Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-13 / 11. szám

f 1967. január 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Egy év múltán Szedresen EGY ESZTENDŐVEL EZELŐTT a Tolna megyei Népújságban ri­portsorozat jelent meg, „Miért kezdenek ki embereket?” címmel. Akkor, 1966 januárjában sokfajta indulat gyülemlett össze az em­berekben, vélt és valódi sérelmek miatt háborogtak a szövetkezeti gazdák. Mindenki a maga igazát hangoztatta, a vezetők is, a tagok is. ószintén szólva, az emberi in­dulatok szövevényében elég nehéz volt eligazodni, abban igen-igen könnyű volt eltévedni. Mi történt egy év múltán? Szűcs Jánosnak, a szedresi Petőfi Termelőszövet­kezet elnökének tettük fel ezt a kérdést. A következőket mondta: — Tavaly januárban odáig ju­tottunk, hogy mindenképpen meg­érett a helyzet egész sor dolog tisztázására. A „Miért kezdenek ki embereket” című riportsorozat a tagokat és a vezetőket egyaránt színvallásra késztette, összegezte az itteni helyzetet és a tanulságok leszűrését ránk, szedresiekre bíz­ta. Néhányan a járási elvtársak közül abban az időben nem értet­tek egyet a szóban forgó írással. Én azonban akkor is azt mondtam, most is azt állítom, hogy szükség volt erre, mert tükröt tartott elénk, amelyben megláttuk saját fogyatékosságainkat. A tagok dön­tő többsége szintén így vélekedik. Egy józan hangú közgyűlés kö­vetkezett ezután, ahol higgadtan és tárgyilagosan szólaltak fel a ta­gok, az indulatok leülepedtek és megkezdődött az st nagy munka, amelynek a mostani zárszámadás­ra ért be a gyümölcse. — Minden túlzás nélkül állítha­tom, hogy a szövetkezeti tagok közérzete jó, nyoma sincs a tavalyi rossz hangulatnak, az akkori ha­tást keltő, sokfajta indulatnak és túlzásnak. Ha másként volna, a nyilvánosság előtt nem mernék ilyen optimista kijelentést meg­kockáztatni. A gazdák ugyanis a „fejemre ütnének” és számon kér­nék tőlem a tényleges igazságot. Éppen ezért, eszem ágában sincs mellébeszélni. Elmondhatom, hogy tavaly a Petőfi Tsz tagjai szinte kivétel nélkül erejük legjavát ad­ták a közösségi munkához. Kivé­telt tenni nem is tudok. Néhány elvtársat most terjesztünk fel, a Kiváló termelőszövetkezeti tag jelvény elnyerésére, és én csak azt sajnálom, hogy nem kaphatja meg valamennyi gazda ezt a címet. — A számok beszélnek. Január 10-én délelőtt vezetőségi ülést tar­tottunk, ahol egyebek között ar­ról is tárgyaltunk, hogy miként alakult 1966-ban a közösből szár­mazó egy dolgozó tagra jutó jöve­delem. 1965-ben egy dolgozó tag­ra 16 504 forint részesedés jutott. Ez az összeg most 18 300 forintra rúg. 1965-ben 4 millió 798 ezer fo­rintot osztottunk a végzett mun­ka arányában pénzben és termé­szetben a tagok között. Most, 5 millió 580 ezer forintot. Talán va­lamivel ennél még többet is. A zárszámadás előkészületei zökkenő nélkül, zavartalanul folynak. Job­ban állunk, mint bármikor más­kor. Februárnál előbb eddig még egyetlen egyszer sem sikerült megtartani a zárszámadó közgyű­lést. Most azonban erre január végén már sor kerül. — Természetesen a vezetőknek és a tagoknak van értékelni és tanulni valójuk, a tavalyi eszten­dőből. A zárszámadó közgyűlés előtt tartjuk meg a brigádérte­kezleteket, ahol külön-külön va­lamennyi brigáddal megbeszél­jük az elmúlt esztendő tanulsá­gait. Ezeken az értekezleteken ott leszek én is, velem együtt a fő- agronómus is és a főkönyvelő