Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-31 / 26. szám
« I 196". január 31. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG EGY SIMA zárszámadás A művelődési ház előcsarno- " kában színes műanyag táblákon feliratok hirdetik a szakköri foglalkozások napját és időpontját. Esemény, rendezvény, a hét minden napjára jut. Úgy látom, zongorázni és harmoni- kázni tanulnak a szedresi gyerekek. Feltehetően, a rend kedvéért írták ki, hogy ki mikor, hány órától hány óráig gyakorolhat a zongorán. Szinte kínálja magát a lelkes zárszámadási bevezető: gyülekeznek az ünneplő ruhás szövetkezeti gazdák, s elfoglalják helyeiket a művelődési ház/nagytermében, ahol esténként, más napokon, gyermekeik zongorázni tanulnak. A szövetkezeti gazdák valóban gyülekeznek. Viszont éppen ilyen helyzetben vetődik fel a munkásban és az alkalmazottban a kérdés. Ha ennyire jól megy a tsz-tagok sora, akkor mi indokolja a velük való hangsúlyozottabb törődést? Tóth Mihálytól és Mácsik Antaltól kérdezem meg, hogy a tsz- tagok gyerekei is járnak zongoraórákra? Bizonygatják: igen. Gyorsan végigfutunk a névsoron. Nézzük, mi a szülők foglalkozása, és melyik gyermeknek dolgozik az édesapja a közös gazdaságban. Tóth Mihály és Mácsik Antal készséges. Most már konkretizálva sorolják: a szülők foglalkozását: tanár, orvos, tanár, borbély, rendőr, tsz-tag... Egy tsz-tag. Nem mind arany, ami fénylik. • IJnnep, hogyne volna ünnep "" a zárszámadás, de nem ellágyuló és hálálkodó, hanem vaskos realitásokkal telitűzdelt termelési ünnep. Hangulata nem hasonlítható a naptár egyetlen piros betűs ünnepéhez sem. A szigorúság és a józanság hatja át. Szedresen nem tudom miként volt régebben: más községekben a közgyűlés előtt szüneteltették az italboltban a kiszolgálást. Ennek ellenére gyakran fordult mégis elő, hogy részeg handabandázók zavarták meg a rendet. Vasárnap Szedresein a szövetkezeti tagok azzal is ünneppé nyilvánították a zárszámadást, hogy italos fej jel nem jelent meg senki. Pontosában, egy valaki mégis felöntött a garatra. De úgy láttam, ő ebben a közösségben se nem oszt, se nem szoroz. A kiegyensúlyozott közérzet főleg termelési mutatókon \ mérhető le, de roppant sokat árul el az is, amikor a szövetkezeti gazdák tiszta fejjel ülnek be a tanácskozóterembe. ÉF Ippen a nagyterem ajtaja ■igazolta, hogy még a legkitűnőbb szervezésbe is belecsúszhat hiba. Egy órára hirdették a zárszámadó közgyűlés megkezdésének időpontját. Harminc perc ráhagyással. fél kettőkor Rafajsz József elnökhelyettes bejelentette: elkezdjük. A vezetőség beszámolóját Szűcs János elnök tartotta. Fontos és imponáló termelési adatokat, túlteljesítést bizonyító számokat ismertetett. Eközben szünet nélkül, s veszett nyikorgással nyílt, csukódott a nagyterem ajtaja. A gazdák idegesen kapkodták hátra a fejüket és a hátsó sorokban ülők hiába hegyezték a fülüket, az ajtó nyikorgása miatt a vezetőségi beszámolóból csupán szófoszlányokat hallottak. Vártam. Vajon mikor jut már eszébe valakinek, hogy önállóan, csakúgy saját fejétől, utasítás nélkül felálijon és intézkedjen. Jó negyven perc telt el, mikor végre két ember, egyéb híján hóval kente meg az ajtó sarkait. Az elviselhetetlen és süketítő nyikorgás valamelyest enyhült. Hallani lehetett, hogy az elnök elismerő szavakkal méltatja a tagok munkáját, helytállását, i 965-höz képest, egy esztendő leforgása alatt több mint kétezer forinttal nőtt az egy dolgozó tagra jutó, közösből származó részesedés. Szép, nagy előrelépés. Ee akkor következik majd be az igazi és tartós gazdagodás, amikor a tagok az „ajtónyikorgásért” nem a vezetőséget okolják és nem a szomszédtól várják, hogy mozduljon már, hanem habozás nélkül, tizen, húszán, ötvenen ugranak fel, hogy cselekedjenek, hogy a nyikorgást felszámolják. Az lesz majd az igazi, és természetesen nem másra, a szövetkezet szekerére gondoljunk. * Czabópál Antal, a megyei ^ tanács vb-elnöke a szünetben beszélgetett a gazdákkal. Megkérdezte azt is, hogyan vannak a zárszámadás eredményével megelégedve. — Többre számítottunk —■ mondta az egyik tsz-tag. Az árrendezésre, a gazdagabb terméseredményekre hivatkozott Kellő