Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-10 / 8. szám
1967. Január fO. TOLWA MFfiVFÍT NIPTTJSAG 3 A Fejesektől Trisztánig Egyik kisváros nagy pozícióban levő polgára Fejes Mihály. De még feljebb törekszik. A régi bevált recepthez nyúl: házasság — leánya házassága révén akar célt érni. De ebbe a tervbe beleszól az, hogy Fejes Klári mást szeret. Leleményesség, furfang, mulatságos helyzetek és komikus jellemek teszik érdekessé és szórakoztatóvá az előadást. És végül természetesen minden megoldódik. Rövid tartalom azoknak, akik tegnap este Tóth Miklós: A fejesek című vígjátékának előadásán nem ülhettek az alsónyéki művelődési ház nézőterén. A Déryné Színház ezzel a darabbal mutatkozott be először ebben az évben a megyében. A darabot Csongrádi Mária rendezte. A szereplők: Simon Géza, Gönczöl Anikó, Szép Ilonka, Puskás Tibor, Sárosi Margit, Dombóvári Ferenc és Hidassi István. Az előadást sok-sok tapssal jutalmazta meg az alsónyéki közönség. Az új esztendő első félévében több mint 100 előadást tart a megyében a Déryné Színház együttese. Bemutatkoznak — főként di- ákelőadéson — Shakespeare: Othello című művével. Erről a darabról Szekszárdon több alkalommal tartanak illusztrált ismertető előadást. Az előadó Illés Jenő dramaturg lesz, akinek előadását a Déryné Színház művészei illusztrálják. bemutatásra kerül Strauss: Cigánybáró című nagyoperettje, Hermann Gressieker Hauptmann- díjas „VIII. Henrik és hat felesége” című darabja. Hámori—Ná- das—Szenes: Oké, Mister Kovács című darabot már sokan láthatták az elmúlt félévben is, de a színház most újból műsorán tartja. Szinetár György: A császár álarcban című darabját a Déryné Színház mutatja be először Petrik József rendezésében. Dosztojevszkij: Két férfi az ágy alatt — a jellem- és helyzetkomikumban egyaránt bővelkedő darab, a bo- hózati elemekkel sűrűn átszőtt vígjáték is kellemes szórakozást ígér. Akik az operett műfaját kedvelik, azok bizonyára örömmel né zik majd végig Kálmán Imre Ma- rica grófnő és Zerkovitz: Csókos asszony című operettjét. Június 17-én Bogyiszlón ősbemutatót tart a Déryné Színház. Kállai István: Az igazság házhoz megy című színművét a szerző részvételével mutatják be. Akik szeretik Jókai Mór műveit olvasni, azok most ismét találkozhatnak a szerző „És mégis mozog a föld” című regényének színpadi átdolgozásával. Sor kerül Vass István és Illés Endre darabjának előadásaira is, a Trisztán és Izolda bemutatására. Európai diáktalálkozó Genfben Genf (TASZSZ). Az európai országok diákszervezeteinek képviselői nemrégen háromnapos összejövetelt tartottak Svájcban. Ezen a hagyományos találkozón, amely már a nyolcadik volt, 29 ország, közte Bulgária, Magyar- ország, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió, Csehszlovákia és Jugoszlávia diákszervezeteinek küldöttségei vettek részt. A találkozó résztvevői megvitatták a korszerű főiskola funkcióit és feladatait. Több küldött a felsőoktatási rendszerben olyan értelmű demokratikus változtatásokat sürgetett, amelyek a kiskeresetű családok gyermekei számára is lehetővé tennék a felsőfokú képzettség megszerzését. A második napirendi pont — a diákszervezetek politikai tevékenységét tárgyalta. Kuznyecov, a szovjet diákszövetség titkára bírálta az Egyesült Államok vietnami agresszióját és a hős vietnami nép támogatását sürgette. Számos küldött arra mutatott rá, hogy az európai diákokat komolyan aggasztja a -vietnami események fejlődése. Csupán az angol küldöttség merészelte azt állítani, hogy a találkozó résztvevői nem illetékesek a vietnami kérdés megvitatására. A svájci diák- találkozó résztvevői aggodalmukat fejezték ki a nyugatnémetországi nácizmus újjászületése miatt. A nyugatnémetországi náciveszéllyel kapcsolatos szovjet határozattervezetet a találkozó majdnem mindegyik résztvevője