Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-21 / 18. szám

4

TOT,WA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1961 január 2ft

OTHELLO GYULAHÁZÁN

Bajazzói tragédia lehetősége remegteti meg a kisváros lakosságának szívét, borzolja jel idegeit, ingerli kíváncsiságát. Elterjedt a hír, hogy az ismert színész, Barnaky (Básti Lajos) legújabb szerepében, mint Othello igaziból megfojtja feleségét, Violát (Törőcsik Mari). És az operettek könnyedségéhez szokott közönség tódul a színházba, drámát nézni, éhesen arra-, hogy igazi tragédiát lásson.

Uj tv-filmet mutatott be a televízió. Litványi Károly, Katona Márta és Szűcs Andor dolgozta át televízióra Gádor Béla kisregényét, amelyben iróniába hajló humorral, humorba csapó iróniával mondja el az író egy kisváros színjátszó társulatának életét. A kisregény Gádor Béla egyik legsikerültebb munkája, amelyhez méltón sikerült az átdolgozás. *

Egyelőre csak a színpadon, a Lili bárónő előadása közben okoz zavart az új rendező, Debrődy (Schetz András) megjelenése, hogy azután gyökereiben rázza meg és fel a színtársulat, sőt mi több, az egész kisváros operettlevegőjű, idillikus életét. A színpad, a színésztársadalom világába enged bepillantást az író e művében. A vonzó, a beavatat- lanok előtt csodalatos misztikumba burkolódzó színészvilágot azonban a maga sokoldalúságában, emberségében ábra zölja. A színészvilág egzotikus csodalényei helyett élő húsvér embereket, típusokat állít a néző elé.

Barnaky önteltsége mellé csak akkor társul igazi színészi teljesítőképesség, ha arra személyes élményei, érzései vezetik. A felesége, Viola Desdemonához — a sikerért, a jó alakításért — igazítja magánéletének minden mozzanatát. Szusits (Dómján Edit) neuraszténiás hisztériája, az igazgató (Bilicsi Tivadar) sok viharban edződött jóindulattal párosuló határozatlansága, Pötyike (Ladomerszky Margit) ,.minden lében kanál” kotnyelessége, és a fiatal rendező, Debrődy „itt csak az én akaratom, elképzelésem győzhet” jeligéjű magabiztossága — széles skálában árnyalt és ábrázolt alakokat sorakoztat fel a néző elölt. A készülő dráma komikus elemekből bontakozik ki. Kellemes, jó időtöltés és a néző bízva-bízik, hogy ebben a levegőben lógó tragédiából mégsem lehet semmi. És a bizakodót nem is hagyja cserben Gádor Béla.

Egy, a vártnál is kellemesebb és ötletesebb megoldással oldja fel, mint egy fricskát mutatva színésznek, nézőnek, törekvéseknek egyaránt — a helyzetet. Megjelenik a tűzoltó (Verebélyes Iván) és tönkreteszi az Othello-előadást. abban a hiszemben, hogy megmenti a művésznőt zordon férje haragjától A megoldás frappáns és váratlan. Olyannyira, hogy a siker sem maradhat el. A közönség ráébred, a színpadi dráma ízére és minden konfliktus megoldódik. Kezdődhet a következő előadás.

Egy kis fricska, egy kis szatíra, elegáns és frappáns humor, bizarr és váratlan megoldás — amelyet rendező (Zsurzs Éva) és a színészgárda kis öniróniával, kellő mértéktartással és éppen, ezért sikerültén dolgozott fel.

4|

•RmWZitL

FEJEZETEK PPÓNAV VAL NAPLÓJÁBÓL

flranykoszorús ifi „veterán

ff

Tizenhét éve yív.fj^aJg

mozgalomnak. A kitüntetés átadásaikor harsány, vidám nevetés kísérte a bejelentést. A megyei KISZ-bizottság első titkára a meleghangú méltatás után tréfásan mondta: „Most pedig átadom a KISZ aranykoszorús jelvényét a több évtizedes KISZ-munkáérl.” Tíz évet ért ugyan eddig a KISZ, mégis hosszabb ennél Tóth Istvánná, zombai pedagógus ifjúsági mozgalmi tevékenysége. Tíz éve a KISZ-ben dolgozik, előtte pedig a DÍVSZ Központi Bizottságának tagja volt. Kevesen vannak, akik ennyire hosszú időn át ily fáradhatatlanul, törésmentesen sokat tesznek társadalmi munkában a fiatalokért. Külsejében és belül is ifi maradt, friss, fiatalos a szemlélete. Lehet, hogy közvetlensége, derűs kedélye teszi, hogy a harmadik ikszet átlépve ennyivel fiatalabbnak látszik.

