Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-16 / 40. szám
4 TOT,NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1961. február 16: MIT MOND AS? > A Büntető Törvény könyv 'módosításáról Az 1961. évi V. törvény (BTK) {önben, vagy büntetésvégrehajtá- feladata, hogy védje a Magyar si munkahelyen kell végrehajta- Népköztársaság állami, társadal- ni. Az elítéltek eredményes át- mi és gazdasági rendjét, az ál- nevelésének' alapvető módszere lampolgárok személyét és jo- a szabadságvesztés végrehajtása gait, neveljen a szocialista tár- során a megfelelő diffenenciálá- sadalmi együttélés szabályainak suk. — Az átnevelhetőség szemmegtartására, valamint az állam- pontjából az elítélteknek négy polgári fegyelemre. A bíróságok alapvető csoportja ismerhető fel: e szempontok figyelembevételé- A többszörösen visszaeső és kövei alkalmazzák a bűnelkövetők- nők bűnözők; kel szemben a törvényben előírt a visszaesők és szándékos bűnjoghátrányt. A joghátrány alkal- tett miatt hosszabb tartamú sza- mazása mellett azonban a szó- badságvesztésre ítéltek; — cialista büntetőjogban a bünte- a szándékos bűntett miatt el- tés megelőző hatása, illetve az ső ízben, viszonylag rövidebb elítélt átnevelhetősége kerül elő- tartamú szabadságvesztésre ítél- térbe. Az elítéltek átnevelését tek — végül; biztosító, korszerű büntetésvégre- a gondatlan bűntettek elköve- hajtás a bűnözés megelőzésének tői. hathatós eszköze. Ezért a bűnö- A fiatalkorúaknál két nagy zés elleni küzdelem egyre in- csoport ismerhető fel: a vissza- kább előtérbe helyezi a büntetés- eső, a súlyos bűntettet elkövető végrehajtás kérdését. és a züllött életmódot folytató Hatályos büntetőjogunk csal: fiatalkorúak, illetőleg azok, akik- egyfajta szabadságvesztést is- nél ezek az ismérvek nem állmer, mely szabadságvesztést bőr- nak fenn. Az elítéltek átnevelésének George Huber háromszáz menyasszonya A nyugatnémet rendőrség véletlenül akadt nyomára egy nem mindennapi szélhámosnak. A 39 éves George Hubernek eddig nem kevesebb, mint háromszáz menyasszonya volt. Csak addig csapja a szelet egy nőnek, míg el nem csalja ösz- szegyüjtött pénzecskéjét, aztán kereket old. Eddig tizennégy álnéven „dolgozott”. \ A rendőrség talán máig sem fogta volna el, ha szórakozottságból ott nem felejti jegyzet- füzetét egy szállodai szobában. Az egyik kíváncsi vendég belekukkantott, s a meglepetéstől szóhoz sem jutott. A jegyzetfüzet telistele volt női nevekkel. Azonnal átadta a rendőrségnek, s az egykettőre lefülelte a szélhámost. A bírósági tárgyalóterembe be se fért valamennyi menyasszony. (vagyis, hogy a büntetések letöltése után törvénytisztelő, becsületes állampolgárok legyenek) alapvető feltétele akkor teremthető meg, ha a fent felsorolt kategóriáknak egymástól való elkülönítését és az egyes kategóriákkal szemben részben eltérő átnevelési módszerek alkalmazását biztosítjuk. — E körülményekre figyelemmel hozta meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1966. évi 20. számú törvény- erejű rendeletét. A tvr. értelmében a szabadságvesztésnek négy fokozata van — ezek: a) szigorított börtön; b) börtön; c) szigorított büntetésvégrehaj- tási .munkahely; d) büntetésvégrehajtási munkahely. A bíróság ítéletében rendelkezik arról, hogy a szabadságvesztést melyik fokozatban kall végrehajtani. A törvényerejű rendelet 1967. év március 1. napján lép életbe. Dr. Szigeth Ferenc szekszárdi járásbírósági elnök Nyolcvankét