Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-31 / 26. szám

I ' ¥ÖLSfÄ MECTEÍ NEPŰJSAö 1967. Januar 31.* KVTVA-VCV 50 dollár a farkaseb — Puliíenyésztők Nagyszokolyon Az első pillanatban mosolyogni lenne kedvünk azon, hogy Nyu- gat-Európában és Észak-Ameri- kában is klubokba tömörültek a magyar pásztorkutyák kedvelői. Gondolatunkban a komondor, a kuvasz, mint magányos alföldi ta­nyák őrzője él, a puli és pumi mellé pedig könnyűszerrel oda­képzelhetjük a szamarával bak­tató juhászt. Egyik kutyafajta sem illik — mondjuk — London, vagy New York kőrengetegébe, és szánni való a Szajna-parton pórá­zon vezetett komondor is. A mo­soly mégis elhamarkodott, mert a nyugati ebkedvelők nagyon jól tudják, miért vesztegetik éppen magyar fajtájú kutyákra pénzü­ket. Egyszerűen: — mert érde­mes. Évszázadok pásztorkodása a puliban, pumiban párját ritkító „intelligenciát” a komondorban ehhez méltó testi erőt is, a ku­vaszban pedig bármelyik kutya­fajtával vetekvő bátorságot fej­lesztett ki. Nem parádézásra való díszebek, hanem komoly haszon­állatok valamennyien. Éppen bá­torsága miatt talán mindük közül a kuvasz sorsa a legtragikusabb. A farkaseb van. szervezet keretében zajlik. Az Agrártudományi Egyetem állat- tenyésztési tanszékén, a Gyapjú­forgalmi Vállalatnál és a buda­pesti Állatkertben. A cél nyilván­való. A magyar fajkutyák érté­kesítése nemcsak valutabevételt jelent, hanem idehaza is élő igé­nyeket elégít ki. Az állattenyész­tés nem lehet jól betanított, te­relőkutyák nélkül, majorok, ta­nyák őrzésére pedig keresve sem lehetne alkalmasabb négylábút találná a kuvasznál. Nagyszokoly „pulisítása11 Dr. Öcsag Imre, az állattenyész­tési tanszék docense, az Állat­tenyésztési Kutatóintézet osztály- vezetője, nagyszokolyi születésű. Jórészt az ő példájának köszön­hető, ahogy tréfásan említik, szülőfalujának és környékének „pulisítása”. Viszló Károly, dr. Szabó Árpád, dr. Tänzer Dezső állatorvos, Varga Károly, Tamá­siban Schlégld Béláné lelkes puli- tenyésztők. A közelmúltban újsághír je­lent meg arról, hogy egy pécsi kutyakedvelőnek hosszas munká­val sikerült kitenyésztenie a fe­hér pulit. Ezen a hozzáértők jól szórakoztak, hiszen fehér puli mindig volt, csak éppen ritka, de történetesen Varga Károlynak is Van. Tolna megye más részein is foglalkoznak azonban magyar pásztorkutyák tenyésztésével. Dombóvárott Benedek Gábor ku­...........................................................................mi..................... 4 | 41 UHUfL tWZfll vasszal, Szekszárdon pedig ifj. Müller János komondorral. A törzskönyvezést Budapesten a Magyar Ebtenyésztők Egyesüle­te intézi. Kiállításokat rendez és tagjainak különböző kedvezmé­nyeket nyújt. Az elődöket fel­soroló törzskönyvi lap valóságos arisztokrata rangját biztosítja tu­lajdonosának a kutyatársadalom­ban. Azzal az egyetlen különb­séggel talán, hogy az effajta származásigazolásnak kétségtelen értéknövelő hatása is van. (Ordas) Már Mátyás király vadászatain használták, Zrínyi a költő pedig lG60-ban „farkaseb” néven em­líti. Az ízes elnevezés természete­sen nem a rokonságra, hanem arra utal, hogy a nyájat támadó farkasokkal vívott éjszakai csa­tákban a kuvaszt, fehér színe miatt jól meg lehetett különböz­tetni a csikaszoktól. Példátlanul vakmerő, nem hátrál meg. Ma a nemzetközi állatkereske- delemben egy törzskönyvezett kuvasz értéke ötven dollár körül Tízezer kutya A legutolsó rendelkezésre álló adatok szerint a felszabadulás óta Magyarországon 6500 pulit, 2200 magyar vizslát, 1100 komon­dort, 1000 kuvaszt és 400 pumit törzskönyveztek. Céltudatos te­nyésztésük három különböző FEJEZETEK VfiÓNAV 7>AL NAPLÓJÁBÓL | HA EDDIG NEM VETTE MEG, VEGYE MOST MEG A szerenise­sorsjemet! Nagy tárgynyeremények ! Nagy lehetőségek ! Kapható a postahivatalok­nál, kézbesítőknél! (x) Mindig őszintén. 