A csontig hatoló hideg szélbsn csak egy fejkendős néni ballag az utcán a falu széle felé. Tőle érdeklődöm, merre a község felső iskolája. Megkérdezi, kit keresek.

— A Margitkát? Biztosan megleli itt az iskolában. Zombán ő a fiatalok patrónusa — mondja, titkolhatatlan büszkeséggel, [hol ni, az iskola — mutatja. Ez a néni biztosan kedveli a fitalokat.

A tanítás véget ért, derűs hangulat uralkodik a tanáriban. Feltűnően sok a fiatal nevelő. A keresett apró termetű, ragyogó szemű kis barna asszonyka gyorsan előkerül. Hat éve, 1961-ben jött haza falujába, korábban mint ag- ronómus, távol volt nyolc esztendőn át. Levelező tagozaton végezte másfél éve a pedagógiai főiskolát.

— Volt olyan, aki szóvá tette, mondjak le a társadalmi munkáról. Ha másként nem, hát legalább addig, amíg tanulok.

Nem panaszkodtam én senkinek soha a mozgalmi munkára. Dehogy teszem. Hogy gondolják? Hiszen nekem pártmegbízatásom az ifjúság segítése! — mondja nyomtatókkal, minden háborgás nélkül, mint aki természetesnek veszi azt is, hogy mást javasoltak neki.

— Feltűnően közvetlen, nyílt szívű, gyors észjárású ember. Meglátszik modorán, hogy sokat forog fiatalok között. Utóbbit szóivá teszem.

E — Természetes, hiszen tagja -vagyok a KISZ megyei végrehaj- =tó bizottságának. Megbízatásaim ■j,szerint járok a fiatalok alap&zer- Svezeteihez más községbe is. Nádiunk, a mi falunkban közel két- Eszázötven KISZ-korosztályú fiatal Elakik. Szeretek köztük. Megkérdezték azt is tőlem, nem megy-e a tekintélyem rovására, ha a volt tanítványaimmal tegeződöm a községi KISZ-szervezetbem? Helyes, indokolt szokás a tegeződés a KISZ-szervezetben. Szerintem egyáltalán nem a magázódáson múlik, hogy adnak-e az ember véleményére, hallgatnak-e rá. Pünkösd vasárnapján eljöttek volna-e a gyerekek a vállalt társadalmi munkára, ha három lépésnyi távolságot tartunk? — kérdi halk nevetéssel.

II — M'nt ifi-vezető ^

nek tartja ifjúságunkat? — kérdezem az agronómus-pedagógus patrónust.

Megélénkül, szenvedélyessé válik: *

— Semmivel nem rosszabbak, mint a korábbi korosztályok. Mások azért, persze, hogy mások, mint mi voltunk. Hát még a régebbiekhez viszonyítva! Mások a körülmények, mások a gondok. A mostani fiataloknak nincsen olyan problémájuk, mint például nekem volt, hogy sváb származásom miatt nem akartak annak idején javasolni a gimnáziumi felvételre. A régiekhez hasonlítva? Nincsenek lekötve a napi megélhetési gondokkal.

— Nem rosszabbak. De miben jobbak?

— Sok mindenben jobbak is. Elevenebbek, sokoldalúbban érdeklődőek, képzettebbek, mint ők voltak régebben. Igaz, hogy régebben a helyzetük gátolt, a kötöttségek nehezítettek. A mai ifjúság többsége őszinte, nyílt, felelősséget érez a társadalom fejlődése iránt. Munkájukat nemcsak elvégzik, hanem kezdeményezők is. Nekik természetes a mi mai életünk, a mi légkörünk. Másként kéül kezelni azt, aki visszaél a könnyebbségekkel. Akadnak tiszteletlenek, akiket rendre kell utasítani. Az egy-két garázda fiatal megkeserítheti a többiek szórakozását.

