Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-23 / 302. szám
1966. december 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Csökkenőben az idényjelleg Téli munka a Paksi Konzervgyárban Ezeregyszáz munkást foglalkoztat jelenleg a Paksi Konzervgyár. A nyári hónapok — tehát a csúcsidény — legmagasabb létszáma 1800 fő volt. Az évi maximális létszámnak tehát több, mint 60 százaléka dolgozik a télen, ugyanis jelentősebb leépítésre a május végén, június elején induló főidényig előreláthatólag nem kerül sor. Találomra emeljük ki a nyilvántartásokból az egyik korábbi adatot. 1958 januárjában az átlagos létszám 48Ö fő volt, ez időben, nyáron 1500—1600 dolgozót foglalkoztattak, a téli hónapokban tehát alig harminc százaléka kapott munkát a gyárban a főszezoni létszámnak. A régebbi adatokról nincs nyilvántartás, de a legöregebb konzervgyáriak még emlékeznek a januári—februári nagy szanálásokra'’ a negyvenes évek elején. Amikor elfogyott a vöröshagyma, sárgarépa, leállt az üzem, harminc-negyven munkás maradhatott a gyárban a nyári hatszázból. Örök, karbantartók, takarítók. öt-hat százalék. Nyáron aztán százával vették fel a munkásokat, főként asszonyokat, lányokat, akik évről évre visszátértek, jelentkeztek munkára. A konzervipar — idényipar. Már legalábbis a konzervipar növényfeldolgozó ága. Alapanyagai, a különféle gyümölcs- és főzelékféleségek, nyáron és ősszel érnek be, amikor aztán megérnek, gyorsan kell feldolgozni, tartósítani őket. A téli, kora tavaszi hónapokra legfeljebb a kész kon- zervek kiszállítása marad. Az idényjelleg azonban igen hátrányos. Hosszú hónapokon keresztül állnak kihasználatlanul az épületek, termelőberendezések. Bár szükség van évenkénti nagyjavításra, karbantartásra, ez azonban csak pár hét, legfeljebb egy-két hónap. Különben, „dolgozhatnának”. Még komolyabb gondot okoz a szezonjelleg a munkaerő-gazdálkodásban. Hátrányos ez elsősorban maguknak a dolgozóknak, akik nem tudnak egész éven át keresethez jutni, de előnytelen a gyárnak is. Az egy-két évtizeddel korábbihoz képest alapvetően megváltozott a helyzet. Ma már mindenki azon igyekszik, hogy állandó elfoglaltságot találjon, tehát ha lehet, elhelyezkedik másutt, nem jön vissza májusban-júniusban. így az idénymunkások tekintélyes hányada évről évre cserélődik. A szezon végével el kell küldeni sok olyan munkást, aki már megfelelő gyakorlatra tett szert és nem biztos, hogy tavaszra visszajön. A csúcsidényben már nem találnak elegendő munkást a községben, hanem a környékről is kell toborozni, ezeket pedig külön buszjárattal rendszeresen be- és hazaszállítani. És ha sokáig maradna nven nnavfokú az idényszTŰ hullámzás, egyáltalán kétséges, hogy sikerülne-e a főszezonra elegendő munkást kapni. Ezért törekszenek a konzerviparban — a paksi gyárban is — a szezonjelleg csökkentésére. Teljesen megszüntetni egyelőre még nem lehet, azonban meghosszabbítani az idénymunkások foglalkoztatását, csökkenteni a téli „leépítést”, minél több munkalehetőséget biztosítani a téli hónapokban is, ezáltal gyarapítani a törzsgárda létszámát, igen. Az egyik, ilyen tömeges, téli foglalkoztatást biztosító termék már évekkel ezelőtt „belépett”, a szovjet exportra készülő zakuszka. Alapanyagát, a zöldpaprikahüvelyt, hagymát, paradicsomot és egyéb töltőanyagokat nyáron és ősszel készítik elő, teszik el. Télen, amikor már nincs friss gyümölcs, főzelékféleség, konzervalapanyag, gyártják a zakuszkát. A másik téli termék, a vegyes befőtt egészen új. Négyféle gyümölcsből, szilvából almából, körtéből és őszibarackból készül. Érésük idején — amikor különben is sok a munka a gyárban — csak durva