Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-21 / 300. szám
TOLNA MEGYEI NEPtJSÄG 1966. december 21. 6♦ p ♦ |f«ftvT> 11 csillagszerző sakkverseny mérlege A Tolna megyei Sakkszövetség rendezésében már évek óta sorra kerül a szekszárdi csillagszerző sakkverseny, azzal a célkitűzéssel, hogy a megye, valamint a meghívott versenyzők számára a magasabb minősítés megszerzését biztosítsa. Az idén 12 versenyző vett részt, közülük 1 bajai, 5 szekszárdi, a többi pedig a megye különböző helyeiről jött. Ketten (ifj. Prantner János és Bors József, mindkettő szekszárdi) n. osztályú, a többi pedig I. osztályú minősítéssel rendelkezett. Az országos minősítő bizottság közlése szerint a csillag megszerzéséhez 8 pont, az I. osztály megerősítéséhez pedig E,5 pont Volt szükséges. örömünkre szolgál az, hogy a sok szép játszmát felmutatott versenyen szinte drámai „hajrá” után négyen érték el a szükséges 8 pontot: Sánta István, dr. Boros György, Kiss Ernő és Tóth Gyula. Ketten az elért 5,5 ponttal megerősítették (Majnay Antal és Pékár Kornél), egy pedig (Bors József) megszerezte az I. osztályú minősítést. Játszmák elemzése, rátermettség, a versenyek légkörének megszokása, kellő rutin megszerzése mind hozzátartozik ahhoz, hogy valaki helyt álljon, s eredményt érhessen rf. A verseny azt igazolja, hogy megyénkben is vannak elmélyedő, komoly sakk j átékosok, köztük fiatalok. A versenyen szereplő fiatalabbak játékát általában a lendület.- olykor a kellő támogatás nélküli kezdeményezés jellemezte: egyből szerettek volna ponthoz jutni, de ez a stílus már eleve magában rejti a visszavágás, esetleg a teljes összeroppanás veszélyét. Játékuk így szemre szép volt, de kevéssé eredményes. Ezt az összegyűjtött kevés pontszám, illetőleg az elveszítettek magas száma igazolja. Igaz, volt olyan játszma is, amelyben csak hosszú Tudása alatt szerepelt NB lll-ban csak két pont választotta el a Dózsát, de aztán hiába nyerte meg nem várt biztonsággal a Máza-Szász- vár elleni rangadót. Tárnok kulcs- csonttörése végleg betette a kaput. A tavaszi hajrában Bencze, Takács, Tárnok és Gahó nélkül is szép győzelmet arattak a Nagykanizsai Dózsa ellen (3:1), de aztán a Pécsi Ércbányásztól elszenvedett 3:0-as vereség véglég szertefoszlatta a szép reményeket, és csak a hatodik helyet szerezte meg a csapat. Ősszel megszaporodtak a £e gyeim ellenségek. Nagyot már tavasszal el kellett küldeni. Rossit is ki kellett hagyni, de a vasárnapról vasárnapra pályára lépőkben sem volt igyekezet. „Mi egy vereség után sírtunk, ők nevetve fogadták még a hazai vereségeket is’’ *— mondta a minap egy régi Dózsáját ék os. így aztán 8—10 olyan pontot hullatott el a csapat, amelyet pedig meg kellett volna szerezni. A Dózsában a látottaknál kétségkívül több volt és van. Ezt a játékosok megmutatták a B válogatott ellen, amelynek alaposan meg kellett dolgoznia a győzelemért, de a Nagy- kanizsai Dózsa és a Pécsi Ércbányász legyőzésével is. Kétségkívül a súlyos sérülések, aztán a fegyelmezetlenségek is közrejátszottak a sikertelenségben, de a legnagyobb bajt mégiscsak a lelkesedés hiányában kell keresni. A Dózsa labdarúgói részére minden bizonnyal tanulságos volt ez az idény is, amely tovább mélyítette a szakadékot a szurkolótábor és a sportkör között. Ennek az lett a következménye, hogy a bajnokság végére már csak alig néhány szurkoló látogatta a mérkőzéseket, noha az idény első mérkőzésén még 700-an: gyűltek össze. Azt is tanulságként kell levonniok a dózsásoknak, hogy sokkal bátrabban kell támaszkodnia egy olyan sportkörnek a saját nevelésű utánpótlására, amelynek