Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-17 / 14. szám
» 1967. január 17. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG £,lllfllllllllllllllllllllllllllllllll|||li||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||i | A harci ‘helyzet | ŰlllIII|||||||||||||||i||||||||||||||i||||ii||!!ii|||!||!|||||||1||!|!ii||,„i|(|f|,|,!,U!||= 2. Fábián Kálmán „Me^ál 1 .i ato>, megeritsK mee-, hogy cuk ne/i4e< a szelerfa aló ',íhogvdo'goznaug 'D !‘ A harci helyettes párttitkár, Fábián Kálmán élete, maga a történelem. Kétszer osztott földet, háromszor szervezett termelőszövetkezetet. Solohovi méretek szédítik és gyönyörködtetik az embert, amikor Fábián Kálmán mesél. De nem úgy mesél, mint egy öregember, mint egy bácsika, aki megjárta a nagy utat és most békésen emlékezik. Fábián Kálmán különös öregember. Robbanékony, szenvedélyes hangú, a szeme élénk szinte ég. A harcot is vívja még mindig, bár a körülmények lényegesen megváltoztak. Azt mondja; ebben a faluban még van osztályharc. A •' megfogalmazás nem jó, de van valami abban, amit mond. Tudniillik, a kommunisták rangjáért és a párt politikájának érvényesüléséért hadakozik az öreg, ez pedig különösen időszerű most. hogy a falu vezetésében, személyi -okok miatt, törés következett be. A pártszervezet létszámban erős, "ötvennél több a tagja, mégsem megy minden úgy, ahogyan kellene. Az élet bonyolult, különösen falun, nem sémákhoz igazodik, nem lehet kaptafára húzni. Az emberek sokszor maguk formálják a sorsukat, a „helyi politikával” együtt. Az öreg Fábián már 1920-ban, 21-ben verekedett, azt mondja. Kiverekedjék a szegénységnek egy •tls: főidet. Húsz évvel később vezéralakja lett a földért valóküz-’ delemnek, amikor a janyapusztai $ápí birtok felosztását követelhatan beléptek, az Uj Barázdába meg üzen. Pedig csak néhány belépő akadt eleinte. A versengés mindenkit bevitt. Két év múlva sokan kiléptek, ötvenhatban meg teljesen föloszlottak a szövetkezetek. Mindent széthordták az emberek, a földet pedig én osztottam ki nekik, tavasszal. Holdanként tíz forintot kaptam érte. De mi akkor már huszonötén újra szövetkezetben voltunk, januárban alakult a csoport, öt- venhét januárjában. A semmivel kezdtük, még nyomtatványunk sem volt. Egy irkát vettem a boltban, az adminisztrációhoz. Hanem aztán 1960-ban újra belépett az egész falu. Elég köny- nyen ment. Hatvan szervezőt kaptunk, egy hónapig tartott a munka, kivéve a karácsony és az újév hetét, mert akkor hazamentek a szervezők. Itteni tsz-szervező csak én voltam egyedül. Néha valótlant is mondtunk, például: lépj be, két év múlva kiléphetsz! Nem baj. most már ki se lehetne zavarni a szövetkezetből. Szóval nekünk lett igazunk. Forgácsot a tűzre! A bor is hideg, harapdálni kell. Savany- kás bor, megverte a jég a szőlőt, korán kellett szüretelni. Mindig minden nem sikerülhet. Előkerül a politika, főleg a helyi. Órák telnek el, míg lecsillapodik a szenvedélyes hang és átcsap a derűbe. • — A templom oldala ki akar dűlni. Engem kért meg a plébános, mérjem fel, mekkora helyen kell javítani, mert senki nem vállalja a mérést. Hát majd megnézzük, ha elolvad a hó. Mondom neki: össze ne hagyjuk dűlni, plébános úr, a pákozdi szentségit, mert műemlék! Mindig ez jön a számra, hogy a pákozdi szentségit. — Majd lelépik a templomfalat, mint az egyszeri tsz-ben a kukaricaföldet — mondja Laczkó János, Kálmán bácsi egyik veje — Az egyszeri tsz-ben a kukoricaföldet méri a brigádvezető, kapálásra osztják a területeket. Hogy