Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-03 / 2. szám

1961 január 3.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

AZ £S£MÉNV£K

■fiiunk, Magyarországon a '* televízió szilveszteri . műsora országos ügy. Most is néhány napig még ez lesz a fő beszédtéma. S ahogyan ez már lenni szokott, vannak, akik elégedettek, mások pedig elégedetlenek a szilveszteri tv-műsorral. Aztán majd szépen lekerül a napirendről. , Más, ennél - fontosabb, sőt izgalmasabb kérdések foglalkoztatják a közvéleményt. A munkás hétköznapokon, a mindennapi élethez szorosan hozzátartozó kérdések ezek. A IX. kongresszus óta újból és igen erőteljesen megélénkült a közélet és itt, Tolna megyében is felfokozódott az emberekben az aktivitás. A nagyjelentőségű események sokasága követi egymást, ott tartunk, hogy van mit „megemészteni”, csak győzzük.

Nemcsak a termelőszövetkezeti tagokat, a társadalom minden dolgozóját kedvezően érintette az új tsz-nyugdíjtörvény. Bizonyos áttételekkel úgyszólván mindenki érdekelt ebben, ha másként nem, hát rokoni kapcsolatok révén. Elsősorban azonban természetesen a szövetkezeti gazdák számára bír legnagyobb jelentőséggel a rég várt és rég óhajtott rendelet. Fontos politikai munka, hogjr valamennyi tsz-tag kellően értékelje és alaposan meg- ' smerje. A jog és a kötelesség oldalával célszerű tisztában lenni. Arról van szó ugyanis, hogy az új tsz-nyugdíjtörvény befizetési kötelezettséget is ró a szövetkezeti tagokra. Ez természetes, viszont akadnak emberek, akik nem így képzelték el, akik nem tudják, hogy az alkalmazottak esetében eddig is levonták a fizetés egy részét a nyugdíjalapra, továbbmenve, az alkalmaztató üzem, vagy vállalat szintén hozzájárulást fizetett dolgozói után.

A zárszámadási előkészületek amúgy is feltételezik a politikai munkát. A ' megye közös gazdaságaiban ennek már rég megvannak a kialakult és bevált hagyományai. Aparhanton, Pálfán, Pátsszéken, Bátán, Dombóvárott, Tengelicen a helyi sajátosságoknak megfelelően, brigádértekezletek, egyéni beszélgetések előzik meg a zárszámadást. A kellemest össze lehet és össze kell kötni a hasznossal. Másszóval, gazdagodjon és egészüljön ki a zárszámadási program a most „szőnyegen lévő” rendeletek, várhatóinSOKASÁGA

tézkedések megvitatásával. Nagyon megszívlelendő, amit manapság Báli Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke a hozzája hasonló, tapasztalt, széles látókörű tsz-vezetőkkel együtt oly gyakorta hangoztat. A felelősséget húzzák alá: a termelőszövetkezeti önállóságnak ezt a nagyon fontos és nélkülözhetetlen elemét. A tagok és a vezetők felelőssége valóban meghatványozódott. Ez a körülmény még inkább feltételezi a tájékozottságot, a pontos helyzetfelismerést.

Egy elhibázott lépés esetén a jövőben nem lehet a felsőbb szervekre hivatkozni. Minden helyzetben körültekintően, előrelátással és nagy gonddal kell tehát az önállóságot a gyakorlatban alkalmazni. Itt van például a hitelrendezés. Sok baj és kellemetlenség származik egy üzemen belül akkor, ha a tagok nem látják összefügéseiben ezt az egyébként ugyancsak nagy jelentőségű kérdést. Ha nem tudják, hogy legelsősorban a teljes körű amortizációs alap megteremtéséhez kaptak a hitelrendezéssel segítséget és támogatást. Továbbmenve éppen az önállóság jegyében, a szövetkezet gazdáinak azt is tudniok kell, hogy a hitelrendezés nem jelent olyasmit, hogy a még megmaradó és fennálló tartozásokat esetleg talán nem kell visszafizetni. Vissza kell fizetni. A politika és a gazdasági vezetés dolga, hogy ebben a körben, a közösségen belül, mindenki a valóságos helyzetet ismerje meg.

