Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-01 / 283. szám

I 19í>6. december 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 (D&iíluw, ború... Rövidesen elkészül a szekszárdi víztisztító j,Tovább javul a város orvosi ellátása” — nyugtázták megelége­déssel a szekszárdiak, amikor no­vember elején arról értesültek, hogy növekedett körzeti orvo­saink száma. Novembertől az eddigi öt helyett már hat körzeti orvosa lesz Szekszárd lakosságá­nak. Átszervezték a körzeteket Kevesebb beteg jut ezután egy orvosra — gondolták. Korai volt a nyugtázás, mert két hét elteltével mást tapasztal­hattak, nem is kevesen. A szek­szárdiak által néhány év alatt megkedvelt Tillmann doktor no- , vem bér 15-én Bogyiszlóra került, a nemrégiben elhunyt doktor bá­csi megüresedett állásába. Most aztán, november 15-től róhatják a kilométereket az ötös körzet be­tegei, mire az alsóvárosi részről, és a déli kertvárosból odaérnek az újvárosban rendelő helyetteshez. A rendelőben A kicsinyke, Rákóczi ut­cai „váróteremben” hatan van­nak, mire megkezdődik a dél­utáni betegfogadás. Mondják, hogy a délelőtti rendeléskor sok­kal nagyobb a forgalom. Hogy’ is férhetnek meg ezen a kis helyen két körzet látogatói? A táblán a következő: dr. So­mogyi János, rendel délelőtt 8— 10-ig és délután fél 4-től fél 5-ig. Semmi jele, itt felirat nem talál­ható arról, hogy az ötös körzet, Tillmann doktor volt betegei is ide kell jöjjenek. (Erről a ren­delőintézetnél értesülhetnek a látogatók). Fekete fejkendős öreg néni, Gurbán Lászlóné érkezik máso­diknak. Miközben várjuk az or­vost, csendesen mondja: — Nem mondta senki, hogy ide kell,, jönni. Pedig rendszere­sen járok az orvoshoz. így aztán feleslegesen mentem a rendelő- intézetbe. Úgy megfájdultak a lá­baim... Jöttem volna egyenesen ide, ha tudok róla... Ugye, meg­engedi, kedvesem, hogy bemenjek maga előtt? Csak gyógyszert ira­tok, mert elfogyott és hiányzik. Nem számítottam arra, hogy ilyen messze kell kutyagolnom. Sietnék haza. Messze van még innen a Bencze Ferenc utca. — Térül- fordul, majd halljuk, hogy a dok­tornál is reklamálja a tájékozta­tás hiányát. — Én meg úgy jártam, hogy tegnap hiába jöttem — mondja Keresztes Ferenc, aki szintén a déli kertvárosban lakik. — Elő­ször én is a szokott helyre, a rendelőintézetbe mentem, de hiába. Mire ideértem, éppen le­járt a rendelési idő, nem került rám emiatt sor. Ma megint jöhet­tem — mondja. Vajon, hogy’ fogadják őket a munkahelyen, mikor kétszer is el kell kérj éle magukat, mert or­voshoz mennek? Elhiszik-e ne­kik igazukat? (Nem beszélve arról, mit hisznek, ha e huzavona után még szakrendelésre is menniök kell a távoli rendelőintézetbe, majd ismét jönnek ide vissza). Nyitott kérdések Szükségmegoldás volt néhány éve Szekszárdon, hogy az új in­tézetben rendelő, négy körzeti or- ■■ vos mellett az ötödik az újváros­ban, a volt dr. Hidasi-féle ren­delőben fogadja betegeit (A ha­todik, az új orvos is ide került). A megüresedett orvosi körzet lakosságának zöme ott él a ren­delőintézet közelében. Ha jól megnézzük, abban a körzetben van a négy körzeti orvosi ren­delés is. Hiába lakik valaki húsz, vagy ötven méterre onnan, me­het az újvárosba, A rendelőinté­zetben most négy helyett hár­man, míg az újvárosi, kis váróval ellátott rendelőben pedig ketten rendelnek. Újvárosba