Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-17 / 14. szám
Idői. Január 1", tolna megyei népújság 3 Nyolctantermes szakközépiskola épül Konyhádon ? Régi vágyuk teljesül a bony-j' hádiiaknak. 1967-ben megkezdődig a bonyhádi szakközépiskola építése, amely 1968—69. tanévtől kezdődően otthont nyújt a szak- középiskolává átalakulóban lévő bonyhádi kg. technikum számára. A bonyhádi kg. technikum és szakközépiskola a művelődésügyi tárcának egyetlen ilyen típusú Tolna megyei iskolája, amelyben évről évre többszörös a túljelentkezés. Érthető ez az érdeklődés az iskola iránt hiszen a mind jobban talpraálló termelőszövetkezetek igénylik a képzett szakembereket. Éppen erre az igényre évekkel ezelőtt párhuzamossá fejlesztették az intézményt, azonban a tárgyi feltételeket a kétszeresére nőtt iskola részére csak új építkezés teremthette meg. Sok vita volt az iskola helyét illetően is. A bonyhádiak azt javasolták, hogy az iskola a főtéren kapjon helyet és így az iskola megépítésével a főtér rendezése terén is előbbre lehessen lépni. Hosszú harc után sikerült a bonyhádi álláspontot diadalra juttatni. Ennek érdekében Bonyhád község is, de a járás községei is egymilliós községfejleszitési hitelt vállaltak. Társadalmi munkában lebontatták a leendő épület helyén lévő, elöregedett épületeket, az ott lakók részére lakás* biztosítottak, az üzleteket, műhelyeket, raktárakat másutt helyezték el és 1967. tavaszán, amikor megtörténik majd az első kapavágás, már üres terület várja az építőket. A létesítmény költsége több mint 7 millió forint. A korszerű tantermeken és igazgatási helyiségeken kívül van az épületben tornaterem is és így megszűnik az évtizedes közösködés a gimnáziummal és mindkét iskola a sportélet területén is zavartalanabbá működhet. A szerződéskötés most van folyamatban. Az ÉM. Építőipari Vállalat irodáiban már serény munka folyik az építkezés előkészítésére. Amint az idő engedi, megindul a felvonulás és a munka, hogy 1968. szeptemberére az építők egy jelentős új létesítménnyel gazdagítsák Bonyhádot. Javult a lakások felszereltsége Az Építésügyi Minisztérium érdekes összeállítást készített az új lakások használati értékének, felszereltségének javulásáról. Az utóbbi években gyorsabb volt a fejlődés, mint amennyit a tervek előírtak. Az újonnan épülő állami lakásoknak például 65—70 százalékába terveztek fürdőszobát, a többibe pedig mosdófülkét, de ténylegesen az új otthonok 17,9 százaléka épült fürdőszobával. A lakásoknak majdnem a felében gáz- és villanyboyler, a többiben pedig távfűtőhálózat és fürdőkályha szolgáltatja a meleg vizet. Az ötéves tervidőszakban átadott lakásoknak több mint a felét bekapcsolták a gázszolgáltatásba is. A második ötéves tervben az előirányzott negyven-negyvenöt helyett 65—70 százalékos arányban kaptak beépített konyhabútort, illetve gardróbszekrényt az állami erőből épített lakások. A magánerőből épített lakások felszereltsége általában szerényebb, s a községekben természetesen kevesebb szolgáltatásban részesülnek. Ennek ellenére a második ötéves tervben a állami és magánerőből épített 282 000 lakás közül 139 000 kapott vízvezetéket, 176 000 pedig fürdőszobát, vagy mosdóhelyiséget. A lakások 92,6 százalékát villannyal, 24 százalékát gázzal is ellátták. (MTI) —200 ezer forint kártérítési kötelezettség terheli a felelősség megállapítása után magát az üzemet, vagy részben a vezető beosztású dolgozót. — Ide magukhoz bárki bejöhet panaszt tenni? — Hogyne. Jönnek is. — Végső soron a maguk kezébe van letéve az Élüzem-cím elnyerésének, vagy az elvesztésének a sorsa is. — Valóban kizáró ok az Élüzem-cím elnyeréseinek a fettételeinél a balesetek kedvezőtlen alakulása. Nem egyszer előfordult, hogy minden mutató kedvezően alakult, ám az üzem mégsem nyerheti el az Élüzem-címet, az előbb említett mulasztások miatt. — Hány éves múltja van a szakszervezeti szervezett, tehát a mostanihoz hasonló, munkásvédelemnek? — 1950-ben vette át ezt a tevékenységet