Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-18 / 42. szám
IS67. február 18. ÁPOLNA MEGYEI VEPŰJSAG 3 Megkezdik a Kapos rendezését A hilencvenmilliós beruházásból az idei program tízmillió forint Tegnap Tolnanémediben megtartották a munkahelyátadást, ezzel megkezdődött a Kaposvölgye árvízvédelmének megoldását célzó kilencvenmillió forintos program megvalósítása. A tervek szerint a Tolna megyei szakaszon kiszélesítik a folyó medrét, töltést építenek mindkét oldalon, létesítenek négy új gátőrtelepet, a patakok, vízfolyások torkolatában zsilipeket építenek. Eddig a Kapos évente kétszer- háromszor is kiöntött, elárasztotta a környező területeket. A védekezést nem lehetett megszervezni kellő védőművek hiányában. Ez tette szükségessé a beruházást. A munkákat Tolnanémedinél kezdik el és az idén eljutnak Pincehelyig. Az ez évi költség- előirányzat tízmillió forint. Országos versenyre készülnek a szövetkezeti fodrászok Március 12-én rendezik meg Budapesten az országos szövetkezeti fodrászversenyt. A Tolna megyei Szolgáltató Kisipari Szövetkezetben már hónapok óta folyik a készülődés a nagy versenyre. A férfi és női fodrászcsapat vesz részt a megyei szövetkezeti versenyen. A férfiválogatott keret tagjai — a tavalyi megyei verseny legjobbjai —, az elmúlt vasárnap mérték össze tudásukat, felkészültségüket és ennek alapján döntötte el a szövetkezet vezetősége, hogy kik menjenek Budapestre. A női fodrászok közül a február 27-i dombóvári válogató versenyen választják majd ki a csapat tagjait. A szövetkezet felkérésére Rónai László, pécsi szakember, több nemzetközi verseny győztessé segíti a felkészülést. Táborház a Mecsekben szekszárdi úttörőknek Jól sikerült a szekszárdi I. számú, Garay általános iskola farsangi rendezvénye. Csak az alsó osztályosok összejövetele majdnem négyezer forintbevételt eredményezett, amelyet a nyári táborozás költségeire fordítanak. Az iskola igazgatósága, a szülői munkacsoportok csütörtök esti megbeszélésén örömmel újságolta, hogy a tanács megvásárolta Ma- gyaregregy közelében, a Mecsekben a Márévár romjai alatt vezető, köves út melletti erdei munkásszállás épületét, a szekszárdi úttörők táborozásának, üdültetésének céljára. Az épület közel van az eddigi sátoros táborhelyhez, patak szegélyezi és beépített, jó vizű forrás bugyog a szomszédságában. Az épületben a felügyelő pedagógusokkal együtt 60—70 iskolást tudnak majd el helyezni, illetve turnusokban tá- boroztatni. így hosszabban tartó esős időjárásban is védettebb helyen lesznek a gyerekek. A leendő táborház berendezéséhez, rendbe hozásához társadalmi munkával szeretnének hozzájárulni, a szülők segítségével. A megbeszélésen felvetették a pedagógusok és a szülők találkozójának tervét: az ismerkedés' estet áprilisban akarják megrendezni. Motortekercselö üzem Regolyben Huszonnégy asszony és leány hajol a munkaasztalok fölé a két tágas, világos teremben. Először nem tudom mire vélni a szokatlanul nagy zsivajt, azonban hamarosan kiderül a fő ok: Újfajta villanymotorokat kaptak tekercselésre, most tanulják meg a fogásokat. Egymástól is kérdezik, de legtöbbször Gábor Istvánt. a fiatal részlegvezetőt hívják, mutasson, magyarázzon. — Nem fér be a horonyba az összes drót... — Azért, mert az előzőt nem nyomta le eléggé. Nézze csak, itt, a sarkoknál a leverőfával szorítom le, itt kijjebb pedig kézzel. Most már elfér a következő tekercs is... — Könnyű magának, erős keze van. De én nem bírom. — Nem erő kell ide, inkább ügyesség. Nézzen oda. Hetén yi- né már a harmadikat csinálja. Majd maga is beletanul. A „tanuló”, Szabó Margit második napja, dolgozik itt, érthető. hogy nem megy úgy a munka a keze alatt, mint az „öregeknek”. Persze, ők, a régiek sem olyan öregek az üzemben, hiszen pont négy hónappal ezelőtt kezdték meg itt a villanymotorok