is. Számítunk rá, hogy a brigádtagok kertelés nélkül, őszintén elmond­ják majd a véleményüket, sze­mélyekre való tekintet nélkül. Nagyon szeretnénk, ha így lenne. — A ZÁRSZÁMADÓ KÖZ­GYŰLÉS tesz majd pontot a ta­valyi esztendő végére, de mint minden normálisan működő me­zőgazdasági üzemben, így nálunk is, már az idei tervek megvaló­sítását készítjük elő. Elsősorban azzal számolunk, hogy a IX. kongresszus óta megjelent rende­letek és a közel jövőben várható intézkedések hatására még in­kább megnő a gazdák munka­kedve. Gondoskodni kell tehát arról, hogy folyamatos legyen a tagok elfoglaltsága. Mi ezt úgy mel, mert Nyugat-Európa vezető országai a dolog lényegét tekint­ve hasonló problémákkal küzde­nek. Anglia például, ha teljesen más okokból is, mint Nyugat- Németország, hasonlóképpen „ta- korékossági programot”, deflációs politikát vezetett be. A sziget- ország esetében a probléma: az angol külkereskedelem nehézsé­gei, a hadikiadások terhei, s eb­ből eredően a devizatartalékok katasztrofális csökkenése. Az an­golok tehát más betegségre kap­ták ugyanazt az orvosságot — de hasonló következményekkel. A deflációs politika ugyan pénz­ügyileg hozott eredményeket — javította a pénzügyi mérleget és ideiglenesen a font helyzetét —, legfőbb hatása azioinban mégis a termelés stagnálása, majd vissza­esése és az angol iparban — például az autógyártásban — szinte látványos méreteket öltő munkanélküliség. Egy harmadik, az előző kettő­től élesen különböző gazdasági jellemvonásokat hordozó ország. Itália szintén nehézségekkel küzd. Itt nagyjában a „nyugatnémet minta” szerint zajlottak az ese­mények: gyors ütemű fellendülés erős infláció —, majd az infláe' csillapítására előírt gyógyszer ha­tására gazdasági visszaesés. A különbség csak az, hogy a gyen­gébb és érzékenyebb olasz gaz­daság a nyugatnémeteknél szem- léltetőbben mutatta az ingadozá­sokat. 1963. óta először október végén ismét túlhaladt az egy­millión, az olasz munkanélküliek száma. A részvények általános árszínvonala novemberben az utóbbi három évben nem tapasz­talt mértékben zuhant. Az ipari termelés fejlődési üteme erőtel­jesen lelassult. Egyes iparágak­ban — általában az alapanyag- és fémfeldolgozó iparban — már erős termeléscsökkenés jelei is mutatkoznak. A felsorolt példákból látható, hogy Nyugat-Európa eltérő gaz­dasági jellegzetességeket mutatotl és különböző fejlettségi fokon álló országaiban — azonosak a jelenségek. Mindegyik ország hozzáadja a maga sajátos „szí­nét” az általános irányzathoz. A helyzet alakulásának fő vonala azonban félreérthetetlen. Az öt­venes években megkezdődött nyugat-európai konjunktúra meg­torpant, s a kontinens nyugati felének legfontosabb ipari orszá­gai új gazdaságpolitikai módsze­reket keresnek a válság megelő- ■ '«éré. GÖMÖRI ENDRE kívánjuk megoldani, hogy növel­jük a munkaigényes, a jól jöve­delmező növények vetésterületét. 