Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-22 / 19. szám
196?. Januar 22. TOT,NA MEGYEI VEP^JSAO s » * i « »■'f •> i**-** !• 1P; Gyakran álldogáltam a kórház előtt: néztem a ki-be szaladgáló mentőket, a mindig siető orvosokat, műtősöket, ápolónőket, a látogatók hadát, akik egyszerre akartak bejutni, amikor elérkezett a pillanat... Működött a titokzatos „gépezet”, amelyből a kinti ember vajmi keveset lát, a képzelete is gyakran csak odáig jut el: bent, valamelyik műtőben talán most, pont ebben a pillanatban dőlt el egy ember léte, vagy nem léte: injekciós tűk, fájdalmat okozó gyógyító műszerek... Ki ne álldogált volna így, kinek az agyában nem fordult meg a gondolat: mi lehet ott bent valójában? És ki ne szeretett volna egyszer alaposan körülnézni, megtudakolni mindent? Amikor elindultam a Balassa János kórházba, kérdések motoszkáltak bennem. Ezt, meg ezt kérdezem majd — határoztam el. Mindent megkérdezek a vezetőktől, ami csak a laikusokat érdekelheti. Az első kérdés: hány ágy van a kórházban? A felelet rövid volt: 1326. — Igen! — nyugtáztam a választ, miközben egy újabb adatot •diktáltak. Leírtam: 40 millió az évi költségvetésük. Visszakérdeztem. Megismételték: negyvenhat- millió. És magyarázkodni kezdtek: ez az összeg nagyon sok felé oszlik. Gondoljam csak el, 1960- ban 22 ezer betegük volt, egy ágyra 34 700, egy betegre pedig átlagosan 2100 forint költség jutott. — És melyik a legdrágább betegség? — csúszott ki a kérdés belőlem, megfeledkezve arról, hogy nem üzemben vágyói?, ahol mindennek precízen kiszámítják az önköltségét. Szelíden mosolyogtak. Ebben a mosolyban benne volt: ha tudni akarod, hát ezt is megtudhatod. — A tetanusz. Egy-egy tetanu- szos beteg esetében csak a gyógyszer 12—15 ezer forintba kerül, és a tudomány mai állása szerint így is sajnos csak a betegek 50— 60 százalékát tudjuk megmenteni. .. Ezer ember dolgozik itt hétköznap és ünnepnap, éjjel-nappal azért, hogy a betegek visszanyerjék egészségüket, hogy ismét örülni tudjanak az életnek. Száz orvos, 350 középkáder: ápolónő, műtős, asszisztens van itt, ezenkívül pék, cukrász, konyha- személyzet, suszter, szerelők és ki tudná felsorolni a sok-solc szakmát.., A pék naponta négy mázsa kenyeret, 1300 péksüteményt süt... A konyhában egy-egy étkezésre 2—2500 adag ételt főznek. És hányfélét?! A betegek is, a kórházi dolgozók is két menü között válogathatnak, a diétások 16—18 félét kapnak... A borjúhús itt is hiánycikk. Ezért a kórház a saját gazdaságában négyezer férőhelyes baromfifarmot létesített. Baromfihússal pótolják a borjút. Külföldön házinyúlhúst adnak a diétásoknak. Itt is kaphatnának nyulhúst, de azt még a diétás magyar gyomor sem veszi be. — Hétmillió-kilencszázezer forintot költöttünk 1966-ban gyógyszerre, több mint nyolcmilliót élelemre, kétmilliót gyógyászati segédanyagra (vattára, pólyára, fecskendőkre, stb.) és 14 millió forint az ellátó személyzet évi fizetése. — És hogyan oszlik meg a fizetés havonta? Mennyit kapnak az orvosok, az ápolónők átlagosan?. ., — Értjük a kérdést. Ezt a kérdést sokan felteszik? Sokan azt gondolják, hogy az orvosok.,. Szóval nem élnek rosszul... De a fizetésük az nem sok. A fizetésen felüliért pedig plusz munkát kell végezniük. A segédorvos 1400—1500, az alorvos 2—2200, a főorvos pedig 3200—3300 forintot kap havonta. Az ápolónők 1250 forinttal kezdenek, a szakmunkások fizetése pedig 1750—1800 forint havonta. Az orvosoknak az ügyeletért száz, a szakmunkásoknak pedig ötven forint jár... Huszonkét főorvos van. Mind más-más szakma