tekercselését. — Pista, nézze meg eat a motort — szólítja meg az üzemvezetőt az egyik asszony. — Felszívta az olajat a prespén. Nem lesz belőle baj? — Ez nem okoz zárlatot, az olaj nem vezeti az elektromosságot. Habár nem lett az olajtól selejtes a motor, a fiatalember utánanéz, hol lett olajos. Kiderült, hogy a sarokban, ahol tartják a megtekercselt motorokat, kiömlött a kannából egy kis olaj. Eltakarítják, mert rendnek kell lenni az üzemben. A legtöbben a tekercsek berakásán dolgoznak. A másik teremben készülnek a tekercsek, géppel arsózzák a zománcozott rézhuzalt. A szomszéd asztalnál a bandázsolást, a huzalok, tekercsek összekötését, hegesztését, a ka ocsol ószálak, csavarok felszerelését végzik. Aztán ezerötszáz volt feszültséget kapcsol a kivezetésekre és a testre a részlegvezető, ha nem szikrázik, akkor ló, nem zárlatos. Ha igen, akkor javítani kell. Ma már egyre kevesebb az olyan motor, ahol utólagos javításra van szükség. Persze, lesz még egy meózás, ha jönnek a motorokért az ikladiak. ök belehelyezik a forgórészt is és úgy próbálják ki. — Hogyan született ez az üzem? — Feladatunknak tartjuk azt is — mondja Takács György elvtárs, a Tamási Vegyesipari Ktsz elnöke — hogy munkalehetőséget biztosítsunk a falu asszonyainak, leányainak. Itt Regöly- ben már régóta működik részlegünk, volt szabad helyünk is, munkát meg könnyű volt szerezni az ikladi gyártól, akikkel különben is már régebb óta kapcsolatban vagyunk. A villanymotor-tekercselés nem túlságosan bonyolult munka, hamar meg lehet tanulni. Aztán nincs gond az anyagra sem, lényegében bérmunkát végzünk. Persze, csak így, dióhéjban elmondva látszik ilyen egyszerűnek. Nem könnyű kialakítani a munkáskollektívát, hozzászoktatni mindenkit az üzemi rendhez, szervezettséghez. Volt, akinek a munkakönyvét egy hónap alatt sikerült csak beszerezni. Az egyik asszony — ez még az elején fordult elő — egyszerűen felkelt az asztal mellől, hogy sürgős dolga van a faluban. Mint kiderült, eszébe jutott, hoev másnap hajnalban kenyeret akar sütni. És ahhoz élesztő is kell’, és a bolt este már nem lesz nyitva... Huszonnégyük közül talán ketten dolgoztak ezelőtt ipari üzemben. Hetényiné, aki már korábban is a szövetkezet alkalmazottja volt, Lesz Klára pedig sajtkészítő volt a szakályi tejüzemben. Fárasztó volt a naponkénti utazás, az éjszakai műszak, ezért jött haza. Szabó Margit és Lizák Mária gyors- és gépírói tanfolyamot végeztek, de nem tudnak helyben, vagy a környéken. elhelyezkedni. Legtöbbjük azonban a háztartási munkát cserélte fel, pontosabban „toldotta meg” az ittenivel. Amit most tekercselnek, már a harmadik motortípus. Az LK—- 47-esből ötszáz készült, a ventillátormotorból ezeregyszáz. A mostani, az IK—65-ös szivattyúmotor e'ső szállítmányáért a napokban jönnek Ikladról. Ma még csak húsz darabbal végeznek naponta, de ha mindenki begyakorolja a fogásokat, meglesz a negyven-ötven is. (J.> „Szalagosítják“ a tanműhely! a Bonyhádi Cipűgyárban A Bonyhádi Cipőgyárban évek óta jól szervezett szakmunkás- képzéssel gondoskodnak a szakVendéglátónknak apja is, nagyapja is a cipész-csizmadia mesterséget űzte. A gerendás meny- nyezet alatt a fő helyen berá- mázott fénykép hirdeti a százéves műhely patinás voltát. Kötvényes mester bort tölt, előtte suszterszékeken ül a két inas, a segéd, házigazdáink meg ott guggol közöttük. — Hagyománytiszteletből tartóim meg az ipart — mondja. KlOSZ-vezetőségü tag, szőlőjével bant van a szakcsoportban és tevékeny közreműködője a községben a választási előkészületeknek. A sport érdekli elsősorban, de ha azt nézzük, hogy a választási munkák lebonyolításához gépkocsiját is rendelkezésre bocsájtja, akkor már-már közéleti embernek tarthatjuk. Vele együtt a legtöbb kisiparos lelkes sportrajongó, ők a kisiparosok, a sportélet patrónusai, néha mecénásai. Érdemes még