Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-25 / 21. szám

6 TOLNA MEGYEI NßPflJSAG 196?. január ÍS, SPO ♦ H~♦ A Bonyhádi Spartacus ökölvívói a mérlegen A kívülállók véleménye szerint a Bonyhádi Spartacus NB Il-es ököl­vívócsapata 1966-ban „megúszta” a kiesést. Ezzel szemben az év végi mérleg elkészítése során határozot­tan leszögezhetjük, hogy a csapat biztosabban szerezte meg az 5. helyet, mint bármikor máskor, sőt, ha né­hány balszerencsés mérkőzés és az igen sokszor irreális bíráskodás nem üti el a csapatot biztos győzelemtől (Győri Dózsa és a Bp. Chinoin ellen mind a két alkalommal), akkor a Spartacus ökölvívócsapata még több örömet szerezhetett volna Bonyhád sportszerető közönségének. Az el­múlt évben a csapat 7 hazai mérkő­zéséből hatot megnyert, a vidéki mér­kőzéseken sorra alulmaradt. Az ököl­vívó-szurkolók körében nem indoko­latlanul él az a tudat, hogy a hazai mérkőzéseket nem lehet elveszteni, idegenben pedig képtelenség győzni. Sajnos ennek a megállapításnak a valóságát a csapat 1966-ban nagyon gyakran tapasztalhatta — természete­sen saját kárára. 13 VERSENYZŐVEL . . . A csapat a 14 mérkőzést mindössze 13 versenyzővel vívta meg, sajnos azt Kevés volt a Az 196«. évi atlétikai teliesitményék­ről eléggé bő beszámolót készítettünk. Ennek keretében Is megállapítottuk, hogy a megye atlétikája nem sokat lépett előre 1966-ban a közben elért részsikerek ellenére sem. Ezt a megállapításunkat támasztja alá az is, hogy 1966-ban nagyon ke­vés megyei csúcseredmény született. Mindössze csak az alábbiak: 1. Gahó- né a 100 méteres női síkfutásban 12,1- re javította a sajátmaga által tartott 12.2-es csúcseredményt. 2. A felnőtt férfiversenyzők részéről Tóth Ferenc iratkozott fel a csúcslistára a kala­pácsvetésben elért 50.97-es eredményé­vel. Ezzel a felnőttek el is lőtték puska­porukat. Még kevésbé dicsekedhetnek az ifjúsági versenyzők. Ezek közül is csak ketten szerepelnek az új csúcs­listán, de a 300 és a «0« méteres tá­vokon, ahol eddig csúcseredményt nem tartottak nyilván. Eredményeik a következők: 1. Balogh Éva a 300 méteres síkfutásban 44,2 másodperces eredményt, 2. Formadi Anna pedig a 600 méteres síkfutásban 1:44,6-as ered­ményt ért el. Valamennyi csúcsered­ményt elért versenyző a Szekszárdi Dózsa versenyzője. És ha már itt tartunk, nézzük meg melyek a régi eredmények, amelye­ket már egy évtizede, vagy még több ideje tartunk nyilván a megye leg­jobb eredményeinek: Az ÉM 25, sz. Állami Építő­ipari Vállalat, Bp. XXI. kér. (Csepel) Kiss János altábor­nagy u. 19—21. felvesz Pest megyei munkahelyeire: kubikos és segédmunkást, villanyszerelőt, víz- és központifűtés-szerelőt, festőt, üvegest, bádogost, lágy és kemény tető­fedőt, épületlakatost, vasbetonszerelőt, gép­lakatost és gödöllői munkahelyre 5 fő rákodét. Jelentkezés a fenti címen a munkaerő-gazdálkodáson. Tanácsi igazolás szükséges, munkásszállást, üzemi étke­zést és különélési pótlékot dolgozóinknak biztosítunk. (164) is látnunk kell, hogy több versenyző nem is nagyon állt rendelkezésre. A tavaszi forduló után a csapat edző nélkül maradt. A csapat edzéseinek Irányítását Borda vette át társadalmi edzői minőségben. Borda nagy szor­galommal vezette az edzéseket és a versenyzők is hamar megszerették. De aztán betegsége miatt a szakosz­tály újra edző, sőt intéző nélkül ma­radt. A szakosztály tagjainak egymás és a sport iránti szeretető azonban ezeken a nehézségeken is úrrá tudott lenni. A lég- és nehézsúlyban szinte min­den alkalommal hátrányban volt a Spartacus, ezért Kromerczenszky és Tatai külön is elismerést érdemel helyállásáért. Az év folyamán kétségkívül voltak problémák is. A versenyzők részéről is nem egy esetben túlzott mértékű követelések hangzottak el, de az sem volt serkentő hatású, hogy a szövet­kezeteik vezetői ígéreteiket nem tar­tották meg. Örömmel kell szólnunk az elmúlt évben jelentkezett problémák mellett azonban az utánpótlás nevelésében csúcstermés Férfi ifjúságiak: 100 méteres síkfutás: Péterfalvi La­jos, Szekszárdi TSE 11,0 (1943), Dör- nyei Ágoston, Szekszárdi Törekvés 11,0 (1947), Kosztolányi György, Szek­szárdi Dózsa 11,0 (1960). 