tájékozottságot árult el, az agrárpolitikai intézkedéseket ismeri. Valami azonban mégis sántít. Kissé leegyszerűsítve értelmezi a rendeleteket. Úgy véli, azonnal, forintban kell jelentkeznie a párt és a kormány határozatainak. Nem ő az egyetlen, aki eként vélekedik. Szedresen nemsokára rendkívüli küldöttválasztó közgyűlést tartanak. F rendezvény az országos tsz- kongresszus megtartásának helyi állomása. Ott kell majd tisztázni azt is, hogy egy-egy intézkedés hatása hogyan, miként és mikor jelentkezik. Az örök ellenzéki most is ** megszólított. — Először úgy volt, hogy mindenki kap egy üveg sört. De itt ezerszer változik minden. A vezetőség mást gondolt. Sör helyett magyarnóta-délutánt rendeznek, fővárosi művészek közreműködésével. Ezerhatszáz forintba kerül a műsor. A tagokkal a változást tudatná kellett volna — háborgott az örök ellenzéki. Néztem, néztem és elgondo1- koztam. Boldogtalan ember. Szeret szenvedni. Neki ez a hobbyja. Százat teszek egy ellen, hogy ő pont akkor nyugtalan, ha nincs semmi baja. Ilyenkor körülnéz és csinál magának. —- Hát nem több érő a magyarnóta-délután? — kérdeztem tőle. — Dehogynem! A vezetőség viszont ' miért nem szólt, ha mást gondolt? — kérdezte bánatosan. Gyógyíthatatlan. Olyannak kell őt elfogadni, amilyen. * Úgy látom, erről nem fogunk leszokni soha. Pedig nincs joga senkinek az ellenőrző bizottság elnökét kinevettetni. — Az esetek többségében... minden esetben..., legtöbb esetben. .., sok esetben..., az esetek nagy részében... Esetek, esetek, ennyit értettem az egész jelentésből. Pirulva hallgattam, hogy némelyik tag komiszul és kíméletlenül kineveti a színpadon akadozó öreget. Azoknak kellene szégyenkezniük akik a jelentést előre gyártották és a kezébe nyomták. Az ellenőrző bizottság elnöke Szedresen a szövetkezeti mozgalom veteránjai közé tartozik. Voltam már nála otthon, a lakásán is. Tiszteletre méltó felelősséggel, órákon át pontosan és fejből sorolta a tsz gazdálkodására jellemző számokat és adatokat. Most meg a kezébe nyomták ezt a nyakatekert szöveget. Kell ez? * A múlt napokban brigádérte- ” kezleteket tartottak, némelyik négy óra hosszáig is eltartott. Talán ez a magyarázata, hogy zárszámadó közgyűlésen hozzászólás alig, vita pedig egyáltalán nem volt. Érdekes viszont, hogy a taps is mennyire kifejező tud lenni. Van kölletlen, disztingváltan hűvös, hivatalos, fanyar, kitörő, vas-, szívélyes, meleg, dübörgő és még sokféle taps. Szabópal Antal felszólalását a szedresi szövetkezeti gazdák szívélyes tapssal jutalmazták. SZEKULITY PÉTER VILLÁM 1HTER3Ú Véget ért 286 épitőmunkás jagysza badsága — Halló,... itt Biró György főmérnök, a Tanácsi Építőipari Vállalattól. Tessék... — Kedves főmérnök elvtárs. Az idő megenyhült, hogyan reagáltak erre a vállalatnál? — Éppen ma délelőtt határoztuk el, hogy teljes lendülettel folytatjuk a munkát az építkezéseken. Éppen ezért kiadtuk az utasítást, hogy az összes fagyszabadságost rendeljék be. — Sokan vannak? Pontosan kétszáznyolcvanhatan. Két-három héttel ezelőtt szabadságoltuk őket, amikor azok a nagy hidegek jöttek. Legtöbbjük maga kérte a szabadságot, ugyanis ilyenkor bonyolítják le otthoni elintéznivalójukat — fakitermelés, disznóvágás, ház körüli munkák, stb., csak néhány embert kellett szabadságolnunk azért, mert nem tudtuk munkával ellátni őket. Most azonban már mindenkit foglalkoztatunk. — Nem túl korai ez az intézkedés? — Nem. Ma már mindenképpen kifelé megyünk a télből és sokéves tapasztalat, hogy februárban tartós hidegre nem kell számítani. Persze a hidegre kényes munkákat — ilyen például a külső vakolás — nem végezzük, amit azonban most már építünk, azt meg tudjuk védeni a fagytól. Ahol pedig téliesítünk, ott ez úgy a leggazdaságosabb, ha minél több ember dolgozik. Vannak mélyépítési munlcáink, ezeken is sokan dolgozhatnak. Sokat kell építenünk az idén, az éves terv teljesítése pedig döntően attól függ, sikerül-e teljesíteni az első negyedévi előirányzatot. Ezért teszünk most meg minden lehetőt. (J) Három fiatal „tadós n Úgy érzem, mintha a szekszárdi zeneiskola helyett iskolai zsibongóban ülnék. A gyerekek csoportokba verődve