Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-28 / 24. szám

tOLNA MEGYEI* VILÁG raOLETAHIAL ECYESOUETEf NÉPÚJSÁG A MAGYAR' SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS.A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. évfolyam, 24. szám ARA: 60 FILLÉR Szombat, 1967. január 28. f l Ülést tartott a megyei tanács vb 4. o. Rádiómelléklet 5. o. Sikeres zárszámadás Mözsön 8. o. J A költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját az országgyűlés Az országgyűlés, mint arról hírt adtunik, (^törtökön meg­kezdte az 1967. évi állami költ­ségvetésről szóló törvényjavas­lat vitáját. A vita első napján, Báli Zoltán Báli Zoltán, a bátaszéki Búza­kalász Tsz elnöke, Tolna megye országgyűlési képviselője, felszó­lalásában helyeselte az 1967. évi költségvetést, amelynek tar­talma — véleménye szerint — tükrözi pártunknak egész népünk érdekében folytatott politikai, gazdasági, kulturális tevékenysé­gét is. A képviselő örömmel számolt be a mezőgazdasági üzemeknek a parasztság életkörülményeit pozi­tívan megváltoztató technikai fejlődéséről. — Az elmúlt évek során a me­zőgazdasági munka fokozott gé­pesítése mind több erős fizikai munkát szüntetett meg, és szá-, mos gazdaságban mutatkozó munkaerőhiányt segített pótolni. Elmondhatjuk azt is, hogy az utóbbi időben a mezőgazdaság részére átadott gépek mindjobban megfelelnek a termelés adottsá­gának, azok kihasználási hatás­foka is egyre javul. A kalászosok termelésének komplex gépesítése szinte megoldottnak tekinthető. Ma már mezőgazdaságunkban nem az aratás a legnehezebb fel­adat. A különböző növényápoló munkagépek, a kémiai megoldá­sok mind kisebb területre korlá­tozzák a kézikapálás nehéz mun­káját is. Ha még nem is egészen megoldott, de jelentősen halad­tunk előre a termények betaka­rításához szükséges szállítóeszkö­zökben. — A költségvetés további lehe­tőséget ad gazdaságainknak trak­torok és pótkocsik beszerzésére. Azonban úgy gondolom, hogy szállítási nehézségeinket tovább lehetne csökkenteni, ha a szál­lítási kapacitás növelésével együtt, párhuzamosan és arányo­san, az átvevő vállalatok a ter­mény átvételét is fokozni tudnák. — Főleg a szemes termények, de a cukorrépa és a burgonya át­vétele sem kielégítő még. Számot­tevő az átvevőheflyeken a szállító­eszközök állásideje, amivel csök­ken az amúgyis alacsony szállí­tási kapacitás. Az átvevőváHa- latok mérlegelési lehetőségeinek növelésével, tárolási helyek bőví­tésével és gépesítésével jelentő­sen lehetne még elősegíteni a szállítások fokozását. Elkezdődött az egyik fontos szemes termé­nyünk — a kukorica — gépi be­takarítása is. Az állami gazdasá­gokban széles körben, de a ter­melőszövetkezetekben — ha még korlátozottan is — folyamatosan lehetővé válik a kukorica gépi betakarítása. Megjelentek — egyelőre szerény keretek között a régen várt cukorrépa- és burgonyakombájnok, amelyek el­terjedésével az őszi betakarítási munkák is meggyorsulnak, ezzel egyidejűleg megoldható lesz, egyik nagy problémánk, az őszi mély­szántás elvégzése is. Napirendre került az állattenyésztés gépesí­tése is, melynek megfelelő szak­szerű megoldásával maid újabb nagy lépést teszünk e,Are a kor­szerű mezőgazdasági , üzemek megvalósítása felé. a késő délutáni órákban felszó­lalt Báli Zoltán, megyénk or­szággyűlési képviselője is, aki­nek felszólalását az alábbiakban közöljük. felszólalása Báli Zoltán ezután méltatta, hogy a párt IX. kongresszusa megoldotta a szövetkezeti paraszt­ság szociális ellátásának problé­máit — Nem is olyan régen még is­meretlen fogalom volt a paraszt­ság körében a nyugdíj, a betegse­gélyezés és a családi pótlék. Mindez ma már -megoldott kér­dés. — Tolna megye termelőszövet­kezeti parasztságának köszö­netét fejezem ki pártunknak és kormányunknak ezért a messzemenő szociális gondos­kodásáért s elmondotta, hogy a parasztság soha nem tapasztalt bizalommal tekint a jövőbe. Ez a fokozódó munkakedv még jobb és eredmé­nyesebb gazdálkodás forrása. Tolna megye képviselője a kö­vetkezőkben a gazdaságirányítási rendszer reformjának a közsé­gekben élénk visszhangjáról szólt. — Mezőgazdasági üzemeinkben a szakemberek a dolgozó paraszt­sággal együtt szorgalommal mér­legelik azokat a korszerű megol­dásokat és