Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
ÍCLJíA MEGYEI NEPŰJSAG 1967. január 3.’ 6 felvételemet kértem a Hazugok Klubjába. Szabályosan beadtam a jelentkezési lapot, be is hivattak, bíztattak, hazudjak valamit. Eléjük raktam a leveleimet. Csak a fejüket ingatták. Gondoltam: ha már hazudni keli, hazudok én. Mondtam: van Szekszárdon egy új kacsalábon forgó WC, amelynek előterébe eszpresszót is terveztek. Semmi hatás. Neki- gyürkőztem ismét. Van Szekszárdon Belker Kölcsönző, ahol nemcsak porszívót, de feleséget is kölcsönöznek. Megint csak a fejüket ingatták. Ekkor már nagyon mérges voltam. — Önök tisztességes, becsületes, igazmondó emberek! Ez hatott. Ezt már nem tudták elviselni. Felvettek. — Jól van, Johannes! — veregette meg a vállam a klub elnöke. — Maga most a százhuszonhatezer-nyolcszázkilenc- venkilencedik tagunk. — Nem ugrat? Elém tette a nyilvántartó könyvet. Ez az egy, ami nem hazugság ebben a klubban. El is felejtettem megírni, hogy hol működik a Hazugok Klubja. Amerikában, pontosabban Barlingtonban. Ez a város a hazugok fővárosa. Itt született meg az ötlet, pontosan 37 évvel ezelőtt, amikor két elkeseredett újságíró elhatározta, hogy kieszel egy kis hazugságot. Kitalálták: Barling- ton város lakossága elhatározta, hogy bajnokot választ a világ hazudozói közül. Ezt a hazugságot mindenki készpénznek vette. A történetet átvettélc a világ legnagyobb hírügynökségei, világgá repült a hír és egyre többen jelentkeztek a legnagyobb hazudó címre. így született meg a klub Barlingtonban. Elnöke a helyi lap főszerkesztője lett. A klubnak nincs alapszabálya. Minden hazudó tagja lehet, de csak akkor, ha vmatőr. Hivatásos hazudó, például politikus nem lehet tag. — Es a hazugok elismerik, hogy hazudtak? _ Persze — mondta az elnök. — Ebben különbözünk m i a többi hazudozótól. Mert mindenki hazudik ám, csak váltig állítja, hogy ő nem hazudik, ő igazat mond akkor is. amikor azt mondja egy nőnek, hogy a legszebb a világon, ha a barátja intelligenciáját, új autóját, televízióját, vagy a főnöke ügyességét dicséri... Harminchét év alatt rengeteg hazugságot hallott, vagy olvasott a klub elnöke. — Magyarországról is küldtek be pályázatot? — Nem! — Hazudik? — Nem! Maga az első magyar hazudós. Maga az első klubtagunk. — Az lehet. A többiek még nem jelentkeztek — jegyeztem meg és feltettem a kérdést: — Melyek voltak azok a hazugságok, amelyek a legjobban tetszettek, személy szerint önnek? Gondolkodott egy kicsit. — Az egyik ez volt. Ha jól emlékszem, egy angol hazudós küldte be: „A múlt évben olyan hirtelen jött a fagy, hogy a békáknak nem volt idejük a tóban a víz alá merülni, odafagyott a lábuk. En levágtam a békacombokat, megtöltöttem velük hetvenöt hajót. Ne is mondjam, hogy milliomos lettem’’. Ezt meg egy olasz hazudós küldte be: „Nagyapámnak olyan régi az ingaórája, hogy az inga árnyéka már kivájta a falat...” — Ez a kettő tetszett a legjobban? — Nem, a harmadik. Ez egy skóttól származik: „A mi vidékünkön olyan kevés a vad, hogy még a legnagyobb hazugok sem tudnak nyulat lőni”. — Még egy utolsó kérdés: fogadnak-e új tagokat? — Igen. A címünk: Hazugok Klubja, Barlington, USA. Ide küldhetik a felvételi kérelmet. De, ha csak azt írják rá: a világ legnagyobb hazugjának, a posta akkor is nekem hozza a levelet, mivel Johnson elnök hivatásos hazudó... Hát így lettem én tagja a Hazugok Klubjának. Javaslom a szerkesztő úrnak, hogy otthon is hirdesse meg a megye legnagyobb hazugja pályázatot. Higgye el, nem lesz eredménytelen. Tudunk mi nagyot mondani, ha egy kicsit