Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
7 Tolna megye irodalmi élete a XVI. században régi adósságot törleszt a Tolna megyei Könyvtár, amikor hozzálátott a megye irodalmi emlékeinek felkutatásához, összegyűjtéséhez, feldolgozásához, a megfelelő bibliográfia elkészítéséhez. Jelenleg ugyanis egy sor jelentős megyei vonatkozású irodalmi emlékről, a legfontosabbak helyet kaptak irodalomtörténetünkben, ám a helyi vonatkozások, összefüggések, kidolgozása, hiányos, s egyelőre még arról sincs teljes kép, hogy mink is van tulajdonképpen. Ha valaki például kutatni szeretne egy- egy részterületet, megfelelő bibliográfia hiányában elindulni sem tud. Más megyék már jóval előrébb tartanak e téren, de jobb későn, mint soha. A könyvtár dicséretére Legyen mondva, hogy most törlesztésként, azaz mutatóként nem egy-két részterületet kíván feldolgozni, hanem folyamatosan az . egészet. Ez természetesen nagy, több évet igénylő munka, s a forrásanyag felkutatása, feíleltá- rozása az egész országra ki kell, hogy terjedjen, de ez legalább nem félmegoldás. A nagy munka megkezdését egy szerény, de nagyon jelentős kiállítás illusztrálta: a Sárközi napok keretében bemutattak egy forrásanyagot Tolna megye az irodalomban címmel. Ezzel párhuzamosan pedig folyt az első jelentős rész feldolgozása, a nemzeti irodalmunk fejlődése szempontjából oly jelentős XVI. szárad Tolna megyei vonatkozásainak összegyűjtése, rendszerezése. E munka elvégzésére Csányi Lászlót kérték fel, aki azóta el is készült véle. A' kézirat olvasása minde- ' nékelőtt ^rrój, győz . meg, hogy célravezető az égész törekvés. Tolna megye egyes XVI. századi irodalmi vonatkozásait tanítják.. ugyan, de ezt az időszakot rendszerint könnyen elütik a török hódoltság katonai eseményeivel. Pedig ez az időszak nagy társadalmi változásokkal járt a különböző tényezők összhatásaként. s ennek megvolt a, maga ‘ irodalmi veíülete is. A megyének elekor valósággal pezsgő irodalmi élete volt. Tolna megye, pontosabban Tolna község a magyar dráma kialakulásának a bölcsője. Hogy ez sem akkor, sem napjainkban nem egyszerűen helyi jelentőségű volt, talán nem is kell különösebben bizonyítgatni. A XVI. SZÁZAD legfontosabb jellemzője a reformáció. Ez egyrészt a katolicizmus hittételeit támadta, másrészt pedig társadalmi változásokat célzó fegyveres megmozdulásokhoz vezetett, közben igen sokat tett az egyetemes kultúra asztalára. Ez a társadalmi haladás útjait egyengető eszmeáramlat természetesen hatott Tolna megyében is. Iskolák alakultak ennek jegyében országszerte, s ennek sorában Tolnán felsőfokú iskola. Csányi László egy népi mondást is idéz erre vonatkozóan, amely szerint aki bejárta „Tolnát—Baranyát”, nagyon okos ember lehetett, mert nyilván látogatta annak iskoláit is. Tolna a XVI. században erőteljesen polgárosodó helység volt. Itt tűnik fel 1549-ben Sztára> Mihály reformátor pap, félelmetes hírű hitvitázó. Sztárai ténykedése nyomán természetesen gyorsan hódított a reformáció, ezért a tolnai bíró Erdélyi Jó- zsával, a helység domonkosrendi plébánosával Budára ment és ajándékokkal próbálta rávenni a budai pasát, hogy Sztárait kivégezhessék, vagy ha a pasa ezt túlzásnak tartaná, legalább kitoloncolhassák Tolnáról. A pasa az ajándékokat elfogadta, de fejvesztéssel fenyegette meg a követeket, ha nem hagyják békén a reformátorokat. Még arra is kötelezte őket, hogy osszák meg a templomot. A templom megosztása a katolikusok és reformáltak közt általános volt akkoriban, s ott rendezték a hitvitákat. Az egyik szószékről a katolikus egyház, a másikról a reformátorok képviselője érvelt. A vita néha egészen elmérgesedett, s jaj volt annak a papnak, aki alul maradt a vitában: a templom közönsége nem egyszer nekiesett, helybenhagyta, tehát