Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-05 / 4. szám
n f i 1987. íámtSf a. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAO 5 Szekszárdon ... □ Közvéleménykutatás — utcaszinten — Halló, várjon egy percre! Meg tudná mondani, ki volt Babits Mihály? A megkérdezett — középtermetű, szürkekabátos ember, aktatáskával a kezében igyekszik a városközpont felé — rámmered mintha azt próbálná eldönteni, vajon megbolondultam-e, vagy csak szemtelenkedni akarok. — Miért kérdezi? — Közvéleménykutatás — mondom. — Ja, az más. Persze, hogy tudom. Költő volt, itt szü'etett Szekszárdon. — Meg tudná mutatni a szülőházát? — A -házát?... Azt nem. — Egy versének címét? — Nézze kérem, én irodai ember vagyok, könyvelő. Nem nagyon foglalkozom az ilyesmivel. Tudja, hogy van, éppen elég gondja az embernek. — A múzeum nevét szeretném megkérdezni. — Ott van a sarkon, az a nagy sárga épület, — mutat kicsit hátrafordulva a múzeumra. — A nevét nem tudja? — A nevét? — Azt, amit ki is írtak az épületre. — No, hát ha ki van írva, akkor maga is el tudja olvasni, minek szórakozik itt az emberrel? Úgy különben naponta vagy ötször is elmegyek mellette, de a fene se nézegeti, hogy mi van odaírva. Megvan nekem a magam baja így is. — Volt már a múzeumban? — Nem én. Még moziba se jutok el. nemhogy ilyen helyre. Itt leteszem a munkát, otthon kezdődik elölről. — Hol dolgozik? — Miért kérdi? — Csak úgy... — Melós vagyok. Nem elég? — A múzeum... Hát igen. De az máshol is van.... Na, de mindjárt a másik dolog. Az ember még egy moziba se tudja elvinni a vendéget, mert az is olyan, hogy jobb nem ránézni. Másodszor találkozom már a múzeum és mozi párhuzamba állításával. Furcsa. — Pécsett mit nézne meg? — Mit? Az isten tudja. De azért ott csak van valami. Egy akkora nagy városban... El A következő megszólított nő. Harminc év körüli, szemüveget visel. Tanárnőnek nézem. Kínos magyarázkodás, tisztázni kell a helyzetet.- A közvéleménykutatást ő is elfogadja indokként. — Mondana valamit Garayról? — Melyikre kíváncsi? Mert kettő is volt. Garay János, a költő és Garay Ákos festőművész... — A költőre. — Ha jól emlékszem, 1815-ben született, itt Szekszárdon. Várjon csak, tíém is 15-ben, talán 12-ben, ezt nem tudom pontosán. De nem csak költő volt, hanem híres újságíró is. legismertebb műve az Obsitos. Ebben a szintén Szek- szárddal kapcsolatos Háry János történetét írta meg. — Hárynak mi köze volt a városhoz? — Ha jól tudom, fazekasként dolgozott Szekszárdon. De ebben nem vagyok egészen biztos. — Idevalósi? — Igen. — Foglalkozása? — Ktsz-ben dolgozom. 4. a Férfi ballag az úton, kézikocsit húz maga után. Kék munkakabátja fölé pufajkát vett. Kelletlenül áll meg, inkább csak kíváncsiságból, hogy mit akarok tőle. Vásárcsarnoki poharázó. Hosszú bőrkabátos, negyvenes férfi. Ráér, kisfröccsöt szopogat. Nem részeg. Viselkedéséből úgy látszik, vár valamire, vagy valakire, és itt tölti el a várakozási időt. — Szekszárdi? Bólint. — Tősgyökeres — mondja inkább beletörődéssel, mint büszkén. — Szereti a várost? — Negyvenkét éve élek itt. Megszoktam. — Ha vendégei jönnének, mit mutatna meg nekik? Rámmered, próbálja kitalálni, kifele lehetek, de látszik: a kérdést tökéletesen érti. — Na látja, hát ez az. Mit mutasson meg az ember, ha rokonai jönnek? Nem mondom, ezt a Garay-presszót megcsinálták, de kérem, akit nem érdekel a csim- bumm zene? Vigyem talán a Kispipába? Hát nem akarok semmit mondani, de városi vendéggel oda bemenni... — Mást nem lehet? — Hát mi a csudát? En azért megoldom a dolgot, mert a sógornak van egy jófekvésű pincéje, hát oda felruccanunk. De aztán mást nem is lehet csinálni. — A múzeum? Fiú, lány ül a vasúti váróterem egyik pvadján. Mindkettőjük kezében könyv, nagynéha szólnak csak egymáshoz. Beülök, beszélgetünk. — Van valami látnivaló ebben a városban? — Van — mondja bátortalanul a fiú, a lány segít. — Persze, hogy van. Meg sokat is lehet mesélni róla. Itt van a Babits-ház, itt született Garay János, a város szélén fogták el Béri Balogh Ádámot... — És látnivaló? — A vármegyeháza. A Nemzeti Múzeumon kívül nincs még egy ilyen épület Magyarországon. Aztán nézze meg a múzeumot. Akik végigjárják, csak csodálkoznak. Úgy tudom, a harmadik legszebb országosan, vagy nem tudom, de valahol az elsők között van. — És a borkombinát — teszi hozzá a fiú. — Szekszárdiak? — Nem, dehogy, Én Decsről járok be iskolába. Mari meg Bá- taszékről, és most akadt egy kis dolgunk a városban. • Öt ismeretlen ember, utcáról, találomra. A kérdezést