Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-11 / 9. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. Január 1L s. így látják ők: Miért alacsony a megyei !iéKÍIabda-bajnokság színvonala ? Kevés a csapat Az edzésrendszeren változtatni kell — Többet játsszanak előkészületi mérkőzéseket csapataink — Fegyelmezzék a játékvezetőket is? A kézilabdasport várakozáson felüli népszerűségre tett szert. A labdarúgás után a kézilabda talán e legnépszerűbb sportág. És, .hü..-,y a sportkedvelők és a fiatalság megkedvelte, annak mindössze az a titka, hogy változatos, színes, fordulatokban gazdag a játék és nem utolsó sorban sok gól esik. Amikor az első kézilabdacsapatok megalakultak megyénkben, sokan kétkedve fogadták, hogy e sportág meghonosodik. Az idő azonban azokat igazolta. akik kezdet kezdetén is bíztak a sikerben. A népszerűséggel tehát nincs baj, annál több a színvonallal. Mindössze a slmontornyai férfi- és a tolnai női csapat tudta kivívni magának az NB II-be jutást. A két csapat közül természetesen — ami érthető is — a simon- tornyai fiúk játsszák a szellemesebb, egyben eredményesebb játékot. A tavalyi bajnokságban mindkét csapatunk becsülettel helytállt és határozott színvonalemelkedés tapasztalható náluk. A megyebajnokságban egészen más a helyzet. A fejlődés megállt, sőt egyik-másik csapatnál a visszaesés jeleit is megtalálhatjuk. Munkatársunk megkérdezte azokat: akik e sportágat űzik, vagy mint edzők tevékenykednek: mi a véleményük a megyebajnokságról és miben látják az okíjt, hogy nem fejlődik. Simontornyáról: Sándor László és Szabó Gyula, az NB Il-es csapat tagjai, valamint Szép Antal, az SBTC megyebajnokságban szereplő női csapatának edzője. Tolnáról: Tóth Lászlóné, Pohál Mária. az NB Il-es csapat tagjai és Kárpáti András, a csapat edzője nyilatkozott: SZABÓ GYULA: — A megyebajnokság legnagyobb problémája, hogy kevés a csapat. Sokan csak azért szerepeltetnek csapatot, illetve terveznek szakosztályt, hogy szebb legyen a statisztikájuk, esetleg még állami támogatást is kapnak. A jelenlegi körülmények között nem várhatunk komoly fejlődést. Az edzők egy része megelégszik azzal, hogy megszerezze á minősítést, de nem képezi magát tovább — nem fejlődik. Több csapatnál társadalmi edző tevékenykedik, ahol a szakmai színvonal még alacsonyabb. Helytelen lenne elhallgatni, hogy a játékvezetés is alacsony színvonalon áll a megyénkben. Ha van egy összeforrt, jóképességű csapat — mint például a mözsiek — akkor sem tudnak magasabb osztályba lépni, mert a megyebajnokság nem készteti őket maximális erőkifejtésre, így nem is állhatják meg a helyüket. Mi játszottunk a mözsiek- kel az osztályozó előtt, jó képességű játékosokat ismertünk meg köztük. Az osztályozón gyengén szerepeltek, mert nem volt meg az a rutinjuk, ami ahhoz feltétlen szükséges. A játékvezetőket is fegyelmezni kellene. Például az elmúlt bajnokságon Bonybádon és Dombóvá- rott, nem jelent meg a játékvezető és nekünk kellett futkosni játékvezetőért. Nem tartom helyesnek, hogy a középiskolás csapatokhoz nekünk kell alkalmazkodni. Ha nincs az iskolában tanítás, a középiskolás csapatok nem tudnak kiállni és ez rossz hatással van formában- tartás szempontjából is. Külön kellene középiskolai és felnőtt bajnokságot rendezni. El kellene érni azt is, hogy egy játékvezető ne csak 2—3 csapatnak vezessen, vagy ahogy ezt sportnyelven mondják „házibírójuk” legyen. A szövetség munkáján is feltétlen javítani kellene. Két éve elmentünk Hőgyészre, de a hazai csapat nem állt ki. A szövetség elrendelte: a mérkőzést le kell játszani, így nekünk kétszer kellett utazni. Ezzel nem a hazai csapatot büntették, hanem bennünket, akik vétlenek voltunk. Nem egységes a játékvezetés, de nem is lehet, mert tudomásom szerint eddig még nem volt továbbképzés részükre. Hiába nyer a megyében bajnokságot egy csapat, ott nincsenek nagy erőkifejtésre késztetve, és az osztályozón hatnyolc gólt kapnak percek alatt. Tehát összegezve: a bajnokságot komolyabbá kell tenni, a játékvezetésen és a szövetségi munkán javítani kell. SÁNDOR LÁSZLÓ: — Különösen a női csapatoknál alacsony a színvonal. Simon- tornyán kívül egyedül Tolnán van talaja a női kézilabdának. Sajnos, országos szinten másutt sem sokkal jobb a helyzet. Nekünk alkalmunk