lehetőségeket, melyek felhasználásával üzemeinkben a legeredményesebb gazdálkodást; lehet elemű Fő célunk a folyamatos, za­vartalan és biztonságos ter­melés megoldása, mert az új gazdaságirányítási rendszerből adódó követelmény a mennyiségileg több, minőségileg jobb és olcsóbb termények elő­állítása. Ezeknek érdekében sze­retném felvetni a Tolna megyei sárközi termelőszövetkezetek és állami gazdaságok problémáját. — Sárköz, megyénk mezőgaz­daságilag egyik legjobban termő területe. Sárközben nem ritka a 20 mázsás búza, a 30 mázsás má­jusi morzsolt kukorica, a 40—50 mázsás kender, a 300 mázsás cu­korrépa _ holdankénti termés. Vagyis Sárköz kiváló termelési adottságokkal rendelkező terület lehetne, ha évről évre nem okoz­na visszatérő problémát a hosz- sízan tartó belvízkár. Évente minte egy hatezer katasztrális hold ter­mőterület esik ki a termelésből, rendszerint úgy. hogy nagy ne­hézségekkel megszántjuk, elvet­jük és a vetett területek jelentős részét kiszá'-v'",r 1966-ban két­szer vetettük el és kétszer ki is kellett szántani veteményeinket a belvizek miatt. A sárközi termelőszövetkeze­teknek a belvizek évente át­lagosan mintegy 10 millió forint kárt okoznak. A belvizek megszüntetése érdeké­ben az érdekelt tsz-efc vízgazdál­kodási társulatot szerveztek. A társulat a korlátozott lehetőségek­hez képest folytatja a belvízren­dezési munkákat, azonban min­den erőfeszítése meddő marad mindaddig, amíg az ezen a terü­leten húzódó Szekszárd—bátai befogadócsatorna tisztítását és szabályozását a vízügyi igazgató­ság megfelelően el nem készíti. Mert hiábavaló lesz a tsz-ek minden erőfeszítése a vízgyűjtő- árkok rendbe hozására, ha ezekből az árkokból a befogadócsatorna nem képes az összegyűjtött vizet elszállítani. Ezzel a módszerrel csak tovább nőnek a tsz-ek ki­adásai. Hasznos lenne, ha a jövőben a vízügyi igazgatóság és a termelő­szövetkezeti vízgazdálkodási tár­sulat összehangoltabb, hatéko­nyabb együttműködést folytatna, mert ez nagymértékben növelné a már elvégzőit munkák gazda­ságosságát is. A sárközi termelőszövetkeze­teknek az a kérése, hogy az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság vizsgálja meg Sár­köznek ezt a jelentős problé­máját, s a lehetőség határáig, mielőbb tegyen intézkedést a belvizek okozta károk meg­szüntetésére. Ezekből az okokból adódóan, egyetértek az országgyűlés me­zőgazdasági állandó bizottságá­nak azzal a javaslatával, hogy az országos költségvetésben na­gyobb összeget biztosítsunk a belvizek rendezésére. Helyes volna, ha a rendelkezésre álló összegek folyamatosan a legjob­ban termő területek mentesíté­Biftsku Béla: sére lennének felhasználva, mert így a ráfordított költségek gyor­sabban megtérülnek azzal, hogy a termelés biztonságossá válik ezen a jól termő területen. Báli Zoltán a továbbiakban felhívta a figyelmet a családiház- építkezóseknél újabban felme­rült problémára. — Ezekben a napokban a köz­ségekben járva, mind több eset­ben találkozunk azzal a kérdés­sel, mi az oka annak, hogy az Országos Takarékpénztár az ed­digi, a szokásos családiház-épí- tési kölcsönök helyett 1967-ben mintegy 30—40 százalékkal ke­vesebb kölcsönt folyósít az épí­teni kívánó családoknak? Az Országos Takarékpénztár megyed igazgatóságánál érdek­lődésemre elmondották, hogy a családiház-építésd kölcsönökkel kapcsolatos rendelkezések nem változtak, a megengedett fdlső határ most is 50—70 ezer forint, attól függően, hogy kiemelt vagy nem kiemelt községben kíván- nak-e családi házat építeni. Azonban, a megnövekedett igény miatt, a rendelkezésre álló ke­retet az igazgatóság több építte­tő részére kívánja elosztani és ezért a kapható kölcsönök ősz- szege csökken, a saját hozzájá­rulás p>edig növekedik. Véleményem az, hogy az OTP megyei igazgatóság részére ki­adott rendelkezések néhány je­lentős gyakorlati kérdést nem vettek figyelembe. 