megerőltetjük magunkat. Ezzel zárom soraimat. Hazudós üdvözlettel: Ki volt Monte Cristo grófja? Dumas regényhősének igazi élete (A Televízió és a Rádió Monte Cristo-sorozata ismét a népszerű romantikus hősre terelte az érdeklődést. Ebből az alkalomból közöljük A. Mariinszkij cikkét, az Ogonyok 1966. évi JS. számából, amely arra a kérdésre ad választ, hogy élt-e a valóságban Monte Cristo grófja). A világszerte ismert „Monte Cristo grófja” című regény reális eseményeken alapszik. A regény epizódjainak nagy részét Alexandre Dumas valóságos történetből vette, amelyet egy bizonyos Jacques Péché, a párizsi rendőrség munkatársa mondott el emlékirataiban. Ott igazi nevükön találjuk meg a regény hőseit, Edmond Dantest, Faria Abbét, Mercédest, Caderousse-t és a többieket. Csakhogy ennek a történetnek a vége a regényben megváltozott. Hamis vád, börtön, kincsek Az a történet, amely Dumas-t megihlette, 1807-ben kezdődött. Egy Francois Picot nevű egyszerű csizmadiasegéd feleségül akart venni egy szép lányt. Margarette Figerout azonban nemcsak szép volt, hanem gazdag is: hozománya százezer frankot tett ki, ami most sok millió frankkal egyenlő. Ez a házasság nem hagyta nyugton Picot vetélytársát, Mat- hieu Loupienau özvegy kocsmá- rost, aki hiába udvarolt a lánynak. Loupieau elhatározta, hogy meghiúsítja a frigyet. A rendőrség főnökének, de Rovigónak feljelentést írt Francois Picot ellen, bűnrészességgel vádolva abban az összeesküvésben, amely a Bourbonoknak a trónra való visszakozását tűzte ki célul. Az esküvő előtt három nappal, Margarette nagy bánatára a vőlegényt letartóztatták. Ettől kezdve sok éven át semmit sem lehetett róla hallani. 1815. február 15-én Párizsba érkezett egy bizonyos Joseph Luc- here. Ez alatt a név alatt nem más rejtőzött, mint Francois Picot, aki előtt XVIII. Lajos trónra lépése megnyitotta a piemonti Fenestrél erőd kapuját. .Senki sem ismerhette fel az elegáns és nyilván gazdag emberben a szerény „utcai cipészt”, Margarette Figerou vőlegényét. A börtönben eltöltött évek megedzették, és — bármilyen különös is — gazdaggá tették. Fenestrelbén Picot barátságot kötött egy milánói lelkésszel. Farina abbéval (a regényben Fana), akit politikai okokból zártak börtönbe. Farina a halálos ágyán nagy örökséget hagyott Picot-ra: nyolcmillió frankot ingatlanban, kétmilliót drágakövekben és hárommilliót aranyban. Ezek a kincsek nem Monte Cristo szigetén voltak elrejtve, hanem másutt, amit az abbé megnevezett Picot-nak. A bűntársak felkutatása Kiszabadulása után Picotnak első dolga volt a kincsek megszerzése, azután pedig egy terv végrehajtásán fáradozott: újra megtalálni Margarette-et és megbüntetni mindazokat, akik vétkesek voltak letartóztatásában. Megtudta, hogy a szép Margarette, „miután két évet átsírt” férjhez ment Loupieau-hoz, a feljelentő kocsmároshoz. Margarette már két gyermek anyja volt, férje pedig az egyik legelőkelőbb párizsi szálloda tulajdonosa. Picot-nak bizonyítékok kellettek ahhoz, hogy rágalom áldozata lett Elutazott Nimesbe, ahol Loupieau barátjának, Allunek szerény vendégfogadója volt. Picot a Fenestrel börtön volt papjaként, reverendában jelent meg nála (a könyvben Busoni abbé) azzal az ürüggyel, hogy Francois Picot végakaratát teljesíti. Azt mondta Allunek, hogy Picot halála előtt megbízta, tudja meg azoknak a nevét, akik bűnösek a letartóztatásában, és megcsillantott a fogadósnak és feleségének a szeme előtt egy csodálatos gyémántot. — Picot akarata szerint — mondta a pap — ez a gyémánt az önöké lesz, ha közlik velem a megvetett emberek nevét, akiket önök ismernek. A vendéglős így válaszolt: — Dones Loupieau, Chaubrot fűszerkereskedő és Solari sapkaárus segítettek neki. Allu megkapta a drágakövet, azonnal eladta, és a pénzen egy pazar villát vásárolt. Később azonban, amikor rájött, hogy az ékszerész százhétezer frankért adta el a gyémántot, amelyért neki csak hatvanötezret fizetett, Allu becsapva érezte magát. Leszúrta az ékszerészt, és külföldre menekült. A bosszú Miután Luchere-Picot a szükséges adatok birtokába jutott, visszament Párizsba, és beállt pincérnek Loupieau fényes éttermében. Ott nemcsak volt meny asszonyát látta viszont, hanem Chaubrot-t és Solarit is, Loupieau cinkosait. Egy este Chaubrot nem jött el az étterembe, hogy szokás szerint egy dominópartit játsszék a tulajdonossal. Tőrrel a szívében találták meg a holttestét. A markolatra ez a felirat volt vésve: „Az első”. Attól kezdve a szerencsétlenségek özöne zúdult Loupieau családjára. Első házasságából származó lányát, egy tizenhat éves szépséget a divatlovag de Corlano herceg elcsábította. A botrány elkerülése végett elhatározták, hogy gyorsan megrendezik az es küvőt. A vőlegény azonban eltűnt. Később levél jött Spanyol- országból, hogy ez a „herceg” egy szökött fegyenc. Nem fér hozzá kétség, hogy maga a bősz- szúálló volt. Loupieau kénytelen vidékre vinni megbetegedett feleségét. Ezalatt Loupieau vendéglője és pompás laUása tűz martaléka lesz. A koldusbothoz szégyen járul: Loupieau fiát, akit a korhely cimborák ' letérítettek a jó útról, orgazdaságon kapták rajta, és húszévi fegyházra ítélték. Loupieau a téboly határán jár. Felesége 1820 elején belehal a bánatba. Nem sokkal ezután éjjel megjelenik nála egy feketébe öltözött ember: — Francois Picot vagyok, akit börtönbe vettettél, és akitől elloptad a menyasszonyát. Chaub- rol-t leszúrtam, Solarit megmérgeztem, lányodat megbecstelení- tettem, fiadat fegyházba juttattam. Te vagy a harmadik. Tőrdöfés által halt meg az ösz- szeesküvés főbűnöse is. A főszereplőt is meggyilkolták De abban a pillanatban, amikor Picot menekülni akart, elfogta Allu kocsmáros, aki már régen felismerte Luchereben a bosszúálló Picot-t, és aki szemtanúja volt bosszújának. Hallgatása ellenértékeként Allu Picot vagyonának a felét követelte. Jóllehet Piccrt a megmaradt pénzén is ugyanolyan fényűzően élhetett volna, mint Monte Cristo grófja, megtagadta Allu kérésének a teljesítését. Emez hat nap múlva meggyilkolta Picot-t, és Angliába szökött. 1828-ban, amikor Allu érezte, hogy a halála közeledik, francia papot hivatott, akinek mindent meggyónt. Kérte, hogy vallomását közöljék a párizsi rendőrséggel. Az igazi történet tehát nem fejeződik be olyan szépen, mint Alexandre Dumas regényében. De adatokat bőségesen merített a bűnügyből. A tudomány és munka szövetsége A harkovi elektromechanikai gyár a legnagyobb szovjet gyárak egyike. Ez a hatalmas üzem nemrég ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A szovjet villamosgépgyártás fejlesztésében szerzett érdemeiért Lenin-rendet kapott. Százötven munkás, mérnök, technikus kapott rendjeleket és érdemérmeket jutalmul A vállalat a termelés tudományos szervezését valósítja meg. Egy külön osztályon dolgoznak a tervezőle, a közgazdászok, a munka fiziológusai. A harkoviaknak gazdag tudományos kutatóbázisuk van, az elektrotechnikai intézet. Ennek laboratóriumain kívül kísérleti gyára van, amely kísérleti mintapéldányokat állít elő. Vj modelleket készítenek, amelyek többszörösen felülmúlják tartósság tekintetében a meglévőket. A harkovi elektromecba nikai gyár egyik üzeme
