Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-26 / 22. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPOJSAQ 1 Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hiva­tala közli: A Minisztertanács szerdán ülést tartott. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának határozatában foglalt ajánlás alapján a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának Elnöksége és a munkaügyi miniszter előterjesz­tést tett a gyermekgondozási se­gély bevezetésére. A kormány az előterjesztést elfogadta. A gyer­mekgondozási segély folyósításá­nak részletes szabályairól végre­hajtási utasítás jelenik meg. A nehézipari miniszter előter­jesztése alapján a kormány meg­vitatta a szénbányászat termelésé­nek távlati tervét. Ez abból indul ki, hogy egyre több helyen hasz­nálnak szén helyett gazdaságo­sabban hasznosítható más ener­giahordozókat (olajat, földgázt); a termelőerőket elsősorban a ked­vező természeti adottságú, gazda­ságosan művelhető szénmedencék­ben és bányákban fejlesztik. így vált szükségessé, hogy csökkentsék illetve megszüntessék a termelést a különösen rossz körülmények között, nagy ráfizetéssel működő bányaüzemekben. A kormány több határozatot hozott arra, hogy ezeknek az üzemeknek a dolgozói megfelelően elhelyezkedhessenek, megélhetésük biztosítva legyen. A problémák megoldását segítő kü­lönböző szociális és egyéb intézke­désekre a kormány a következő évekre kétszázmillió forintot irányzott elő. A földművelésügyi miniszter előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az állami gaz­daságok dolgozói részére történő kedvezményes társas- és családi- ház-építési akció szervezésére. Az igazságügy-miniszter a tar­tási és életjáradéki szerződések­ről szóló törvényerejű rendelet és kormányrendelet tervezetet, továbbá az építésügyi minisz­terrel közösen — a tartási szer­ződéssel kapcsolatos lakásügyi szabályok módosításáról szóló kormányrendeletet elfogadta, s úgy határozott, hogy a törvény- erejű rendelet tervezetét a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elé terjeszti. " A közlekedés- és postaügyi mi­niszter beszámolt angliai útjáról és tanácskozásairól. (MTI) ]ohnsonhoz továbbítják Ho Si Minh üzenetét New York (MTI) Ho Si Minh- nek, a VDK elnökének azt az üzenetét, amely szerint szívesen látja Johnson elnököt Hanoiban, az Egyesült Államok londoni nagykövetsége Washingtonba to­vábbítja — közölte New York-i .sajtóértekezletén Feiriberg ame­rikai rabbi, aki két másik egy­házi személyiség társaságáén, látogatást tett Észak-Vietnamiban és tárgyalt. Ho Si Minh elnökkel. Musté amerikai lelkész. ^„Ha­noiban: járt háromtagú küldött­ség tagja francia újságíróknak elismételte Ho Si Minh kijelen­tését. Egy újságíró megkérdezte; ki­jelentette-e Ho .Si Minh, hogy a bombázások leállítása esetén meg­kezdődhetnek a tárgyalások? „Ezt így nem mondta — vála­szolta Musté. — Egyáltalán-nem szeretném azt a benyomást kel- teni, hogy felajánlott egy csúcs- értekezletet. Mindazonáltal az a véleményem, hogy a bombázások megszüntetése olyan új légkört teremtene, amely nyitva hagyna minden lehetőséget” — hangoz­tatta Musté. U Thant ENSZ-főtikár nagy érdeklődéssel olvasta a Ho Si Minh kijelentéseiről szóló tudó­sításokat — jelentette az ENSZ- főtltkár szóvivője. Maxwell Taylor, az Egyesült Államok