éves, de még mindig táncol K. Kovács János bácsi, a híres sárpilisi népi táncos Az első látásra ő is olyan falusi ember, mint a többi. Arcát, homlokát neki is éppen úgy vé— Mikor és kitől tanult meg sok helyre kaptam meghívást, János bácsi táncolni? ahová mindig szívesen mentem, „ _ ,, _ , és ha hívnak, még ma is megyek. — Nem tamtott senki. Gyerek- gigszantogatta barazdaival az idő koromban> amikor a szüleimmel — Melyek voltak ezek a kOTlelhetetlem „ekeje ,a elmentem egy-egy lakodalomba, helyek? többi 82 eves emberei. Most is nézegettem a felnőtteket, hogyan _ ,„52 alsógödi Népolyan könnyeden megy Bogár táncolnak_ Majd én is próbál- “a ^ István, a Sarpilisa Népi Együttes úe kedvtelésből a ü intézet ískoiajapa nivvezetőie mellett mint egv fiatal faltam, csaK ugj Keavteiespoi. meg ahol két napon at tanc- vezecoje meueti, nunx egy miai. Először lopva táncoltam, hogy ne t tartottam Voltam Csak mikor üdvözlésemre hatra- mások bemutatót tartottam. voltam fordulnak és szemb" nézünk eav- .S€,“tl> lassan mások Eg^róen, Miskolcon, Lillafüreden, fordulnak es szembe ««zunk egy^ * ^ M mertem állni. Hat így ko^ ahol M ómzágos Népmással, akkor látom, hogy bácsi azért jócskán benne van a nagypapa kor bán. történt... művészet Mestereinek bemutatóA sárpilisieken kívül mi- in szerepeltem. De meghívást Az általános iskola irodájában besziéilgetünk, ahol Kovács János bácsi, a népművészét mestere kor figyeltek fel mások is János bácsi táncművészetére? kaptam Baranyából is, ahol a „Zengői Majális”-on szerepeltem. ... , , . , És még több kisebb-nagyobb _______ Hat .??? .ijls helyre, de hirtelen nem jutnak k észségesen felel kérdéseimre. El- n^e Yan> amit elöljáróban el kell asZjembe. ÍttHfáriíÖZb^. “pl ^k énSm ^v^TSr tóó - - Melyik élményére gondol sem \ianem ^Alsónyéken" Sárpilis- úr vezetőével, amely 1946-ban János bácsi a legszívesebben? re úgy került, hogy 1908-ban ide alakult. Majd keresőmre szerve- — Hát úgy is mondhatnám, nősült. De mindjárt hozzá is tét- , eS>’ tanccsoportot is. Ezzel mindegyikre. De mint falusi ernte, hogy ez az idenősülés, csak a tagcsoporttal mentem el en a legnagyobb élményt egy fokka/1 volt jobb a cselédsors- ^ Szekszardra egy folklór be- mégiscsak a budapesti szereplé- nál. Látástól sötétedésig kellett mutatóra. Az anyósom akkor meg jelentették. Sok falusi, ember dolgoznia, és ezért kapott kosz- f}* ^ 1}em engedte volna, hogy meghal anélkül, hogy csak egy- tot, meg ruhát. No, meg a fele- Pre£ .(64 eves voltam ak- ^ leült volna az Opera ház ségével egyszobában alhatott. (Itt ,r) táncolják. Ezért otthonról nézőterén, én pedig a színpadján röviden meg kell jegyeznem, hogy ciP°ben es pantallóban jöttem táncoltam. Persze a legszebb él- abbam az időben nemcsak János gyanút ne fogjon. Majd ményem mégis akikor volt, amibácsinak volit ilyen sora, hanem elmentem Acs Mihályhoz, akivel hor 1957. augusztus 16-áin az Or- a Sárközben áltálában minden kicseréltem a cipőmet csizmára, szágház G-oblein-termában Kállaii vőnek. Ugyanis Sárközben, más a nadrágomat csizmanadrágra. A Gyula elvtársitól, aki akkor ok- vidékektől eltérően, „matriarchá- megyeháza udvarán volt a tatásügyi miniszter volt, átvettus” volt, ami azt jelentette, bemutató. Amikor el táncoltam a tem a „Népművészet Mestere” hogy a család legidősebb asszo- számomat, a tömeg szinte nem 'kitüntetést. Jó érzés töltött el nya parancsolt Ezért van az, a dobogóról elengedni, akkor is, amikor az