Krajczár, Bencs, Topor stb. személyében kitűnő utánpótlása van. Nagy lehetőséget szalasztott el a belügyi csapat az 1966-os bajnoki idényben és kíváncsian várjuk, hogy a játékosanyagból mikor sikerül majd olyan együttest szervezni és kovácsolni,, amely a bajnokságban nagyobb sikerrel szerepéi, mint az idén. a Szekszárdi Dózsa az A tavalyi bajnokság után megtar- tartott sportköri közgyűlésen öc'dti volt hallani, hogy a dózsások milyen őszintén feltárták a hibákat és úgy látszott, hogy az új vezetőség mindent elkövet annak érdekében, hogy a csapat 1966. évi szereplésével felhívja magára a közvélemény figyelmét és visszaszerezze azokat a híveit, akiket az elmúlt évek során elvesztett. Az új vezetőség nem is tétlenkedett a holt idényben, Rossi Szekszárdra jött, megszerezték a dombóváriak kiválóságát: Kőművest, Szűcs és Nagy is az NB I-ből került a Dózsához. Úgy látszott, hogy Takácsra is lehet már majd számítani és Gahó -s felépül a bajnokság megkezdésére. A játékosanyag tehát adva volt. Ezúttal sem hiányzott az alapozás és ICázmér edző vezetésével jó képességű gárda várta az új idényt. Az előkészületek során az újra edzésbe állt Gahó azonban ismét megsérült és nélküle kezdődött el a bajnoki idény. Az első mérkőzésre szépszámú érdeklődő gyűlt össze Szekszáriion, akik között jócskán voltak bajaiak is, a helybeliek pedig leginkább Rossira voltak kíváncsiak. Az első mérkőzés minden várakozást felülmúlt. A Dózsa-csatárok négy alkalommal is betaláltak az ellenfél hálójába és 4:0-ás nagyszerű győzelemmel kezdtek. Lovásziban is nyert a Dózsa 2:l-re és megnyerte, ha nehezen is a PEAC elleni szekszárdi találkozót is, és a harmadik forduló után csak gól- aránnyal szorult a Nagykanizsai Bányász mögé. Ezután azonban a kissé lebecsült falusi csapattól, Lobodtól 4:l-es vereség következett, de úgy látszott, hogy csak múló rosz- szullétről volt szó, mert a Pécsi Helyiipar ellen a sórtengerben is biztosan nyért a Dózsa, de egy hét múlva már Mohács ellen bátortalanul játszott és a mezőny „döntetlen csapata” Szekszárdról is elvitte az egyik bajnoki pontot. Ez a döntetlen minden bizonnyal nem erősítette a csapat önbizalmát, de a balszerencsének is része volt abban, hogy a csapat nem tudta azt nyújtani, amit tud. Nagykanizsán Bencze sérülése miatt a Bányász rendkívül gyenge játék után is 4:l-re tudott nyerni. Aztán sikeres három hét után az NVTE állította meg a Dózsa győzelmi sorozatát. A feljutást jelentő harmadik helytől ekkor még Előbb bizonyítani akarnak Az ozorai sportkör terveiről beszél a községben mindenki. Vitatkoznak. javaslatokat tesznek és szervezkednek. A nagy lázit a leendő új öltöző építése váltotta ki. A 'sportkör vezetői hónapok óta tervszerűen készülnek a munkára és a siker érdekében mindent megtettek. Segítségükre sietett a községi tanács és a termelőszövetkezet is. A tanács a „lebontott iskola anyagából a téglát, az ajtókat, ablakokat átadta a sportkörnek, míg a termelőszövetkezet a szállítást vállalta. Januárban a községi tanács 25 ezer forintot biztosít készpénzben, az építkezéshez. A társadalmi munka szervezése is megtörtént már. Kőművesek, ácsok, asztalosok, lakatosok és ki tudja felsorolni, milyen szakképzettségű szurkolók vállalkoztak, hogy segítenek az építkezésnél. A sportkör vezetői azonban számoltak és rájöttek, hogy a készpénzük kevés, 5—6 ezer forint kellene még. hogy teljesen felépülhessen az öltöző. A szurkolók egy része azt javasolta' a vezetőknek, hogy kérjenek a sporthivataltól támogatást és csak akkor kezdjék meg az építkezést. A vezetők azonban más álláspontra helyezkedtek. Ök előbb bizonyítani