aláírta. A francia, a lengyel, az ir, a jugoszláv és r svájci, valamint más küldöttek felhívták a figyelmet az európai béke és biztonság szilárdításának szükségességére. A találkozó résztvevői elhatározták, hogy legközelebbi összejövetelüket Budapesten tartják. — Arra kérem, ne vegye rossz néven, amit most kérdezek: üzlet-e manapság a lótenyésztés? — Üzlet. Pontosabban, üzlet volna. Mi azonban legtöbbször úgy vagyunk, hogy szeretnénk sók pénzt kapni a semmiért. A jót mindenkor el lehet adni, csak meg légyen a megfelelő minőség. Sajnos nálunk nem törődnek a csikókkal. Lekötik például, mint egykor a súlyos börtönre ítélt rabot. De hogy visszatérjék az üzletre: a véméndi termelőszövetkezet megvásárolja a rossz lovakat, feljavítja azokat és exportvágásra adja tovább. Nagyon jó üzlet ez a véméndi termelőszövetkezetnek. — Mi érdekli még, Sitkéi eiv- tóns. a lovaikon kívül? — Nem vagyak szakbarbár, legalábbis magamat nem tartom annak. Szeretek olvasni. A szép- irodalom kimondottan érdekel és foglalkoztat. Sajnos újabban kevés öz időm. s csak ritkán tudok könyvet kézbe venni. — Család? — Három gyermekem van. Lányom harmadéves orvostanhallgató, fiam elsőéves állatorvos- tan-hallgató és a legkisebb Iá nyom az általános iskola harmadik osztályába tár. — A gyere1' ' nem taníta’' meg lovagolni? — A fiaimat igen. Egyébként itt Palánkon, a mezőgazdasági technikumban működött az elmúlt években lovaglóiskola, én is oktattam a hallgatókat, de az idén valahogy „ellaposodott.” Nagy- vázsonyban, Keszthelyen, Tatán viszont jól működik a lovaglóiskola. Véleményem szerint szabályként kellene élőírni, hogy kivétel nélkül mindegyik mezőgazdász tudjon lovagolni. — ügy véli, kevesen tudnak? — Szép kiesen. — Vannak-e itt a megyében híres ménék? — Ä dalmandi törzstenyészet- ben fedez egy hannoveri mén, az 5256 Híres. Ez volna hivatva a kissé túlzott vérmérsékletű magyar félvér kancák megnyugtatására. Híres ménünk még a 2766-os Katádfa—4. önmagát hűen örökíti. — A lovak értdlmá képességéről mit tudna mondani? — Egyik könnyebben tanul, a másik kevésbé. Egyik rmakaesabb. a másik engedelmesebb. Ugv. mint a kutya. Általában a lóra a szép szó van hatással. — Igaz, hogy a fehér ló majd- '»m oly ritka, mint a fehér holló? Hogyan csökkenthető a Tndokolt az a gyorsaság, ahogyan az érdeklődés középpontjába került a IX. kongresszus tanácskozásának, majd határozatának az életszínvonal emelését célzó — a feltételeket és a megvalósítás módját összefüggő egységben elemző — munkaprogramja. Érthető az is, hogy különös figyelmet keltett e program egyik tényezője, az a határozattá emelt előirányzat, hogy 1968 és 1970 között, az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva, 48 óráról heti 44 órára csökken az ipari dolgozók munkaideje, miközben befejeződik az egészségre ártalmas és a különösen nehéz fizikai munkát végzők munkaidejének heti 36—42 órára történő mérséklése is. Közismert, hogy a munkaidő csökkentése úgyszólván a munkásmozgalom hajnalától a dolgozók egyik harci követelése volt. és e világméretű küzdelem vívmánya, hogy a múlt század utolsó harmadától általában mintegy felére csökkent a heti munkaidő. A pártkongresszus határozata egyértelműen jelzi, hogy nálunk — abban az ütemben, ahogyan a gazdasági felételek megérnek —, intézményesen és tervszerűen, az életszínvonal emelésének lényeges részeként mérséklődik a törvényes munkaidő. Érdemes megállnunk a közbevetett mellékmondatnál: voltaképpen miként értendők azok a bizonyos „gazdasági feltételek”? Fogalmazhatnánk úgy is: menny', része van a munkaidőt csökkentő döntésben a dolgozók életkörülményeit javító szándéknak, illetve: mi szab határt e szándék megvalósításának? A munkaidő csökkentése sem elvileg, sem gyakorlati megvalósítása szempontjából nem különíthető el az életszínvonal