9 • Kovácsék moziba készülőd­nek. Másfél hónap óta először. Eddig mindig közbejött vala­mi, de a mai estéjük teljesen szabad. Tibikét — aki négy­éves és egyetlen gyerek — ágyba dugják. Amikor az elő­szobában öltözködnek, meg­szólal a szobában a telefon. Tibiké, mint a puskagolyó, ki­pattan az ágyból, s a készü­lékhez szalad. — Itt Kovács lakás .. ~. Tes­sék?... Besietnek a szülők is. De már későn. Egyáltalán nem akarták felvenni a kagylót, mert esetleg megint fütyülnek a mozinak. Integetnek a gyereknek... Apja, kezét a kagyló nyílásá­ra teszi, s azt suttogja Tibiké fülébe: — Akárki keres, mondd azt, hogy nem vagyunk itthon!... Érted? ... Semmi szükség most a vendégekre. — Igen, — feleli hangosan Tibiké, s ez a szó a vonal túl­só végén is hallatszik. — Igen, itthon vannak, de nincsenek itthon, mert apu azt mondta, hogy semmi szükség most a vendégekre. Csókolom! * — Levelet kaptunk — újsá­golja az ötéves Ági hazatérő anyjának. — Jönnek Zsuzsika néniék! — No, hála istennek — ol­vassa a lapot sóhajtva a ma­ma —, legalább hozhatnának vagy két kövér kacsát ven­déglátás fejében. Az üres kéz­zel érkező vendégeknek sehol sem örülnek... Mi is a piac­ról élünk! — De jó lesz! — tapsol Ági örömében. — Ugye, éti eszem meg a máját ? ... A vendégek megérkeztek. Éppen ebédhez készülődnek, amikor Ági lihegve érkezik az óvodából. Köszön, és rögtön Zsuzsika néni nyakába ugrilc. — Megnézhetem a kacsákat? — Milyen kacsákat? — néz vissza értetlenül Zsuzsika né­ni a kislányra. — Hát, amit nekünk hoztak, cserébe a vendéglátásért. Mert mi is a piacról élünk ám.., * Ilyen és hasonló története­ket vég nélkül lehetne idézni. Az említett esetekben piron­kodtak a szülők gyermekük őszintesége miatt. Vagy in­kább saját maguk miatt?... Mivel ők maguk beszéllek meggondolatlanul a gyerefc előtt? Igen emiatt. Természetesen ennél még kellemetlenebb esetek is elő­fordulnak. Súlyosan elmarasz­taló vélekedés hangzik el a kicsi jelenlétében valamelyik távollévő ismerősükről. Ami­kor pedig az ócsárolt ismerős is jelen van, homlokegyenest másképp beszélgetnek vele, vagy róla. A gyerek szemével nézve ez igen furcsa dolog. „Tegnap úgy beszéltek apuék Aranka néniékről, ma meg már így beszélnek?’’ — gon­dolja ... És egyszer ő maga is eljut oda, hogy szemébe egészen mást mond a barátjá­nak, vagy ismerősének, mint a háta mögött. S így megszű­nik az őszintesége. Nem lehet hát más a szü­lők feladata, mint az, hogy ők is mindig nyíltak és őszinték legyenek. Ezt kívánja gyerme­keink, a jövő becsületes em­bereinek érdeke, az egész -tár­sadalom érdeke. BARATÉ ROZÁLIA Tizennégy íérjű asszony ják. milyen néven kézbesítsék neki az idézést Anita csaknem havonta kötött házasságot. S hogy ezek a házas­ságkötések hogyan történitek, ap­rói fogalmat adtak legutolsó férje, Robert Maccolm szavai: „Június 30-án ismerkedtem meg vele egy San Dieago-i bárban. Csak arra emlékszem, hogy sokat táncol­tunk és ittunk. Reggel Las Ve­gasban ébredtem fel, nehéz fej­jel, de már mint házasember.” (A Stern című nyugatnémet folyóiratbóL) =iiiiiiiiiiimimmiiiimiiiMiimiiiiiiiiMiiriHtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiilllilllliiili!i|ii,!|iiillilli!ii|'ii|iiiiii-iiiiilil!liliiiiiiiiiiiiii Egy amerikai asszonynak jó üzletet jelentett a vietnami há­ború: minden hónapban 9 kato­na fizetését folyósították számá­ra, 1 elesett katona után pedig 10 000 dollárt fizettek ki neki. A 29 éves kaliforniai Anita Cook mind a tíz katonával házasságot kötött. Ezenkívül még négy civil férje is van. A fekete hajú fiatalasszony — 14 férj felesége és 3 gyermek anyja — nemsokára bíróság elé áll. Az ügyésznek azonban ne­héz problémát kell megoldania: annyi férje van, hogy nem tud­— 103 — A bűnösöket ilyképpen nehezen lehe­tett kinyomozni, vagy kézre keríteni. Ezen említett viszonyoknál fogva nemigen vet­tem a hivatalos közegeket igénybe, hanem össze­köttetésbe léptem Kovács Antal alezredessel, aki mint városparancsnok, eléggé ösmerte a helyze­tet, és a helybeli viszonyokat. Vele azután a Bogyay fiúkkal, Szilárddal. és Ferivel, azután Sass István fggyal, Mártffyakkal és Brokeschné segítségével sikerült magamat kellőleg