1. Az eddligi több éves gya­korlat az volt, hogy aki családi házat kívánt építeni, az általá­ban az adható kölcsön felső ha­táráig kapta az állami kölcsön összegét 2. Évéken át propagáltuk, hogy érdemes családi házat építem, mert az OTP az építési összegek nagyobb részére kölcsönt bizto­sít, és ha valaki érdeklődött, hi­vatalosan is azt a választ kap­ta, hogy 50—70 ezer forintig kaphat kölcsönt. Ezért az érdeklődők többsége sokszor évekig takarékoskodott* hogy a kölcsönhöz még szüksé­ges, mintegy 30—40 ezer forint összeget összerakja és a meg­takarított összeg birtokában el­kezdhesse az építkezést. Azon­ban most, amikor köLcsönért je­lentkeznek, elmondják nékik, hogy 50—70 ezer forintot nekik kell össaespórolmiok és az OTP ad 30—40 ezer forint kölcsönt. Az évekig takarékoskodó em­berekben nagy csalódást okoz ez az intézkedés, mert ha építe­ni kívánnak, esetleg további éve­kig kell még takarékoskodniuk, hogy saját eszközeik elérjék a jelenleg kívánt szintet, vagy — arai rosszabb — nem építenek és a megtakarított pénzt más családi beruházásokra fordítják. 3. Véleményem szerint a meg­növekedett családiház-énítési igényeket is az eddigi kedvező gyakorlat — a magasabb kölcsön lehetősége — segítette elő. 4. örvendetes az, hogy több családi házat kívánunk építeni, de felvetődik, hogy építési anyag­gal ebben az évben jobban el tudjuk-e Látni az építtetőket, mint az elmúlt évben, mert 1966-ban egyik legnagyobb prob­léma a esaládiház-építésnél a ce­ment, az épületfa, nyílászáró szerkezetek hiánya volt. Javaslatom az, hogy helyes vplna felülvizsgálni a jelenleg kiadott intézkedést és továbbra is az eddigi gya­korlat szerint adni az állami kölcsönöket a családi házat építeni kívánóknak. Ball Zoltán az 1967. évi álla­mi költségvetést a maga és a Tolna megyei országgyűlési kép­viselőcsoport nevében elfogadta. Péntekien az 1967. évi állami költségvetésiről szóló törvény ja­vaslat tárgyalásával folytatta ta­nácskozását az országgyűlés. Az ülésen Pólyák János elnökölt. Az első felszólaló Biszku Béla volt. A reform legfőbb célja, hogy meggyorsítsa a szocialista társadalom teljes felépítését Az előttünk fekvő 1967. évi állami költségvetés összhangban van gazdaságpolitikánk céljaival és a szocialista > építőmunka idei feladataival. Előirányzatai biztosítják az e feladatok meg­valósításához szükséges fedeze­tet és országunk háztartásának pénzügyi egyensúlyát. Ez jó és megnyugtató, mivel valamennyi­en átérezzük azt a felelősséget, amellyel országunk gazdájának, a dolgozó népnek tartozunk a pénzével való helyes, meggon­dolt és takarékos gazdálkodásért. Minden forint a dolgozó embe­rek becsületes munkájának, fá­radságának és erőfeszítésének az eredménye. Ez pedig min­denkit arra kötelez, hogy min­den forinttal gondosan, felelő­sen, a legcsekélyebb könnyelmű­ség nélkül bánjon, amikor azt beosztja és felhasználja. Gazdaságpolitikánk minden tekintetben megfelel a ma­gyar nép érdekeinek: célja a termelőerők és a szocia­lista tulajdonviszonyok fejlesz­tése, a munkásosztály, a paraszt­ság, az egész dolgozó nép etet­és munkakörülményeinek szün­telen javítása, — mondotta Bisz­ku Béla. Pártunk, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt reálpolitikát folytat. Ez a politika szüntelenül nyomon követi az élet változá­sait. Olyan korszakban élünk és dolgozunk, amelynek bonyolult összefüggéseiből folyton új je­lenségek és tendenciák alakul­nák. Pártunk a leghaladóbb tu­domány: a marxizmus—leniniz- mus fénykörében állandóan ku­tatja, vizsgálja és elemzi eze­ket a jelenségeket. Az ebből adódó tanulságok és következte­tésék adnak indítékot a párt kezdeményezéseihez. Emlékeztetem a tisztelt or­szággyűlést: két és fél három évvel ezelőtt kedvezőtlen jele" Bégeket, tapasztaltunk a gazda­sági élebben. A jelenségek mély­reható elemzése alapján a Köz­ponti Bizottság 1964. decembe­rében határozatot hozott a ked­vezőtlen tendenciák megváltoz­tatására. E határozat az 1965. évi népgazdasági tervről és a gazdálkodás hatékonyságának javításáról, az ötéves terv ered­ményes befejezéséről intézkedett, s legfontosabb elemei vqLtak: a termelékenység, az önköltség miinél nagyobb javítása, az egész népgazdaság külkereskedelmi teljesítményének emelése, a munkafegyelem, a takarékosabb gazdálkodás, az elért életszínvo­nal szilárdítása és jövendő eme­lésének jobb megalapozása. Akkor elhangzottak aggályok is, hogy a párt elhatározásai bi­zonyos területeken a viszonyok stabilitását érintik. A párt sze- rene, a reálpolátika azonban nem az, hogy tétlenül szemléljük a r ' dő élet szövevényéből fel­(Folytatás a 2. oldalért KJ

Next

/
Thumbnails
Contents