— A hazaszeretet szép megnyilvánulásai mellett sokszor felszínes összehasonlításuk, bár nem fogadnak ám el a falusi fiatalok mindent kritikátlanul. Sokat kell vesződnünk az igazi internacionalizmus megértetésével. Propagandista vagyok. Néha szemérmesen szégyellik a lelkesedést és mi is restelljük. Akkor tudnak lelkesedni, ha értik a célt. Valahogy úgy kéne ezt csinálni, hogy akioktatást kerülve, mindig megértessük és szívünkkel-lelkünkkei fogadtassuk el céljainkat.

— Tudjuk, hogy nincsenek a társadalmi nevelésben sem abszolút biztos receptek. Mit javasolna azoknak, akik az ifjúsággal foglalkoznak? Mit tudna tanácsolni a szülőknek és a társadalmi szerveknek? — kérdezzük végül.

— Elsősorban nagyobb megértést. Nem elnézésről van szó, ne keverjük azzal össze. Szükség van szigorra is. De sokszor abból adódnak — vallom, csak átmenetileg — összeütközések és elsietett, lebecsülő vélemények, hogy nem tudják azonosítani magukat a fiatalok többet, jobbat akarásával. Néha a nyugalmukat is félti tőlük a felnőttek egy része. Miért baj a többet, jobbat akarás? A múltkoriban az egyik nagyközségben méltatlankodva mondogatták, hogy milyenek ezek a fiatalok. Lám, külön klubszoba kéne nekik. Hetvenen vannak. Miért ne kaphatnák meg?

— A többre törekvéshez egy helyi példát A múltkoriban egy helybeli, köztiszteletben álló családnál meglepődve tapasztaltam, hogy hiába van pénzük, otthonuk szobái földesek maradtak. Már indulni készültem, mikor furcsán-büszkén újságolta a mama, nézzem már meg a fia büszkeségét, az új fürdőszobát. Kitervelte, megspórolta és elkészült Tudnak takarékoskodni a fiatalok. Ha minden felnőtt jobban támogatja a fiatalok kezdeményezését, kevesebbszer mondatja velük keserűségük: Lám, ilyenek a fiatalok. Együtt, velük, őket megértve — fejezi be válaszát az ifjúság patrónusa.

II Figyelő szemmel,

jár Zombán a fiatalok patrónusa. Titka, hogy komolyan veszi pártmegbízatását becsüli, szereti a fiatalokat.

Napi munkája végeztével elindul a patrónus Szekszárdra, a Babits Mihály Szabadegyetem előadására. Tájékozódni, tanulni akar, mert úgy érzi, hogy a színjátszást kedvelő, a világ dolgai iránt érdeklődő zombai fiatalok segítéséhez szüksége van erre.

Az aranykaszorús jelvény birtokosa nem akar lemaradni, gyarapítja ismereteit, ambícióinak megvalósításához.

SOMI BENJAMINNÉ

—

.........

— 79 —

Lipthay, valamint Bibó őrült futásban iparkodtak a szaladót elérni. Engemet igen felmgerelt ez az eset, mert a legveszélyesebb bűnös, akit valahol a faluban ogy padlásrejtekből húztunk elő, lógott el könnyűszerrel az akasztófa alól, é3 ezt ismét Salm könnyelműségének köszönhettem. Dacára a sok lövésnek, melyek a kukoricások felől hallatszottak, már le is mondtam ezen gazember kézre kerüléséről és messziről kezdtem szidni Salm Herman,nt, aki, az erős szaladgálástól lihegő Bibó Dénessel és Lipthay Antallal tért vissza. „Kapitány úr, alássam jelentem, megvan a zsidó, éppen oldalt szaladt nekem a sűrű kukoricásban — fültövön lőttem, azonnal vége lett” — jelentette Bibó. „Hiszi a fene nektek, kiáltottam rájuk, hát akkor hoztátok volna el mutatónak legalább azt a kányafülét ennek az im- posztor zsiványnak.” Bibó nem szólt egy szót sem, hanem eltűnt.