együttes 15 hogy Sárközben az asszonyokat Óriási sikerem volt. Persze az éves jubileuma alkalmából, 1961. együttesnek is. Ettől kezdve szín- április 4-ón megkaptam „A Szoic minden magától ment. Együt- cialista Kultúráért” kitüntetést is. tesünket, amely a legrégibb sármég ma is a lánynevükön emle getik.) Mindemnek úgy kellett történnie, ahogyan az anyós parancsolta. Éppen ezért mindig közi dalokat, népi játékokat és — ügy hallom, hogy János bácsi nemcsak táncol, hanem mesél is. — Igen, meséket is momdcác. Emlékszik-e, hol szerepel- Most éppen abban az ügyben tek az elmúlt 20 évben?,,.........Jöttem.-Bogár tanító úrhoz, hogy m egbeszéljük azt a meghívást, amelyet március 18-ára kaptam a „ ...____ a Fővárosi Művelődési Háztól. k özött. Ha úgy jött ki a lépés, ak- helyen ^Sfordultunk. Persze a ott fogok ^ meséket mondani, no nagy volt az öröme, ha egy-egy táncolt mutatta be, mindenfele lakodalomba meghívták. Ilyen- meghívtak. Hírünk lassan a írtékor a hosszú hetek, hónapok alatt gyehatárom is túljutott. összegyűlt keserűséget, bánatot Legalább egy napra lerázhatta magáról. Ekkor találta meg igazi . , . . . , , énjét. Egy-két pohár után már , Azt úgy hirtelen nehezen „lebegett” a föld és a mennyezet rwüL.f0'^ kor szóló táncot járt, ha pedig legnevezetesebb helyek^ azért meg természetesen táncolni is. — Dolgozik-e még a közösben? egy-egy könnyű lábú menyecske megmaradtak emlékeztemben. . .. , . , így nemigen tudnám elfelejtem került a keze köze, akkor azzal a budapesti színházat, — Már nem. Vannak fiatalabjárta a libbenőst, vagy az ugróst. ahol 1950-ben és 51-ben szereMíg ő táncolt, addig alig táncolt peltünk. De azt hiszem, mindnyá- bak, akik jobban bírják a nehéz más, mert mindenki őt nézte. 3unk emlékezetében ^ marad az munkát. , Mindenkit elbűvölt csodálatosan voiturL"’^?^1 SS^^ábS “ Mi< veretne még János «lllllllllimillllllimillllllllllllllIllllllllllllllIlllllllllllllilllllllllllllllllllliM könnyed mozgásával és fantázia- Művelődési Ház bemutató szín- bácsi elérn-i? ^dús táncfiguráival. padán, aztán 1956-ban Csepelen, — Hogy még legalább 15—20 5 — Nehezen viseltem a „nő- 1962-ben a budapesti mezőgazda- évig táncolhassak — hunyorít Euralmat” — mondja, de mindig sági kiállításon, majd egy ravaszkásan —, mert táncolná -az lebegett a szemem előtt, hogy MEDOSZ-versenyen, Keszthelyen, igen jó. 2 majd csak jön egy lakodalom No meg minden évben megjele- SOTKÓ JÁNOS E vagy egy bál, és akkor kitáncol- nünk a járása és a megyei kul- levelező, FEJEZETEK PPÓNAf 7>AL NAPLÓJÁBÓL Íha'tom magam kedvemre. túlversenyeken is. Egyénileg is , Decs SllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUlllllllllllimilllllllliliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiHiiuia-q JmtMmn. A 4muK mniti — 145 — Pach sofőröm, aki egy külvárosi garázsban kapott kocsimmal együtt szállást, jelentette, hogy ’ idegen emberek kérdezősködnék utánam, akik nevüket nem akarták megmondani. Miután többször észrevettem, hogy egyes személyek mintha követnének — azért a 23-áről 24-ére való éjjelt nem is töltöttem a Rechte Bahngasse 30. alatti lakásomban. Karácsony napján, azaz 24-én délben azért mégis ellátogattam haza és aportá tói megtudtam, hogy a rendőrség emberei kerestek. Letartóztatásomat — mely úgy látszik, küszöbön állott — elkerülendő, íróasztalomból minden fontosabb írást magamhoz vettem, autómba ülve, hamis útlevelemmel, mely Brandt névre szólott, Wimpassingoin