4

z ünnepek elmúltak,’ kezdődnek a dolgos és munkás hétköznapok. A mezőgazdaságban sincs üresjárat. Az idei esztendő még közelebb visz bennünket 1968-hoz, az új gazdasági mechanizmus teljes és maradéktalan alkalmazása megkezdésének időpontjához. Ez tehát annyit jelent, hogy 1967. a mezőgazdaságban is a teljes energiát igénylő felkészülés éve. Hozzá kell szokni és ha szabad ezt a kifejezést használni, kötelező hozzáedződni az új gazdasági mechanizmushoz. A különféle posztokon önállóan, a saját fejével kell minden embernek gondolkodnia és cselekednie. Vonatkozik ez a brigádvezetőre ugyanúgy, mint az elnökre, vagy a főagronómusra, vagy éppen a maga standján, a tehenészre.

Nyugtalanítóan nagy a termelő- szövetkezetekben az őszről elmaradt és még felszán tattan terület. Indokolt tehát ezekben a napokban a fő figyelmet erre a fontos termelési • programra fordítani. Amikor az időjárás lehetővé teszi, szántsanak a gépek. Ne felsőbb utasításra hanem fontos gazdasági és közösségi érdekre apelláljon az illetékes szakvezető, amikor az elmaradt mélyszántást szorgalmazza.

Elérkezett az őszi kalászosok fej trágyázásának az ideje. Az utóbbi két-három évben a megye mezőgazdasági üzemei kielégítő terméseredményeket érnek él kenyérgabonából. Még mindig megfigyelhető azonban bizonyos szóródás. A tsz-ek egy része már- már stabilizálta a termésátlagait, egy másik része azonban még mindig a véletlenre bízza az elérendő mázsák mennyiségét. Főleg ezekben az utóbbi termelő- szövetkezetekben indokolt a fej- trágyázásra, mint egyik alapvető és igen fontos művelet re, felhívni a figyelmet.

Az új tsz-nyugdíj rendelet, pozitív irányban ugyan, de meg fogja növelni a vezetők gondjait. A tagok foglalkoztatottságáról van itt szó. Számolni keli azzal, hogy a gazdák követelik a munkát. A vezetőknek pedig, egyéb kötelességek mellett, a jövőben mégin- kább feladatuk lesz, gondoskodni, a lehetőségekhez képest, állandó jellegű munkáról, elfoglaltságról. A kisegítő és a melléküzemágak szerepe és jelentősége tehát ugyancsak megnő. Elő lehet venni azokat a dédelgetett terveket, amelyeket eddig éppen a munkaerőhiány miatt körülményes lett volna megvalósítani. Ilyen tervek úgyszólván valamennyi termelőszövetkezetben vannak.

jy ' hány közös gazdaság ezek'* ben a hetekben egyesült vagy egyesül. Ennek is megvan a maga előnye, de kezdeti hátránya is, ha késve fognak hozzá az új munkaszervezet kialakításához.

Az események sokasága, a munka sokrétűsége mindenkitől helytállást, fegyelmezettségeit követel a termelőszövetkezetekben is. Nem szabad elfelejteni, a jövő évi zárszámadások most kezdődnek. Sz. P.

Hétfő reggel az üzemekben

(Folytatás az 1. oldaliról) versenyben 94-et vállaltak, végül is az összes cipőnek 94,2 szá- 1965-ben a cipők 93,7 százaléka zalékát vette át a kereskedelem (Volt elsőosztályú, a kongresszusi elsőosztályúként.

SZEKSZÁRDI PANELHÁZ-ÉPlTKEZÉS:

Munkálioz kezdtek az asztalosak

Schlotthauer Antal, Kolozsi János és Fellegi János asztalosok az, egyik negyedik emeleti lakásban igazítják, illesztik a külső nyílászáró szerkezeteket, ajtókat, ablakokat.

A szekszárdi panel ház-építkezésen bontják a darupályát. A Mosztosztál toronydarú nagyjavításba megy, egyébként két hét óta tétlenül áll, miután december 15-én helyére emelte az utolsó betonelemet is. Ha a javítóműhely „fogadni tudja” elszállítják.

BŐRDÍSZMŰ

Az építkezésen az idén már a szakiparosoké lesz a főszerep, a villanyszerelőké, vízvezetékszerelőké, burkolókő, asztalosoké, üvegeseké. Még egy-két hónap és beköltözhetnek az új lakók.