1967-ben az uborkatermő terüle­tet megduplázzuk, 30 hold helyett ötven holdon termesztünk zöld­borsót, a csemegepaprika-termő területet szintén megduplázzuk, a fűszerpaprika-termő területet tíz holddal növeljük. — Kielégítő ütemben halad a téli gépjavítás, a kalászosok fej­trágyázásához pedig folyamato­san érkeznek a műtrágya-szállít­mányok. Decemberben vettük át az első tételt. Növényvédő sze­rekből az idei szükséglet teljes egészében rendelkezésünkre áll. Nagy teher, hogy 260 hold mély­szántása áthúzódott az idei esz­tendőre. Amint az időjárás enge­di, a gépek ismét megkezdik a mélyszántást. — Elmondhatom, hogy a ter­melőszövetkezeti tagokat élénken foglalkoztatja az új tsz-nyugdíj- törvény, a hitelrendezés, és a ta­vaszra várható esemény, az or­szágos termelőszövetkezeti kong­resszus. Sokat beszélnek erről. Általában az a vélemény, hogy a tsz-szövetségekre szükség lesz, mint érdekképviseleti szervre. Azzal is foglalkozunk, hogy ki le­gyen a megyei tsz-tanácskozáson a Petőfi Tsz küldötte. Én azt mondom, ebben az esetben ne az elnökre essen a választás. — AZ AZ IGAZSÁG egyébként, hogy ezekben a napokban a szo­kottnál is nagyobb érdeklődéssel tanulmányozzuk a napi sajtót, mert főleg ebből tájékozódunk, a minket érdeklő kérdésekről. Én magam is a sajtóból értesültem arról, hogy tsz-tanácskozás lesz. Nem tudom még, milyen határo­zatokat hoz majd az országos ter­melőszövetkezeti kongresszus, de úgy gondolom, az bizonyára sze­repel a határozatok között, hogy legyen egy kimondottan a tsz-ek érdekvédelmét képviselő, speciális sajtóorgánum is. Afféle piaci ta­nácsadó, árpolitikai ismertető, üzleti tájékoztató. — mondotta Szűcs János a szedresi Petőfi Tsz elnöke. Sz. P. Űj nagy tettekre szólítja fel ifjúságunkat a KISZ Újabb nagy tetteikre szólítja ha­zánk ifjúságát a KISZ, amely az idén június 29-ón és 30-án, va­lamint július 1-én tartja VII. kongresszusát. A fiatalok hazánk valamennyi városában és közsé­gében vitikörökben, csoportos be­szélgetéseken, előadássorozatokon tanulmányozzák az MSZMP IX. kongresszusának anyagát és szé­les körbein ismertetik a harma­dik ötéves terv, valamint a gaz­daságii mechanizmus reformjának céljait. Tízezrek kapcsolódtak be a közelgő választások előkészíté­sének nagy munkájába. A tavaszi történelmi évforduló­kat 1919. március 21-ét és 1945. április 4-ét a forradalmi ifjúsá­gi napok eseménysorozatával kö­szöntik országszerte ünmepá KISZ- taggyűlések fáklyás felvonulások és más megmozdulások szerepel­nék a programban. „Hazám, ha­zám, te mindenem” címmel meg­rendezik a művészeti együttesek bemutatósorozatát. „Szép szó” címmel irodalmi pályázatot hir­detnek. Újdonság a forradalmi békéd alok • és a szovjet dalok fesztiválja, amelyre ugyancsak az idén tavasszal kerül sor. A ta­vasai eseménysorozattal egyéb­ként a második féilév legjelentő­sebb politikai akcióját, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplé­sét is előkészítik. A jubileum al­kalmából „Ki mit tud a Szovjet­unióról” címmel újabb televíziós vetélkedő indul. A fiatalok foly­tatják a vietnami műszakok soro­zatát, s gyűlések, találkozók ez­rein erősítik meg, hogy a szabad­ságukért és függetlenségükért harcoló vietnami hazafiak igaz­ságos ügyének oldalán állnak. A nyári hónapokban szovjet— magyar barátság tábort szervez­nek hazánkban. Ifjúsági barátság­vonatok egész sorát indítják a Szovjetunióba. Az iparban, a mezőgazdaság­ban tevékenykedő ifjú szakembe­rek újabb feladatok megoldásé­val vállalnak részt idei terveink valóra váltásából. A falvak fiataljai többek kö­zött 300 000 kataszteri holdon rét­ég legelőtisztítást végeznek, vala­mint tízezer kataszteri holdon nyárfát telepítenek és az idén is megrendezik a fiatal traktorosok országos szántóversenyét. Az egyetemeken és főiskolákon meghirdetik a diákok az ötéves tervért mozgalmat. Helyet kapott