akarnak. A meglévői építkezési anyagból február végén, vagy márciús elején, az időjárástól függően, megkezdik az építkezést, hogy konkrétan tudják bizonyítani a község és a szurkolók áldozatvállalását, a megye sportvezetőinek. Csak ezt követően kérnek. De csak akkor, ha a saját erejükből nem telik. Dr. Boros György (Tolna) és elkeseredett végküzdelemben maradtak alul a versenytapasztalatokkal bőven rendelkező és rutinos idősebbekkel szemben. Az idősebbek általában tudtak „kivárni’, s nyu- godtabb, pozíciós stílust játszottak és több eredménnyel. Játékosaink a gyakori versenyek révén eléggé ismerik egymás erejét, megnyitási módját, csapdáit, játékstílusát. így még időben van alkalmuk kielemezni az ellenszert. E téren hátrányosabb helyzetben volt Borsodi István bajai versenyző, aki mindezek hiányában „magányos lovasként” küzdötte végig a nagy csatát, minden elismerést kiérdemelve. A verseny napi két fordulójának (napi 8 óra) lebonyolítása fárasztó — amint ez meg is mutatkozott — és csak szükségmegoldás. Ifj ú Mechtl! £éla és ifjú Szokolics közismerten jó nevű játékosok elfoglaltságuk következtében nem lehettek jelen; velük minden bizonnyal még színesebb lett volna a verseny. A zökkenőmentes megrendezést a megyei sakkszövetség anyagi áldozatot hozva tette lehetővé; a sportszerűséget pedig maguk a játékosok biztosították. A megyei TS vezetősége, valamint idős Mechtl Béla, a megyei sakkszövetség elnöke élénk figyelemmel kísérte a verseny eg is?. menetét és figyelik a sakkélet fejlődését megyei viszonylatban is, s támogatással is biztosítják ezt. A verseny újabb állomás volt játékosaink sakktudásának, fejlődésének lemérésére; kitűzött célját elérte, így megrendezése indokolt és érdemes volt. Reméljük, hogy az eddigi „csillagosok” száma (5) nem zárul be, hiszen megyeszerte folyik a fiatalokkal való versenyszerű foglalkozás, ami a komoly utánpótlás biztosítása, s egyben ígéret is! H. J. A sport mozgalmas éve lesz 1967 Második kongresszusára készül a magyar sportmozgalom — Nyolc válogatott labdarúgó- mérkőzés — Indul az üzemi spartakiád Az olimpiák előtti esztendő a nemzetközi sportéletben sokáig volt eseménytelen. A legtöbb sportág világ- versenyeit a két olimpia közötti páros esztendőre időzítették és az olimpia előtti esztendőt elsősorban a felkészülésnek. az erőgyűjtésnek és az ellenőrző jellegű versenyeknek szentelték. Az utóbbi évtizedben jelentős változás történt ebben a tekintetben is: a nemzetközi sportélet alig veszi figyelembe az olimpiai időszakokat, s évről évre kínál szenzációt. 1967-ben pedig majdnem annyi világversenyre kerül sor. mint 1966-ban. Az új esztendő bennünket is közelről érintő világversennyel indul. Svédországban rendezik a Teremkézilabda Világbajnokságot, amelyen részt vesz a magyar válogatott — nem is esély nélkül. Február és március a téli- sportok jegyében zajlik. Ljubljana lesz a színhelye a Műkorcsolya EB- nek, amelyen Almássy Zsuzsa helyezésre esélyes. Bécsben kerül sorra a Műkorcsolya Világbajnokság, majd a Jégkorong VB. Március közepén indul a labdarúgó-bajnokság, de klubcsapataink közül a Győri ETO-nak a KEK-ért, a Ferencvárosnak a WK- ért, a Tatabányának és az Újpesti Dózsának pedig a KK-ért esetleg a bajnoki nyitány előtt pályára kell lépnie. Az áprilisi programból az Asztalitenisz VB (Svédország), az ifjúsági labdarúgó UEFA torna (Törökország) és a Súlyemelő Duna Kupa — színhelye Pozsony — ígéri a legtöbb izgalmat. Ebben a hónapban kezdődik a lab- darúgó válogatott mérkőzések programja, csapatunk sorrendben Jugoszlávia, Dánia, Románia, Hollandia, kétszer az NDK és a