200 m síkfutás: Dömyei Ágoston, Szekszárdi Törekvés 22,7 (1947). 200 m gátfutás: Varga István, Szek­szárdi Dózsa 27,6 (1953). Hármasugrás: Názer Lajos, Szek­szárdi Bástya 13,73 (1951). Kalapácsvetés: Zag László Bonyhá­di Gimnázium 43,78 (1953). Felnőttek: 200 m síkfutás: Dörnyei Ágoston, Szekszárdi Törekvés 22,7 (1947). Hármasugrás: Názer Lajos, Szek­szárdi Dózsa 13,73 (1951). Nők, ifjúságiak: 400 m síkfutás: Pintér Márta. Szek­szárdi Dózsa 61,2 (1956). 80 m gátfutás: Szüle Agnes, Szek­szárdi Bástya 12,3 (1952). Magasugrás: Győrffy Mária, Szek­szárdi Bástya 148 (1952), Eördögh Ilo­na, Szekszárdi Dózsa 148 (1963). Súlylökés: Győrffy Mária, Szek­szárdi Dózsa 10.84 (1954). Felnőttek: 400 m síkfutás: Pintér Márta, Szek­szárdi Dózsa 61,2 (1956). 000 m síkfutás:-Pintér Márta, Szek­szárdi Dózsa 2:25,2 (1950). Ideje lenne, ha versenyzőink gon­dos felkészüléssel egyik-másik csúcs megrohamozására és megdöntésére is felkészülnének, hogy a múltnak ad­hassanak át egynéhány szakállas csúcsot Beszámoltunk már arról, hogy 1967. évi január hó 1-i hatállyal életbe lé­pett az (MTS 1/1967 ./MTS Értesítő 1. szám) Országos Tanács rendelkezése az új minősítési rendszerről. Az elmúlt időszak minősítési rend­szereinek az volt a nagy hibája, hogy nem ösztönzött a végrehajtásra. Ezért sok esetben hiába érték el a spor­tolók a minősítési rendeletben meg­kívánt eredményeket, a legtöbb eset­ben még a Jól megérdemelt jelvénye­ket sem kapták meg, mert nem volt érdekeltté téve sem az edző, sem a sportköri vezetőség abban, hogy a sportoló megkapja a megfelelő szint eléréséért járó jelvényt és a megfelelő osztályba sorolást. De maga a sport- tolót sem izgatta az, hogy egy kis erőfeszítéssel megszerezze a megfelelő osztályba soroláshoz szükséges ered­ményeket, hiszen látta, hogy mások erőfeszítéseit sem honorálták az ille­tékesek. Ezen és ezeken a hiányossá­gokon segítendő az MTS vezető szer­vei elhatározták, hogy 1967. közepéig megfelelő ösztönző rendszert kell ki­dolgozni, amely felszámolja az el­múlt időszakok minősítési rendszerei­nek a hiányosságait. Arra gondolnak az illetékesek, hogy 1. a sportolót valamilyen formában munkaidő-kedvezménnyel, vagy kaló- riapénzael, vagy más fajta támoga­tással. mutatkozó eredményekről^ Sokszor annyi volt a fiatal, hogy nem lehe­tett velük foglalkozni. Sajnos azonban a sportkör foglalkoztatásukról nem tudott gondoskodni és Így a vártnál kisebb mértékben fejlődtek. A KOLLEKTÍV SZELLEM Kedvező volt a csapat szereplése szempontjából az év folyamán kiala­kult kollektiv szellem. Az egymás szeretete, megbecsülése eredményez­te hogy a csapat őszi hazai mérkő­zéseit sorra megnyerte. A csapat tagjai sokat fejlődtek tech­nikailag, taktikailag és állóképesség szempontjából, a csapatba került fia­talok az év folyamán beértek. Leg­eredményesebbek Lukács, Máté, Bor­da, Szemcsuk, Molnár és Szabó voltak. A legnagyobb fejlődés Lukácsnál volt tapasztalható. Mérkőzéseit szinte Játszva nyerte meg. Szépen fejlődött Máté is. aki csak utolsó mérkőzését vesztette el. Szemcsuk és Molnár volt a csapat két legkeményebb ver­senyzője. Szemcsuknak technikailag kell fejlődnie, mig Molnárnak gyor­saságban kell javulnia. Nagy tehetség az együttesben Dénes n. Kár, hogy nála hiányzott a rendszeres felkészü­lés. Szabó egyszemélyben rendkívüli tehetség is és örök rejtély is. Abban azonban, hogy nem lett az, amit vár­tak tőle, nemcsak ő