Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-07 / 288. szám
4L TOLNA IWECra NfiPŰJSAG 1966. december 7; I Modem asszony volt 1825-ben A mai nap Karacs Ferencné ünnepe is. December 7-e van. A magyar sajtó napja. Az újságírók zártkörű ünnepe. A ma élőké, meg azoké is, akiket, eltemettek a régmúlt századok. Karacs Ferencivé is újságíró, író volt. Az eláő hazánkban a nők közül. A keresztségben, még 1779-bén az 'első asszony, a bibliai ősanya nevét kapta. Röviden, határozottan hangzik a Takács vezetéknév mellett az Éva. A férje rézműves volt. Felvilágosult ember. Feszes tarfcású, magas homloké, XVIII. századi szépasszony. Karacs Ferencné, Takács Éva. És' bátor. Ö volt az első a magyar nők közül, aki szót emelt néznének jogaiért. „Egy barátnémhoz írt két levelem nemünk érdekében” címmel jelent meg értekezése a Tudományos Gyűjteményben a kar politikai, .tudományos és irodalmi, havonként megjelenő folyóiratában 1825-ben. Bátorságát, kiállását megcsodálták a férfiak és kétkedőn fogadták a nők. Egy asszony, aki női jogokat feszeget! — meglepetést keltett, hiszen a politika Kossuth, meg a többi államférfi dolga. Ebbe beleavatkozni, nem volt erkölcsös. Novellákat és elbeszéléseket is írt. Az Igaz Sámuel által Bées- ben szerkesztett Hébé című irodalmi zsebkönyvben láttak ezek a művei napvilágot, abban a könyvecskében, amelybe Kazinczy Ferenc is színesen küldött munkáiból. „Feleletek a Szient Gellért hegye mellől”. „Gondolatok a nap alatt” és „Eredeti elbeszélések” címmel önálló művekkel is jelentkezett a kiadóknál. . Közben háztartást vezetett, vendégeket fogadott, gyerekeket nevelt. Beszélgetett, mosolygott és közben mindig és folyton- folyvést gondolkozott. A képen a feszes tartasd asz- szony, szemei mintha élnének. Élénkek és beszédesek. Töprengek és elmélyedők. Sok könyv betűig falhatták fél. Takács Éva érdeklődött az irodalom után. Már akkor, az 1820-as, harmincas években egy kicsit a mai" értelemben vett modern asszony volt. Ez a mai nap bár életében nem, de most már az ő ünnepe is, Takács Éváé. Kereskedelmi felügyelők továbbképzése A megyei tanács kereskedelmi osztálya ez évtől kezdődően rendszeressé teszi á járási kereskedelmi felügyelők szakmai továbbképzését. December 5-én, második alkalommal került sör egész napos továbbképzésére. A. járási felügyelőkkel ismertei téh az érintett területük kereskedelmi problémáit, a központi irányítás elveit. Közösen értékelték a gazdaságirányítási rendszerben beállott eddigi változásokat. Tájékoztatás hangzott el a hálózatfejlesztési politika,. az ellátatlan területeken történő üzletek létesítéséről, a törzskészletek helyes kialakításáról és az áruterítés problémáiról. á továbbképzés második részében megvitatták a fontosabb kereskedelmi akciók és közületi vásárlások területén jelentkező feladatokat, valamint a kiskereskedelemben dolgozók bérezési kérdéseit. A szekszárdi üzletekben tett látogatásuk, során, gyakorlati munkában ismerkedtek meg a bolti és a vendéglátóipari egységek szakszerű ellenőrzési munkájával. * Közeleg a karácsony! Akar örömet szerezni? Ajándékozzon szeretteinek ize reneie-sór ijeg yet. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiutiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiliiiiier.. IGAZ TÖRTÉNET A MÓLT SZAZADBÓL TÄJAK — EMBEREK illiiiiliiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiH- i. Bulgária természeti szépségéről, az ország fejlődéséről, a magyar és bolgár nép közötti barátságról sokszor olvashatunk. Nemrég a tv-ben folytatásos filmet mutattak be a Balkánról, Bulgáriáról, a várnai aranypartról. A film megismertette,'a nézőket a bolgár tájakkal, de'nem érzékeltette teljes pompájában szépségét. A barátságról, a vendégszeretetről szóló írások is ezt szolgálják, de legyenek bármenynyire is meleg hangúalt, hozzávetőleg sem adják vissza azt, amit a személyes látogatás, a bolgár emberekkel való közvetlen találkozás élménye ad. Az élmények gazdagságáról, a megtett több ezer kilométeres útról hasábokat, oldalakat lehetne írni. Nem győztünk betelni a balkáni ősz