életkérdéssé vált a győzelem. Csányi László idéz egy népi rigmust: Pap van a teknőnek alatta, Három asszony ül rajta. Ez onnan van, hogy a vitában alulmaradó, s menekülni kényszerülő papot néha az asszonyok bújtatták el. Nos, Sztárai fellépése után a tolnai templom is^yaíkram volt színhelye az ilyen ' e Lmérgesedelt hitvitáknak, s ezek tükröződnek abban a Írét drámában is, amelyet Sztárai írt, s amelyek a magyar drámairodalom első emlékei. Az egyik cím nélkül maradt dráma a papok házasságáról szól. Amint a feljegyzésekből kiderült, a pécsi bég a Dél-Baranya megyei Vaskaszentmártonba idézte a papokat hitvitára. A török ugyanis teret engedett a reformációnak, támogatta, valósággal élvezte a hitvitákat. Ezen a vas- kaszentmártoni hitvitán szó volt egyebek közt a papok házasságáról is. A Sztárai-féle dráma ránk maradit töredékében a protestáns szereplők meggyőzik a katolikusokat a papi nőtlenség helytelenségéről, s rábírják őket, hogy feleséget válasszanak maguknak az apácák közül. útjára az egyik alapvető irodalmi műfajt, ami végül is elvezetett a Bánk bánhoz, az Ember tragédiájához, az Ozorai példához. Pontos adatok nincsenek a két dráma bemutatását illetően, de a különböző forrásanyagok összegyűjtésével, rendszerezésével, értelmezésével Csányi érdekes módon következtet azok tolnai vonatkozásaira. Bemutatja azt az utat is, amelyen első dráma- emlékünik végül is irodalomtörténetünk nyilvánosságába került. & Figyelemre méltó adatokat sorakoztat fel a tanulmány a Veresmarti családról. A Baranya megyei Veresmarti Mihály Sztá rai tanítványa volt Tolnán, Veresmarti egyik fia később Tolnán tanított, s a családnak ez az ága később Báta történetével fonódott össze. A másik dráma Az igaz papságnak tüköré, arról szól, hogy a hívek mi célból választják a papot, azaz milyennek keli lennie a jó papnak. íme a drámából egy részlet: Tamás: ...ha nem tudsz prédi- kállanyi, hiszen tudsz kapálnyi, s ezzel is elélhetsz. Pápa: Hév ám a kapa nyele. Tamás: Megpökjed te s meg- hidegedik. Mégis jobb kapálnod, mintsem magadat felakasztanod. SZTÁRAI KÉT DRÁMÁJA természetesen nem viseli magán a modern dráma jellegzetességeit, ezt nem is lehet számonfcérni tőle, hiszen itt kezdetről van szó. Jelentőségét mindenekelőtt az adja, hogy elindította Magyarországon több évszázados, dicsőséges Csányi László munkájáról hangsúlyozni kell, hogy semmiképpen nem valamiféle adathalmaz, bár nagyon sok esemény- adatot, évszámot idéz, s utal rengeteg forrásra. Ezeknek megteremtette az áttekinthető egységét, térben és időben elhelyezi őket, s megrajzolja az összefüggéseket. És hogy az egész nem válik provinciális melldöngetéssé, azt mindenekelőtt azzal éri el, hogy nemcsak a helyi összefüggéseket teremti meg, hanem az egyes helyi vonatkozású részeket pontosan elhelyezi az egyetemes emberi kultúra, s ezen belül nemzeti irodalmunk egészében. A kor Európája- igen mozgalmas életet élt, talán egyik legmozgalmasabb század volt a tizenhatodik. Az egyik oldalról a reformáció tört magának utat felénk, a másik oldalról a humanizmus, hatott az erazmizmus is. Ezek külön-külön is, egymáshoz kapcsolódva is érintettek bennünket. A török hódoltság első szakasza is erre a századra esik, s a tanulmány fő érdeme, hogy a helyi irodalmi életet a különféle „külső” hatások dialektikus egységében tárgyalja. Éppen ez a marxista esztétikai szemlélet adja meg a munka újszerűségét is. Reméljük, a XVI. századihoz méltó lesz a következő időszakok feldolgozása is. BODA FERENC Mai német költők verseiből VIHAR BÉLA: Szilveszter Illan az év, hogy rohannak a napok; ezüstük hajain, már-már öreg vagyok. Azelőtt — hej —, a legtöbb ember éppen, akár szülőm lehetett volna nékem; most meg, most meg — tűnődöm el sóhajtva mindegyre