Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-07 / 6. szám
/ TOLNA MEGYEI NÉPŰJS*« 1967. Január T. Hélium a magaslégköri ruiiábau Ä levegő alapján az oxigén és a nitrogén keveréke. Az oxigénre szükség van a légzéshez. Hát a nitrogén? Vajon szükség van rá? Egy hermetikus kamrában nitrogén nélküli atmoszférát hoztak létre tiszta oxigénből. Az oxigénmérgezés kizárása érdekében csaknem negyedére csökkentették a légnyomást a kamrában, ahol kísérleti állatok voltak. így a kamrában pontosan annyi oxigén maradt, mint a levegőben, amelyet lélegzőnk. A kísérlet 52 napig tartott Időközben kis egerek láttak napvilágot. Az állatok „közérzete” továbbra is kifogástalan maradt. Nos, hát szükség van nitrogénre, vagy sem? .. .Az űrhajó személyzete közönséges levegőt szív. Tisztított, kondicionált, de közönséges levegőt, amelynek 79 százaléka nitrogén. Vajon nem lehetne a nitrogént valamilyen más gázzal, például héliummal helyettesíteni? A. G. Kuznyecov professzor, az orvostudományok doktora és A. G. Dianov tudományos főmunkatárs, az összes „igeneket” és „nemeket” gondosan mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy ez a csere célszerű. A hélium könnyű, ritka gáz. Atomjai kicsik és kompaktak. Ám nem ez a legfőbb. Baleset következtében az űrhajó fülkéjében hirtelen nyomáscsökkenés következhet be. A szervezetben veszélyes dekám pressziős zavarok keletkezhetnek. A vérben, a nyirokban, a zsírokban feloldódott kis gázfbubonékok éles fájdalmakat okozhatnak az ízületekben és izmokban, eldugaszolhatják a szívet és az agyat vérrél ellátó artériákat. Vajon nyomáscsöklkenés esetén milyen gáz fog felszabadulni? A levegő oxigénjét a szervezet csaknem teljesen felhasználja. Tehát marad a nitrogén. A hélium a nitrogénnél kevésbé oldódik fel a vérben é*s különösen a zsírokban. Tehát ebből a szempontból a hél ium-oxi gémes atmoszféra sokkal jobb lenne a levegőnél. Az ilyen közeg nemcsak Irta: V. Sztanco az űrhajósok, hanem a búvárok számára is hasznos lenne. Meg kell emlékeznünk a hélium még egy tulajdonságáról, hővezető képességéről, amely hatszor akkora, mint a nitrogéné. Ez azt jeleníti, hogy a héliumos közegben minden test intenzívebben fogja a hőt leadni, mint a levegőben. Tehát az űrhajós magaslégköri ruháját héliumos levegővel szellőztetni sokkal előnyösebb, mint rendes Levegővel. De hogyan hat az embert szervezetre az ilyen közegben való huzamos tartózkodás? ,. .Egy szűk fülke van. előttünk. Benne karosszék, adóberendezések, mikrofonok. Viliódzik a műszerek mindentlá/tó szeme. Az utolsó állatkísérletek befejeződtek. A rendszerek megbízhatóságának ellenőrzése így véget ért. Holnap ember ül ide a ka- rosszéfcbe. Beül és egyedül marad az ismeretlennel. Elérkezett a búcsúzás pillanata. A kísérleti személy és a kísérlet vezetői összeölélkeznek, majd egyikük mögött bezárul a súlyos ajtó. Az első két nap folyamán közönséges levegő van a kamrában. Harmadnapra aztán megkezdik' működésüket a készülékek. A kamrában a nitrogónmennyiség gyorsan csökken, elfoglalja helyét a hélium. A mikrofonon keresztül hallható a kísérleti személy hangja. Vidám a hang, de nehezen felismerhető. A megszokott mély bariton helyett a kísérlet vezetői csengő, csaknem gyerekes tenort hallanak. S ezen — nem lepődnek meg. A hang ter- jedéwi sebessége a különböző közegekben nem azonos. Nos, a hamg^spekftruim ebben a mi esetünkben a magas