gyorsabban menjen, azt mondja: lelépjük, maga arra menjen, János bátyám, Mari néni meg erre. Amikor visszajönnek, megkérdezi: na, lelépte, János bácsi? Le. Aztán mennyi? Hát én meg nem olvastam. A búcsúzáskor kijönnek velünk a kutyák a műhelyből. Két szép kicsi, finom pofájú patkányozó. A kölyöknek nem nagyon tetszik a hideg, ide-oda szaladgál. Fábián Kálmán beledobja a magas, puha hóba. — Edződj! Jóízűen nevet. Azt mondják róla, akik szeretik, nagy gazember. Egyszer is, talán valamelyik tsz-szervezéskor. azzal fenyegetőzött: „megálljatok, megéritek még, hogy csak nézitek a szederfa alól, ahogy’ dolgoznak a gépek!”, ' : " ■ *• ' GEMENCZI JÓZSEF (Folytatása következik) „Nagy előadások“ Ozorán A napokban került sor az ozorai művelődési otthon által indított „Nagy előadások’-sorozat idei második előadására. Ez alkalommal Péntek Gyula főszerkesztő, a TIT Nemzetközi Választmányának elnöke látogatott él a községbe. A nap folyamán megismerkedett a falu vezetőivel, és külön anikéton találkozott az általános iskola tantestületével. Este „Mi történt a nagyvilágban” címmel tartott színes beszámolót az elmúlt év' világeseményeiről. Előadásán keresztül a közönség bepillantást nyert az idegen népek életébe, mélyebben megismerte azokat az eseményeket, amelyek 1966-ban izgalomban tartották az emberiséget. Az előadást a „Virradat a szigetek felett”, a „Keserű cukor” és a „Láthatatlan háború” című filmek vetítése követte. — PALLC — „Ki mit tud" Szakályban és Decsen A vetélkedőre zsúfolásig megtelt a szakályi kultúrotthon. A 30 versenyzőt két selejtező csoportra osztották. A zsűri tagjai, a mezőgazdaság komoly tudású szakemberei voltak: dr. László Dezső, a helyi tsz agronómusa, dr. Koppén Miklós állatorvos, Forgó István agronómus és Ékes János mezőgazdasági technikus, brigádvezető. A zsűri elnöki tiszjét Andirkó .Sándor» a tamási járási népfrontbizottság titkára látta el. A játékot dr. Varsányi József, a szakályi Kaposv-lgye- Tsz elnöke vezette. Az első helyezett Simon István egy választási malacot nyert, a második ifjú Bakonyi István egy mázsa kukoricát, a harmadik helyezett Varga Mihály pedig 50 kiló árpát kapott jutalmul. Ezenkívül még soli értékes mezőgazdasági jellegű szalíkönyv talált gazdára. — GYŐR FF Y JÓZSEF — * Csütörtökön délután 1 órakor a decsi művelődési házban mezőgazdasági tárgyú vetélkedőt rendeztek Az első díjat egy 20 kilós malacot Simon János, az Alkotmány Tsz brigádvezetője nyerte. A második ciijat, egy 14 kilós malacot. Szűcs Sándor, a harmadik díjat, egy ?i kilós birkát pedig Benedek András nyerte. Ezenkívül minden versenyző oklevelet és egy szakkönyvet kapott. Külön ki kell még emelni Balogh János nevét, aki 60 éves kora ellenére ki mert a fiatalokkal állni. Csupán négy pont hátránya volt az első díjat, nyert Simon Jánossal szemben. A kér első díj nyertese jogot szerzett a járási versenyen való részvételre is. — sctkO János — KISZ-titkári értekezlet A dombóvári járás KlSZ-titká- rainak értekezletét január 12-én tartották. Jutkusz Győző, a járási KISZ vb-titkára az 1967. év első felének feladatait ismertette. Az ifjúsági munkában fontos szerepet játszik a Forradalmi Ifjúsági Napokra való felkészülés, a KISZ VII. kongresszusát megelőző választások és a kongresszus tiszteletére meghirdetett munkaversenyek, ( u' SZABÓ IMRE fék.