a hibás. Látszó­lagos közömbössége mellett nagyfokú érzékenység is gátolta igazi képessé­geinek kifejtésében. Tóparti volt a csapat legfiatalabb tagja. Sok-sok edzésre lesz szüksége, hogy valóban azt tudja nyújtani, ami* a közönség tőle elvár. Borda Tibor az edző és a verseny­ző, mind a két vonatkozásban helyt­állt az elmúlt évi versenyek során. Betegsége nagyon gátolta, mégis el­sősorban az ő munkájának volt kö­szönhető. hogy a csapat helytállt a tavalyi mérkőzéssorozaton. Ugyanaz mondható el az utóbbi Időben ismét csatasorba lépett Oláhról is. Bonyhád sportközönsége az ő szerepléséhez Igen nagy reményeket fűz. Kedvező­en befolyásolta a csapat szereplését a szurkolók lelkes biztatása is, ame­lyet az együttes igyekezett meghálálni. MIT VARUNK A JÖVŐTŐL? Mindenekelőtt jó mérkőzéseket, helytállást és bentmáradást az NB II- ben. Több támogatást a sportkör ve­zetőségétől. Azt, hogy a csapat tagjai lelkesedéssel vegyenek részt a közös munkában. A versenybiráktól Igazsá­gosabb, elfogultságmentes bírásko­dást. a szövetségtől igazságosabb döntéseket! Az utóbbi hetekben elterjedt az a hír, hogy a szakosztály megszűnik. A napokban megtartott szakosztály- gyűlés eloszlottá a bizonytalanságo­kat és a versenyzőik kivéted nélkül kijelentették, hogy a jövőben is a Spartacus színeiben akarnak verse­nyezni. A nyugodt felkészülést bizto­sító légkör kialakulásához azonban szükséges, hogy a vezetők valóban megoldják a játékosok egyik-másiká­nak problémáit, a versenyzők pedig szintén valóra váltsák ígéreteiket a rendszeres felkészülést illetően. És ha ez megvalósul, az esetben a bonyhá­di ökölvívó-rajongók valóban nyugod­tan és bizalommal tekinthetnek az idei csapatbajnokság elé. 2. az edzőket prémiummal jutalom­mal, vagy iUetményemeléssel, 3. a sportköröket pedig a rendes évi működési támogatáson túlmenően rendkívüli állami támogatással kell érdekeltté tenni abban, hogy a minő­sítési rendeletben foglaltakból élő va­lóság is legyen. Az MTS-ben nem gondolnak egyen- lősdire. Úgy tervezik, hogy sport­áganként külön-külön szabályozzák azt, hogy a sportolók, az edzők és a sportkörök milyen támogatást kap­nak a minősítések megszerzése esetén. Külön Is felhívjuk a sportolók fi­gyelmét arra, hogy az 1967. Január 1- től már lehetőség nyílik a szintek teljesítésére. Éppen ezért érdemes tö­rekedni majd a minősítések megszer­zésére, ha az MTS csak 1967 közepé­re ígéri is az ösztönzésnek a szabá­lyozását. A rendelet megszerkesztésénél és annak végrehajtásánál arra kell majd ügyelni, hogy a réméit előnyök ér­dekében ne kerülhessen sor olyan eredmény elérésére és elfogadására, amelynek a valóságához bármily cse­kély kétség is férhet. Végül közöljük, hogy az egyéni sportágakban a minősítés foka, a já­tékoknál pedig a csapatok osztályba sorolása szabja meg majd a kedvez­mény vagy Juttatás mértékét. Atlétika M Ösztönző intézkedések a minősítési rendszer végrehajtására Régi szakmák — idős mesterek A zsebórák szerelmese Cl Tamásiban, sok régi óra közt egy idős mester. Fe­“ hér, selyempuha hajú. A bőre jakó, mintha a mű­helyfal szíttá volna jel elevenségét. Kopott, kicsike műhely. Nyikorgó ajtóval, omló fallal, ahol vastag szakállt eresztett a penész. A penész virágait rózsás függöny leplezi, az arc ráncaira rácáfol a szem. Csend van körülöttünk, csak az órák Tteszeznek, finom ketyegéssel bontva a perceket. Magányos délelőttök kísérő­zenéje ez. Azt hiszem, ha most megkérdezném a mestert, habozás nélkül vallaná, hogy igen, az óráknak lelkűk van, akár az embereknek. Régen kutatom a nyitját a szeretetnek, amely egy élet­re a magas óráspult, a fura nagyitok mellé ragasztja e kényes szerkezeteknek a tudósait. Mielőtt benyitottam az üzletbe, ismerősökkel beszélgettem. „Csodálatos, hogy mit tud egy órával a