csodálatós színeivel, a Balkán hegység természeti szépségével. Útközben sokszor megálltunk, és perceken át gyönyörködtünk a hegyek szépségében, a csörgedező patakokban, a vidék panorámájában. — Csodálatosan szép ez a vidék — törte meg a csendet uti- társam. Bolgár kollégánk-, Szto- ján Ivanov Segonov, aki inkább csak érzékelhette, mi megy végbe bennünk, s így következtethetett, hogy mit mondhatunk, előszedve orosz és magyar nyelvtudását, így válaszolt: Igen, nagyon szép az őszi színekben pompázó Balkán hegység, de látnátok tavasszal, amikor a hegyi patakokban nem ilyen vékonyan csörgedezik a víz, hanem zúgva rohan alá a völgybe. Akkor szép igazán a Balkán hegység, amikor virágba borulnak»a 'hegyoldalok. a levegő virágillattól terhes és szemkáp- ráztatóan süt a nap. Barátoknál voltunk Bulgáriáin, a Szeptembrijszko Známe ’azardzsik területi lap vendégéért. Látogatásunk előtt bolgár ollégáink voltak nálunk a Tol- 1a ' megyei Népújság vendégeién! Barátsággal, s magyaros endégszeretettel fogadtuk őket. Magyarországi tartózkodásuk Jatt' megismerkedtek szűkebb lazánkkal, a megye életével, ipa- i, mezőgazdasági üzemeivel, kul- urális életével. Viszonzásul ők em voltak szűkmarkúak, s gaz- ag programról gondoskodtak. A íz nap alatt több ezer kilomé- sres utat tettünk meg; beutaz- uk az országot, s nem sajnálták fáradságot, de a kilométereiéi: sem, hogy hazájukból minél többet megmutassanak. Eljutottunk a hegyek közé. A tengerpartra, a városokba, községekbe, múzeumokba, üzemekbe és termelőszövetkezetekbe. Az élmények gazdagsága, a tapasztalatok, a szerzett sokféle benyomás felülmúlta Bulgáriáról alkotott valamennyi elképzelésünket. A panaguristei gyárlátogatás, Vet- renben a falu vezetőivel való találkozás, Pechtéria régi és új házaival, a bataki erőmű hatalmas tükrű mesterséges tava, amelynek vize energiát termel, csodálatba ejtett bennünket. Utazásunk egyik igen nagyi élménye a Plovdiv—Burgasz—várnai út és a Fekete-tenger volt. A tengerparton a Balkánturiszt évente minden kényelemmel berendezett szállodákat épít. Várna nagy. forgalmú világváros. A főszezonban olyan, mint a modem Bábel. Amikor ott jártunk, szezon utáni hangulat volt, a tengerparti hotelok, üdülők közül csak néhány volt nyitva. Közvetlenül a tengerparton épült, Népek Barátsága néven ismert hotelben, a nemzetközi újságirójidülőben kaptunk szállást. Vendéglátóink rendkívüli előzékenységét mutatta a ‘szobák kiválasztása is. Erkélyes szobát kaptunk, tengerre néző ablakokkal. Tudták, először találkoztunk a tengerrel, talán ezért. Fürdeni már nem lehetett, de jó volt sétálni az aranyparti homokban. Délelőtt napos idő volt A víz szerelmesei közül néhányan vizibiciklivel szántották a tengert.’ Délután hűvös, szeles időt kaptunk. A parti árbocon felvonták a „Tilos vízre szállni” piros zászlót. Szobánkba kényszerülve* az erkélyről gyönyörködtünk a haragosan moraj ló Fekete-tenger szépségeiben. Este a vacsoránál láttuk, hogy tulajdonképpen nem is néptelen a hotel. Az asztalokra állított nemzetiszíAű zászlócskák lengyel, német, csehszlovák, jugoszláv és más nemzetiségű vendégeket sejtettek. A 'vacsora, alatt halkan, diszkréten játszó zenékar legnagyobb meglepetésünkre a „Csak egy kislány van a világon” hallgatót játszotta. Utána vagy egy fél óráig egymást követték az ismert magyar dalok:- Déryné nótája, a Sej-haj gyöngyvirág, ma$d lassú és gyors csárdások. A bolgár emberek szeretik a dalt, a zenét. Útközben sokat énekeltünk, s a kezdeményező bolgár kollégánk volt. Kellemes baritonján egymás után énekelte hazája dalait. Egyébként jó ismerője a magyar op&rettzenének. Együtt fújtuk a Lehár- és a Kál- mán-operett számokat, de ismerte a Bánk-bánból a Bordalt és a Hazám-hazám című áriát is. Beszélni nem sokat tudtunk egymással. Együtt dalolni, énekelni annál többet. Pozsonyi Ignáené (Folytatjuk.) Gazdag műsort állít össze a Magyar Televízió a gyermekeknek karácsonyra. Már megkezdték a Muzsikus Péter című gyermekfilm felvételeit. Képünkön: jelenet a filmből. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimitiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiH — 133 — Barátja Port Dover környékén lakott. Michael néhány napot nála akart tölteni, mielőtt elindult volna haza. A látogatás azonban hosz- szabbra sikerült, mint Michael gondolta. Ezért karácsony előestéjén indult csak útra. A hóvihar elől egy elhagyott kunyhóba húzódott. Az elhagyott kunyhó New Waterford határában volt, mintegy 100 kilométernyire Lucantól. Michael nem volt egyedül. Még két csavargó tartott vele. , A három utas lekuporodott a tűz körül. Kint a sötétben hideg szél vijjogott. A vándorok halkan beszélgettek. Michael abban reménykedett hogy valahogy mégiscsak hazavergődik. Megtudta, hogy éjfél tájban egy tehervonat halad át a közeli állomáson. Úgy gondolta ezzel a vonattal Londonig utazik, majd pedig az első postakocsival Lu- canba megy és már másnap délben otthon lesz, éppen időben, hogy egyen anyja főztjéből. Michael egész vagyona tizennégy dollár volt, meg egy1 tarisznya. Az ünnepre való tekintettel a három ember vígan iddogált. A whiskys üveg körbejárt. _ Éjfél tájban a tűz kialudt, ezért vacogni kezdtek a hidegtől. Michael felajánlkozott, hogy a közeli fatelepről fát lop. Amikor visszatért, észrevette, hogy megnövekedett a társaság. Két munka nélküli favágó keresett menedéket a kunyhóban. Mindketten ittasak voltak, és követelték, hogy ők is igyanak a whiskyből. Michael éppen — 134 — . ✓ időben érkezett, hogy a jövevények tudomására hozza: tnondjanak le a whiskyről. A két favágó szitkozódva a sarokba húzódott. Hatalmas kést vettek elő és faricskálni kezdték a tűzifát. Időnként mérges tekintetet vetettek a három iddogáló emberre. Az egyik favágó Mich api beszédéből kivette, hogy Lucanba készül. Hangosan megjegyezte: — tíolond az, aki Lucanba tart. Hallottam, hogy az egész környéken egy gyilkosokból álló család garázdálkodik. Úgy tudom, gonosz Donnellyéknak hívják őket. Valahányan rászolgáltak arra, hogy felhúzzák őket az első fára. Michael felugrott és hevesen felkiáltott: —- Hazudsz, te csirkefogó! A favágó is felállt. Szeme villogott, heyesen hadonászott késével. — Kérj bocsánatot — üvöltötte — mert leszúrlak. — Te szúrsz le, te rühes majom? — kiáltott Michael. — Kiverem a kezedből azt a bugyiit, és arra kényszerítelek, hogy itt előttem lenyeld. Michael a favágóra ugrott, aki szúrásra lendítette kését. Michael azonban nem hiába volt Donnelly fiú, jártas volt a verekedésben minden fogást ismert. Bal kezével elkapta a favágó karját, jobb térdével pedig gyomron rúgta. A favágó felüvöltött fájdalmában és a földre zuhant. Michael rugdosni kezdte. Ám a favágó társa nem volt rest, Michael háta mögé lopakodott és beleszúrta kését. Michael elkáromkodta magát, villámgyorsan megfordult és állón vágta másik ellenfelét. Ekkor azonban köhögési roham fogta el, — 135 — előbb térdre hullt, majd pedig arcra borult. A szájából bugyborékolt a vér.., Michael társai segítségére siettek. A két favágó azonban kirohant az ajtón és eltűnt a sötétben. Michael barátai értesítették a rendőrséget, úgyhogy a favágókat pár órán belül kézre kerítették. A bíróság később mindkettőjüket elítélte. A rendőrség kinyitotta Michael tarisznyáját. A tarisznyában a karácsonyi ajándékok voltak: egy- egy harisnya a fivérek számára, egy . pipa Jim számára, továbbá egy kék asztalterítő. A terítő szépen be volt csomagolva, és a papíron ez a szöveg állt: „Boldog karácsonyi ünnepeket — Michael ajándéka édesanyjának.” Michael Donnelly háromnapos késéssel érkezett haza. Nem saját lábán jött, durván ácsolt koporsóban vitték haza. A családi sírboltban helyezték örök nyugovóra, fivére James mellé. A gyászbeszédet a helyi pap tartotta. Mondani sem kell, nem sok szép szót tálált a megboldogult méltatására. * » „A mindenható istenre és szent apostolra esküszöm, sohasem árulóinkéi, hogy miről esik szó a Bedalphe járás bosszúállóinak bizottságában, ha pedig bezárnak amiatt, mert végrehajtottam a bizottság határozatait, kőtelezőm magam, hogy sohasem fedem fel társaim nevét, még akkor sem, ha kínoznak, vagy netán az akasztófa alá állítanának.”