- Sokat jártak Budapestre, kü1- döttségben. Emiatt Fábián Kálmánt a háború alatt szinte évenként bevitték katonának, bizonyos időre. Gyalog jött haza G rácból a háború után. Három hét múlva mindenkinek volt fpldie Harcon, akinek járt ő mérte ki. Két évvel később szentesítették a mérnökök, jóváhagyták változtatás nélkül. — A birtokíveken még ma is az én aláírásom szerepel — mondja Fábián Kálmán. Dicsekvés nincs a hangjában, egyszerűen csak elmondja a tényeket, mint aki tudja, hogy ennek így kellett történnie. — A főjegyző azt mondta amikor hazaértem a faluba: de jó, hogy megjött! Senki se meri osztani a földet... Hát mi osztottuk. A Hegedűs Takács Józseffel. a két Virág Józseffel, egyikük már nem is él... Az urasági traktort elvitte a front Kölesden találtuk meg. Gvalor kerestük Osákvári Jánossal, meg nem is tudom még kivel. Hazafelé már a traktoron utaztunk Ezzel szántottuk meg a nincstelenek földiét, nem is tudom, kellett-e érte fizetni valamit. Azt hiszem, nem. A mesélő öreg kommunista időnként nagy forgácsokat dob a kályhába és parazsat vesz ki. amikor cigarettára gyújt. A műhelyében vagyunk, különböző szerszámok, faanyagok, régi é,s ú j dongák között. Kádármester az élénk szemű öregember, különben pedig nyugdíjas tsz-tag. Javításra váró kishordó a műhely közepén, ez az asztalunk Poharak egy üveg bor. Az ablakon bevilágít a hó. — A földosztás után egy kicsit föllendült a község. De ötvenegy telén elkezdtünk gondolkozni • sok a teher, tsz-t kellene alakítani. Tavasszal már kitettük a táblát a faluvégre: szociálist? község Néffv tsz alakult- Politi kával csináltok. M'nd'r too-oo- - taná-sház ablakára. ho«v „•u-iái-’ az Alkotmány Tsz be már tizen VANDORMOZI GB—56—07 rendszámú Nysa mikrobuszt, a Tolira megyei Könyvtár művelődési gépkocsiját örömmel pillantják meg a távolabbi településeken, köztük a csak dűlőutakon megközelíthető majorokban. Megjött a mozi! — terjed a hír. Mert a művelődési autó ma inkább vándormozi, semmint guruló könyvtár. Fiókkönyvtárak vannak már a pusztákon. Egy tucat települést keres fel rendszeresen havonta a mikrobusz, némelyiket kétszer, háromszor is. A paksi járásban lévő Andráspusztán, Hegyesen, a szekszárdi járásban többek közt Júlia- majorban, Jegenyéspusztán, Alföldszálláson, Lajvéren, a bonyhádi járásban Kismórágyon vetít keskeny játékfilmeket. A két vándormozis: Szalay János és Nagy Károly / gyakran megküzd az időjárás okozta akadályokkal. Nyáron a zivatarok, tavasszal és ősszel az eső áztatta dűlőutak sara, ilyenkor, télen pedig a hófúvások, a síkos emelkedők teszik próbára a volánnál ülő Nagy Karoly akaraterejét. Az elmúlt évben előfordult, hogy három traktor alig bírta a sárba- ragadt Nysát kihúzni. Decemberben például Rácegrespusztára a pálfai tsz Zetorja vontatta be kétszer is; Júlia-majorba úgy juthattak el, hogy lovas fogatra rakodtak át, a napokban pedig szerű kudarcba, Középtengelicen tartották meg a filmvetítést. Legutóbb hegyespusztai útjukra elkísértük a vándormozisokat. Útközben megtudtuk Szalay Jánostól, hogy az eltelt esztendőben mintegy 230 filmelőadást tartottak a pusztákon. Csak egyetlen egyszer maradt el a kitűzött program, az is azért, mert szemlére kellett vinni a gépkocsit — Nem fizet rá a vándormozi? — kérdeztük. — Nem! Tavaly megközelítőleg negyvenezer forint volt a bevételünk, s ebből tizenegy-tizenkétezer forint a tiszte bevétel. Nem fizet rá a MOKÉFib. — Milyen a látogatottság az előadásokon? — Hatvan-nyolcvan néző mindig összejön átlagban. Most már télen-nyáron egyaránt kialakult a törzsközönségünk. Néhol, mint például Júlia-majorban, ifjúsági előadásokat is tartunk. — Hol a legkedveltebb a