emelésének többi tényezőjétől. Közelebbről megvizsgálva ezt az általános igazságot, nagyon is ké zenfekvő összefüggések tűnnek elő. Ahhoz, hogy megvalósuljanak a harmadik ötéves terv- többi, életkörülményt javító célkitűzései — a reálbértől a lakás- programig, a gyermekgondozást segély bevezetésétől a tsz-tagok szociális juttatásainak bővítéséig, — a tervr szükségképp számol a termelés meghatározott színvonalú emelésével, a nemzeti jövedelem gyarapodásával. Nyilván- ■ való tehát, hogy a munkaidő — Igaz. Kizárólag az a ló fehér, amelyiknek: a bőre rózsaszínű, továbbá fedő- és hosszú szőrei fehérek, patái viaszoltak. Szín szerint öt alapszínt különböztetünk meg a lovaiknál: fekete, sárga, pej, fehér és fakó. Ezen bélül aztán például a fekete még sokféle lehet: lehet nyári, holló, bársony stb. A pej lehet meggy pej, piros pej, gesztenye péj és így tovább. •, — Melyik a kedvenc lófajtája? — A nagyrámájú, esoritas magyar fél vér. csak abban az ütemben mérsékelhető, ahogyan lehetővé válik nemcsak a korábbi, 48 órás munkahétre tervezett teljesítményszint elérése 44 óra alatt, hanem — az emelkedő reálbérrel párhuzamosan előirányzott többlettermelés is. Könnyű belátni, hogy másként amit nyernénk a vámon, elveszítenénk a réven, magyarán: aligha javítaná az életszínvonalait az a munkaidő-csökkenés, amely nem párosulna a reálbérek, a szociálisegészségügyi ellátás javulásával. Ennek azonban elemi feltétele: a népgazdaság eredményeinek felfelé ívelő grafikonja. Ezért is hangsúlyozza a párt- kongresszus határozata a munkaidő-csökkentés fokozatosságát — külön kiemelve, hogy a végrehajtás „vállalatonként, üzemenként fokozatosan” értendő. Arra utal ez a fogalmazás, hogy a gazdasági feltételek természetesen nem érnek meg mindenütt egyszerre, „gombnyomásra” — ahogyan a vállalati gazdálkodás javul, a műszaki-termelési színvonal emelkedik, úgy kerülhet sor a munkaidő csökkentésére is. többől azonban további fon- tos következtetések adódnak. A helyi, vállalati feltételeknek és a munkaidő csökkentésének közvetlen összekapcsolása egyszersmind jelentős ösztönző erő is a dolgozók, a kollektívák számára, hiszen ily módon saját érdekük, hogy mielőbb megteremtsék a szükséges gazdasági feltételeket. Ebben az értelemben a rövidebb munkaidő — mint a kollektívák elé tűzhető cél —, a termelékenység jelentős emelésének forrása, a népgazdaság fontos tartaléka is. Á munkaidő csökkentése tehát nem képzelhető el oly módon, hogy a kiesést létszámemeléssel pótolják. Az előttünk álló években szinte teljes egészében a termelékenyebb munka fedezheti a termelés emelését. S ha a munkaidő rövidül, természetesen ennek gazdasági „ellensúlyozása” is csak termelékenységi forrásból teremthető elő. A népgazdaság távlati fejlesztésének, korszerflsítésének azonban nemcsak okozati eredménye, de — feltétele is a munkaidő fokozatos mérséklődése. Egész sor társadalmi, szociológiai tény mutat arra, hogy a modern termelés — különösen az ipari termelés — a munkaidőn túli „hátország” merőben új körülményeit feltételezi. Csak néhányra utalunk ezúttal. Nyilvánvaló például, hogy a bonyolultabb, korszerűbb termelőapparátus — például: az automata gépsorok, de akár a szalagszerű termelés is —, fokozza a fiziológiai igénybevételt, egyszersmind: hatalmassá, milliós nagyságrendűvé bővíti az értéket, amelyet egy-egy dolgozó koncentráló készsége befolyásolhat, (magyarán: egy munkás hibája is megbéníthatja a termelőszalagot). A rohamosan tért hódító, korszerű gyártástechnomunkaidő? lógiák természetesen a szabad idő bővítését feltételezik, a korábbinál mind több pihenést, ki- kapcsolódást követelnek. A korszerű termelésnek nélkülözhetetlen feltétele ez. További ilyen — a munkaidő törvényszerű rövidítése irányában ható — tényező: a modem termelés a legalacsonyabbtól a legmagasabb