a SZOT az iparfelügyelőségtől. Korábban az iparfelügye- lőség kizárólag az ellenőrzésre szorítkozott; a nevelésre, tehát a megelőző tevékenységre nem. — S maga mióta csinálja Zrínyi elvtárs? — Tizenkét esztendeje. — Mi volt a legmegrázóbb élménye? — A halál. Ezt a látványt nem lehet megszokni, nem lehet hozzáedződni. Képzelje el, amikor ott lát egy fiatal, 23 éves férfit a kövön. Életerős ember volt, percekkel korábban még élt, és most halott. Áramütés érte, hanyagságból. Volt egy döbbenetes élményem, Pálfán. Rádőlt a kémény egy emberre. Meghalt. Meg lehetett volna előzni. Mindig azt mondom: a mezőgazdaságban sem velejárója az üzemi munkának a halálos baleset. — Zrínyi elvtárs ezeket a szavakat nagy átéléssel mondja. Mi volt a foglalkozása régebben? — Gyári munkás voltam, Baján, a posztógyárban, gépkezelő. — Úgy tudom, nálunk Magyar- országon tudományos intézet foglalkozik a munkásvédelmi kérdésekkel. — Igen. A SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézete. Szoros kapcsolatban vagyunk mi magunk is ezzel az intézettel. Az új védőeszközöket például tőlük kapjuk meg, és itt a megye üzemeiben próbáljuk ki, a gyakorlatban. Jelenleg kipróbálás alatt van egy fényvédő pajzs, egy zajártalom elleni fülvédő, és egy különleges védőkesztyű. Máris bizonyos, hogy a védőkesztyű további kísérletekre és módosításokra szorul. Itt említem még meg, hogy rangos, szak- irodalma van hazánkban a munkavédelemnek. A Társadalombiztosítás és a Munkavédelem című folyóirat kimondottan e kérdésekkel foglalkozik. — Még egy utolsó kérdést engedjen meg. Mi a véleménye a divatbemutatókról ? — Értem. Több praktikus és a célnak megfelelő munkásruhát szeretnék látni. SZEKUUTY PÉTER Jéghideg hófehérségben ••• A télnek hó, jég, fehérség, meg hideg hangulata van. Ezer alakú hócsillagok kavalkádját, tűkristályok finomságát idézi. Valami nyugodt, meg- kapóan szép jéghideg hófehérséget... A jégen korcsolyák siklanak. A hó hátán egy pár ló szánkót von maga után. A bakon szőrme- kucsmás emberek ülnek, lábuk kockás plédbe burkolva, kezük sűrűn nyúl a bal zsebbe, a pálinkáspalack után. Az erdőre indulnak, fáért. Lassan kocognak a lovak, az emberek meg hallgatagon nézik a Világ fehérségét. A hóval fedett táj szinte összeszűkül. Keskenyebbnek tűnnek az utak, a két oldalt felmagasodó hókupacok között. A fák feketén meztelenkednek, — a nyargaló szél megfosztotta őket hóbundáiktól. A házak, mintha erőlködnének, s úgy tartanák a tetőn vastagra dagadt hópalástokat. Mintha megkisebbednének az ablakok. S a házak így kicsinyre összehúzott szemmel nézik a fehér utakat. A hó vakítja az emberek szemét is. A favágók kezét kékre, meg pirosra marja a hideg. A gyerekekét is, de ők észre sem veszik.. Valóságos erődítményt döngölnek, s gyúrják a hólabdákat. Hóháború készül. A kútra rátelepedett a jég. Csillog. Valahonnan a nagymamát küldték vízért. Minden csupa fekete rajta. A magasra fűzött cipő, a vastagra szövött harisnya, a felső szoknya alól kilibbenő alsók is, meg a hatalmas, derékban hátrakötött kendő. Alig van nagymama a sok ruha alatt. Kicsiny, összetöpörödött, szinte a két kanna viszi őt a megszokott úton a vízhez. A vízre, itt a Duna holt ágában, ebben a bátai öbölben egyre jobban ráül a jég. A parton még kacsák fürdenek, idős halász rendezi hálóját, — de alig tízméternyire tőle már a jég akkorára dagadt, hogy egy embert is megbír a hátán. Csúszkálnak a gyerekek. Néhánynak .korcsolyája is akad. A szán megrakodva jön visszafelé. A fekete kutyának éleset füttyent a gazdája, s így szófoga- dóan lihegő szájjal üget hazafelé. A nagymama kannája száján kibuggyan a víz. Megtett mind a kettő. Lassan, megfontoltan viszi terhét. A halász partra vonszolja a csónakot. Pipázik. A hócsatának sírás a vége. Ilyenek a gyerekek, holnapra majd kibékülnek éppen olyan egyszeriben, mint ahogy ez az összekoccanás történt. Odabenn villanyt gyújtanak, — idekinn a hó világít, meg egy- egy utcai lámpa. MÉRY ÉVA Fotó: BAKÓ JENŐ