J. J.

Jól rajtolt a Harváiti-brigáii

tünk ismét varrni. Ez még inkább megkönnyítette munkánkat. Napi tervünket, amely 120 táska varrását jelentette, teljesítettük.

— És a minőség?

— Az elmúlt évben brigádunk tartotta a 97—98 százalékos első- osztályú minőségi szintet. Ennek megfelelően alakult az év első munkanapjának minőségi mutatója is. Azt hiszem, brigádom valamennyi tagja elégedett lenne, ha az év hátralévő napjai, a maihoz hasonló körülmények között telnének el.

Kívánjuk, úgy légyen'

Társadalmi ösztöndíjrendszer az AKQV-nél

Sok ellenzője volt annak idején a társadalmi ösztöndíjrendszer kialakításának. A nagyobb városokban lévő vállalatok, intézmények kevésbé szorgalmazták, a kisebb városokban, félreesőbb helyeken lévők annál jobban. Ennek nagyon egyszerű magyarázata volt: nagyobb városokba szívesebben ment minden fiatal az egyetem, főiskola elvégzése után, minit kisebb helyre. Ott ösztöndíjszerződések nélkül sem volt általában szakemberhiány.

Tolna megye nem tartozott a vonzóbb körzetek közé, még maga Szekszárd város sem. Itt igyekeztek is megragadni a szerződés adta lehetőségeket. A vállalatok szerződést költöttek olyan fiatalokkal, akik kötelezték magukat, hogy tanulmányaik befejeztével meghatározott ideiig a vállalatnál dolgoznak, s ennek fejében a vállalat tanulmányaik idejére rendszeres ösztöndíjat fizet.

A szekszárdi AKÖV is azok közé. tartozott, amelyek az elsők között kötöttek társadalmi ösztöndíjat. Közben elmúlott jó pár év, az ölső ösztöndíjasok már mag is érkeztek a vállalathoz, s ma már a gyaikorlati tapasztalatok alapján lehet mérlegelni az ösztön díj rends zert.

Piegl Ferenc igazgató ezit mond— Nálunk bevált. Nagyon örülünk, hogy akkoriban nem sajnáltuk rá a pénzt.

Az ösztöndíjrendszer alapján érkezett már közgazdász is, mérnök Is a vállalathoz. Munkájuk nyomán sorra cáfolják meg azokat a nézeteket, amelyeket korábban az ellenzők felsoroltak — ha nem is e vállalatnál, másutt. Az egyik ilyen nézet volt, hogy aki csak társadalmi ösztöndíj ellenében hajlandó Szekszárdra jönni, az majd a munkáját is úgy végzi, hogy nem lesz benne köszönet. Alig várja, hogy elteljenek azok az évek, amelyeket köteles ott tölteni, és odébbáll.

— Eddig még valamennyi ösztöndíjas kifogástalan munkát végzett nálunk. Annak idején úgy kalkuláltunk, hogy egy-egy ösztöndíjszerződés általában 20—25 ezer forintjába kerül a vállalatnak. Igaz, ez nagy összeg, de egy megfelelő képzettségű szakember már azzal megtéríti ezt az értéket a vállalatnak, ha egy nagyobb feladatot jól, ötletesen megold.

De szerencsére azok a baljóslatok sem váltak be, hogy az ösztöndíjas igyekszik odébbállni a szerződési kötelmek lejártával. Kozma György mérnöknek például már lejárt a kötelező ideje, de Kaaaa Qjcöaffir *aémm

meg a vállalattól. A szerződéses

időben megismerte és megszerette munkahelyét. Komoly vezető funkcióba került: műszaki fejlesztési osztály vezetője.

Egy ösztöndíjas megvált a vállalattól. Egy másik városba, Székesfehérvárra nősült, s oda ment dolgozni a társvállalathoz. Ilyennel természetesen számolni kell, de a tanulságát sem lehet figyelmen kívül hagyni. A szekszárdi AKÖV tulajdonképpen nem fizetett rá a szerződésre, mert amikor az illető felbontotta a szerződést. a székesfehérvári AKÖV megtérítette a szekszárdinak a több, mint 20 ezer forintot. Igen ám, csakhogy a vállalatnak nem a 20—25 ezer forint visszafizetése a lényeges, hanem a szakember. Éveken keresztül számított rá, azért kötötte meg a szerződést, s végül mégsem ő. hanem egy másik vállalat jár jól vele.