képviselője, szakértője. Ma már minden bonyolult műtétet elvégeznek: a nagy érműtétek bevezetett műtéteknek számítanak. Végeznek agyműtétet is, és ma már van olyan műtét is, amit az országban itt végeznek a legtöbbet. Pontosan diktálják: „A veseütőér szűkülete folytán létrejövő magas vérnyomás eseteket ér- átültetéssel gyógyítjuk”. Bonyolult mondat, de mint tudják, a műtét még sokszorta bonyolultabb. És a műtétekhez rendelkezésükre áll a technika minden vívmánya, ha nem is a legnagyobb mennyiségben és a legjobb minőségben. — Vannak-e még magánbetegek? — Gyakorlatilag nincsenek. Legalábbis magyarok nincsenek. Akik szocialista országokból jönnek a megyébe, a városba látogatóba, vagy turistaként, a meglévő egyezmények alapján szintén ingyen részesülnek kórházi ellátásban. A nyugati turisták, vagy látogatók, ha itt betegszenek meg, karamboloznak és hozzánk kerülnek, természetesen fizetnek. Tavaly körülbelül 30 ilyen nyugati betegünk volt. — És még egy jövedelem- forrásuk van: az abortusz — vetem közbe. — Bár ne lenne. Sajnos, sok az abortusz. Az elmúlt évben a legnagyobb forgalmat a szülészeti-nőgyógyászati osztályunk bonyolította le. ötezer-négyszáz beteg fordult meg itt és sajnos ennek kétharmada abortusz miatt feküdt be. Sok volt a beteg a sebészeten is. Kétezer-nyolcszáz beteget láttunk el összesen, és ebből mintegy 1100 baleseti sérült volt. Ez a szám is világosan mutatja: helyes volt a kórházunkban külön baleseti osztályt létrehozni. Túlterhelt volt a belgyógyászatunk is. Ezen az osztályon 101 százalékos volt az ágykihasználás. — Ez hogyan lehetséges? ügy, hogy egy ágyon ketten is feküdtek? — Dehogy. Pátágyakat kellett betenni. Ez a százegy százalék nagyon rossz arány, különösen ha azt nézzük, hogy az országos átlag 85—87 százalék között mo zog. Hasonló zsúfoltság volt a gégészeten is. Ezért a gégészetet most bővítjük, a meglévő belgyógyászati osztályok mellett pedig létrehozunk még egy belgyógyászati osztályt. (Itt főleg a reumásokat és izületeseket gyógyítják). A fertőzőosztályon a betegek száma huszonöt százalékkal csökkent. Ez jó. De mi annak örülnénk, ha a fertőzőosztály mind a hatvan ágya kihasználatlan lenne. A kórház is, mint minden ebben az országban, fejlődik, 1965- ben harmincegymillió forintért építették a tbc-szanatóriumot, évente hatmillióért újítják fel a különböző épületeket A távlatok is biztatóak. Tizenkétmillió forintéit építenek majd egy kétszáz személyes, bentlakásos nővérképző iskolát, nyolcmillió forintért egy hatezer literes véradó- állomást. Épül egy központi laboratórium hárommillióért, 20 gépkocsijuknak garázs, közel kétmillióért. Fejlesztik a palánki elmeterápiás telepet is, ahol 1965- ben létrehoztak egy Neumann- rendszerű sertéshizlaldát és egy ötvenférőhelyes sertés fiaz tatót. A hizlaldában etetik fel a kórházi moslékot és ebből a gazdaságból fedezik a kórház zöldségszükségletének nyolcvan százalékát A tervek szerint öt egyenként százágyas pavilont építenek a terápiás betegeknek. A pavilonok építésével egyidőben szeretnék megoldani a betegek téli foglalkoztatását is. Minden százágyas pavilonhoz építenek egy ezer négyzetméteres elő- és utónevelő növényházat, amelyben primőr árut, virágot termesztenek. Ebből a primőrből és virágból a jelek szerint jut Szekszárdnak is. Amikor beléptem a kapun, nem hittem, hogy ennyire szerteágazó lehet egy kórház feladata. Azt sem hittem, hogy a kórházon belül egy várossal találkozom. A kórházban működik egy Népbolt, ahol a betegeken kívül a személyzet is vásárolhat Műszak előtt beadják a szatyrot, és ha vége