jár most a lakosság fele, a központiba a másik fele. A betegek érdeke azt kívánná, hogy a körzetben, a rendelőinté­zetben kereshessék fél orvosukat. Miért nem így történik? Mert másutt a, helyettes. Ha egyáltalán semmi módja nem lenne, el kéne fogadni. Pe lett volna, és van lehetőség! Mi indokolja, hogy a beteg emberek kilométereket gya­logoljanak körzeti orvosukhoz? Sok a nyitott kérdés. Miért kel­lett november 1-gyel átszervezni a körzeteket és megbolygatni az embereket, amikor november 15- én ismét át kellett egy részüket irányítani? Dr. Somogyi János, a helyettesítő szerint akkor még nem tudták az illetékesek, hogy az ötös körzet orvosa 15-én el­megy. Hónapok óta mondogatták Tillmann doktor betegei; sajnál­nák, ha elmenne. Nem adhatunk a mendemondára. A megyei egészségügyi osztályon azonban érdeklődésünkre azt mondták, hogy körülbelül két hóba pja ke­rült szóba Tillmann doktor el­kerülése. Ezt tudták a városnál is. Mégis átszervezték, és így. Kö­zölték a nagyközönséggel ezt a sajtóban is, de az utána követ­kezőt már nem. Miért nem a lakosság, a bete­gek érdekét nézték a városi egészségügyi osztályon, amikor döntöttek arról, hol történjen a helyettesítés? Miért nem bízták meg a lakossághoz közeli körzet valamelyik orvosát? Nem vál­toztat ezen az sem — legfeljebb még furcsább —, hogy nem elő­ször róják az utat helyetteshez, máskor is a felvégen helyettesí­tették az alvégen működő orvost Egyeztessék össze a betegek érde­két a helyettesítéssel! Körültekintőbben Államunk sokat tesz azért, hogy egyre jobb legyen az egészség- ügyi, az orvosi ellátottság, vitat­hatatlanul sokat áldoz anyagilag is erre. Teszi ezt azért, hogy kedvezőbb lehetőségeket teremt­sen, mihamarabb visszaadjanak minden beteget a társadalomnak, munkájának. öt körzeti orvos volt, hatodik is jött, ismét öten vannak, mint korábban. Mégis rosszabb az alsóvárosiak, a déli kertváros la­kóinak helyzete, mint egy hó­napja volt. Ki tudná megmondani, meddig kell várni, amíg megoldódik az utódlás? Legjobb esetben is hó­napokig. Indokait és szükséges, hogy változtassanak. Mielőtt döntenek, nézzék a sok beteg érdekét. Ez a meggondolatlan egészségügyi in­tézkedés — minden egyéb jó szándék ellenére — azokat sújtja, akiken ők is segíteni szeretné­nek. Változtatást, intézkedést vár Szekszárdon az ötös körzet népes lakossága SOMI BENJAMINNÉ KONVVSZERETO JÁRÁS A tél beálltával szinte ugrás­szerűen emelkedik az olvasók tá­bora. Ez az olvasás időszaka. Kü­lönösen vidéken érzékelhető e jelenség. A nyári és az őszeleji mezőgazdasági munkák befeje- A ződtek, ilyenkor a parasztembe- ,rek is jobban ráérnek, hogy ke­zükbe vegyenek egy-egy érdeke­sebb könyvet. Tamásiban, a já­rási könyvtárban is egymásnak adják a kilincset az emberek a könyvtári órák alkalmával. A kis helyiségben jóformán megmoz­dulni sem lehet, de az olvasók türelmesen kivárják a sorukat, a jó könyvért. A könyvtár dolgozóinak ebben az időszakban megkétszereződik a munkájuk. Napközben a könyv­tár rendezése, katalógusok készí­tése köti le idejüket, esténként pedig a művelődési autóval jár­ják a járás falvaik A járási mű­velődési ház és a könyvtár jól összedolgozik. Így a rendezvé­nyekről egyetlen esetben sem hiányzik a könyvkiállítás, a na­gyobb megmozdulásoknál pedig a könyvvásár. Tamásiban is sze­retik az emberek a könyveket és ez nemcsak • az olvasásban nyilvánul meg, hanem a vásár­lásban is. Minél több fiatalt sze­retnének megnyerni az olvasók táborába, ezért a jól sikerült Kl S7,-taggyűlések után könyv- ismertetést tartanak. A járási könyvtár már most készülődik a februárban meg­rendezésre kerülő mezőgazdasá­gi könyvhónapra. Ennek megnyi­tóját Keszőhidegkúton tartják. A könyvhónap sikere érdekében minden községben mezőgazdasá­gi szakkönyvismertetést tartanak. A kora ősszel már néhány na­gyobb községben, így Tamásiban is rendeztek író—olvasó találko­zókat. A járásban az emberek na­gyon megkedvelték az irodalom jeles mestereinek látogatóit és a jövőben is igénylik ezeket a ta­lálkozókat. Tamásiban és Ozorán a jövő év elején újságíró—olvasó találkozót rendeznek, amelynek egyikére Szepesi Györgyöt a ki­váló sportriportert hívják meg. Hogy a tamási járás községei­ben jól dolgoznak a könyvtáro­sok a következő néhány statisz­tikai adat is bizonyítja: A har­madik negyedévben az olvasók száma 9691, tehát a lakosság 20,7 százaléka. Ebből 62,3 százalék felnőtt, 37,7 százalék pedig fia­tal. A kölcsönzött kötetek szá­ma 51187, 676 kötettel több mint a tavalyi év hasonló időszaká­ban. Az eredmények annál is inkább számottevőek, mivel a járási könyvtár és néhány más községi könyvtár is hely tekintetében eléggé szegényes. A járási könyv­tár apró helyiségeiben a túlzsú­foltság már szinte elviselhetetlen. Évente körülbelül 1000 kötettel gyarapodnak és a dolgozóknak ■ azon fő a fejük, miként oldják meg a rengeteg könyv elhelye­zését. Néhány község is hasonló problémákkal küszködik, de las­san lassan megoldódnak a ne­hézségek. Nagykónyiban például még ebben az évben átadják áz új művelődési házat, ahol mo­dern, minden igényt kielégítő községi könyvtárat rendeznek be. Tolnanémediben, hosszú huza­vona után, a régi malom épüle­tét alakítják át művelődési ház­zá. Ha ez elkészül, itt is helyet kap a könyvtár. A járás jó olvasottsági átlaga ellenére néhány községben visz- szaesés tapasztalható. Ilyen pél­dául, Pincehely, Ujireg, Udvari és Nagykónyi. Pincehelyen 37 fő­vel csappant az olvasók létszá­ma az elmúlt évihez viszonyítva. A gyengébbek mellett akadnak azért bőven olyan községek is, amelyek a legjobb olvasó falvak körébe tartoznak. Belecska,. Diós- berény, Miszla, Pári, Regöly, Felsőnyék, stb. Sorolhatnánk to­pább a könyvet szerető közsé­gek hosszú sorát, mert a tamási -járásban nagyon sok ház asztalán megtalálható a szépirodalmi, po­litikai és nem utolsósorban a mezőgazdasági szakkönyv. (FERTŐI) Még az idén üzembe állítják azt a mangántalanító, víztisztító be­rendezést, amely hivatott Szekszárd vízellátásán javítani. E be­rendezés révén megszűnnek azok a panaszok, amelyek a lakosság részéről most a szekszárdi ivóvízre vannak. A berendezések felszere­lése már a befejezés előtt áll, ezekben g, napokban már g. gépek próbáját is megtartják. Képeink a mangántalanító üzem szerelé­seinek egyes fázisairól készültek. A gépteremben Kovács István és Herczeg László az EM. Csőszere- löipari Vállalat két dolgozója nagyteljesítményű szivattyúkat sze­A klórozó berendezés Király László munká ja nyomán került ere- • 'det* helyére. A villanymotorok VMTCL-kapcsolóit szereli Totterweich György és Szarka György,

Next

/
Thumbnails
Contents