a KISZ idei programjában az is, hogy az il­letékes állami és társadalmi szer­vekkel együtt javaslatokat ter­jesztenek a minisztertanács elé a fiatalok élet-, munka- és tanu­lási körülményeinek javítására. A KISZ VII. kongresszusának előkészületei jegyében április 5 és május 5 között bonyolítják le a beszámoló és vezetőségválasató taggyűlések sorozatát. (MTI). Automata propán-bután palackozó épül Január végén kezdi meg működését az ÁFOR új buda­örsi palackozó üzeme. Az új üzem százezer fogyasztó ellá­tását teszi lehetővé. (MTI-fotó — Petrovits László felvétele.) Újdonságok az állami gazdaságban A Kanacsi Állami Gazdaság szakemberei arról ismertek, hogy mindig keresik az új utakat és tormákat. Gépészeik új olaj-regenerálót készítettek, bevált a kísérlet. Je­lentősége abban van, hogy a gé­pek üzemelése során elhasznált fáradt olaj egy része újra felhasz­nálhatóvá tehető. A sikeres kísér­let után egyelőre még csak saját gépparkjuk fáradt olaját regene­rálják. Terveik szerint bérmun­kát is fognak vállalti*, hogy a megye többi állami gazdasága és termelőszövetkezete is hasznát ve­hesse kísérletüknek és minél több elhasznált olajat megment­senek. Gázalajfűtésű, nagy teljesítmé­nyű vízmelegítőt konstruáltak az állattenyésztéshez. Egy hónap óta ennek az újításnak Segítsé­gével biztosítják a sertéstelepek­nél a testhőmérsékletű langyos vizet. Eddigi tapasztalataik szerint sok előnye van ennek a vízmele­gítőnek a régebbi kazán megoldás­sal szemben. Egyik fontos elő­nye, hogy a robbanásveszélyes kazánnal szemben üzembiztos. Olcsóbb a használata, ehhez nem kell külön fűtő, emellett nagyobb teljesítményű és szabályozható is a víz melege. A baracsi- és a hardi-telepen máris az új vízme­legítőkkel biztosítják a temperált vizet a jószágoknak. Gyártják Vilmos-pusztai üzemegységük szá­mára a harmadik gázolajfűtésű vízmelegítőt is. * Hosszas tanulmány előzte meg az új üzemszervezési forma be­vezetését. Miután a gazdaság ál­landó munkásgárdája a végter­mék szerinti bérezésű komplex brigádokban dolgozik, szükséges­sé vált a vezetés átszervezése is. Legfőbb új vonása ennek az új munkaszervezési formának, hogy a korábbi területi elhatárolás he lyett, ágazatok szerint szervezik a vezetést. Két fő ágazatuk lesz. a gazdaság négyezer holdját és az állattenyésztést figyelembevéve. Ezek a növénytermesztés és az állattenyésztés. Ezen belül, mind­két ágazatban külön gépesítési részleg is lesz. A fokozatos át­térés után tehát a négy ágazat­nak vezetői lesznek a terület fő felelősei. Változik a vezetők bérezése !s, „aki olcsóbban, többet termel, jobban keres” elve alapján. A tervteljesítéshez kötik a garan­tált alapbért. Amennyiben a szakágazat túlteljesíti a tervet, 20—40 százalékos többlet jár a vezetőnek, viszont ha elmarad a tervtől, akkor 20—30 százalékkal kevesebbet kap a garantált bér­nél. Nemcsak a brigádokban dol­gozó munkásokat, hanem a veze­tőket is ösztönzi a bérezés az ön­költségcsökkentésre, a minőségi munkára, a nagyobb termelésre. Konkrétabban felelőssé válik az eddiginél kisebb területen a szakirányító. Az új rendszer elő­relátható előnye, hogy nagyobb önállóságot, jobb lehetőséget kap­nak a vezetők. A január elején részlegesen be­vezetésre került új munkaszerve­zethez a gazdaság vezetői testü­letének egyetértésével kijelölték a szakágazatok felelős vea©tŐj4

Next

/
Thumbnails
Contents