frekvenciák felé tolódott el. Vajon mennyivel? Mire a kísérlet véget ért, ezt is pontosan kiszámították: 0,7 ok- távval. A kísérlet éjjel-nappal folyt. A szokatlan közegben való tartózkodás első napján a kísérleti személy arról pamaszíkodott, hogy „hidegebb lett”. A hőmérő azonban plusz 20 fokot mutat. így tehát az első fontos adatok már rendelkezésre állnak: a héli u mos-ox igénes közegben változik a hang magassága és eltolódik a kellemes hőmérséklet zónája. Ez a zóna nappal 24,5—27,5 éjszaka pedig 26—29 fok között ingadozik. A kísérletet kellemes hőmérsékleti viszonyok között folytatták. A kamrán kívül lévők aggodalommal várták a ’kísérleti személy szervezetében esetleg végbemenő más változásokról szóló jelentéseket. Telitek múltak a na' pák, azonban semmiféle lényeges változás nem történt. A kísiérteli személy csupán a hőmérsékletingadozásokra reagált érzékenyebben, mint a közönséges levegőben. 25 nappalt és éjszakát töltött egyfolytában a 'kísérteti személy a szokatlan hélium-oxigén közegű kamráiban. Csaknem egy hónapig tartott a kísértet. Eredményei igazolták a tudások féltóte- lezéisét: az ember hosszú ideig élhet és dolgozhat nitrogénmen- tes levegőben. Az első kísérletet követte a többi. Héflíuimos levegőt bocsátottak keresztül az űrhajósok magaslégköri ruhájtának szellőző- rendszerén. Az egyik kísérteti személy 8 órát, a másik egy napot töltött ilyen magastéeköri ruhában. A gázkeverék hőmérsékletét olyannyira megnövelték, hogy ez a közönséges levegőben a szervezet túihevüléséhez vezetett volna, a héliumos-oxigénes közegben azonban az embereik nagyszerűen érezték magukat. •Ford.: DOSEK LAJOS iMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllUIIUUUtUlllllllllllllUIIUIIIIllllll!llll = 4| 4MT4ftSON. 41 um » VM* FEJEZETEK VRÓNAY VAL NAPLÓJÁBÓL f Nikotin és a tőkesertés Kanadai kutatók a sertés túlzott elzsírosodásának a megakadályozásával foglalkoznak. Abból \a tapasztalatból kiindulva, hogy az erős dohányos emberek rendszerint soványak — 1:200 000 [arányban nikotinszulfátot keveritek a sertések takarmányába. Az [így tartott sertések vágósúlyában •kb. 2—5 százalékkal kevesebb volt a zsír, mint azokban, melyeket nikotinmentes takarmányon Csete bácsi sérve A nyáron, hogy a falumban jártam, találkoztam Csete Mihály bácsirxil. Alacsony, görbe öregember, micisapkával, stuc- colt bajusszal. A cigarettát mindig meggyfaszipkából szívja, a szipkákat maga faragja ki. Nagy bicskája van, igen szereti, gondot visel rá. Amikor befejezi a falatozást otthon, vagy a dűlöút szélén, a bicskát szépen, gondosan megtörli a nadrágszárban. Már gyermekkoromban is öregnek ismertem Csete bácsit, de azért mintha egy kicsit ösz- sze ment volna az utóbbi időben. Az árokparton ült, várta az autóbuszt. Édesalmát szeletelt szertartásos mozdulatokkal és az almaszeleteket fürgén megrágta négy első fogával. Érkezésemre tisztelettudóan bekapta az utolsó falatot, fölállt, kétszer végighúzta a késpengét a nadrágon, aztán kezet nyújtott. — Jól nézel ki — mondta. — Ilyen jól még sose néztél ki, pedig régóta ismerlek. Eltette a bicskát, óvatosan körülnézett. Halkabbra fogta a hangját. — Hanem a Tupi Bözse! Hallod, az milyen rosszul néz ki! Egészen vanyiga lett. Olyan széles volt, mint a feleségem, most meg rossz ránézni. Már azon studéroztam, hogy rákja van neki. De azt hiszem, az van. Mondják mások is. A főorvos még nem