Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-22 / 301. szám
1966. december 22, ÍOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG / 5 KÉT ÓRÁRA MUNKÁSOK t _ * —--------------------------;----------------------------------— „ Éj honfoglalás“ Gyulajon A Dombóvári Gőgös Ignác Gim- rab és amellett, hogy a gyerekek iskolai szertárak. Fizikai eszkö «ám"w,H1'1:katC)SmfŰHely+éberl -é.PP,en kézügyességét, szaktudását növel- ^ mérlegek, lyukasztók és más a második c-osztaly tanulóit ta- te, nem kevés hasznát veszik az s^számok a raktár. ban elosztásra, vagy kiállításra várva. Akad itt komolyabb munka is: fémfűrészkeret. Ahogy kezébe veszi az ember, azt mondaná, gyárban készült. Pedig mindegyik tárgy „tulajdonosa’ egy-egy negyedikes diák. Igaz, ők nem heti két órában, hanem plusz egy napon foglalkoztak a szakmával. ' * Szembetűnő, hogy a lányok szá ma jóval több mint a fiúké. Nem idegenkednek a munkától, szívesen reszelnek, fúrnak. A nehezebb vasmunkákat természetesen nem lehet rájuk bízni. Hogy ilyenkor se töltsék tétlenül az időt. raffia és drót segítségével ügyes, ötletes kis állatkákat készítenek. A dolgozó diákokra Veress József műhelyvezető tanár felügyel. Sorba járja a tanulókat, egy-egy új munkafogást mutat nekik, „irányítja” a kezüket. — Ezen bizony még reszelni kell — mutatja Vadász Dezső társának. Aztán megszólal a csengő, és a két órára „munkássá” vált diákok újból könyvet vesznek a kezükbe. (D. Kónya — Bakó) láltuk. A teremből messze hallatszik a munka zaja. reszelő csikorgása a kalapált vas jellegzetes csengése. Hetenként egyezer, két ...órában foglalkoznak 'lakatosmunkával a diákok.' Ahogy-az iskola igazga- t tója elmondta, ez a módszer jobban bevált, mint az egész napos rendszer. Főként azért, mert erre a két órára itt tudják tartani a. tanulókat az iskolában, nem kell valamelyik üzemre bízni őket, ahol nem mindig megfelelőén foglalkoztak velük. így komolyabb felügyelet alatt vannak, és az erre szánt két órát valóbban munkával töltik. A lakatosszakma elsajátítása is szigorú tanrend szerint történik. Az iskola vezetői megbeszél - . ték, összeállították a tervet, a szaktanár pedig az óráknak megfelelően részletesen kidolgozta. Ilyesmivel találkoztunk a tantervben: egyedi munkadarabok elkészítése, fúrás,. menetvágás, reszelés ismerete. A második c-osztály tanulói azt a feladatot kapták, hogy megnyúlásmérő eszközt készítsenek az iskola fizikaszertára részére. A munkadarab rajza mindegyikük füzetében látható, pontosan részletesen kivetítve. Két óra természetesen kevés az elkészítéséhez, de a következő héten ott folytatják, ahol abbahagyták. A raktár polcain sok olyan tárgy sorakozik, amit a tanulók készítettek. Mindegyik hasznos daA Tolna megyei MÉSZÖV tervezői munkakör betöltésére keres építészmérnököt és épületgépésztechnikust. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés 3 MÉSZÖV beruházási osztályán. Szek- szárd, Rákóczi u. 2. Veress József tanár a fúrógép kezelését magyarázza a lányoknak. — Azért jó. hogy időnként segítenek a fiúk — mondja Gyarmati Zsuzsa. A Révai Lexikon az 1910-es állapotoknak megfelelően ilyen információt ad Gyulajról: „Azelőtt Gyula-Jováncza, nagyközség Tolna vm. dombóvári járásában 2787 magyar lakos”. Az 1949-es népszámláláskor itt 2858, 1960-ban a nép- számláláskor 2270 lakost találtak az adatgyűjtők. Ma Gyűl aj lakóinak száma 1954. Gyulaj fogyásnak indult. Ennek az okát kutattam, erre vártam feleletet. Az emberek, akiknek e kérdést nekiszegeztem: miért fogy Gyulaj? — először vállrándítós választ adtak: — Fogy? Már honnan gondolja az elvtárs? — Mondom a statisztikai adatokat. — Ja, lehet. Sok oka van ennek. Nyolc-tíz évvel ezelőtt Dombóvár kezdte szívni a gyu- laji embereket. Főleg a vasút. Ezzel egyidőben, különösen az 1958—1959-es években, a gyulaji családoktól különösen a fiatalok mentek el tömegesen. Gyárba, százkilométerekre a községtől, vállalva, hogy hetenként, kéthetenként bumliz- nak csak haza. S ez volt tulajdonképpen az egyik oka a népvándorlásnak, a sok lényeges közül. S ehhez hozzájárult még, hogy a termelőszövetkezetben kezdetben rosszul mentek a dolgok. A vezetés nem bírt a nagy feladattal. Sorra kihaltak a jó starttal induló, munkaigényes termelési ágak, a kertészet, a barómfifarm, amelyek a sok pénzt hozták