keresztül Ausztriát elhagytam. Már sötét lett, amikor Homsteinbe értem, ahol kocsim egy defektje miatt meg kellett áílnom. Csak 10 óra után értem be Soproniba a lovassági laktanya udvarába. Tisztjeim közül ott találtam Rozsék Ottót, Bíbó Dénesi,- azután a régi 9. huszárokból pedig Schwartz fhgyot. Ezen két utóbbinak a szeretője is ott tartózkodott. S t. Bíbó esküdözött nekem, hogy Klári az ő felesége, mivel a kommün alatt szovjetházasságot kötött vele. Jóval később azonban nevezett lánynak zsidó eredete kiderült, mire Bíbora ráparancsoltam, hogy szállítson ezzel a leánnyal azonnal. Tényleg valami összeveszés folytán túl is adott rajta, és mint jelentette, váltott neki egy villamos átszállójegyet, amellyel — 146 — hazaküldte az anyjához a Teleki térre. Szerinte ezzel a házasság fel is lett bontva. Sopronban Schwarz lakásán kedélyesein töltöttük el a Karácsonyt. Én magám Fessler Tóni szdsnál laktam. Másnap felkeresett Csuvara, aki a már megemlített és a kommunistákkal szemben elkövetett árulása73 miatt Bécsbe visszamenni nem mert, és reám várt Sopronban. Vele se tudtam egyelőre mit kezdeni, ezért magammal vittem, és beültettem őt Puch autómnak hátsó kis ülésébe. Csak késő délután indulhattam Sopronból, utamat a soproni fegyházoin, Eszterházán, Kapuváron, onnét azután Győrön keresztül Komáromba vettem. Bámulatos volt, hogy ez az aránylag gyenge jármű ezt a förtelmes utat kibírta. Váratlanul érkeztem a Sandberg-erődbe, ahová időközben különítményem költözött, és melyet meg akartaim útközben szemlélni. Naigy 73 Csuvara Mihály nemcsak a már említett Szamuely Lászlót juttatta a különítményesek kezére, hanem más kommunista csoportokat is. Emellett rendszeresen küldött jelentéseket a bécsi kommunista emigráció tevékenységéről. Az emigráns kommunisták viszont hamarosan tudomást szerezték Csuvara tevékenységéről, Mészáros Gábor, a kelenföldi laktanyában kivégzett kommunista is azt üzente: „Mondják meg, ha innen netán élve kikerülnek, a bécsi elvtársaknak, nem tudtak belőlem kivenni semmit. Becsületesen halok meg. Csuvara és társa az áruló.” (Proletár, 1921. április 28. Hamburger Jenő: Mártírok.) — 147 — örömmel vártak úgy tisztjeim, mint a legénység. akik a korai reggeli órák dacára egy-kettőre összeszaladtak üdvözölni. De amikor meglátták kocsimon a hátul gubbasztó Marabut, eleinte valami kommunista zsidónak nézték, akit él- emészténi hoztam a várba, és már hozzáfogtak, hogy a kocsiból kiszedjék, és oda küldjék, ahová a többit. Sokáig azonban nem időzhettem itt, miután Budapesten a fővezénségnél vártak, azért egy rövid pihenés után, a kellő intézkedéseket megtéve, eUndultaim. De úgy látszott, mintha Marabu is örült volna, amikor ismét elhagytuk az embereim és tisztjeim éljenei között ezt az ominózus várat, és kocsim véle kigördült. Nem érezte jól magát ezen mogorva várfalak között. Talán a lelkiismerete sem lehetett egészen tiszta, ennélfogva bizalma velem szemben se volt valami szilárd. Viszont egy idő óta magam is gyanakodtam rá, miután munkája kétkulacsosinak tűnt fal nekem is. Egyelőre azonban csak hagytam és figyeltem az eseményeket. Nyergesújfalun keresztül de. 11 órakor megérkezteim Budapestre, azonban Csuvarát már Óbudán, a külvárosban leszállíitattam, nehogy a pesti volt kommunista kollégái ráismerjenek és ráolvassák, amiért velem kocsikázdk. Ügy gondolom, ezt szívesen megtette, mert a nagy hidegben, miután havazott is, majd megfagyott.