akarja bevallani, de hiába óvatoskodik. Ha egyszer rák, akkor nincs mit mellébeszélni. Kár ezért a Bö- zséért. Jó húsban volt, még lánykorában is, utána meg, hogy férhő ment, különösen. A lakodalmában én is megforgattam, pedig nem értem körösz- tül a derekát. Most meg, mondom, már vanyiga. Az istenit az ilyen betegségnek! — Maga, hogy van, Csete bácsi? — £n? Sehogy. Nekem már harangoztak. Most is az orvoshoz indulok, de már félek eleibe menni. Háromszor operáltak. Az első az jó volt, az kellett, kidobattam a sérvemet. — Kidobatta? — Ki. Harminc évig hordtam, elég volt. Mondtam is a professzornak, egészen megfiatalított ezzel a sérvvel. De aztán. .. A rosseb se tudja már, mi a baj. Mindig tömik belém a gyógyszert. Az a jó, hogy enni még tudok, majdnem mindent. Másképpen talán már meg is mérgeztek volna ezzel a rengeteg orvossággal, én azt mondom. Túlzásba viszik. Pedig cseresznyéből is csak annyit egyen az ember, amennyi jólesik, mert különben elcsapja a hasát. Én mindig tudtam, mit egyek. Szalonna legyen, meg tej, aztán kész. Nyáron meg cseresznye, alma, zöldpaprika hozzá. Na, a szöllőt se köpöm ki, az igaz, A vitaminra szüksége van az embernek. — Hol hallotta maga ezt, Mihály bácsi? — Ezt? Tudja a fene. Beszéli a rádió, a Buga mindent elmond. De tudom én az ilyeneket már gyerekkorom óta. Régen megmondta az öreg Káposztás István bácsi, az isiért nyugosztalja, nagy piros ember volt, derék ember. Azt mondta, aki sűttökön telel, az tavasszal nem ugorja át a kerítést. Hát ez még most is érvényes, úgy gondolom. — De ki él most sült tökönf — Na, nem úgy értettem, a fene eszik tököt, ha van mási Az asszony mindig vesz sajtot, ezt, azt. Nem is ez a baj, meg nem az orvos, elmegyek én szívesen, jó kis kirándulás, legalább körülnézek egy kicsitt Az a baj, hogy közben nem megy a dolog. Most is permetezni kellene. — Permetezni, magának? Tréfál, Mihály bácsi. —- Bírom én még! Hajjaj! Csak erő legyen. De különben is, ki tud meglenni dolog nélkül, ha egyszer itt a permetezés. Mióta kidobták a sérvemet, csak egyszer írtam a Jani gyereknek, hogy utazzon hazat mert permetezni kell a szöllőt. Akkor se szívesen jött, úgy vettem észre. — Borért se szívesen jön O Jani gyerek? — De, azt megissza. Vinni is szokott. Van egy nagy demi- zsonja. Azért nagy szerencséje ennek a Jani gyereknek, hogy van egy ilyen nagy demizsonja, különben sokat kellene utaznia ebbe a nyavalyás faluba. Megvallom, én se szeretek errefelé utazgatni. Mindig késik az autóbusz, g. j; 3tartottak. liiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiNii — 43 — Valami borzongásféle vehetett rajta erőt. Próbált valamit mentségére dadogni, de a körülötte állók ölő és csípős megjegyzéseitől és gúnyától szólni sem tudott. Míg Hajós azután tovább mesélt — a hulla is eltűnt a tutaj végéről mely a tánc és a járáskelés folytán néha igen erős mozgásnak volt kitéve. Ezen mulatság még világosan sem ért véget, mert a jókedvűek csak azután kezdtek cigányoz- ni. Én azonban, mivel már a kormány is eltávozott, néhány órai alvásra hazamentem. Alig aludtam el, máris egy erős jajveszékelő hang, azután sírás zavarta föl kaszárnyám nyugalmát — a fiatal Sré’ter István feküdt sírógörcsökben az ágyán, eszméleten kívül. Valószínű többet ivott a kelleténél a tutajon, mire epileptikusszerű rohamot kapott, melyre, amint látszik, különben is hajlamos lehetett. A hideg