volna. Nem volt munkaerő. Az emberek reggelenként felültek a buszra és irány a nagyvilág: Budapest, Pét, Székesfehérvár, Dombóvár. Akik a faluban maradtak, kedvetlenül, immel-ámmal fogtak a munkához. Ez a falu híres lett rossz szövetkezetéről. Pedig a gyulaji emberek szeretik a földet, jó állat- tenyésztők, és meg van bennük az a „fineszesség” is, ami a paraszti munkához ma is, de még a jövőben is feltétlenül kell. .. .Akkor a gyulaji ember nem találta meg számítását a faluban. Elküldte a család kenyérkeresőit a gyárba. Legtöbb helyütt csak az asszonyok, meg az öregek maradtak. Ezek is inkább a háztáji körül szorgoskodtak, mert abból előbb jött pénz. Amikor a zárszámadást csinálták, a húsz- forintost kellett felváltani egy munkaegységért. Az igazsághoz tartozik, hogy nem is volt olyan tényező a faluban, ami lezárta volna — képletesen szólva — a falu sorompóját az elvándorlók előtt. Nem volt, aki visszahívja őket. És nem volt, amivel visszahívhatták volna... A vezetés rossz volt. S amikor, vagy hat éve a szövetkezet először kapott az államtól támogatást, nagyobb mértékben, megfordult a gazdálkodás iránya. XI j vezetőket választottak a község egyetlen szövetkezetébe, főleg falubelieket. A korábbi , években nem fizettek vadkárt, pedig több mint egymilliót érő terményt megettek a szarvasok, meg a vaddisznók, egyszerűen nem volt olyan eszköz, amellyel védekezni tudtak volna a rengeteg vád ellen. Kerítést építettek, vagy tizennégy kilométer hosszan — éveken át folyt a kerítésért a vita — az erdő szélén; a szövetkezet három évben egymás után vissza nem téritendő támogatást kapott az államtól, a maga lábára tudott állni. Sőt, olyan változás állt be a közös gazdálkodásban, amely kézzel fogható volt: az emberek dolgozni kezdtek. A vezetőség megváltozott munkastílusa, az állami támogatás kedvet adott az embereknek. A népvándorlás Gyula jón megállt. Gátat vetett neki a gazdasági élet megélénkülése. A vezetők élénkebb munkatempót, stílust diktáltak ajánlottak. Megpróbáltak kereskedni is. Az idei munkaegység-kilátások — 38 forintra számítanak —, és a háztáji jövedelem révén a dolgozó tagok évi keresete meghaladja á megyei ipari munkások átlagkeresetét És ez már vonzólag hat arra, aki távol dolgozik, arra is, aki itt van, mert látja a jövőt, amely még jobb megélhetést biztosít Természetesen arra is kaptam választ: az emberek most, vagy egyéni korukban éltek-e jobban? Most jobb. Mindenki ezt mondja. A gazdálkodás gondjait hozzáértő, többségében most már tősgyökeres gyulaji emberek viselik, akik értenek ennek megoldásához. Krasznai József, a község lovas csősze mondotta: „Ha valaki vissza akarná adni nekem a földet, hogy dolgozzak rajta, büntetés volna számomra...”. És nyilván Pál Sándor állattenyésztőnek sem lett volna módja rövid öt év alatt háromszor házat venni — mindig nagyobbat —, ha nem a tsz-ből kapja jövedelmét. A termelő- szövetkezet takarmányosa, Pál János zsellér volt, mielőtt a tsz-be lépett. Most övé a község legnagyobb háza, olyan berendezéssel, amilyent a kiállításokon mutatnak... A gyulaji emberek gazdagok. A postánál 3,3 millió forint betét van, a takarékszövetkezetben is közel a millióhoz. A faluban több száz sertést vágnak az idén „háztáji fogyasztásra”, a lakosság több vagon búzát vitt haza, de naponta négy mázsa kenyeret eladnak a boltban. Az emberek Gyulaion jól élnek. Ma már az a gond, hogyan tud valaki minél nagyobb házat vermi, építeni, hogy abba a legújabb, és természetesen a legszebb bútorokat vásárolja: látványosságnak és dicsekvésnek is. Joggal. Aki dolgozik, annak legyen több a fogyasztási javakból, a lakásberendezésből, meg mindenből. És a gyulaji új honfoglalásnak ez volt az alapja: a jólét látható emelkedése. És a nyugodtabb légkör, ami most a faluban tapasztalható. — Pj — „Földöntúli ásvány" egy meteoritban Az ausztráliai sivatagban talált óriás meteoritban olyan ásványt fedeztek fel, amely Földünkön nem fordul elő. Ez az ásványi anyag, amit felfedezői treilitnak neveztek, nagy tudományos jelentőséggel bír, állapította meg dr. G. J. McCall, ausztráliai geológus. A két részre hasadt meteorit 8 tonna súlyú kisebbik felét apró darabkákra törik, hogy a világ szaktudósainak bemutathassák, á nagyobbik, 12 tonnás darabot pedig a nyugat-ausztráliai múzeumban helyezik el, H. E,