beszélgetnek, vitatkoznak. A délelőtti eseményeket tárgyalják. Az egyik lelkes kis gárda „előadója” széles karmozdulatokkai magyaráz: — Idefigyelj, apafej! Ha nem a sebességgel, hanem az úttal szerzel, nem buktál volna meg ezen a könnyű kérdésein. Én például kitűnően oldottam meg valamennyi feladatot, csak éppen az volt a baj, hogy a végén elkapkodtam mindegyiket. Ilyen és ehhez hasonló magyarázatok. megbeszélések töltik ki a Ki miben tudós? megyei selejtezőjének ebéd utáni szünetét. A délelőtti írásbeli vizsgák befejeződtek, néhány perc múlva megkezdődik a legjobbak szóbeli versenye. A megye közép- és iparitenu- ló-iskoláiból harminckilencen érkeztek a vasárnapi selejtezőre. A „kőszívű”, de igazságos zsűritagok döntései után délelőtt megritkult a mezőny. Most délután már csak öt-öt tanuló küzd az első helyért, amely az országos selejtezőben való részvételt jelenti egyúttal. A földrajzzal kezdik a selejtező döntőit. A bíráló bizottság egyik tagja ismerteti a verseny- szabályokat, egyenkénti indítással kezdődik a vetélkedő. — Az első kérdés a következő: sorolja fel a Varsói Szerződés és a NATO tagállamait. Gondolkodási idő, egy perc ... Négy-öt hasonló kérdés hangzik él, majd az összesítés után eredményhirdetés következik. — A Ki miben tudós? megyei selejtezőjének első helyezettje a földrajz tantárgyból, Oszvald Ferenc, a Paksi Gimnázium II. osztályos tanulója. A földrajzot követi a fizikai vetélkedő, majd végül a legjobb történész címért küzdenek meg egymással a döntőben. A három első helyezett itt is kemény küzdelem árán harcolja ki a megye tudósának járó elismerést. A vetélkedő végén, örömtől ragyogó arccal, kissé fáradtam fogadják társaik gratulációit. — Már az is nagy nehézséget jelenített, hogy a megyei selejtezőbe kerültem. Az iskolából húszán versenyeztünk, nekem sikerült legjobban. Matematikusnak készülök, így még jobban örülök, hogy fizikából is jól szerepeltem. Komolyan készültem a vetélkedőre, sok szakkünyvet olvastam, nagyrészt ennek köszönhetem sikerem. A matematika mellett most már azt hiszem kedvenc tantárgyam lesz a fizika is. Csak így sikerüljön az országoson is — mondja az ered- ménykiihirdetés után Szabó Lászlói, a szeikszárdi Garay gimnázium TV. osztályos tanulója. A történelem megyed „tudósa” is keresi a szavakat a jól sikerült vetélkedő befejezése utáni pillanatokban. Farkas Ferencet, a Bonyhádi Gimnázium negyedikes diákját tanárai, egyhangú döntés alapján: vetélkedő nélkül küldték el a megyei selejtezőre. — Otthon, a családban minden újság megtalálható az asztalon — mondja. — Egyetlen napon sem mulasztottam el, hogy végig ne olvassam valamennyit. Már az általános iskolában .is szerettem a történelmet. Édesapám is így van vele. ezért az esténkénti beszélgetések és viták sokat segítettek abban, hogy itt a vetélkedőn aránylag minden kérdésre megfelelő választ tudtam adni. Oszvald Ferenc a legfiatalabb győztes, ő a legfélénkebb. Érthető, hiszen élete első „nyilatkozatát” adja: i \ —■ A Paksi Gimnázium II. osztályos tanulója vagyok. A versenyre jól felkészültem. Tudtam, hogy a középmezőnybe biztosan bekerülök, de titokban reménykedtem az első hely elérésében is. Glósz Lajos, a földrajztanárom, tőle sok szakkönyvet kaptam a verseny előtt, melyeket gondosain áttanulmányoztam. Szeretek újságot olvasni és egy földrajzi folyóiratot is járatok. így aztán nem értek váratlanul az egyébkén-t fortélyos kérdések. A három „tudós” a nagy küzdelem után már megnyugodott. Ez azonban csak pár napig tart, mert rövidesen megkezdődik a felkészülés az újabb erőpróbára. a februári országos selejtezőre. (Fertői) Az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalat, Bp. XXI. kér. (Csepel) Kiss János altábornagy u. 19—21. felvesz Pest megyei munkahelyeire: kubikos és segédmunkást, villanyszerelőt, víz- és központifűtés-szerelőt, festőt, üvegest, bádogost, lágy és kemény tetőfedőt, épületlakatost, vasbetonszerelőt, géplakatost és gödöllői munkahelyre 5 fő rakodót. Jelentkezés a fenti címen a munkaerő-gazdálkodáson. Tanácsi igazolás szükséges, munkásszállást, üzemi étkezést és különélés! pótlékot dolgozóinknak biztosítunk. (164)
