Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-11 / 292. szám
1966. december 11. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 5 EZÜST KOSZORÚSOK A sokoldalú tájékozódáshoz... Növekvő forgalom — Kapós könyvek — Az olvasottság — Várható újdonságok Bokáig érő sárban, koromsötétben kutatok a világosság után. Azt mondták a művelődési ház irodájában, hogy hátul az udvarban keressem az énekkart, oda menjek ahol fényt látok. Végre lépéseket hallok. Egy szemüveges férfi bukkan élő a sötétből. Hatalmas bőröndöt cipel. Szerencsém van, ugyanis ő az énekkar kotta tárása, éppen a próbára igyekszik. Átvágjuk magunkat a sártengeren. A teremben kellemes meleg fogad, pokoli rendetlenséggel. Frajda Mihály ledobja a bőröndöt, zsörtölődik: — Alapos rendetlenséget csinált megint a képzőművészeti szakkör. Nem elég a bőrönd be- melegítőnek, most nekiláthatok takarítani Leporolja a széket. Az egyik sarokból újságcsomót vesz elő, majd mindegyik ülőkére gondosan rátesz egyet-egyet. Megérkezik Fetzer Feri bácsi, a vegyes- kar vezetője. Megteszi az előzetes intézkedéseket. Az időközben érkezetteknek is jut bőven a feladatokból. — Nézze meg jól ezt a termet. Lassacskán ideszorultunk, — legyint egyet, aztán válogatni kezd a kottacsomókban. Bizony elég mostoha körülmények között dolgoznak. Az alacsony helyiségben megszorul a levegő, 10—15 percenként nyito- gatni kell az ajtót, amely a hideg időjárásban a megfázás veszélyével jár. A lelkes tagok többet érdemelnének, A bonyhádi vegyeskar nyolcéves munkájának eredménye, sok türelemmel, fáradsággal és főleg jó kollektívával született. Az együttesre joggal mondják, munkásénekkar. Az 50 lelkes tag közül 47 fizikai munkás, 3 pedig óvónő. Vannak itt a cipőgyárból, a zománcgyár-, bői, á ruházati ktsz-ből, de még a majosi óvodából is. — Nyolc év alatt összeszokott a társaság — meséli Fetzer Ferenc. — Az énekkar magva a régi cipőgyári dalárda volt. Ehhez jöttek a fiatalabbak, akik nyolc év után már el sem tudják képzelni a hétfő és péntek estéket éneklés nélkül. A bonyhádi énekkar nyolc év alatt hírnevet szerzett magának. Ismerik az országban és ha valamilyen nagyobb megmozdulást rendeznek, meghívják őket is. Az alapító tagoknak és körvezetőnek köszönhető az összeszokottság és a jó kollektíva kialakítása. Schwarcz Katalin, Kovács Anna, Steib György, Nagy Béla, Békési József és Hetényi János a kar öregei. Ök tartották a lelket az énekkar tagjaiban, akkor is, amikor csupán egy hajszálon múlott, hogy a fáradságos munkával megalakított vegyeskar szétessen. Azóta megváltozott a helyzet. Minden vállalat, intézmény küAz „öregek” és a „szopránocskák” is jól dolgoznak. Fetzer karvezető elégedett. lön megbecsülést tanúsít az énekkari tagokkal szemben. A legmesszebbmenőkig támogatják őket, amely nemcsak erkölcsiekben, hanem anyagiakban is megmutatkozik. A támogatás ellenértékéként pedig szorgalmas munkával válaszolnak az énekesek. Az ének szere te tőnek egyik legjobb példáját Bán Miska bácsi ■esete szolgáltatja. A 7.5 éves bá- esiika 50 év óta énekel a bonyhádi énekkarokban. Már az 1919- ben működő munkásénekkamak .is tagja volt. Most sem hiányzik egyetlen próbáról sem. Előfordult'tavaly, hogy az egyik hétfői napon éppen Szekszárdon, a lányánál tartózkodott. A próbáról hiányozni nem akart, ezért kerékpárra ült, és korát meghazudtoló fürgeséggel Bonyhádra kerekezett. Mire Fetzer Ferenc keze magasba emelkedett, - már Ott ült a tenorosok között. — Mindenki azon. csodálkozik, hogy a mi csapatunk milyen egységes — szól közbe Steib György aki időközben bekapcsolódott a beszélgetésbe. — Nincs ebben semmi különös. Mindenkivel olyan baráti viszonyt alakítottunk' ki, amely ezt lehetővé teszi. Pécsre, színházba is együtt megyünk néha. Közös halvacsorákat. rendezünk és egy-egy ilyen kollektívában eltöltött estén, alakulnak kd a baráti kapcsolatok. Nem véletlen, hogy a kis László Betty, meg a Csató Éva időt és fáradságot nem kímélve, hetenként kétszer, Ma jósról utazik ide a próbákra. — Egyet azonban kifogásotok én is — teszi hozzá tréfásan. — A karvezető elvtárs a próba közben mindig úgy becéz bennünket, hogy öregek. Pedig csupán két hónappal fiatalabb nálam. Bezzeg a női énekesekkel úgy beszól, hogy aranyos szoprámocs- káim. __ Ezek az emberek mindig jó- kedvűek. A késő estébe nyúló próbákon sem hiányzik a derű. Különösen olyanokon nem, mint a mai, ahol azt beszélték meg közösen, hogy a kar egyenruhája milyen legyen. Fetzer Feri bácsi bejelentette, hogy a tanács, a művelődési ház és a vállalatok 70 ezer forint támogatást adnak az énekkarnak, amelyből 50 ezer forintot egyenruhára fordíthatnak, a többi az utazási és egyéb költségeket fedezi majd. — Nagyon örülünk a tekintélyes összegnek, mert amint látta, még egy szekrényünk sincs, ahová a kottákat berakhatnánk. Szegény Frajda Misi cipeli a nehéz bőröndöt a próbákra — mondja a karvezető. Bíznak abban, hogy lassan minden nehézség megoldódik. Ideje lenne már, mert szorgalmukkal, lelkesedésükkel kiérdemelték. Már eddig is sok örömet szereztek a közönségnek és színvonalas repertoárjukkal idén, a Sárközi napok alkalmával elnyerték az „Ezüstkoszorút”. Ez a kitüntetés azt bizonyítja, hogy a nagy család érett, kiforrott együttessé nőtte ki magát, országos viszonylatban is elismerést szerzett nemcsak a járásnak, hanem a megyének is. Az ezüstko&zarú megszerzésének azonban egy szépséghibája is akad. Az énekkar tagjai a Sárközi napok után még sokáig örültek az eredménynek, állandó beszédtéma volt a próbákon, és egymás között. Sajnos azonban még mindig az. Annyi különbséggel, hogy most öt hónappal később, bosszankodva beszélnék róla. Elnyerték az ezüstfkoszo- rút. de mint a legértékesebb kitüntetést. nem tudják kitenni a több! mellé, mert a Népművelési Intézet még „nem ért rá” elküldeni. — Bosszantó dolog ez kérem, — panaszkodott Fetzer Ferenc is. — Megdolgoztunk érte és most az emberek úgy látják, hogy a kultúra egyik legfontosabb intézményének huszadrangú feladatot jelent az ezüstkoszorú elküldése. Sérelmük jogos, de nem keseregnek. A próbák, az új dalok tanulása most is ugyanolyan lelkesedéssel folyik, mint azelőtt. Uj feladatokra, újabb sikerekre gondolnak. Céljuk az arany- koszorú! FERTŐI MIKLÓS Bán Mihály bácsi az énekes veterán, 50 éve énekkari tag. Az énekkar egyik vidéki tagja. Csató Éva majosi óvónő. A basszus egyik lelkes öregje, Halász József A téli politikai könyvhetek alkalmából felkerestük Háhn László elvtársat, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének vezetőjét. Tíz esztendeje foglalkozik a pártkiadványok megyei terjesztésével a kirendeltségvezető és munkatársa, Zádoriné. A régi megyeházán, egy közepes nagyságú helyiségben van irodájuk és raktáruk. Megyénkben mintegy 450—500 könyvet szerető ember terjeszti a különböző műfajú, elsősorban a Kossuth Kiadó által kibocsátott, mintegy évi 250 művet A terjesztők a párt-alapszervezetektől kapták ezt a pártmegbizatást. « Mekkora az eddigi ez évi forgalom megyénkben? — kérdezzük Háhn elvtársat, a ki- rendeltség vezetőjét. — Éves tervünk 264 műnek, ösz- szesen hat és félmilliós példányú terjesztése. A meglehetősen nagy példányszámot magyarázza, hogy a vaskosabb kötetek mellett sok a brossúra-jellegű apróbb kiadványunk, melyek nélkülözhetetlenek a tájékozottság gyarapításához. Kicsit túlozva, tréfásan szoktuk mondani: Minden napra egy mű a Kossuth-tól. Ez évi eddigi forgalmunk harminchat százalékkal haladta meg a múlt évi arányos időszakot. — Mibői adódik a jelentős növekedés ? — Elsősorban abból, hogy 1966- os könyvkiadásunk az igényeknek megfelelően alakult. Gazdagodott a választék a keresettebb témákból, nagyobb a példányszám is ezekből. Bátrabban újítottunk a terjesztésnél, Idén először, nyáron is rendeztünk falusi könyvvásárokat 13 helyen, melyek a szokatlan időpont ellenére, sikeresek voltak. A téli politikai könyvhetek keretében 17 községünkben szerveztük meg a könyvárusítást. Mondhatom, hogy ebben az évben mindenütt több segítséget adtak a pártszervezetek e munkához. Idén már jobban a tájékoztatás javításához tartozónak tekintik a politikai irodalom terjesztését. — Melyek idei könyvslágereik? — Sokat sorolhatnék. Megnövekedett az érdeklődés az olvasmányos politikai regények iránt. Többszörös ütánrendeléssel sem győztük kielégíteni az igényeket Sík Endre: Egy diplomata feljegyzései című művéből. Napok alatt elkapkodták Sylvan Foxtól: A Kennedy-gyilkösság rejtelmei és Roberto Battagliától: A második világháború című regényeket. A gazdasági mechanizmus népszerű füzeteiből 1800 talált gazdára. Megnőtt az érdeklődés a történelmi sorozat magyar témájú könyvecskéi iránt, még mutatóban sincs egyetlen egy sem, raktáron. Kubinyi Ferenc: Siratni csak hazát lehet című regénye a népmeséi hős Latinka Sándorról íródott, nagyon népszerű. Sorolhatnám a közérthető „Mindenki jogi kézikönyve’ című gyűjteményt, említeném Prodhl: Hírhedt bűnügyek című válogatást, melynek most készül a második kiadása. Sok a sláger, nem panaszkodhatunk az érdeklődés, hiányára — feleli a kirendeltség vezetője. — Milyen tapasztalatokat szereztek a terjesztők és vásárlók olvasásáról? — kérdezzük tovább Háhn elvtársat. — Terjesztőinknek sajnos csak kisebb része ismeri jól a könyveket. Nem az olyan ismeretekre gondolunk, mint amát az egyszeri könyvtáros szerzett, aki nem nyitotta ki könyvtárát, mert néhánv könyvet még nem olvasott el. A ló könyvterjesztő ismeri a mű tartalmát és fel tudja kelteni iránta az érdeklődést. Helytelenítjük — ami egyik üzemünkben történt —, hogy kezébe sem engedik venni az érdeklődőnek a könyvet és büszkék arra, hogy azok szinte érintetlenek. Havi és negyedévi tájékoztatót kapnak a terjesztők, így előre tudják, mire számíthatnak. A simontornyai bőrgyárban kiadják a könyveket, mondván: „Nézd át, úgy vedd meg, ha érdemesnek ítéled.” Jó előre kiválasztják a törzsvásárlók a szekszárdi pedagógusoknál is, hogy ki mire tart igényt. Mi ezeket a módszereket támogatjuk, helyeseljük. — A vásárlók olvasásáról? Törzsvásárlóink olvasnak. Honnan tudjuk? A nagyobb helyeken felmértük az igényeket, megnéztük, hogy mennyire forgatják könyveinket. A pártoktatásban, a különböző egyéb pártrendezvényeken is észrevehető a hozzászólásoknál a könyvekből merített jobb tájékozottság. így van ez Faddon, Bátaszéken, Simontornyán. Ahol a terjesztés során azokhoz jutnak el a kiadványok, akiknek íródtak, ott olvassák is. Az úgynevezett rétegterjesztéssel még sok a gondunk. Vesződünk még azzal, hogy ne minden művet akarjanak mindenkihez eljuttatni. — Milyen újdonságok várhatók a jövő évre? — Folytatja kiadónk az új dokumentumokkal kiegészített klasz- szikusok kiadását. Marx életének fő műve, — A tőke — két formában jelenik meg, az első kiadás századik évfordulóján. Sok nívós, érdekes könyvvel készülnek az Októberi Forradalom 50. évfordulójára. Az etikai, esztétikai kislexikon mellett képzőművészeti és irodalmi tanulmányokat olvashatnak. Sokan várják már a két év alatt tíz országbeli kiadást megért lengyel szerzőnek, Adam Schaff-' nak „A marxizmus és az egyén” című művét, mely 1967-es terveinkben szerepel. A marxista szerzőjű hazai és egyetemes történelmi művek mellett említeném a szocialista hazafiságról, a gondolkodó emberről megjelenő népszerű füzeteket. A kimagasló egyéniségekről készülő életrajzok mellett, számíthatunk a világ fővárosai sorozatra, az egy-egy országról készült útleírásokra, irodalmi antológiákra. — Többnyire önkényes lehet csak a sok közül kiragadott ilyen ajánlás. Sorolni lehetne, érdekes, úgynevezett tarka könyveinket és egyebeket is. Helyette inkább javasolnám, bo°v minői többen la- no-rgassák tájékoztatóinkat, a téH politikai könyvh'^k alkalmából *s utána is — fejezte be nyilatkozatát Háhn László elvtárs, a Kossuth Kiadó megyei kirendeltségének vezetője. Somi Benjaminné A Simontornyai Vegyes Ktsz műkőkészítő részlege előregyártóit lépcsők, lábazatok, ablakkönyöklők és mindennemű előregyártott műkőmunkákat vállal. (114) Szövetkezetünk felvételre keres kőművesek mellé segédmunkásokat Jelentkezni lehet: Építőipari Szövetkezet. Szekszárd, Rákóczi u. 15. (116)
