Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1967, január 32. Cirkuszban wltam. Nagyon unalmas volt. A porondon ott állt egy frakkos ember: hókusz-pókuszolt, ilyen világi- tás. meg olyan világítás, még imádkozott is, mintha az el fűrészelendő partner lelki üdvéért könyörögne és aztán ott, a nyílt színen elfűrészelte az embert, Ez nem produkció. Otthon az ilyesmi megszokott produkció■ Minden hivatalban, minden üzemben akadnak amatőrök, akik mindenféle hókusz-pókusz nélkül elfúrészelik embertársukat, hacsak fűrészelés közben meg nem fúrják őket. Ha közben megfúrják őket, akkor azt mondják rájuk: „Fejjel rohantak a falnak", vagyis nem voltak elég körültekintők, mielőtt fűrészelni kezdtekErről jut eszembe, hogy a napokban meghívtak angol ismerőseim egy új sportbemutatóra. Ivan Ecthoud 33 éves ember agyalta ki ezt a sportot, a modem világ sportját, ahol nemcsak úgy lehet bizonyítani az erőt, hogy két autó egymásnak rohan és ezzel el van intézve a párbaj, hanem úgy is, hogy egyszerre több ember szalad neki fejjel a falnak és az lesz a győztes, akinek a koponyája keményebb. Hát egy ilyen versenyre hívtak meg. Ez volt a tizenkettedik mérkőzése. Tizenegyet már megnyert, de a tizenkettedik nagyon keménynek tűnt. Orvosok vizsgálták meg a versenyzőket, Ecthoud vereségét jósolták. Természetesen a verseny kimenetelére sokan kíváncsiak voltak■ És nagy küzdelem után Ecthoud győzött. Óriási üvöltésben tört ki a tömeg. Néhány óra múlva Ecthoud, ereje teljes tudatában örök álomra hajtotta a fejét. Mégiscsak neki volt igazai Nem úgy, mint azoknak, akik azt állították, hogy Kiesinger, az új nyugatnémet lcancellár a náci birodalom alezredese volt. Utána néztem a dolognak és kiderült, hogy csak a náci ■ birodalom őrnagya volt. Minden kiderül, minden megoldódik, minden eldől. Erre gondoltam azon a sajtóértekezleten, amelyen a memphisi temetkezési dolgozók képviselője bejelentette, hogy hosszú huzavona, töprengés után eldőlt, hogy a temetkezési dolgozók melyik szakszervezetbe lépnek. Egy ideig azon gondolkodtak, hogy a szállítómunkások szakszervezetéhez csat-' lakoznak, de végül is úgy döntöttek, hogy a konzerviparba lépnek be. A döntés végleges. Mint ahogy véglegesnek tűnik John Edwards 47 éves phoenixi lakos fogadalma is ö ugyanis egy különleges, de úgy látszik, nagyon hasznos alkoholelvonó kúrán esett át. Egyszer nagyon berúgott. Olyannyira, hogy ágya helyett egy szemetesládába talált feküdni és néhány órával később arra ébredt, hogy a városi szeméttelepen éppen a földet akarják ráhúzni. Ö a jelek szerint nem fog úgy járni, mint ahogy Klaus S, aki Koblenzben, az NSZK hadseregében szolgál. Klaus nagy születésnapi murit csapott és mulatozásának végére úgy akart pontot tenni, hogy a kocsmában felcsipett egy nőt. akit be akart csempészni valahogy a laktanyába. A nő azonban a bejáratnál összerogyott, és néhány perc múltán egy egészséges gyermeket hozott a világra. Klaus bárgyún megcsóválta a fejét és botladozó nyelvvel, de büszkén kijelentette: — ilyen rövid idő alatt, mint én, még senki sem lett apa. Azt hiszem, igaza van. Viszont nincs igaza annak az illuminált honfitársamnak, akit a napokban figyeltem meg az egyik vendéglőben. Gombócot redelt. Kezébe vette a villái és hirtelen mozdulattal. valósággal rárontott a gombócra. Mellé döfött. Percekig figyeltem manővereit, majd megsajnáltam, felálltam, odamentem hozzá, kivettem a kezéből a villát, felszúrtam rá egy gombócot és szájához irányítottam, ö hátrahőkölt, kezével elhárító mozdulatot tett és akadozva magyarázta: — Azt gondolja, hogy ez nagy valami? Könnyű magának, én már kifárasztottam a gombócokat. Esküszöm, hogy a gombócok nem voltak kifárasztva. Viszont John Lindsay, New York város polgármestere bizonyára kifárad, ha eleget tesz annak, amit a minapi sajtó- értekezletén kijelentett. Az újságírók megkérdezték: — Mit szándékozik tenni azzal a jelenséggel kapcsolatban, hogy egyre több mulatóhelyen meztelen felsőtestül pincérnek szolgálják ki a vendégeket? A válasz : — Először is helyszínű vizsgálatot tartok, hogy közelebbről tanulmányozzam a kérdést. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Demográfiai problémák kozmosz és az emberiség írta: I. Zabelin, a földrajztudományok kandidátusa Időszámításunk elején a földkerekségnek 200—300 millió lakosa volt. Ez a szám ezerig gyakorlatilag nem változott. 1650-re elérte az 545 milliót, 1800-ban a 906 milliót, 1900-ban az 1608 milliót, 1940-re a 2248 milliót, 1950- re a 2517 milliót, 1964-ben pedig a földkerekségnek már 3260 millió lakosa volt! Vagyis a legutóbbi hatvan esztendőben, melynek folyamán két hallatlan méretű pusztító világháború is végigsepert, a világ lakossága megkétszereződött. A legközelebbi húsz esztendőben ismét megkétszereződik és századunk végére eléri a hatmilliárdot. A világ népszaporulatában nem minden nép részesedik azonos mértékben. Ismeretes, hogy a ma. gas születési arányszámú övezet, ahol az évi természetes szaporulat csaknem eléri, sőt olykor meg is haladja a 3 százalékot, Dél- kelet-Ázsiára, valamint egyes afrikai és latin-amerikai országokra terjed ki. Ezek az országok je. lenleg gazdasági és kulturális vonatkozásban a legkevésbé fejlettek közé tartoznak. Viszont a fejlettebb országokban aránylag alacsony a természetes évi szaporulat, csak fele akkora, mint a magas születési arányszámú övezetekben. A demográfiai „robbanás”, mirt ahogy általában nevezik, sok bonyolult kérdést vetett fel a tudósok előtt. Itt csupán a legfontosabbak egyikével foglalkozunk: vajon végnélkül folytatódni fog a lakosság számának robbanás- szerű növekedése, avagy a helyzet idővel stabilizálódik? A demográfusok és a szociológusok többsége arra a következtetésre jut, hogy a kultúra terjedésével és a gyengén fejlett országok népei anyagi színvonalának növekedésével a népszaporulat százalékaránya észrevehetően csökkenni fog, az emberek számának jelenlegi robbanásszerű növekedése pedig megszűnik, s maga a folyamat másként, nyu- godtabban zajlik majd le. Nos, ebben a válaszban van bizonyos látszólagos logika, de sajnos, ez a válasz nagyon is egyoldalú elemzésen alapul. Figyelmen kívül hagyja annak a társadalmi rendszernek a megjelenését, amely az emberiség előtt megnyitja az új gazdasági és kulturális távlatokat, és képes gyökeres módon megváltoztatni az anyagi javak elosztásának módját. Ám nemcsak szociális forradalom ment végbe, hanem szemünk láttára zajlik le a műszaki forradalom is: a gépies termelést felváltja az automatizált termelés, s mi az automatika korszakába lépünk. A műszaki forradalom kiterjed a hírközlő eszközökre, megjelenik a telefon, a rádió, a televízió; — kiterjed a közlekedési eszközökre: az ember szárnyakat kap, az óceán mélyére merül, gyors tengerjárókat és légiközlekedési eszközöket hoz létre. Fantasztikus ütemben fejlődnek a tudomány legkülönbözőbb ágazatai. összeomlik a kolonializmus. A társadalmi és nemzeti egyenlőség eszméi utat törnek minden kontinensre, minden országba. Végül az ember kilépett a kozmoszba, s műszereit már eljuttatta más égitestekre. Véletlenek-e ezek az egybeesések? Mi sem lenne egyszerűbb, mint véletleneknek nyilvánítani őket. Sokkal nehezebb azonban megérteni a történelmi fejlődés logikáját. Kerékpár testi fogyatékosságban