nyílik 'átni, miért nem tud e szép sportág tovább erősödni. Azok a fiatalok, akik a középiskolában megszerették a kézilabdázást, és tehetségesek, többségük tovább tanul és elkerül egyetemre. A sportkorok vezetői sem tekintik szívügyüknek e sportág fellendítését. Csak egy példa: Dombóváron MNK-mérfcozést játszottunk a Spartacus csapatával. Nem volt öltöző, így a mi játékosaink az autóbuszban, a helybeliek a fák alatt öltöztek át. Vezető nem volt velük, a játékosokat magukra hagyták. Pedig Dombóváron is találkoztunk néhány tehetséges játékossal, és kár értük, hogy nem tudják tudásukat gyarapítani, sőt, még a jelenlegi szintet sem tartani, mert a vezetők minden energiát a labdarúgásra fordítanak. Persze be kell látni azt is, hogy kevés a jól képzett edző, de játékvezetőinkre is ráférne a továbbképzés. TÓTH LÁSZLÓNÉ: — Nem is lehet várni a csapatoktól jobb kézilabdát, amikor legtöbb helyen nincsenek meg a feltételek. Hogy a bajnokságra felkészülten lépjenek pályára, legalább SZÉP ANTAL:- Tény, hogy alacsony a színiül a megyebajnokságon. En- í az újonnan alakult szakosz- pok és a gyenge játékvezetés oka. Az' 1965-ben két csoport- 1 rendezett megyebajnokság visszaesést hozott, melynek ta y érezték igazán a hátrányé Január 13-án, pénteken. 13 órakor Szekszárdon a BM- klubban (Széchenyi utca’ tartja a Szekszárdi Dózsa közgyűlését. A sportkör vezetősége kéri sportolóit, tagjait és a város sportszerető közönségét, hogy azon minél nagyobb számban jelenjenek meg. kéthónapos tornatermi, majd néhány hetes szabadtéri edzés kell. De hol van biztosítva a csapatoknak a tornaterem? És ahol van, ott egyéb problémák akadnak: vidéki munkahelyek, vagy egyéb elfoglaltság miatt három-négy játékos jelenik meg az edzéseken. A megyebajnokságon nemcsak a játékszínvonal alacsony, hanem többször azt is tapasztaltuk, hogy a sportág legelemibb szabályait sem ismerik. Többet kellene ját- szaniok, mert úgy nem fejlődhetnek, hogy hetenként egyszer — vasárnaponként van egy-egy mérkőzésük. Mi hetenként háromnégy edzést tartunk, de ez is kevés, ennél is több kellene. POHÁL MÁRIA: — Az alacsony színvonalban közrejátszik az edzéshiány. A játékosoknak nincs állóképességük. Puhán, erőtlenül játszanak. Nincs lendület, elgondolás, átütő erő játékukban. Ha edzéseken összetalálkozunk megyebajnoki csapatokkal, a játékosok panaszkodnak, kemény játékunk miatt. Pedig velük szemben megközelítően sem vagyunk olyan kemények, mint az NB II- ben. Ez is közrejátszik, hogy nem kapunk edzőpartnert. Sok a kezdőcsapat és a játékosok többsége edzés nélkül áll ki mérkőzésre. Többel beszélgettünk és panaszkodtak, hogy nem biztosítják részükre, hogy edzésre járjanak. Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen gondjaink még nekünk is vannak. | KÁRPÁTI ANDRÁS: — A csapatok jelenlegi felkészítése nem ad lehetőséget a továbbfejlődésre. Nem elég a heti két edzés, de tudomásom szerint még ez sincs biztosítva mindenhol. Helytelen az a nézet, hogy elég az edzés és nem kell előkészítő mérkőzést játszani. Ahhoz, hogy technikailag, és taktikailag a csapat érett legyen. előkészítő mérkőzések kellenek,/ mert csak így tud a játékosban beidegződni egy rendszer, stílus, így tudják megtanulni a folyamatos, kombinatív támadásokat. Tudom, anyagi problémák is jelentkeznek, de edzőmérkőzéseket azok sem játszanak, ahol megvan erre az anyagi fedezet. Nagy probléma, hogy nincsenek törzsjátékosok. Nálunk például a lányok többsége, nyolc-tíz éve űzi a sportot, de kell is eny- nyi idő, mert egy-két év kevés ahhoz, hogy taktikailag kiforrjanak. Több helyen tapasztaltam, hogy megyénkben az edzők, férfiakéhoz hasonló játékot akarnak erőltetni a lányoknál. Valósággal lemásolják a férfiak edzéstervét, és ezt akarják a lányokkal megtanítani. Ezt pedig nem lehet, mert a női sportolóknál sok mindent figyelembe kell venni. Teljesen más alapokról kell az edzést kezdeni és tovább vezetni. Ha előbbre akarunk lépni, a csapatainknál kemény téli alapozást kell 'tartani, az edzések számát pedig növelni kell. Az edzők ne szégyelljék megnézni magasabb osztályú csapatok edzéseit, mérkőzéseit. Keressék a lehetőséget, hogy minél többet játsszanak magasabb osztályú csapatokkal. Csak akkor fejlődhetnek, ha sokat — hétközben is — nagyon sokat. játszik a csapat.