a munkaidőnek, nem kell rohangálniok bevásárolni, a munkahelyükről vihetik az árut. A vendéglátó büfét tart fenn, természetesen szeszes italok nél kül. Van fodrász, bölcsőde, óvótóriumban. Innen sugározzák a Kossuth rádió műsorán kívül a „szív küldit” — természetesen ingyen — és itt hangzanak el az Ismeretterjesztő előadások, itt olvassák fel azokat a regényeket, novellákat, amelyeket a kórház minden betege hallhat az ágyakhoz vezetett fülhallgatón. Minden osztályon könyvtár működik. Ez a betegek könyvtára. Külön hétezer kötetes szakkönyvtára van a kórháznak, ahol a szakkönyveken túl havonta hatvan hazai és külföldi folyóiratot is tanulmányozhatnak az orvosok. Ma már az a probléma, hogy a rengeteg szakcikk között nehéz eligazodni. Ezért úgy tervezik, hogy a könyvtárat korszerűsítik, a nyilvántartást lyukkártya-rendszerrel oldják meg. így pillanatok alatt megtalálhatja mindenki azt, amire éppen kíváncsi. Saját lapjuk Is van. Ebben teszik közkinccsé azokat a megfigyeléseket, tapasztalatokat, amelyek a kórház tudományos munkáját segítik. Törődnek az ellátó személyzettel is. Most épül egy kultúrblokk, amelyben lesznek játéktermek, itt próbálhat és szórakozhat a kórház zenekara, itt kap helyet a sportl ör, amelynek férfi- és női kézilabda-, női torna-, vívó- és úszószakosztálya működik..; A kórházban is érezni az új mechanizmus előszelét. Még az idén gépesítik az adatfeldolgozást. A lyukkártyarendszer bevezetése nemcsak a gazdasági vezetők munkáját teszi könnyebbé, pontosabbá, gyorsabba, de segít az orvosoknak is. E rendszer segítségével a beteg kivizsgálása után mintegy kétszáz adatot tudnak egy lyukkártyán nyilvántartani. Ez eddig nem volt lehetséges, hisz tavaly 22 ezer beteg fordult meg a kórházban és, ha mindegyikről kétszáz adatot vettek volna fel, több mint négyAz új kazánház da. A kórház saját fűtőművel rendelkezik. Évente nem kevesebb, mint ezer vagon szenet tüzelnek el a kazánjaiban. Amikor ezt elmondták, nem csodálkoztam a 3 200 000 forintos szén- és az 1 700 000 forintos áramszámlán. Ha nincs áram a városban, a kórháziak akkor sem jönnek zavarba: van egy kétszázötven kilowattos generátoruk, amely képes biztosítani az egész kórház áramszükségletót. Nagy a vízfogyasztásuk is. Naponta mintegy 450 köbméter vizet használnak el. Átmenetileg a vízproblémákon is tudnak segíteni: a két, egyenként 250 köbméteres, pápaszemes víztároló huszonnégy órára ellátja őket vízzel. A kórház területén van egy százhúsz- ágyas nővérszállás. Egy-egy szobában általában két nővér lakik. A nőtlen orvosokról és a hajadon orvosnőkről is gondoskodtak, összesen 38 nőtlen orvosnak és orvosnőnek biztosítottak lakást a millió adatot kellett volna leírniuk. Ez pedig lehetetlen — emberi munkával. A korábbi szétaprózottságot mindenütt igyekeznek megszüntetni. Létrehoztak egy központi textilraktárai, ahova csak beviszik az osztályok a szennyest és minden adminisztráció nélkül azonnal hozhatják a tisztát. Az idén az osztályok pénzkeretet kapnak — ebből kell gazdálkodniok. Ha megtakarítanak ebből az összegből, akkor a megtakarított pénzt megkapják, illetve azt vehetnek belőle az osztálynak, amire az osztály- vezető orvos véleménye szerint a gyógyításhoz a legnagyobb szükségük van... Ilyen a kórház belülről. Amikor kijöttem, megálltam a kórház előtt. Néztem a sürgés-forgást, a rohanó orvosokat, ápolónőket, a ki-be szaladgáló mentőket és egészen másmilyennek láttam őket,' mint néhány órával korábban. kórházon belül. Saját rádió- SZALAI JÁNOS stúdiót rendeztek be a tbc szana- Foto: BAKÖ JENŐ