Amikor már elfogytak az elítéltek mind, és nem volt több kommunista akasztani való — Bibó ismét mellettem termett. Kezében egy összegöngyölt lapulevelet tartott, amelyet diszkréten széthajtva, benne egy frissen levágott emberfület mutatott. Miután bizonyságot szereztem arról, hogy sem a fákon lógó, sem pedig a többi lefogott kommunisták fülei — akiknek a kivégzéseket végig kellett nézni — nem hiányoznak, mert Bibó leleményességén igen nehezen lehetett túljárpi, ha ő az igazát akarta bebizonyítani — elhittem neki. „Jól van — mondottam —, hát csak tedd el, most már spirituszba talizmánnak.”

_ 80 —

I

Szatymazon azonban sok időt nem tölthettünk, mert pótolni kellett a borgosi kerülővel történt időveszteséget, és fel kellett kerekednünk a nyugat felé való élőnyomulásra. A további intézkedéseikkel tehát megbíztam Eauer tüzér hdgyot, aki időközben Szegedről néhány emberével szintén ideérkezett. De mielőtt távoztam, az össze- sereglett községi elöljárókhoz és népéhez intéztem szigorú és intő figyelmeztetést. Okuljanak az imént szemeik előtt végbementeken.

II. köt. 168—170 old.

KISTELEK

A G iczey- szakasz fönti község felé folytatta előnyomulását, éspedig egy mozdonyon, amelyet a vörösök a szatymazi állomáson ottfelejtettek és amelybe azonnal befűttettem.

Miután Szatymazon magában is már több hadianyag, úm. ló, azután kocsi, fegyverek és géppuskák a kezünkbe akadtak, tehát ezeken és ezekkel feliszeielve részint, a többieket pedig a mozdonyon és annak szeneskocsiján elhelyezve, szűzmáriás lobogónkat kibontva, a karabélyokat készen megindultunk a vasúti pályán ezen a rendelkezésünkre álló, rozoga mozdonyon Kistelek felé, ahol, mint nekem jelentve lett vörös- katonák gyülekeznek, és ellent akarnak állni.

Augusztus 4-én, kb, 2 óra du. megközelítettük nevezett helység állomását. Útközben többször lassítva, kémlelve és figyelve haladtunk előre, vajon nincsenek-e a sínek esetleg valahol leszedve vagy nem állnak-e reánk lesben. De min— 81 —

den simán ment, s az állomáson már többen vártak kisteleki polgárok, fehértollas kalapjukat lengetve. Ezek közül kik voltak azután vörösök vagy ki nem volt az, azt megállapítani mi már nemigen értünk rá, miután mindenki kalapján - a fehér tollat viselte, úgy, mint mi.

Nevezett községet, melyből a bűnösök már elszöktek, mindjárt átvizsgáltuk. A Szatymazon de. tartott autodafónak, úgy látszik, gyors híre ment, miután azok, akiknek a lelki ismerete rossz volt, az elmenekült előlünk. Azért itten eldobott fegyvereken és felszerelésen kívül egyebet nem találtunk. Akadt ugyan néhány kisebb bűnös, akiket, az általunk visszahelyezett elöljárók neveliveit meg, és akiknek leíkiismeretén csupán alapos botbünitetéssal könnyítettem.

Estefele kb. 6 óra tájban telefonjelentés jött Kiskunfélegyházáról, hogy egy román lovasszá- za,d szándékozik Kistelekre menetelni. Én ugyancsak telefonon viszont leadattam: erre nincsen semmi szükség, miután a rend itten helyreál- lott. De munkámban nehogy meglepjenek, fel- álilíttaittam a templom tornyában egy megfigyelő őrséget. Minekutána ez megtörtént, azonnal kirendeltem lovas kocsikat, amelyekkel az állomásra hordattam a községben talált összes hadianyagot. kb. 200 db puskát, megfelelő muníciót, kézigránátot, gépfegyvereket és egyéb felszereléseket, melyek fölöslegessé váltak, miután a Giczey szakaszát mindennel elláttam.