- Ny Vexérlőasxtal as ablaknál Haraszti István ezermester. Tanult szakmája géplakatos. Az egyik fővárosi iparitanuló-képző intézet oktatója. A főváros XVIII. kerületi Vörösfény utcai lakásában — minden elektromossággal működik. A szoba mennyezetén csillár. A lámpák és reflektorok fényerőssége és az égők színei szabályozhatók: ha hatja Chopin, Beethoven, Mozart vagy Muszorgszkij dallamait. Munkába való indulás előtt még egy állítás, programozás a vezérlőasztal műszerein, s bizonyos lehet, hogy a lakás ablakai kinyílnak, órás, vagy kétórás időközönként szellőzik a lakás. A kinyílt ablakok automatikusan, öt-tíz perc után visszazáródnak. A távvezérléses programozó asztal (Bohanek Miklós felvétele.! kell intenzív erősségűek, máskor gyertyányi fényt adnak csupán. A csillár közepén ventillátor kavarja a helyiség levegőjét — hangtalanul, a motor valahol a padlástérben van beépítve. Az ablaknál, a hagyományos faasztal helyén áll az automatikus vezérlőasztal, sok pénzébe, még több szabad idejébe került Haraszti Istvánnak. A fekvőhely lábánál kis szökőkút, a rádiókészülék mellett távvezérlésű magnetofon, maga az ágy fűthető, saját találmányú transzformátorszerű szerkezet óvja az alvót a túlfűtéstől, a tűztől. Haraszti Istvánt, reggelente a rádióból felcsendülő zene ébreszti. Az automata vezérlőasztal műszerei, egy bizonyos, előre meghatározott időben bekapcsolják a rádiót. Előtte, egy korábbi programozás értelmében a vezérlőasztal már végrehajtotta a tegnap esti utasítást: megfőzte a reggeli kávét, megmelegítette a mosdóvizet. S ha délelőtt kedvére való zenei műsort sugároz a rádió, amit ő munkahelyén nem hallgathat meg, újabb állítás a vezérlőasztalon, és távollétében bekapcsolódik, működésbe lép a magnetofon, majd a kérdéses műsort hangszalagra rögzítve le is áll. Estére azután kényelembe helyezkedve hallgatAm, ha ahhoz sincsen kedve, hogy felkeljen fekhelyéről, s a néhány méter távolságra levő vezérlőasztalhoz lépjen, mindezt a műveletet fekve is elvégezheti, hiszen, közvetlenül a fekhely mellett van egy telefonszerű készülék, s ezen keresztül, különböző számok hívásával is programozhat. — Még egy nagy tervem van — mondja. — Ablakaim közé mesterséges vízfüggönyt akarok építeni, négyféle színnel festeném meg a vizet, s az időjárástól függően függönynözném el „vízzel” az ablakaimat — négyféle színben. Haraszti István, mellesleg szólva, nem tehetségtelen fémszob- rósz. A réz és a bronz életrekeltő- je, ötletessége, merész fantáziája, szebbnél-szebb szobrai, ötvösmunkái egyre több elismerést kapnak. Ha valakire illik a szó: autodidakta, akkor Haraszti Istvánra ugyancsak illik. Elektromossággal sohasem foglalkozott, ma sem tudná műszaki rajzát elkészíteni programvezérléses asztalának, csak érzi a dolgok logikáját, azok összefüggéseit, egymásra való hatását. Ugyanúgy, mint szobrainál, ötvösmunkáinál. ZENTAIFERENC FODOR JÓZSEF: Énekek napközben (Szépirodalmi, 1966) Modern, vagyis mai verset írni Berzsenyi és Kölcsey költői nyelvezetén lehetetlenség — állíthatnánk. Fodor József oly tökély- lyel műveli ezt, hogy örül a szívünk; a 130—150 év előtti poétikai nyelvezet nagyobbik része a költeményben ma is életerős, élő nyelvünk igen szerves része lehet, ha nem csupán hozzáértéssel, de nagy átéléssel és igazi szeretettel is alkalmazzák. Fodor átlényegít és ez helyezi mindazok elé és fölé, akik régi költői hagyományaink és eredményeink mai alkalmazásával kísérleteznek. E kísérletek rendszerint egy igencsak közepes műfordítás élményével hatnak ránk. Fodor azonban a múlttal tökéletesen ötvözi a mát. „Énekek napközben” című mélylélegzetű önéletrajzi ciklusa ünnepélyességével példa nélkül áll mai líránkban. A nagy és súlyos szavak ugyanakkora érzéseket és gondolatokat fejeznek ki. A méltóságteljes zengés szakadatlanul serkenti figyelmünket és rögtön észrevesszük, hogy a költői önéletrajz valójában sokkal több egy intim, alanyi poémánál, és nagyszabású korrajz is. A „Hellas” című szonettkoszorú kissé antikizált és már nem oly hajlékony, mint a négyrészes önéletrajzi poéma. E sorozat szertartásos hódolat az ógörögség nagysága előtt. A zárö- ciklus versei a legmaibbak és ezek is művészien vallanak Fodornak az emberi méltóság melletti elkötelezettségéről.