volt dél-vietnami nagy­követe, Johnson elnök személyi tanácsadója ötnapos szemleútjá- nak befejeztével szerdán haza­utazott Saigonból. Újságíróknak nyilatkozva azt állította, hogy Észak-Vietnam bombázásának folytatása lényeges az amerikai . katonai stratégia szempontjából, de — mint mondta — nem me­rült fel katonai szükségessége annak, hogy a szárazföldön in­váziót indítsanak az ország észa­ki része ellen. Magyar—nyugatnémet tárgyalások Rolf Lahrt, a Némeit Szövetsé­gi Köztársaság külügyi államtit­kárát január 23—25 között fo­gadta Péter János külügyminisz­ter és Bíró József külkereskedel­mi miniszter. Az államtitkár ta­lálkozott Szilágyi Béla külügy- <nini szter-helyettessel, vailaimdnt Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettessel is. A felek eszmecserét folytattak a két or­szág közötti kapcsolatok bővítésé­nek a kérdéseiről, ennek kereté­ben a diplomáciai kapcsolatok felvételének a lehetőségedről is. Képünkön: Folynak a tárgyalások Rolf Lahr a Német Szö­vetségi Köztársaság külügyi államtitkára és Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes vezetésével. (MTI foto — Tormai Andor felvétele.) 1961. jaguár SíflS I Elutazott hazánkból / a Finn Kommunista Párt küldöttsége Események sorokban Vlagyimir Kirillinnek, a szov­jet minisztertanács elnökhelyet­tesének vezetésével szovjet kül­döttség érkezett Párizsba, hogy részt vegyen a tudományos, mű­szaki és kereskedelmi együttmű­ködés kérdéseivel foglalkozó szovjet—francia vegyesbizottság ülésszakán. Kirillin a bizottság szovjet tagozatának elnöke. • A február 1-i országos sztrájk alkalmából a CGT és a CFCT párizsi szervezetének vezetősége nagyszabású tüntető felvonulást hirdetett a sztrájk napjának délutánjára. Párizsban a Bastille- tól a Republique térig vezető út­vonalon. A tüntetésre szóló fel­híváshoz csatlakozott a pedagó­gusok szakszervezete is. * T ornádó tombolt a Missouri ál­lambeli St. Louis fölött, a szer­dára virradó éjszaka. Az orkán elvitte egy középiskola épületé­jiek tetejét. Az egymást követő szélrohamok következtében két személy vesztette életét. Több mint kétszázan megsebesültek. A Kínai Népköztársaság prágai nagykövetségének képviselője a napokban felkereste a csehszlo­vák iskolaügyi minisztériumot és közölte, hogy a Kínai Népköztár­saság kormánya hazahívja a cseh­szlovák főiskolákon tanuló kínai diákokat és aspiránsokat, hogy tevékenyen kivehessék részüket a most folyó „nagy proletár kul­turális forradalomból”. * Az olaszországi Livorno bör­tönében a fegyencek lyukat vág­tak cellájuk mennyezetén és ha­tan eltűntek az éjszakában. Valószínűleg a szomszédos kolos­toron jutottak ki a szabadba: a szerzetesek nem „ vették észre őket. A Bolgár Mezőgazdasági Tudo­mányos Akadémia és a magyar Földművelésügyi Minisztérium képviselői Szófiában megállapo­dást írtak alá a két ország 1967— 1968. évi' együttműködéséről, a mezőgazdasági tudományok terü­letén. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására január 16—25 között ba­ráti látogatást tett hazánkban a Finn Kommunista Párt küldöttsé­ge Olavi J. Lainennek, a Finn KP Politikai Bizottsága tagjának ve­zetésével. A küldöttség megismerkedett a budapesti, és a Heves megyei Párt­bizottságok tevékenységével, ellá­togatott . több ipari üzembe és megtekintette a kiskunlacházi ter­melőszövetkezeti közös gazdasá­got. A finn testvérpárt küldöttsége eszmecserét folytatott Komócsin Zoltánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a Központi Bizottság tit­Moszkva (TASZSZ) A Lityera- tumaja Gazeta közli néhány Kí­nából a Szovjetunióba menekült ujgur és kazah nemzetiségű sze­mély nyilatkozatát. Abdikadir Abdrahmanov, a Kínai Népköztársaság egykori állampolgára elmondja, hogy Szin- csiangban jóformán a „kulturális forradalom” első napján megvá­dolták „revizionizmussal”, meg­verték és elbocsátották munka­helyéről, mert rokonai Szovjet— Kazahsztánban élnek. Az a ve­szély fenyegette, hogy táborba hurcolják. Már sok millió kínait telepítettek Szincsiangba, a hely­beli lakosságot pedig földjeikről az ország belsejébe, a kopár pusztaságokba kergetik. Folyik az erőszakos beolvasztási politika. A kazah, az ujgur és a kirgiz lányokat elveszik szüleiktől, és erőszakkal férjhez adják kínai­akhoz. Zija Szamedit, a Szingcsiang- Ujgur autonom terület írószerve" zetének egykori vezetőjét más fiatal ujgur és kazah értelmi;é- giekkel együtt még 1957-ben „nevelő munkatáborba'’ küldték, ahonnan sikerült megszöknie és Szovjet-Kazahsztánba menekül­nie. Szamedi a Lityeraturnaja Gazetában beszámolt Kazsiku- mar Szabdanov tehetséges kazah író tragikus sorsáról. Szabdanov első könyvét kedvezően fogadta a kínai kritika, de 1957-ben „ne- I velő munkatáborba” hurcolták. kárával, Németh Károllyal, a Po­litikai Bizottság póttagjával, a Budapesti Pártbizottság első tit­kárával és az MSZMP KB más képviselőivel. A szívélyes, elvtársi légkörű eszmecseréken megállapí­tották, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Finn Kommu­nista Párt közötti kápcsolatok jók és pozitívan fejlődnek; nézetazo­nosság mutatkozott meg mind a nemzetközi helyzet megítélésében, mind a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomban mutatko­zó időszerű tennivalókat illetően. A Finn Kommunista Párt kül­döttsége szerdán elutazott hazánk­ból. ahol nem bírta az „átnevelési’, módszereket és öngyilkos lett. A kazah nemzetiségű Balhas Bafinnak, a kínai népi felszaba­dító hadsereg volt ezredesének, három érdemrend és öt érdem­érem tulajdonosának is sikerült átlépnie a szovjet határt. Bafin a következőket írja; — A kazah nemzeti értelmi­ség képviselői ellen olyan nevet, séges vádat koholtak, hogy állító­lag kazah kánságot akartak te­remteni és a maguk uralma alatt akarták egyesíteni Kína, Mongó- lia és_a Szovjetunió kazahjait A „kánságról” szóló koholmány azután született, hogy kudarcba fulladt a szincsiangi kazahok, ujgurok és kirgizek „új történel­mének” megteremtésével kap­csolatos fondorlat. Ennek a „tör­ténelemnek” — a kínai vezetők elgondolása szerint — azt kellett volna „bebizonyítania”, hogy az ujgurok a kazahok és a kirgizek kínaiak és „közös hazájuk, az Arai-tengertől Kína déli pontjáig terjed. Más szavakkal, a kínai vezetők nagyhatalmi sovinizmu­sának alátámasztásához kellett ez az „új történelem”. Csing Jaq, az Uj Kína hírügy­nökség tudósítója, aki a sajtóban bírálta a népi kommunákat és be­számolt a kazahok és az ujgurok nyomoráról és jogfosztottságáról. felakasztotta magát, hogy elke­rülje a letartóztatást. Kínai menekiílek elbeszélései ,;A nevemet ne Írják ki, In­kább ártana, mint használna.” Sötét szemével az