A vállalatnak jelenleg is több ösztöndíjasa van. Annak ellenére, hogy most egy újabb tényező kezd hatni. A vállalat nem küszködik szakemberproblémákkal, ahova szüksége van, kap szakembert, be tudja tölteni a státusát. Az új gazdasági mechainizL mus előszele azonban mind- inikább elérkezik Szekszárdra is. A. mér nem kapkodnak

A szekszárdi bőrdíszműbe a délelőtti műszak végére értünk.

A táskavarró üzemben Horváth Józsefné brigádja éppen az utó1 - só öltéseket' Végezte. A brigá.l- vezető így summázta az év első műszakjának történetét:

— A szokott ütemben dolgoztunk, minden különösebb zavaró körülmény nélkül telt el a nyolc óra. Brigádunknak megfelelő mennyiségű és minőségű anyag állt rendelkezésére. Csak rajtunk múlt a sikeres kezdet. Egyébként a mai nappal egy, már korábban készített típusú női táskát kezdVASXPARI VÁLLAI.AT

Fontos tárgyalással kezdte az évet az igazgató

A Szekszárdi Vasipari Vállalat meg. Az íróasztalán lévő naptá- igazgatóját, Lakos Istvánt csak ron az év első napjára szóló be- másodszori keresésre találtuk jegyzések zsúfolt programról tanúskodnak. Mint később megtudtuk, mindjárt az év első munkanapján egy jelentős értekezletre került sor, amely bizonyos mértékig már az új gazdasági •mechanizmus bevezetésével kapcsolatos.

— A délelőtt folyamán a pártbizottságon tárgyaltam. Ez év- első negyedében vállalatunknál •jelentős átszervezésre kerül sor. amely érinti a műszaki, az adminisztratív és a mimkásiétszámot egyaránt. Az átszervezés az olaj- kályhagyártássai kapcsolatban vált szükségessé, és azt még az első negyedben végrehajtjuk. Ezt követően egy délutáni megbeszé- iést tartottam a vállalat műszaki és gazdasági vezetői vel, ahoi szintén erről tárgyaltunk. A mai nap utolsó feladata egy ellenőrzés, a félkész termékek leltározásánál. Az elmúlt év végére vállalatunknál nagy mennyiségű befejezetlen gyártmány torlódott össze, egy-két alkatrész hiánya miatt. S ennek leltározását fogom személyesen ellenőrizni.

— Nem talália túl zsúfoltnak az év első munkanapjának programját?

— Bár látszólag valóban az, mégis k "'nnvebbságet jelent, az év utolsó munkanapjaihoz ké- < pest.

Az 1988. január 1-től bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer szele tehát pontosan egy évvel korábban érte el a Szekszárdi Va-ipn-i Vállalatot, ahol ezt az évet felkészülés évének” nevezték el.

m

annyira a szakembereikért, mint jó pár évvel ezelőtt, inkább kevesebb emberrel igyekeznek elvégezni ugyanazt a munkát. Ez a törekvés Szekszárdon is megvan, s ha megüresedik egy hely, köny- nyebb hozzá megfelelő embert találni.

— Az ösztöndíjat mégis fizetjük a szerződés értelmében több fiatalnak, mert ennek ellenére nem árt a biztonság — mondja az igazgató. — Ha van szerződésünk, nem érhet bennünket váratlan meglepetés.

A vállalat előrelátása jut abban is kifejezésre, hogy meglehetősen nagyszámú ember továbbtanulását javasolta estii, vagy levelező tagozaton. Egyetemen, főiskolán, középiskolában csaknem negyvenen tanulnak jelenleg. Ez erős javulást fog eredményezni a vállalatnál, a kilátások szerint perspektívájában nézve sem lesz képzettségi gondja a vállalatnak. Sőt, ezzel eljutottak egy olyan pontra, hogy mostantól fogva már korlátozni kellene a továbbtanulást, ha ilyen nagy igény mutatkozna. Ez ugyanis már a munkában is zavart, okoz.na a sok tanulmányi szabadság miatt.

a F<j