posztig, az ismeretek sokkal gyorsabb, folyamatos bővítését követeli. Régen elmúlt már az a szakképzési stílus, hogy például a lakatos „kitanulta” a szakmáját, a vezető elvégezte a főiskolát, egyetemet,’azután évtizedeikig a napi munka kereteiben „gyakorlatot” szerzett — a már elsajátított tudásra alapozva. Most minden szakma és minden munkabe ősz tás olyan mértékű „menet közbeni” tanulást, szüntelen tájékozódást feltételez, amely szükségképp átrajzolja hagyományos elképzeléseinket a munkanap és a szabad idő arányáról. Ez az ismeretszerzés nemcsak egyéni, de el- sőrendő népgazdasági érdek is, ilyen értelemben tehát a munkaidő rövidítése törvényszerű, nélkülözhetetlen tényezője a népgazdasági feladatok megvalósításának. A munkaidő illetve a szabad idő kapcsolatának, kölcsönhatásának szociológiai összefüggései azonban rávilágítr " ak — ezúttal más oldalról — a rövidülő munkaidő további feltételeire és következményeire. Eddig voltaképpen „gyáron belüli” nézőpontból vizsgáltuk ezeket a feltételeket, nem kisebb jelentőségűek azonban a szabad idő bővüléséből származó tényezők sem. Erre is fokozatosan fel kell készülnünk, méghozzá egész sor — ma még hiányzó, vagy csak részlegesen meglévő — feltétel biztosításával; Jelentősen bővíteni kell például a szolgáltatóhálózatot, különösképp: az oktatási és művelődési szolgáltatásokat, továbbá a vendéglátó és szórakozási intézményeket; növelni a szabad idővel összefüggő javak termelését. S hogy ez milyen lényeges feltétel, azt — múltidőre vonatkozó tényekkel is alátámaszthatjuk. Az életszínvonal emelkedésével a lakosság mind többet — 1965. évi adatok szerint; mintegy 21—22 milliárd forintot — költ szabad idejének kihasználásával összefüggő kiadásokra. E cikkek és _ szolgáltatások kereslete az utóbbi években gyorsan nőtt; tavaly ilyen jellegű termékek tették ki a teljes kiskereskedelmi forgalomnak mintegy a 20 százalékát. 1960—1965 között a sportcikkek forgalma például mintegy 90 százalékkal, a könyveké 45 százalékkal nőtt, s a szabad idővel összefüggő kiadáscsoportban mintegy 40 százalékos részesedést értek el a vehdéglátóiparbán elköltött, kifejezetten szórakozási jellegű kiadások. Természetes,- hogy a rövidülő munkaidő jelentősen növeli majd e cikkek, szolgáltatások keresletét — időben kell számolnunk ezzel is. Tábori András Egyhetes propagandista- tanfolyam Szekszárdon — Köszönöm, hogy ennyi érdekes dolgot elmondott. — Én még szót kérek! A csikó- neveléssei kapcsolatban azit akarom élmondani, ne mulasszák el a mozgatást, a gondos takarmányozást és a paták ápolását. A paták ápolását százszor el szeretném mondani, hiszen azon jár a ló. És még valamit: idő előtt, korán né fogják be a csikót. Lezavarnák vele napi 70 kilométert, aztán csodálkoznak rajta, hogy három éves korban az eleje tönkre van téve. Az ilyesmit nem szabad megengedni, kérem. SZEKULITY PÉTER Az MSZMP Tóira megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának szervezésében hétfőn egyhetes továbbképző tanfolyam kezdődött a megyei pártszékház nagytermében. A tanfolyamon 200 pártpropagandista, il letve KISZ-, szakszervezeti és r.őtanécsi vezető vesz részt. A tanfolyam megnyitó előadását „A nemzetközi helyzet időszerű kérdésed'’ címmel Kerekes György elvtárs, a pártfőiskola tanára tartotta. Azj egyhetes tanfolyamon foglalkoznak a gazdasági mechanizmus összefüggéseivel, társadalmunk osztályszer- kezete és a szocialista nemzeti egység értékelésével, ideológiai és kulturális fejlődésünkkel, valamint népgazdaságunk fejlődésével. Tartanak előadást a pártéletről és az új választási törvényről. A tanfolyam hatodik napján a propagandamunka, a választási agitáció időszerű kérdéseiről, valamint a IX. pártkongresszus határozataiból adódó feladatokról tart előadást Virág István, a megyei pártbizottság titkár*