víz, amellyel végig öntöttem, magához térítette ugyan, de amint ismét elaludt, újból erőt vett rajta a hangos sírás. Erről az ifjú Sréter Istvánról lesz még szó, és csak azért említem meg, mert édesatyja, aki honvédminiszter lett (mely székbe én támogattam legjobban), különítményemtől bo! el, hol pedig visszavezényelte, aszerint, amint a zsidó sajtó kedvezően vagy kedvezőtlenül nyilatkozott meg rólunk. A már leírt regatta-mulatság után történt a következő: ezen idő tájt a Tisza igen sok hullát vetett ki a hídon alul egy kanyarban, melyeket a jóakaróim az én különítményem munkája eredményének tulajdonították. A megtartott agnoszkálásoknál én viszont a tőlünk — 44 — északra küzdő vörösök elesett katonáit jelöltem meg, a különféle jelek alapján ezekben a ruhátlan, fölpuffadt holttestekben, amelyek előbb ki lettek fosztva, és utána lettek a Tiszába lökve. Ezzel azután sikerült volna magamról a gyanút elhárítani, vagy legalábbis kétségesnek föltüntetni, ha nem jött volna közbe egy szerencsétlen véletlen, amelyre azután nem lehetett ráfogni, hogy vöröskatona, mert Kun Béla egyik futárját, egy kommunista oroszt ösmertek fel benne a franciák, akit nemrég küldtek fel Budapestre bizalmas ügyekben, és épp olyan fontos híreket vártak általa a szovjet direktórium fejétől vissza. Szeged határának északnyugati részén, Szaty- maz irányában létezett egy csapás, amelyen keresztül minden akadály nélkül főleg a kommunisták közlekedtek. Már egy előzőleg általunk elfogott ilyen egyén elárulta nekem ezt az átjárást. Itt állítottam föl egy éjjel-nappal működő őrséget, amelynek sikerült is többek között a fönt nevezett oroszt is elfogni. Tisztjeim először a Madách utcai pincehelyiségbe hozták, ahol őt Crosz Károly (Gyurka fhgy.), ösmert módszerével ki vallatta. írást vagy egyéb okmányt nem találtunk nála, mert vagy megsemmisíthette, vagy pedig, ami valószínűbb, csak szóbeli üzenetet közvetített, melyekre pontosan már nem emlékszem, mert erre vonatkozó jegyzőkönyveket átadtuk a hírszerző osztálynak, azonban a románok Budapest felé történő előnyomulásával voltak kapcsolatban. De miután meggyőzcdéses kommunistá— 45 — nak vallotta magát, mint ilyent, a megérdemelt sorsára bocsátottam. A franciák valamiképpen megneszelték, hogy mi valakit lefogtunk, de kit, azt nem tudták. Amikor pedig a várva várt futárjuk holttestét a Tisza kidobta, pozitíve ránkterelődött a gyarú. Én azonban ennek dacára bebizonyítottam nekik egy másik jelentéktelen foglyunkkal, akit vé letlenül még a Madách utcai pincében tartottam elzárva, hogy tévednek: mert azon lefogásból eredő egyén, akiről állítólag tudomással bírnák, még él — az illetőt ki is adtam nékik. Ezzel ámbár kelletlenül, mégis akceptálnia kellett a Suretének” ezt az alibit, amellyel tisztáztam ez én különítményemre vetett gyanújukat. A sok között akadt a francia políciával egy másik kontraverziám is, amely egy Gasser-tele forgópisztolyból származott, mélyet nekem bátyám, Prónay Gyula ezredes, kérésemre küldött Vienből, Heffty Richárd századossal. Ezen utóbbi, aki ugyanezen év május havában Hajós Jenő vezetése mellett Becsben lefolyt bank- gassei puccsnál igen tevékenyen segédkezett egy napon éjjel érkezett meg Szegedre, és megszállt egy olyan hotelben, amelyben a franciák ágensei a magyar rendőrség segédkezedével éppen razziát tartottak, 35 Sureté — a francia állambiztonsági rendőrség.