többnek én lehetnék apja. BARANYI FERENC: Már több az ember Hosszú az út a szakadéktól a tettig s gonosz szándék és tett közt egyre hosszabb, gyakorta kész a rosszra még az ember, de nem könnyen cselekszi már a rosszat, már több az ember megkínzott magánál s felépül majd megálmodott-magáig, még akkor is, ha itt-ott még a lelkén farkas-idők mély harapása ásít, a magassága felnőtté, de lelke nyíló világa kamasz-esenevész még, HANNS CIBliLKA; A müncheni Boldogasszony-dóm Isten, több mint hazatérés. „Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz! Dicsőség a magasságban Istennek!” Repedések az Apsis ívén: relativitás-elmélet, napfolt-tevékenység, s a Világmindenség csupán parány sziget az Ür tengerén. „Hiszem, hiszem az ég Urát.” Bent a kóruson újjongó harsonák, de kint az utcán űzés, üzetés és üzekedés, és a zsinagógák falán az ősi megfertőztetés. „Üdvözlégy Mária, malaszttal telve. áldott a te méhednek gyümölcse” Jeges hidegség leheli a falakon át Európa „integrációját”: a Röchlingek-visszatértek. a tőke nő, s kövér. „Szent, szent az Űr, az egeknek hozsanna” Átlőtt sisak acélján szivárog némán a vér. „Oh, Isten Báránya.” KERT STEINIGER: Nefret-ete Nevet a dőre, mert csodállak én. királyi no? Ritmus elébe zárt eleven kő. Hallom halántékodon át rabszolgáid evező-zaját. Arcod gy olcs, vonal-vonalba szőve, s míg ajkadon ég csók íze, szelidebben ér parancsod, szolgát, körként, végetleniU I őrzi állad örökül a tiszta formái. Sejtem, mit agyad sejdít. s agyamban rálüktet a vér, rémlik, mintha érteném röppenő szavad. .Pillantásod ívén — mint surró madár —* repül s visszatér mandula-szemed: Nefret-ete. A művész előtt hódolok m eg semmisül ve. a természet erejét már legyűrte — s legyűri majd tudata gyengeségét. ERVIN éTRITTMATTER: A pillangó Hintázó citromlepke az égkég ka tangón. Talán bizony irigyellek olykor. Miközben feledem, hogy a magam szárnya Holdig emel, Míg szád — csapongva —közeli virágra Csókot leheL Palkó István fordítása DCölei ö Hőish} Ismerősöm a pult mögött dolgozik és nemrég, amikor szabadságon volt, elsírta nekem bánatát: — Ki vagyunk szolgáltatva a vevőnek Különösen azóta, amióta a panaszkönyv helyett ingyenes, felülbélyegzett levelezőlapok állnak a vevő rendelkezésére. Azelőtt a panaszkönyvet kérték és az üzletvezetőnek alkalma volt lebeszélni a vevőt a beírásról. Néha sikerült is. De most? Most kiemel a dobozból egy levelezőlapot, ráírja sérelmét és bedobja a postaládába. Még csak nem is vitatkozhatunk vele. És a lap, amelyen az áll, hogy a hegyes orrú, magas, szemüveges, kopasz eladó nyersen, udvariatlanul beszélt, vagy tís deka helyett nyolcat adott, eljut a felsőbb szervekhez. Megértőén bólintottam: — Mit lehet tenni? — Érvényesítsék a kölcsönösség elvét! — Ezt hogy értsem? — Lehetővé kell tenni, hogy mi is panaszt tehessünk levelezőlapon a vevő ellen. — Nem rossz ötlet, de nem tudják a vevő nevét és azt sem, hogy hol dolgozik. — Erre én is gondoltam. Amikor átadjuk neki az árut, elkérjük a személyi igazolványát, és ezután mi is írhatunk a viselkedéséről panaszos levelezőlapot. — Gondolja, hogy ennek lesz valami foganatja? — Nem gondolom, mert a vevő által írt lapnak sincs. Minden marad a régiben, — De hiszen akk semmi értelme egésznek. — Persze, ho\ nincs! De ha mi írhatunk, akkor é vényesül a kölcsönt ség elve. Ne csak < írjanak! — jelentet ki harciasam Harmadnap beté tem a boltba, ah dolgozik. Türelme ti nül várta, hogy az három assszony, a a pult előtt állt, ké jen tőle valamit, i azok elmélyülten b szélgettek egymásst Panaszosan fordu felém: — Látja, itt állc és lesem, hogy mikt kegyeskednek vási rolni, de ők csa traccsolnak. Megvigasztaltam: — Miért mérgeit dik? Ök is a kölest nösség elvét érvénye sítik... PALÁSTI LÁSZU