előkészítést végeznek, lúghámozással eltávolítják a héjat, majd ötliteres üvegekben elteszik, sterilizálják a gyümölcsöt. Többre sem hely, sem munkáskéz nem lenne. A teljes feldolgozást a tél végén, á tavasz első hónaoiaiban végzik el. A vegyes befőtt igen keresett cikk külföldön is, külkereskedelmünk bármilyep mennyiséget tudna belőle értékesíteni. Az idén ötven vagon vegyes befőttet állítottak elő a paksi gyárban. Ma azonban már száztíz vagonra elegendő alapanyaguk van éltévé. A téli hónapokban zakuszkát gyártanak a főzeléküzemben. Ekkor a karbantartók a gyümölcsfeldolgozó berendezések nagyjavítását végzik el. Ha elfogy a zakuszka, március végére, akkor a főzelék-vonalat veszik munkába a karbantartók, és a gyümölcsfeldolgozó üzemben indul meg a vegyes- befőttgyártás. Ez eltart májusig, júniusig. A kész termék tehát éppen akkor kerül a hazai és külföldi piacra, amikor már kevés a gyümölcs. Május végén azonban már itt a zöldborsó. A gyár tehát üzemel, lényegében egész esztendőn át, leállás nélkül. A téli foglalkoztatottság arányának alapvető tényezője az, hogy a nyári, őszi hónapokban mennyi alapanyagot tudnak a zakuszkához és a vegyes befőtthöz tartósítani. Éppen ezért, a mostani, hatvan—hatvanöt százalékos téli foglalkoztatottsági arány még növelhető is. A gyárban arra törekszenek, hogy minél kevesebb idénymunkást kelljen télre elküldeni, azaz, minél kisebb legyen az idénymunkások aránya az összlétszámhoz képest. (j) Új népszokás a szőlőhegyen A közösségben élő medina- szőlőhegyi parasztemberek a helyzethez illő komolysággal bonyolították le a választást. Mérlegelték, latolgatták a jelöltek képességét, alkalmasságát, főleg pedig azt, hogy a drága pénzen megvásárolt gépet ki érdemli meg leginkább. Bizonyos előjogok is léteznek a termelőszövetkezetben. íratlan törvény ugyanis, hogy az új traktort mindig a rangidős, a legtapasztaltabb traktoros kapja. E kivételezést a tagok mindegyike igazságosnak tartja. Vita nincs. Az új traktort kézhez szoktatni, bejáratni, a rangidős traktoros megtisztelő dolga és kötelessége. Munkájával szolgált erre rá, a dologgal vívta ki magának ezt az előjogot. Az új MTZ „tulajdonjoga” tehát automatikusan Iharos Jánosra szállt át. A szövetkezeti gazdáknak csupán azt kellett eldönteniük, hogy Iharos János régi gépének ki legyen a jövőben a gazdája? Három, jogosítvánnyal bíró fiatalember sorakozott fel, közülük kellett megválasztani az új géptulajdonost. A legutóbbi közgyűlés egyik napirendjét ennek megfelelően, így jelentették be: traktorosválasztás következik? A három jelöltet nem kellett bemutatni. Az idősebb gazdák pó- lyás kora óta ismerik mindegyiket, A fiatalabb tagok meg annak idején együtt játszottak, együtt jártak velük iskolába. Ilyen alaphelyzetben viszont még nagyobb az izgalom, hogy vajon kit tüntet ki bizalmával a gazdák többsége. már csak azért Vdlds/ld» volt köny_ nyű, mert mind a három fiatalember pontos, szorgalmas és a géphez megbízható. Kiosztották a szavazólapokat, s a tagok erre írták fel az általuk legjobbnak vélt traktoros nevét. Kíváncsian várta mindenki az eredményt. A többség Pintér Györgyre szavazott. A medina-szőlőbegyi törvények értelmében ezekután a vezetőség Pintér Györgyöt a Rákóczi Tsz teljes jogú traktorosának nyilvánította, a közösségtől kapta megbízatását, s ennek fejében gépére úgy köteles vigyázni, mint saját tulajdonára. Uj népszokás? Ha jól meggondoljuk, ennek is fel lehet fogni. De ennél jóval többnek, a szocialista életérzés tudatos megnyilvánulásának, minősítésnek és az új paraszti életforma szenvedélyes igenlésének tekinthetjük. Sz. — p. Mintegy 300 millió devizaforinttal túlteljesíti idei exporttervét a kohó- és gépipar A Vasas Szakszervezet központi vezetősége csütörtökön a vasipar idei eredményeiről és jövő évi tervedről tárgyalt. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter számolt be a tárcához tartozó vállalatok munká- fáról. Elmondta: az idei tervet minden szempontból túlteljesítik. A gyárak nagy része már december első napjaiban befejezte ex- porttervét, s körülbelül 300 millió devizaforint értékű exportárut gyártanak terven felül. A kohászat 100—150 millió, a gép* ipar 150—200, millió devizaforimt- tal teljesíti túl exporttervéit. Az idei összmunkát tekdmitve a kohászat dolgozott jobbam, s 16—18 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedéssel számolhat. A gépiparban 12—14 napi részesedésre van kilátás. Jövőre a kohászat termelése 3,3, a gépiparé 5,3 százalékkal növekszik. A terv előkészítése az idén sokkal jobb volt, mint a korábbi esztendőkben. fagyjon. A bonyodalmak ismét elkezdődtek. Vajon Orsós Jó- zsefék honnan teremtsenek elő több mint kétezer forint fedezetet, hogy újabb kölcsönt vehessenek fel az OTP-től? A járási tanács és a pártbizottság vezetői segítettek. A termelőszövetkezetben 1500 forint kölcsönt kapott a férj, mivel munkájával a legmesszebbmenőkig elégedettek a vezetők. A járás 500, a megyei tanács pedig 800 forint szociális segéllyel járult hozzá a fedezethez. Most már felhúzták a tűzfalat, bevezették a villanyt és végre beüvegezték az ajtókat, ablako- -kat. A jelenlegi körülmények most sem különböznek a putriétól, de legalább meleget teremthetnek a konyhában. Ahogy így elnézem ezt a feketé hajú, életerős férfit, akit a falu örökmozgó „Kokénak” ismer, nagyon belefáradt a küzdelembe. Fel akar emelkedni, de nehezen hagyják. Kérges két keze közé fogja a fejét, végigsimítja arcát, halkan beszél: —« Nem ajánlom a többi cigánynak az építkezést. Legalább is ilyen áron nem. Azt hiszi, hogy ezzel befejeződött a hercehurca? Ne higgye. Tegnap kinn volt a Világ Laci bácsi. Említettem neki, hogy mikor kövezik le a konyhát és padlózzák le a szobát. Azt mondta, hogy a pénzből nem telik. Még azt is hozzátette, ha a putriban jó volt padló nélkül. akkor jó lesz most is. Szoba-konyhás ház felújítása 60 ezer forintért ? Az utóbbi mondat hűen tükrözi az építőipari ktsz egész hozzáállását a vállalt munkához. Egy szoba-konyhás ház felújítási költsége 60 760 forint lenne? Nem vagyok szakember, lehet, hogy tévedek, de valahogy nagyon soknak tartom az összeget. Kormányunk lehetőséget, módot biztosított, hogy a cigányok kedvezményes feltételek mellett olyan életkörülményeket biztosítsanak maguknak, mint az ország többi becsületes dolgozója. Mindenki örül annak, ha egy-egy ilyen elmaradott életkörülmények között élő ember, saját és környezete segítségével a felemelkedés útjára lép. Szándékukat, akaratukat mindenütt támogatják a különböző szervek. Ez alól csak a Paksi Építőipari Ktsz kivétel. Orsós József jó munkaerő, becsületes ember. Pusztahencsén mindenki jól ismeri és szereti. Nyílt, őszinte, csak a munkájának és családjának él. Azért azonban, mert írni-olvasni nem tud, hátrányt nem szenvedhet. A jelen esetben pedig pontosan így történt. Az építőipari ktsz-ek árkalkulációját határozatok szabják meg. Orsósék esetében mégis komoly összegű eltérést mutat a költség- vetés, amelyet a Paksi Járási Tanács építési és közlekedési csoportjának szakemberei megvizsgáltak. Szerintük a ktsz közel 11 000 forinttal károsította meg Orsós Józseféket! Ha pedig ez az igazság, a legsürgősebben tisztázni kell! Fertői Miklós Érteni akarják saját dolgainkat Korunk aktuális problémái Sötétedéskor, délután