lehetne folytatni. De inkább így: vajon mennyit tudhatnak azok az emberek az országról, akik érdektelenek a várossal, a megyével szemben, ahol születtek, élnek, dolgoznak? D. Kónya József Megkezdték a palackozást Saját termésű boraik forgalmazására közös palackozót létesített Pakson a kanaesi és Biritói Állami Gazdaság. Bevált a próbaüzemelés. Közel tízféle elektromos meghajtású géppel végzik a minőségi borok palackozását. Szerződésük értelmében egyelőre a dunakömlődi halászcsárdának szállítanak. A paksi Duna-E»art mentén létesített kis üzemben géppel mossák, öblítik, sterilizálják az üvegeket, majd töltik, dugaszolják és kupakolják a hosszú nyakú hót- decis palackokat. Érdekessége ennek a kis üzemnek, hogy létesítése nagyon olcsó volt. Könyv- jóváírással jutottal! e gazdaságok — egy kivételével — gépeikhez. A Kőbányai Sörgyártól kapták az üzem korszerűsítése során ki- szuE>erált, náluk jól használható masinákat. Csupán az országban még ritkaságszámba menő, úgy nevezett csírátlanító srű> őgápért kellett pénzt adjanak. Ez az 180 OOO forintért vásárolt vadonatúj szerzemény biztosítja, hogy a palackozott nedűk tartósak, elállóak legyenek. Terveik szerint ebben az esztendőben kilesncszáz hektoliternyi minőségi bort fognak eljuttatni a kereskedelem közvetítésével a fogyasztókhoz. A minősítő bizottsághoz tett előterjesztésük elfogadása után hétféle saját termésű borát palackozza a két gazdaság. A .kanaesi specialitású mustot „Szőlőlé” néven márkázzák. A híres békéscsabai Tevan-féle nyomdában készülnek ízléses, újszerű művészi motívumokkal címkéik. Felkészültén várják a jóváhagyó döntést A hozzájárulás után nemcsak Dimakömlődöm, de más vendéglőkben és az üzletekben is megtalálhatók lesznek a vásárlók által többször reklamált, ori- vinált kanaesi és biritói borok, valamint a szénsavas, finom must. Á Tolna—Baranya megyei Halgazdaság rekonstrukciója Az idén megkezdődik a Totoa —Baranya megyei Halgazdaság folyamatos rekonstrukciója. Benedek András haltenyésztési ag- ronómus a sajtó munkatársának elmondotta, hogy hat és félmillió forint beruházást kapnak a maj- saá üzemegység korszerűsítésére, majd 1968-ban az atitalai, a következő években pedig a paLlérdi és a sumonyi üzemegység építkezései kerülnek sorra. Egyben bővítik a külföldön is jó hírnevű halgazdaság jelenlegi, csaknem ezerhatszáz holdas tóterületót Ezentúl kacsaneveléssel is hasznosítani akarják a halastavi gazdálkodást. A Bábolnai Állami Gazdaság közreműködésével modem kacsa-előnevelő házat akarnak építtetni. 2500 darab törzsállománnyal indítják meg a kacsatenyésztést, s ebben az évben már körülbelül harminc vagonnyi pecsenyekacsa tavi felnevelését és piacra küldését tervezik. A továbbiakban ívató és előnevelő tavak építésével növelni fogják a ifeunyésahal-szajxirí tást is. TÁMADÁS A VÍZ ALÓL Az itt látható felvételeken megörökítették, hogyan lőnek ki rakétát az atom-tengeralattjáróról. A szovjet hadi- tengereszeti flotta legfőbb ütőerejét jelenleg a tengeralati- jarorol kilőtt atomrakéták és a hatalmas ralcétahordozó repülőgépek képezik: megsemmisítő csapást mérhetnek az ellenfel tengeri és szárazföldi célpontjaira a Csendes-óceán minden vidékén. Régi igazság, hogy a győzelem fegyvereit békeidőben kovácsolják. Ez kitartó és aprólékos munkát igényel. Ezért a tanulmányok időszakában minden tiszt, tiszthelyettes és tengerész komolyan törekszik arra, hogy példásan teljesítse katonai kötelességét és eredményesen elsajátítsa- a hadi- technikát. A haditengerészek kitűnő iskolái a nagy tengeri utak, a szovjet hajók látogatásai a sarkvidéken, az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceánon. Régen véget ért már az az idő, amikor a szovjet hajók csak a szovjet partok mentén cirkáltak és megszokott gyakorlóterületükön végezték el harci feladataikat. Manapság valóban mindennapi dolog a tengeralattjárók, a közönséges hajók és kisegítő hajók többnapos gyakorlata. 1966. elején a szovjet atom-tengeralattjárók csoportja világkörüli utat tett meg a víz alatt, s ez a hajóút, mint ilyen, első volt a világon. Az egész szovjet flotta egységeinél eredményesen tanulmányozzák a bonyolult feladatok megoldását. Növekszik a parancsnokok operatív és taktikai tudása; egyre nagyobb lesz a „kitűnő hajók” és csapattestek, valamint az elsőrendű szakemberek száma. A rakéta szempillantás alatt óriási területet ívelt át és eltűnt az emberi szem számára láthatatlan messziségben. A tengeralattjáró a rakéta eredményes kilövése után visz- szatér támaszpontjára