tájékoztat­ni egyesek kommün alatt tanúsított viselkedésé­ről. Ezen kompromittáltak közül igen sokam jár- tak-keitek szabadon, mintha mi sem történt volna. Több volt bizalmi embert, sőt egy főbű­nöst, egy zsidó ügyvédet a fogdából el vitettem, nehogy később büntetlenül elengedjék. Kaposváron, ebben a zsidó szabadkőműves fészekben erre természetesen nagy riadalom keletkezett. Sürgönyöztek — telefonáltak Sió­fokra, majd Budapestre. Magam is kaptam ál­sürgönyöket József fhcg., azután Horthy aláírá­sával, melynek értelmében a foglyokat bocsás­sam azonnal szabadon, a különítménnyel pedig vonuljak ki Kaposvárról. Kaposváron más okok miatt sem maradhattam, ezért megállapodtam Kovács Antal városparancsnokkal abban, hogy nem messze Kaposvártól, gróf Somssách László birtokára megyek. II. köt. 199—200. old. MARCALI A fiatal gróf Széchenyi József ismét nálam járt tele panasszal a cselédségeire, akikkel nem — 104 — tud boldogulni, mivel a kommunisták őket iz­gatják és szabotálásra beszélik rá. Marcali és kornyéke tényleg meg volt fertőzve a kommu­nizmus általi, de nem is csoda, miután nevezett •községben igen sok jött-ment zsidó lakott. Jö­vetelemkor már kb. harmincam ültek a szolga­bírói börtönben, vagy 15 zsidó főbűnöst, azon­kívül egy katolikus papot52 maga Tóth főszolga­bíró jelölt meg mint olyanokat, akik az akasz­tófára érettek. A népítólet végre is lett hajtva, úgy ezeikem, mimt másokon is. Szolgált a különítményemben egy Kaleczky Árpád nevezetű fhgy., akit csendes, szótlain ma­gatartása és borotvált arca miatt a baj társak csak „tisztelendő úrnak” csúfoltak. Ez a fiú tényleg felöltözött papnak, és bement az akasz­S2 Simon József marcali káplán, mint Ismeretes, csatlakozott a Tanácsköztársasághoz, és híven szol­gálta azt. Nemes alakját és mártírhalálát a korabeli kommunista sajti így örökítette meg: „Nem házaso­dott meg, mert nem akarta, hogy „keshedt püspökök, parázna, plébánosok” azt mondhassák róla, hogy nem meggyőződésből, hanem földi hiúságokért lett kommu­nista. A veszprémi püspök megdorgálja, maga elé rendeli. Simon atya nem megy, de megüzeni a Püs­pöknek: „Nincs szükségem püspöki peniteneiára, én a Krisztus igaz igéit hirdetem, a hidakat felégettem magam megett. Ha nem sikerül letörnünk a hazug egyházat, tétessen máglyára”. Mikor a Prónay-tisztek éjnek idején bevonultak Marcaliba, legelső dolguk volt Simon atyával végezni.” (Proletár, 1920. szeptember 16.) — 105 — tófára szántak közé a börtönbe, hogy őket mieg- gyóntassa és vigasztalja. Természetesen ezen gazemberek bedűltek, és leadták neki az összes bűneiket, valamint gyilkosságaikat, amelyeket úgy a fővárosban, valamint az ország különböző helyein mint vörösőrök és terrorfiúk elkövettek. A pap érdekében jártak nálam többen — sőt még az esperes maga kért kegyelmet kollégája részére. De nem érdemelte meg, tehát nem is adtam meg. Kisebb lefogott bűnösöket egy intő és botbüntetés által megfenyítő eljárás után szabadon eresztettem. Egy fő izgató kommunista tanítót hiába kerestettem életre-halálra a sző­lőkben, aihol, mint mondották, bujkált. De saj­nos, nem került akkor kézre. A Széchenyi-uradalomnak, amelynek belső majorjában tanyázott a különítményem, cseléd­sége között szintén helyreállítottam a rendet, amennyiben azokat összehivatva figyelmeztet­tem a szolgálatuk által vállalt kötelezettségre, a rendre és békességre. Viszont az uraságnál is kieszközöltem a kisebb vétkezők részére az amnesztiát. Az öreg gróf, Andor Pál, aiki ugyan­akkor érkezett külföldi tartózkodásóról, Auszt­riából vissza, hálájának jeléül utánam küldötte a számlát arról a takarmányról, amelyet külö­nítményemnek lovai az uradalomban fogyasz­tottak. Ez az eset eléggé jellemzi a mi főuraink átlagos mentalitását. Mennyire nem érezték, de nem is tudták felfogni, hogy a háború óta’ má zajlott le az országban, és kinek tartoznak há­lával azért, mert minden különösebb zökkenés nélkül ismét a birtokaikon ülhetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents