Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

4L TOLNA IWECra NfiPŰJSAG 1966. december 7; I Modem asszony volt 1825-ben A mai nap Karacs Ferencné ünnepe is. December 7-e van. A magyar sajtó napja. Az újságírók zárt­körű ünnepe. A ma élőké, meg azoké is, akiket, eltemettek a rég­múlt századok. Karacs Ferencivé is újságíró, író volt. Az eláő ha­zánkban a nők közül. A keresztségben, még 1779-bén az 'első asszony, a bibliai ősanya nevét kapta. Röviden, határozot­tan hangzik a Takács vezetéknév mellett az Éva. A férje rézműves volt. Felvilágosult ember. Feszes tarfcású, magas homloké, XVIII. századi szépasszony. Ka­racs Ferencné, Takács Éva. És' bátor. Ö volt az első a magyar nők közül, aki szót emelt nézné­nek jogaiért. „Egy barátnémhoz írt két levelem nemünk érdeké­ben” címmel jelent meg érteke­zése a Tudományos Gyűjtemény­ben a kar politikai, .tudományos és irodalmi, havonként megjele­nő folyóiratában 1825-ben. Bátor­ságát, kiállását megcsodálták a férfiak és kétkedőn fogadták a nők. Egy asszony, aki női jogo­kat feszeget! — meglepetést kel­tett, hiszen a politika Kossuth, meg a többi államférfi dolga. Ebbe beleavatkozni, nem volt erkölcsös. Novellákat és elbeszéléseket is írt. Az Igaz Sámuel által Bées- ben szerkesztett Hébé című iro­dalmi zsebkönyvben láttak ezek a művei napvilágot, abban a könyvecskében, amelybe Kazin­czy Ferenc is színesen küldött munkáiból. „Feleletek a Szient Gellért hegye mellől”. „Gondola­tok a nap alatt” és „Eredeti el­beszélések” címmel önálló mű­vekkel is jelentkezett a kiadók­nál. . Közben háztartást vezetett, vendégeket fogadott, gyerekeket nevelt. Beszélgetett, mosolygott és közben mindig és folyton- folyvést gondolkozott. A képen a feszes tartasd asz- szony, szemei mintha élnének. Élénkek és beszédesek. Töpren­gek és elmélyedők. Sok könyv betűig falhatták fél. Takács Éva érdeklődött az irodalom után. Már akkor, az 1820-as, harmincas években egy kicsit a mai" érte­lemben vett modern asszony volt. Ez a mai nap bár életében nem, de most már az ő ünnepe is, Takács Éváé. Kereskedelmi felügyelők továbbképzése A megyei tanács kereskedelmi osztálya ez évtől kezdődően rendszeressé teszi á járási keres­kedelmi felügyelők szakmai to­vábbképzését. December 5-én, második alkalommal került sör egész napos továbbképzésére. A. járási felügyelőkkel ismer­tei téh az érintett területük keres­kedelmi problémáit, a központi irányítás elveit. Közösen értékel­ték a gazdaságirányítási rend­szerben beállott eddigi változáso­kat. Tájékoztatás hangzott el a hálózatfejlesztési politika,. az el­látatlan területeken történő üzle­tek létesítéséről, a törzskészletek helyes kialakításáról és az áru­terítés problémáiról. á továbbképzés második ré­szében megvitatták a fontosabb kereskedelmi akciók és közületi vásárlások területén jelentkező feladatokat, valamint a kiskeres­kedelemben dolgozók bérezési kérdéseit. A szekszárdi üzletekben tett látogatásuk, során, gyakorlati munkában ismerkedtek meg a bolti és a vendéglátóipari egysé­gek szakszerű ellenőrzési munká­jával. * Közeleg a karácsony! Akar örömet szerezni? Ajándékozzon szeretteinek ize reneie-sór ijeg yet. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiutiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiliiiiier.. IGAZ TÖRTÉNET A MÓLT SZAZADBÓL TÄJAK — EMBEREK illiiiiliiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiH- i. Bulgária természeti szépségé­ről, az ország fejlődéséről, a ma­gyar és bolgár nép közötti barát­ságról sokszor olvashatunk. Nem­rég a tv-ben folytatásos filmet mutattak be a Balkánról, Bul­gáriáról, a várnai aranypartról. A film megismertette,'a nézőket a bolgár tájakkal, de'nem érzé­keltette teljes pompájában szép­ségét. A barátságról, a vendég­szeretetről szóló írások is ezt szolgálják, de legyenek bármeny­nyire is meleg hangúalt, hozzá­vetőleg sem adják vissza azt, amit a személyes látogatás, a bolgár emberekkel való közvet­len találkozás élménye ad. Az élmények gazdagságáról, a megtett több ezer kilométeres út­ról hasábokat, oldalakat lehetne írni. Nem győztünk betelni a balkáni ősz csodálatós színeivel, a Balkán hegység természeti szépségével. Útközben sokszor megálltunk, és perceken át gyö­nyörködtünk a hegyek szépségé­ben, a csörgedező patakokban, a vidék panorámájában. — Csodálatosan szép ez a vi­dék — törte meg a csendet uti- társam. Bolgár kollégánk-, Szto- ján Ivanov Segonov, aki inkább csak érzékelhette, mi megy végbe bennünk, s így következtethetett, hogy mit mondhatunk, előszed­ve orosz és magyar nyelvtudását, így válaszolt: Igen, nagyon szép az őszi színekben pompázó Balkán hegy­ség, de látnátok tavasszal, ami­kor a hegyi patakokban nem ilyen vékonyan csörgedezik a víz, hanem zúgva rohan alá a völgybe. Akkor szép igazán a Balkán hegység, amikor virágba borulnak»a 'hegyoldalok. a levegő virágillattól terhes és szemkáp- ráztatóan süt a nap. Barátoknál voltunk Bulgáriá­in, a Szeptembrijszko Známe ’azardzsik területi lap vendégé­ért. Látogatásunk előtt bolgár ollégáink voltak nálunk a Tol- 1a ' megyei Népújság vendége­ién! Barátsággal, s magyaros endégszeretettel fogadtuk őket. Magyarországi tartózkodásuk Jatt' megismerkedtek szűkebb lazánkkal, a megye életével, ipa- i, mezőgazdasági üzemeivel, kul- urális életével. Viszonzásul ők em voltak szűkmarkúak, s gaz- ag programról gondoskodtak. A íz nap alatt több ezer kilomé- sres utat tettünk meg; beutaz- uk az országot, s nem sajnálták fáradságot, de a kilométere­iéi: sem, hogy hazájukból minél többet megmutassanak. Eljutot­tunk a hegyek közé. A tenger­partra, a városokba, községekbe, múzeumokba, üzemekbe és ter­melőszövetkezetekbe. Az élmé­nyek gazdagsága, a tapasztala­tok, a szerzett sokféle benyomás felülmúlta Bulgáriáról alkotott valamennyi elképzelésünket. A panaguristei gyárlátogatás, Vet- renben a falu vezetőivel való találkozás, Pechtéria régi és új házaival, a bataki erőmű hatal­mas tükrű mesterséges tava, amelynek vize energiát termel, csodálatba ejtett bennünket. Uta­zásunk egyik igen nagyi élménye a Plovdiv—Burgasz—várnai út és a Fekete-tenger volt. A ten­gerparton a Balkánturiszt évente minden kényelemmel berendezett szállodákat épít. Várna nagy. forgalmú világváros. A főszezon­ban olyan, mint a modem Bábel. Amikor ott jártunk, szezon utá­ni hangulat volt, a tengerparti hotelok, üdülők közül csak né­hány volt nyitva. Közvetlenül a tengerparton épült, Népek Barátsága néven ismert hotelben, a nemzetközi újságirójidülőben kaptunk szál­lást. Vendéglátóink rendkívüli előzékenységét mutatta a ‘szo­bák kiválasztása is. Erkélyes szo­bát kaptunk, tengerre néző ab­lakokkal. Tudták, először talál­koztunk a tengerrel, talán ezért. Fürdeni már nem lehetett, de jó volt sétálni az aranyparti homok­ban. Délelőtt napos idő volt A víz szerelmesei közül néhányan vizibiciklivel szántották a ten­gert.’ Délután hűvös, szeles időt kaptunk. A parti árbocon felvon­ták a „Tilos vízre szállni” piros zászlót. Szobánkba kényszerülve* az erkélyről gyönyörködtünk a haragosan moraj ló Fekete-tenger szépségeiben. Este a vacsoránál láttuk, hogy tulajdonképpen nem is néptelen a hotel. Az asztalokra állított nemzetiszíAű zászlócs­kák lengyel, német, csehszlovák, jugoszláv és más nemzetiségű vendégeket sejtettek. A 'vacsora, alatt halkan, diszkréten játszó ze­nékar legnagyobb meglepetésünk­re a „Csak egy kislány van a világon” hallgatót játszotta. Utá­na vagy egy fél óráig egymást követték az ismert magyar dalok:- Déryné nótája, a Sej-haj gyöngy­virág, ma$d lassú és gyors csár­dások. A bolgár emberek szeretik a dalt, a zenét. Útközben sokat éne­keltünk, s a kezdeményező bol­gár kollégánk volt. Kellemes ba­ritonján egymás után énekelte hazája dalait. Egyébként jó isme­rője a magyar op&rettzenének. Együtt fújtuk a Lehár- és a Kál- mán-operett számokat, de ismer­te a Bánk-bánból a Bordalt és a Hazám-hazám című áriát is. Beszélni nem sokat tudtunk egy­mással. Együtt dalolni, énekelni annál többet. Pozsonyi Ignáené (Folytatjuk.) Gazdag műsort állít össze a Magyar Televízió a gyerme­keknek karácsonyra. Már megkezdték a Muzsikus Péter című gyermekfilm felvételeit. Képünkön: jelenet a filmből. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimitiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiH — 133 — Barátja Port Dover környékén lakott. Michael néhány napot nála akart tölteni, mielőtt el­indult volna haza. A látogatás azonban hosz- szabbra sikerült, mint Michael gondolta. Ezért karácsony előestéjén indult csak útra. A hó­vihar elől egy elhagyott kunyhóba húzódott. Az elhagyott kunyhó New Waterford határában volt, mintegy 100 kilométernyire Lucantól. Mi­chael nem volt egyedül. Még két csavargó tar­tott vele. , ­A három utas lekuporodott a tűz körül. Kint a sötétben hideg szél vijjogott. A vándorok halkan beszélgettek. Michael abban reménykedett hogy valahogy mégiscsak hazavergődik. Megtudta, hogy éjfél tájban egy tehervonat halad át a közeli állo­máson. Úgy gondolta ezzel a vonattal Londonig utazik, majd pedig az első postakocsival Lu- canba megy és már másnap délben otthon lesz, éppen időben, hogy egyen anyja főztjéből. Michael egész vagyona tizennégy dollár volt, meg egy1 tarisznya. Az ünnepre való tekintettel a három ember vígan iddogált. A whiskys üveg körbejárt. _ Éjfél tájban a tűz kialudt, ezért vacogni kezd­tek a hidegtől. Michael felajánlkozott, hogy a kö­zeli fatelepről fát lop. Amikor visszatért, észre­vette, hogy megnövekedett a társaság. Két mun­ka nélküli favágó keresett menedéket a kunyhó­ban. Mindketten ittasak voltak, és követelték, hogy ők is igyanak a whiskyből. Michael éppen — 134 — . ✓ időben érkezett, hogy a jövevények tudomására hozza: tnondjanak le a whiskyről. A két favágó szitkozódva a sarokba húzódott. Hatalmas kést vettek elő és faricskálni kezdték a tűzifát. Időnként mérges tekintetet vetettek a há­rom iddogáló emberre. Az egyik favágó Mich api beszédéből kivette, hogy Lucanba készül. Hango­san megjegyezte: — tíolond az, aki Lucanba tart. Hallottam, hogy az egész környéken egy gyilkosokból álló család garázdálkodik. Úgy tudom, gonosz Donnellyéknak hívják őket. Valahányan rászolgáltak arra, hogy felhúzzák őket az első fára. Michael felugrott és hevesen felkiáltott: —- Hazudsz, te csirkefogó! A favágó is felállt. Szeme villogott, heyesen hadonászott késével. — Kérj bocsánatot — üvöltötte — mert leszúr­lak. — Te szúrsz le, te rühes majom? — kiáltott Michael. — Kiverem a kezedből azt a bugyiit, és arra kényszerítelek, hogy itt előttem lenyeld. Michael a favágóra ugrott, aki szúrásra lendí­tette kését. Michael azonban nem hiába volt Donnelly fiú, jártas volt a verekedésben minden fogást ismert. Bal kezével elkapta a favágó kar­ját, jobb térdével pedig gyomron rúgta. A favágó felüvöltött fájdalmában és a földre zuhant. Mi­chael rugdosni kezdte. Ám a favágó társa nem volt rest, Michael háta mögé lopakodott és bele­szúrta kését. Michael elkáromkodta magát, vil­lámgyorsan megfordult és állón vágta másik el­lenfelét. Ekkor azonban köhögési roham fogta el, — 135 — előbb térdre hullt, majd pedig arcra borult. A szájából bugyborékolt a vér.., Michael társai segítségére siettek. A két favágó azonban kirohant az ajtón és eltűnt a sötétben. Michael barátai értesítették a rendőrséget, úgy­hogy a favágókat pár órán belül kézre kerítették. A bíróság később mindkettőjüket elítélte. A rendőrség kinyitotta Michael tarisznyáját. A tarisznyában a karácsonyi ajándékok voltak: egy- egy harisnya a fivérek számára, egy . pipa Jim számára, továbbá egy kék asztalterítő. A terítő szépen be volt csomagolva, és a papíron ez a szö­veg állt: „Boldog karácsonyi ünnepeket — Micha­el ajándéka édesanyjának.” Michael Donnelly háromnapos késéssel érkezett haza. Nem saját lábán jött, durván ácsolt ko­porsóban vitték haza. A családi sírboltban he­lyezték örök nyugovóra, fivére James mellé. A gyászbeszédet a helyi pap tartotta. Mondani sem kell, nem sok szép szót tálált a megboldo­gult méltatására. * » „A mindenható istenre és szent apostolra es­küszöm, sohasem árulóinkéi, hogy miről esik szó a Bedalphe járás bosszúállóinak bizottságában, ha pedig bezárnak amiatt, mert végrehajtottam a bizottság határozatait, kőtelezőm magam, hogy sohasem fedem fel társaim nevét, még akkor sem, ha kínoznak, vagy netán az akasztófa alá állítanának.”

Next

/
Thumbnails
Contents