fél öt táján huszonnyolcán várakoznak a kezdésre, a faddi községi művelődési otthon kistermében. Meghitt a környezet. A klubszerűén berendezett helyiség kis asztalkái körül fotelekben, kényelmes székekben ülnek a résztvevők. Kulturált környezetben kezdődik a mai program. Korábban adtunk hírt arról, hogy a faddi pedagógusok újszerű előadássorozatra járnak. Kérésükre, kísérletképpen egyedi témájú sorozatot szervezeti a járási pártbizottság. Az ideológiai továbbképzés előadásait megyei vezetők tartják. A harmadik összejövetelen vagyunk. Ma „A munkásosztály vezető szerepe, a párt szövetségi politikája, a párt élcsapat jellege” kerül napirendre. A vitaindítót Harmatit József elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője tartja. NÉMA CSEND VÁLTJA FEL az előzetes várakozás zaját. Többségük őszinte érdeklődéssel figyeli a közérthető, egyszerű szavakkal elmondott, napjaink poli- tiini kérdéseivel is összekapcsolt, bonyolultnak látszó ideológiai összefüggéseket. A gondolatébresztő vitaindítóban érdekes előadásmódot figyelhetünk meg. Sok a kérdésfeltevés, melyekre utána összetetten, sokoldalú ideológiai-gyakorlati bizonyítással válaszol az. előadó. Mondanivalójába beépíti a ma elterjedt burzsoá és antimarxis- ta nézetek cáfolatát. Többen jegyzetelnek. Köztük feltűnik egy csinos fiatalasszony, akinek bal kezét gipszkötés fedi, a másikkal jegyezget. Nem szabályos jegyzetelés az övék, észrevehető, hogy csak a számukra érdekesebb gondolatokat, újabb összefüggéseket vetik papírra. A faddi pedagógusok nem kezdők már a marxizmus—leni- nizmus tanulmányozásában. Kiviláglik ez a kommentárokból, a kérdések zöméből is, a megélénkült vita folyamán. Érdekessége, hogy meglehetősen kötetlen. Mint egy klubban, mely ideológiai-politikai kérdésekkel foglalkozik. Ez még inkább lehetővé teszi, hogy korunk, napjaink aktuális, őket foglalkoztató vrob- lémáira kapjanak választ, összeszokottság látszik a hallgatóságon, bár az előadónak is érdeme a közvetlenség. Sok konzultációs kérdés hangzik el. Eqy-egy kérdező egész összefüggő gondolatsorozatot tesz szóvá. Nagy az aktivitás a kérdezőknél, bár viszonylag kevesen tesznek fel kérdést. HA NEM IS HELYTÁLLÓ, megkérdezem. Elmondom, engem mi foglalkoztát — hangzik a középről egy női hang, majd sorolja: elegendő-e a technika fejlődése a kommunizmushoz? Osztállyá rendeződik-e valaha is az értelmiség? Mivel a parasztságnál szerintem megmarad a kapálás, gondolom, hogy a munkás- osztály és a parasztság közti különbség jobban fennmarad, mint a vezető munkásosztály és az értelmiség között. Mi az igazság e téren? — folytatja ezekkel a kérdésekkel. — Hisz’ eltűnnek az osztályok! — Nem biztos, hogy kapálnak! — Megszűnik valamennyi különbség! — hangzanak el a közbeszólások. Sokaságát alig lehet jegyezni. Megkérdezik, hogyan alakul a párt vezető szerepe az új gazdasági mechanizmusban és sok egyéb aktuális kérdést tesznek fel. Ha a pedagógusoktól távolállónak ítélné meg bárki e mai témát Faddon, tévedne. A valóság mást bizonyít. Az őszinte érdeklődésből látható, hogy a faddi pedagógusok nem élnek izoláltan. Élénken figyelik a nemzetközi eseményeket, részesei a politikai munkának és részleteiben is érteni akarják saját dolnainkat. A KÉSŐ ESTI ÓRÁKBA hajlik az idő, mire befejeződik a gondolatébresztő, nézeteket kris- tálvosítő, kötetlen ideológiai-politikai tanácskozás. A közel harminc faddi pedagógus az előadás meghallgatása és az utána következő sokoldalú vita után azzal indul hazaleié. hogy korábbi tudásuk jelentősen gyarapodott ezen az estén. fiz érdekes továbt-’-Sn^figi kísérlet biztatónak íoérkezik. SOMI BENJAMINNÉ