vándormozi? — Hegyes- András- és Jege- uyéspusztán, Julia-majorban, Lajvéren, Kövesden, Gyöngyösolda- lon, hogy csak néhányat emlitsek. Előfordulhatnak váratlan akadályok is. Kövesden egy ízben két égőt „kivágott” a gép. Nem nyugodtak bele, hanem berobogtak Szekszárdra pótlásért. Lajvéren elromlott a vetítőgép lamint Az aranyfej című színesfilm szerepelt műsorunkban. — Most melyek tetszettek legjobban a puszták közönségének? — A Tőnkes, a Riói kaland és Az aranyfej. Többször TIT-, természet- és társadalomtudományi, jogi, irodalmi, művészeti és más ismeretterjesztő előadás előzi meg, hozzávaló dokumentfilm kíséretében a játékfilm-vetítéseket. A megyei tbc-gondozó intézet, a KÖJÁL is folytatnak így egészségügyi felvilágosítást. A TIT képviseletében például Debulay Antal a magyar világutazókról, Imreh László tanár biológiai tudnivalókról, Mayer János a film történetéről és a tánczenéről, Nemes Andor tanár a vallás keletkezéséről tartottak előadásokat. Nagy sikere van a műkedvelőcsoportok szereplésével vegyes pusztai moziesteknek. Különösen a Tolnai Kulturális Egyesülés lelkes csoportját kedvelik nagyon. Utunk végállomásán, Hegyespusztán az állami gazdaság ebédlőjében kapott helyet a vándormozi. A főfilm előtt Móricz Zsig- mondról hangzott el ismeretterjesztő előadás, melyhez a megyei TIT a nagy íróról készített dokumentumfilmet küldött kísérőnek. Azután Az aranyfej című, amerikai—magyar együttműködéssel készült, szinte túlszínes filmet nézte meg a mintegy hatvan főnyi közönség. Mivel villany még itten nincs, áramfejlesztő közbeiktatásával vetítettek a falra függesztett vászonra. dohányfüsttel. Figyelmesek és fegyelmezettek a hegyesi férfiak. — Nem mindenütt van így — magyarázta Szalay János. — Akadnak olyan helyek, ahol — főleg a magukat felnőttnek érző fiatalok — nem törődnek ezzel. — Ilyen jó filmet még nem hoztak! — véleményezték a szünetben többen is. — A múltkorira is ezt mondták... Akkor az volt a legjobb! — jegyezte meg a mozigépész. — így lesz a következőnél is... — jósolta Szalay János mosolyogva. Jó érzés a mozisoknak, ha egyre több vetítésüknél ezt halhatják. — Hát, a tv nem okoz konkurenciát? — Nem mondhatjuk. Bár, ahol több tv-készülék van, mint például Julia-majorban, az adások szüneti napjaira ütemezzük be látogatásainkat. De, ha adás van, akkor is eljönnek. A pusztán örülnek minden szórakozási lehetőségnek. — Mit adnak legközelebb? — kérdezte özvegy Tumpek Minály- né, aki utolsónak hagyta el a termet. A Vörös és fekete A szünetekben s átmentek Pörbölyre kölcsön- gépért, hogy megtartsák az elő... adást. 1 " 1 .................... útjukat ugyancsak .Túlia-major- _ filmek peregtek mos- feltűnt, hogy a cigarettázók szép hoz. Jegenyéspusztáról a nagy tanában a műsorban? sorban kivonultak a szabad ég s/>ban vissza kellett fordulniok, ^ jjyáti inferrn—'^zó A Ten— alá, a havas hidegbe. Senki Sem de nem nyugodtak bel« a tény- kés kapitánya, Riói ka’and, va- rontotta a fűtött terem levegőjét jön január 26-án! — hangzóit a Válasz. — Azt könyvből már ismerem, az is jó lesz! — jelentette ki Tumpek néni. s elbúcsúzott. Öt perc múlva indult Szekszárd felé a művelődési autó. Szalay János még hazamehet vonaton feleségéhez Pörbölyre, Nagy Károly családja már alszik, mire Szekszárdra ér. Feszült óvatossággal haladtunk a csúszós emelkedőn. Sikerült baj nélkül felérni. Meleget árasztva, egyenletesen búgott a motor. A fényszórók messzire világítottak a fehér fagyba dermedt pusztai éjszakában... Ballabás Lásajé