szenvedő gyerekeknek mm Ezzel a csillogó krómozott kerékpárral olyan gyerekek is sétaútra kelhetnek, akik rövid, vagy elcsenevészedett kezekkel J jttek a világra. Ezt a kerékpárt az egyik ilyen rokkant leányka apja készítette el, aki Kölnben autóvezető-oktató és géptervező. Az tlgycs édesapa most egy olyan kerékpár megszerkesztésén dolgozik, anv>!vikct a járásukban (átolt gyerekek is használhatnak. Egyáltalán önkéntelenül is az az érzésünk támad, hogy az emberiség, mint természeti jelenség, mint szervezet, fokozatosan felkészül bizonyos új életfunkciókra, hogy valamiféle belső okok következtében eljut új, ismeretlen horizontokra, s most erőt gyűjt ehhez, átrendezi életét. Hogyan válaszolunk hát ilyen álláspontra helyezkedve arra a kérdésre, hogy megszűnik-e vajon a demográfiai robbanás? A válasz meglepően egyszerűnek bizonyul. Már Ciolkovszkij előre látta, hogy az emberiség birtokába veszi a napkörüli térséget. Ma már meggyőződésünk, hogy ezt a térséget meghódítjuk, hogy az emberiség széttelepül más bolygókra, mesterséges bázisokat hoz létre a kozmoszban... De vajon birtokba vehető-e a Nap körüli térség, ha az emberiség mindössze 3 milliárd „egységgel” rendelkezik? Természetesen nem. Ennyi ember még szerényebb és közelebbi feladat megoldására, még arra sem elegendő, hogy itt a Földön irányítsa a bolygókon végbemenő folyamatokat, bár ez természetesen nemcsak az emberiség létszámától függ. Következésképpen a két egészen nyilvánvaló tény, — az emberek számának robbanásszerű növekedése és a kozmoszba való kilépés — időben nem véletlenül esik egybe. Ha elismerjük, hogy az ember kilépése a kozmoszba törvényszerű, akkor az emberiség robbanásszerű számbeli növekedését is törvényszerűnek, szükségesnek, elkerülhetetlennek és megmásíthatatlannak kell tekintenünk. E problémák szövevényét a kommunista társadalmi rendszer fogja megoldani, amely kolosszális, teljesen még fel nem tárt lehetőséget rejt magában. A .kommunizmus fogja megoldani, amely ugyancsak törvényszerűen, s nem véletlenül jött létre a XX. században. Érdekes az alábbi külső analógia. Az emberi közösségeknek osztálynélküli struktúrájuk volta történelem hajnalán, amikor az ellenséges természeti erők megkövetelték tőlük az egységet, a közös erőfeszítéseket az elemekkel vívott küzdelemben. S az emberiség, szembetalálva magát a kozmosz meghódításával, ismét egye. sülni fog kommunista alapon, megszüntetve az osztályokat Hogy úgy mondjuk, egységes, hatalmas egészként, a tudományok beható ismeretében szemtől szembe kerül a természettel... Igen, a jövőben az emberiségre vár a ’ét kozmikus fázisa, s nem véletlen, hogy a tudósok már most gondolkoznak a más bolygókon végrehajtandó természetátalakító terveken. A feladat azonban nem szorítkozik csupán a kozmosz meghódítására. Az ember ugyanúgy, mint itt a földön, a megnódítás- ról áttér a természeti folyamatok irányítására. Ez az emberiség küldetése. Az értelmes élet a legfejlettebb erőként szembeszáll a természet törvényeivel. Megváltoztatni természetesen nem tudja azokat, de kihasználni, megszervezni és irányítani annál inkább. Következésképpen az emberiség a természet szerve, amelyet maga a természet hozott létre az ösztönös erők irányítására mind itt a Földön, mind pedig a kozmoszban. A jelen és a jövő tudósnemzedékeinek a feladata feltárni az emberiség fejlődésének azokat a reális törvényszerűségeit, amelyek a természetet, különösen a Nap körüli térséget irányító emberiség „kötelességével” kapcsolatosak. S azzal, hogy ezt a feladatunkat felismerjük, nem előz. ■ "k meg korunkat, hanem csak >'st tarturik vele. (Kotnszomolszkaja Praydai
