevontuk a korrepetálási munkába, számtanból, fizikából. Talán most már a fegyelemmel, a fegyelmezéssel sincs annyi problémánk,, mint akár fél évvel ezelőtt is volt. Nem könnyű ezekkel a gyerekekkel bánni. Jelenlegi körülményeik sem mondhatók teljesen rendezetteknek. Az épület sena alkalmas nevelőotthonnak. Ezek a körülmények tükröződnek a bizonyítványokban is. — Jártak itt a Il-es számú iskola tanárai, hogy megbeszéljék a tennivalókat. Miben állapodtak meg? — Tulajdonképpen annyira elhúzódott a megbeszélés... Ök felsorolták a problémákat, szinte külön-külön, gyerekenként —, aztán nem jutott idő a feladatok konkretizálására. Nagyobb törődést, odaadást A nevelőotthonban 21 ipari tanuló is él. Az ő átlagos tanulmányi eredményük 3.93 volt félévkor. Ezért az eredményért elismerés illeti a gyerekeket, tanárokat és nevelőket egyaránt. De mi a helyzet az általános iskolások körül? — Ahol ilyen magas a bukási arányszám, ott nemcsak a tanulók buknak meg — ismerik e4 gyakorló pedagógusok is. — Ott valami bajnak kell lenni. Okvetlenül, hiszen igaz, hogy nevelőotthonos, de nem csökkent szellemi képességű tanulókról van szó. A pedagógusok nem szeretik, ha beleszólnak munkájukba. Mégis hadd tegyek egy megjegyzést. Ilyen esetben — akár kívülálló, akár gyakorló pedagógus szemével nézve, okvetlenül nevelési, pedagógiai hibákra kell következtetni. Nem arról van szó, hogy adminisztratív módon engedjék át ezeket a gyerekeket, vágj*, hogy ilyen módszerrel kellett volna félévi érdemjegyüket osztogatni. De a nevelőotthon lakói — sőt ők talán fokozottan is! — nagyobb törődést, odaadást, korrepetálást igényelnének nemcsak az otthon* de az iskola pedagógusaitól is. MÉRV ÉVA