elnökségben helyet foglaló KISZ-titkár pillan­tását kereste. Arra várt, hogy szünet legyen és. a közelébe ke­rülhessen. — Az elvtárs a központtól jött? Lenne egy kis ideje? Szeretném, ha meghallgatna! Nem akarom a nyilvánosság előtt elmondani. Tudja, hogyan van. A mi „faj­tánkat” a többiek jobban meg­nézik. Lehet, hogy bele is zava­rodnék a beszédbe. A megszólított nem lepődött meg. Már az előadás alatt is észrevette az ötödik sor szélén ülő fiatalt. Nézésében volt vala­mi nyugtalanító szomorúság. — Nem a központtól, a me­gyétől jöttem — mondta, kezét nyújtva, amit a másik félénk szo­rítással fogadott el. — Menjünk egy kicsit távo­labb. Ott nyugodtan beszélgethe­tünk — indítványozta a KISZ- titkár, s észrevette a másik meg­könnyebbülését. — Nem tudom, módjában van-e, hogy segítsen. Dolgozni szeretnék! — Hogyan, hát nem dolgozik? — De igen, dolgozom. Az építő­iparban, segédmunkán, de vissza szeretnék menni a mezőgazda­ságba. Ott dolgoztam, azt szok­tam meg. — Nem értem. Miért hagyta ott a mezőgazdasági munkát, ha szerette? — A bikácsi tsz-ben dolgoz­tam, s 1959-től tagja voltam. A Megkövesedett tsz-vezetőség 1965. telén trakto­rostanfolyamra küldött. Elvégez­tem, jó eredménnyel, azóta gépen dolgoztam. Nem panaszkodhatok, nem néztek le a származásom miatt. A munkám után meg­becsültek. — Hát akkor? — Nem tudom, megért-e? Kis- tápén laktunk és én meguntam a putriéletet, összejött egy kis pén­zűnk, és úgy gondoltuk, házat építünk. Nem kaptunk építési en­gedélyt azért, mert Kistápét nem fejleszitik.' A faluban nem talál­tunk olyan eladó házat, amilyen­re a pénzünkből futotta volna. Tengelicen ajánlottak egy házat, megvételre, OTP-kölcsönnel. Meg­vettük a házat, s az öregekkel együtt Tengelicre hurcolkodtunk. Azért hagytam ott a bikácsi tsz-t, mert azt gondoltam, ha már Ten­gelicen lakunk, ott is van ter­melőszövetkezet, kaphatok mun­kát. Beadtam a tagfelvételi kérel­memet a Petőfi Tsz vezetőségé­hez. Elutasítottak, azzal, hogy van géphez értő emberük elég. Másodszor is megpróbálkoztam. Megírtam, bár szeretem a gépet és meg is szoktam a gépi mun­kát, de nem kötöm ló, hogy gé­pet kapjak. Szívesen vállalnék gyalogosmunkát is, mert sem a kapa, sem a kasza nem esik ki a kezemből. Gyerekkorom óta mezőgazdaságban dolgoztam. Az elnök elvtársban talán meg is volt a jó szándék. Háromszor vitte a vezetőség elé felvételi ké­relmemet, de hasztalan. Nem vettek fel. Azt mondták, nem bíznak bennem, mert néhány fajtámbelivel már megjártak. Gondolja el az elvtáns, ki akar­tam törni a putriból, házat vet­tem, íjtegmősültem, magyar lányt vettem el. Vettünk egy kis ren­des bútort is. Dolgozni szeretnék helyben, hogy ne kelljen utazgat­ni. Nem olyan munkát kérek én a társadalomtól, amit ne tudnék ellátni. Az a tudat fáj, azért nem vesznek fel, mert cigány vagyok, s nem bíznak bennem. Azit mond­ta az elnök edvtárs, a vezetőség nagyon megnézi, hogy kit vesz­nek fel. Igazuk van, ha meg­nézik. Én sem haragudtam meg azért, hogy a bikácsi tsz-ben ér­deklődtek utánam. Nem mond­tak, de nem is mondhattak ró­lam rosszat. Erre azt válaszolták, hogy a messziről jött emberekről — a legtöbb esetben — jó véle­ményt adnak. Volt már olyan eset, nem is egy, hogy a jó vé­leményezés után felvett ember­ben csalódniuk kellett. Hiába

Next

/
Thumbnails
Contents