megjegyezni, hogy a 100 éves suszterműhely gazdája, a hagyománytisztelő, árvízvédelmi kitüntetés birtokosa. Közéleti tevékenység ez is. Szóval, Dunaföldváron a maszekok megítélésekor mindenképpen disztíngválni kell. Nem lecsúszott egzisztenciák ők, avagy deklasszált elemek, ellenkezőleg. Kivétel nélkül az elődök mesterségét folytató unokák, s a haladó gondolkodású ősök leszármazottai. Rebellis dédapáik 1899-ben Kossuth Lajost a dunaföldvári Egyenlőségi Kör tiszteletbeli tagjának választották meg, s ez a gesztus, ebben a virágzó Ferenc Józsefi korban, kimondottan bátor cselekedetnek számít. Kossuth Lajos 1899. április 10-én Turmbau keltezett levelében egyebek között a következőket írta az Egyenlőségi Körnek: „Hanem annak igenis égető szükségét látom, hogy az arisztokrácia csüggetegségónek sugallataiból eredt műnek, nem mondom védelmére (mert ez alig tehető), hanem mentségére felhasznált ál okoskodások ellenében, a nép józan, egészséges ösztönei, az eszmezavartól, értelemterjesztés által megóvassanak, s a nép kellőleg előkészíttessék, hogy mint öntudatos, önálló tényező, érvényesíthesse hazánk sorsára azon irányadó, azon határozó befolyást, melyre természetes jogai, törvény és hazafiúi kötelességei által hivatva van”. A dédunokák már e sorok szellemében tényezők. Az egyik iparos mester büszkén újságolta: — A kislányom színjeles. Jól beszél franciául és orvos akar lenni. Este disznótorba és névnapra voltunk hivatalosak Sűrű István, tanácsi dolgozóhoz. Kitűnő alkalom kínálkozott megfigyelni, hogy mai életünkről van-e közös témája mondjuk a kiváló termelőszövetkezeti traktorosnak, a maszek fuvarossal. Nem üt-e el teljesen az érdeklődési körük, a gondolkodásuk, a felfogásuk? Nem. Jól megértették egymást. Feljegyeztem a vendégkoszorú foglalkozás szerinti összetételét. Egy valóságos kis népfront ülte körül Sűrű István dúsan megterített disznótoros asztalát: Jákl József, az Aranykalász Tsz kiváló traktorosa, Horváth János ktsz-dolgozó autó- és motorszerelő, Berzica József Dunaújvárosba eljáró munkás, Németh József maszek fuvaros. Néhány percre dr. Bozólki István körzeti orvos is benézett, megkóstolta a friss kolbászt és sietett a betegéhez. Németh József fuvarosnak az volt a legfőbb gondja, hogy miként helyezhetné el fiát, a Bölcskei Gépjavító Állomásra ipari tanulónak. Szervezik Dunaföldváron a mezőgazdasági ' technikum kihelyezett osztályát. Nem fogok meglepődni, ha meghallom, hogy néhány kisiparos is beiratkozott. SZEKUhITY PÉTER (Folytatjuk) ember-utánpótlásról. Nem cipészeket képeznek, hanem cipőgyártó szakmunkásakat. Velük szemben nem is támasztanak olyan igényt, hogy önállóan (*é- szítsenek el egy-egy pár lábbelit. hanem a fő súlyt a kulcsgépek kezelésére, az anyagok alapos ismeretére helyezik. A legfontosabb követelmény a tanulókkal szemben, hogy sajátítsák el a futószalag gépein a legfontosabb, szakmai tudást igénylő műveleteket. Eddig is ezeket a követelményeket igyekeztek kielégíteni a gyár tanműhelyében, azonban futószalag mellé csak az utolsó tanévben kerültek a szakmunkásjelöltek. a tanműhelyben műhelyrendszerű, csoportos gyártás folyt Most a tanműhelyben is szalagot állítanak fel. A kézi továbbító pálya mellett így korábban sajátíthatják el a fiatalok az ütemes termelés követelményeit, hozzászokhatnak a „nagy” szalagon végzendő munkához. Az aljaüzemi tanműhely „sza- lagosításától” nem lebecsülendő gazdasági eredményt is várnak a gyárban. Az új gazdasági mechanizmus előszeleként egyre több belföldi és exportrendelést kap az üzem kis sorozatú cipők gyártására. A száz-kétszáz párás szériákat sok esetben nem érdemes a műszakonkénti hét-nyolc- száz pár gyártására alkalmas futószalagra tenni, mivel itt a gyakori átállás tetemes veszteséggel járna. A kis szériák gyártására kiválóan alkalmas lesz a tanműhelyi szalag.