Szovjetunió együttesével mérkőzik. Számíthatunk a Koreai NDK Angliában nagy sikert aratott válogatottjának magyarországi szereplésére is. Májustól egymást érik a nagy világversenyek. A birkózóknak négy jelentős versenyük lesz. A kötöttfogású EB-t Minszkben. a szabadfogásút Isztambulban, a kötöttfogású VB-t Bukarestben, a szabadfogásút pedig Uj Delhiben rendezik. Az ökölvívó EB színhelye Róma lesz, a Cselgáncs EB-é Milánó, a VB-é pedig előreláthatólag Salt Lake City. A bennünket mindig érdeklő vívó VB-t Montreálban rendezik. Az evezős EB- re a franciaországi Vichy-ben, a kajak-kenu EB-re az NSZK-beli Duis- burgban, a kerékpáros VB-re Hollandiában, az öttusa VB-re Svédországban, a súlyemelő VB-re Tokióban, a Röplabda EB-re Törökországban, a Modem Gimnasztikái VB-re pedig Moszkvában kerül sor. Mozgalmas éve lesz 1967-ben is az atlétikának. A fedettpályás EB-vel márciusban Prágában indul az idény. A nyár az EK küzdelmek jegyében zajlik. A férfi elődöntőkre az NSZK- ban, a nőire Olaszországban kerül sor. A döntőket a férfi és a női csapatok számára egyaránt Kijevben tartják. 1967 kiemelkedő eseményének ígérkezik a Tokióban megrendezésre kerülő Universiade, amelyen a legjobb főiskolás magyar sportolók is részt vesznek. Az olimpiai előkészületek miatt azonban még fontosabbnak ígérkezik a Mexico City-ben októberben lebonyolításra kerülő Próbaolimpia, amelyen a tervek szerint az olimpiai sportágak többségében, esélyes versenyzőinek zömével rajthoz áll a magyar sport is. Nem lenne teljes az 1967. évi sport- eseményekről adott tájékoztatás, ha nem számolnánk be néhány, a magyar sportmozgalom fejlődése szempontjából nagy jelentőségű hazai eseményről. 1967 végén rendezik a Magyar Testnevelési és Sportszövetség II. országos kongresszusát. Az alapszabályok szerint minden sportegyesületben j sőt a szakosztályokban ls szeptember-október folyamán küldött-. illetve vezetőségválasztó közgyűléseket kell tartani: felmérik az eddigi munkát, beszámoltatják a vezetőket és ellátják útra valóval a területi konferenciákra, majd az országos kongresszusra jelölt küldötteket. 1967-ben indul az üzemi spartakiád is. Ezeket a versenyeket minden nagyobb üzemben, vállalatnál megrendezik, s természetesen összevontan lebonyolítják a legtöbb vidéki városban is. Ebben az évben ugyancsak, megtartják a falusi dolgozókat leginkább érdeklő falusi spartakiádot. de 1967-ben ezek a versenyek csak a megyei döntőkig haladnak, országos döntőkre nem kerül sor. Minden sportszervezet számára nagy feladatot jelent majd 1967-ben az új minősítési szabályzat végrehajtása. Ezzel az esztendő első negyedében ismerkednek meg a sportvezetők, s a tulajdonképpeni munka áprilistól az esztendő végéig folyamatosan tart. A Népújság totólippjeí X. Atalanta—Bologna X 1 2. Juventus—Milan 1 X 3. Mantova—Lazio 1 1 4. Róma—Torino 1 X S. Spai—Fiorentína X 2 6. Lanerossi—Venezia 1 X 7. Novara—Messina i X 8. Padova—Genoa 1 1 9. Palermo—AC. Reggiana 1 X 10. Pisa—Catania 1 X 11. AS Reggiana—Arezzo 1 1 12. Sampdoria—Catanzaro 1 1 13. FC Savona—Livorno 1 X +1 11, Brescia—Lecco 1 2 Pótmérkőzések: 15. Napoli—Foggia t 1 16, Inter.—Cagliari 1 1 A megyei labdarúgó-szövetség elnöksége nevében Vígh János, főtitkár (a képen balról) adta át Kutasi Bélának, a Bonyhádi Vasas megyebajnokságot nyert labdarúgócsapata intézőjének az első helyért járó érmeket. A szövetség nevében további sok sikert kívánt a labdarúgócsapatnak, és annak a reményének adott kifejezést, hogy a bonyhádi labdarúgók az NB lll-ban sikerrel szerepelnek. és sok örömet szereznek a bonyhádi szurkolóknak. Sok sikert az NB lll-ban