Kálmán csi­nálni! Ha hiányzik egy alkatrész, szinte a semmiből is ki­fabrikálja!" — mondták. Nézem a szemét, ahogy kutatóan rámemeli, kezét meg- törölgeti a kabátja szélében, és várja, hogy kérdezzem. Für­késző, de nyílt pillantás, egyszerre kérdez és vall. — A szemem már gyengébb, de azért még bírom a munkát. Csak az idegeim! Türelem kell az órákhoz, kivált az olyan finomabbakhoz, mint a női arany karórák. — A legszebb óra, amit „gyógyított"? — Zsebóra volt. Tojásalakú. Színezüstből. A régi zseb­órák jó hirűek. Némelyik évtizedekig járt javítás nélkül. Nagyon dicsérték a szakmabeliek a „Glosshüte" nevűt, amelyiket Németországban gyártottak, svájci mesterek. — Javítani milyeneket szeret? — Bonyolultabb, érdekesebb fajtájút. Most, amit itt lát a faion — mutat egy díszesen faragott dobozban csil­logóra —, lehet vagy nyolcvanéves. Egészén kicsi, eredeti az ingája. Ilyen óra csak egy volt a kezemben, már na­gyon régen. Néhány nap csak abba eltelik, míg átvizsgálja az ember, aztán töprenghet, ha olyan darab hiányzik belő­le, amit nem árulnak már, hogyan pótolja, vagy helyet­tesítse? Cok ébresztő óra ketyeg egy üvegpolc mögött. A leg­*■' újabb fajtájú müanyagboríióstól az otrombább, vas­kosabb régiig. — Nem a külső a fontos. Régen is voltak gyengébb, és jobb minőségű órák. Akkoriban vándorárusok is hoztak, és magam is eladtam néhány vekkert. Aztán észrevettem, hogy rossz olajjal kenik át a szerkezetet, ami hamar besűrűsö­dik. Egykettőre javítani keü, tisztítani. Szóltam is az ügy­nöknek, hogy mondja meg a gyárnak, ahonnan idehozza, hogy vagy használjanak finomabb olajat, vagy ne hozzák ide ezeket az órákat, mert én csak olyant ajánlok a vevők­nek, amiben bízni lehet... — Kálmán bácsi, nem visel karórát? — Nem szeretem. Zavar a kezemen. Príma zsebórám van. Még a testvérem küldte, külországból. Két-három éven­ként kitisztítom, és mindig pontos, megbízható, ami a jó óra legfontosabb tulajdonsága. Több ezer különféle időmérőt javított 67 éves koráig Szepesi Kálmán, a tamási órásmester. Nem tudná megmon­dani, hogy mi vonzza hozzájuk, de a fűié már nem tudja nélkülözni a zenéjüket. Otthonában is jó néhányat gyűjtött — A konyhában van egy nyolcnapos „jape" óránk, a szobában fali is, asztali is, csupa megjavított, régi óra. Inaskorában először egy faliórát kapott tanulmányo­zásra, meg is tudja mutatni, milyent, mert van az üzletben éppen olyan, javításra váró. Mikor idekerült Tamásiba, és megnyílt az üzlete, első dolga volt, hogy megreperáljon egy ingaórát, a jelenlegi „pontos időt”, amelyikhez a többieket igazítják. — Jó hosszú ingát akartam neki, egy métereset. Mert egy ingaórának minél hosszabb a lengő része, annál precí­zebb. Valamivel rövidebbre sikerült, de azért jól működik, nincs vele semmi hiba — simítja végig az egyenes vonalú, rézingás órát. A kirakatba kicsi táblára írta, szálkás, öreges betűkkel: ,Jiyitva tartás reggel héttől egy óráig". ^— A vonattal érkezők még itt érnek, de a délután erre járók már oda járnak, a szövetkezetbe! — mutat át az utca túloldalára, az ablakon keresztül. — Kelt már a pihenés nekem, mert ha tovább dolgozom, remeg a fejem — ma­gyarázza, hangja szenvtelen. Csak azt sajnálom, hogy a régi órásfamilia lassan kipusztul, és nem lesz a családunk­ból fiatal, aki folytassa a mesterséget, akinek átadhatnám, amit apránként összegyűjtöttem... Tétován az asztalhoz lép, a szerszámokat rendezi. A * falon delet ver a pontos idő kérlelhetetlen szerkezete. MOLDOVAN IBOLYA Myxin — egy új antibiotikum Kanadában új antibiotikumot szerint a myxin — így nevezték állítottak elő, amely a hivatalos el az új antibiotikumot — 34 bak­nyilatkozatok szerint minden ed- térium és 49 gombafaj ellen ható­dig Ismertnél hatásosabb. A hírek se«.

Next

/
Thumbnails
Contents