Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

4 Népművelés —kozmetika nélkül Sokszor számba vettük kulturá- lió kötet könyvet kölcsönöztek, telekre, művelődésre, 1340 intéz­és fejlődésünk adatait, tényeit. Mégis, a népművelés vezetői az mény alapos felújításra szorul- Minden oldalról, minden össze- imponáló adatok ellenére is tel- na, 500 épület pedig felújítással függésben megvitattuk azt a va- jes őszinteséggel, igen nagy fi- sem tehető alkalmassá feladatai lóban páratlan fellendülést, amely gyelemmel és komolysággal tár- ellátására. / A közművelődési népünk szellemi gazdagodását ják fel a nyugtalanító, súlyos könyvtáraknak több mint 50 szá- jellemzi a szocializmust építő ha- gondokat is. Idézünk: „...az i3me- zaléka alkalmatlan, szűk, gyak- zában — s mindegyre taláíko- retterjesztésben tartósan rész- ran más célra is használt helyi­zunk nagy horderejű újdonságok- vevők száma (az 5 milliónyi ossz- ségbetn tevékenykedik. (Gyakori kai. A számok, a statisztikai ősz- látogatottság ellenére) csak mint- jelenség kölcsönzési időben az szegezések önmagukban is lelke- egy 300—400 ezer fő. A művelő- utcára is kiszoruló sorbanállás. dési otthonok globális látogatott- Igen nagy az állványhiány, kevés sági adatai is eltakarják azt a a kézikönyv, a folyóirat)”, tényt, hogy sok olyan intézmény Talán ennyi to elég armak a (főleg művelődési terem) van, megváltozott szemléletnek és vál- amely a hét nagyobb feleben ure- toztatási szándéknak, cselekvési ser} al] “ sajat rendezvényeik, akaratnak bizonyítására, amely művelődési alkalmaik, a lakos- nénművelés felelős vezetőinek Csaknem párhuzamosán látott ságnak csak kis százalékát vonz- tevékenységét ma jellemzi Az lovilágot két népművelési vo- áák. A művelődési autók jelen- ^ ySgos V^mények a-es leg a tanyai es kerületi telepule- , 5. értelmében lelkesítőek az seknek csak alig 10-15 százaié­tömegek ténye kritikára ösztönöz. Lelkesedés és kritika tehát szo­rosan összetartozik, a népműveié. sítőek, elemzésre, méltatásra csá­bítóak, ezúttal azonban valami másról is szó van, a szemlélet, a hozzáállás olyan változásáról — s éppen a legfelelősebb irányító, vezető testületek részéről — amelyről feltétlenül beszélni kell. hatatlanul összefonódik. Az elmúlt évekhez mérten most újra megnőtt a népművelés jelentősége, s ebben kifejeződik napvilágot két népművelési vo- áák. A művelődési autók jelen' natkozású kiadvány: egy testes leg a tanyai és kerületi települé- „Statisztikai Tájékoztató” 1965-ös évről, s egy vékony fü- kát tudják behálózni, zetecske: „Irányelvek a népmű- Az irányelvek terelik rá fi- velés 5 éves tervezéséhez” (1966 gyeLmünket az ország lakosságá­—1970). Az egyik a tegnap té- nak fehér foltjaira, a „megmoz- . . ,. , . ... , ,, nyeit felmerítő bőséges adattár, a dítatlan” tömegekre, amelyekre elvalaszt* tnásik a holnapba függesztett te- nem hat a népművelés, amelyek kintet — de kell-e külön hang- kimaradnak az egyéb kulturális súlyozni, hogy a milliónyi szám- lehetőségekből is. ' Mindenekelőtt ra, adatra bontott, analizált teg- a parasztságról van itt szó: a fa­nap a mához szól, s a jövő tel- jusd lakosság körében aránytala- ^ a felismerés, hogy az ország mérése éppen erre a tartóoszlop- nui lassan növekszik a televízió- gazdasági, társadalmi és politikai ra épült?... Merjük ezt mondani előfizetők száma, itt a legalaeso- haladása megoldhatatlan az álta- azért is, mert tudjuk, hogy a sta- nyabb a könyvvásárlás. Mindez lános kultúrszínvonal emelése tisztikákkal bűvészkedni is lehet, szorosam összefügg a művelődési nélkül. Az új gazdasági mecha­az adatok — válogatásuktól és otthonok állapotával _ vagyis nizmus sikerre viteléhez éppúgy c soportosításuktól függően — né- éppen azzal, amit egy olyanfajta hozzátartozik a kiművelt ember­fia éppen elfedik azt, amire ref- statisztikai ’ módszer például fők sokasága, mint a falun folya- lektorfényt kellene vetniük, de gjnely szép kirakatot akar mu- maiban lévő nagy átalakuláshoz, ezt a kiadványt, a Statisztikai tatni elleplezhetne Azonban már a mezőgazdaság rekonstrukciójá- Tájékoztatót ugyanaz a könyör- „ statisztikai Táiékoztató is oda hoz. leien, szépítgetés, kozmetikázás teszi zárójelben az országos adat- A célok a következő öt évre hm-ti* szembenezes jellemzi a ként szereplő 3878 művelődési a népművelést illetően is világo- hibakkal, bajokkal, mint ^ az intézmény mögé, hogy: otthon, san körvonalazottak. Az orszá- , Irányelvek -et. _ Nyilvánvaló, terem, klub — vagyis: ne gondol- gos fórumok tiszteletreméltóin „'Jaüa-a.11.eZ.’ „S fűnk minden esetben modern kul- szép szándékaihoz a helyi erők túrpalotákra. Az Irányelvek to- felzárkózása szükséges, vagyis az, vább megy, s megállapítja, hogy: hogy szerte e hazában^ mindenütt „.,. a művelődési otthonok 46 leeven szívügyünk a művelődési százaléka csak nagyteremből áll. otthonok helyzete, munka feltéte- Fűtésük nagyrészt megoldhatat- leik jayítása, a népművelő mun- lan. Berendezésük, felszerelésük ka sok gondiának megoldása. Ezt elavult." Fenntartási, a hatalmas feladatot köznonti erő­nyitva tartási költségeiket nem forrásokból elvégezni nem lehet, tudjuk megfelelően biztosítani”. S ami mindennél lényegesebb: „480 községben pedig semmilyen helyiség sincs a társas összejöve­szemlélet működik a számoszlo­pokban és a tanulmány-gondos- ságú mondatokban: a népműve­lés országos gazdáinak mai szem­lélete, keze. Az is nagy jelentőségű tény, hogy a. gazdasági építőmunka tahKnvír_ mellett ilyen erővel merülnek fel a népművelés sürgető tennivalói, de talán ezzel egyenrangú a vál­tozás, amely az eltökélt, bátor számvetésben, feladat-kijelölés­ben nyilvánul meg. Ebben tes­tesül meg a szemléletnek, hozzá­állásnak minden elismerést meg­érdemlő változása. Miről is van szó tulajdonkép­pen? Illusztrálásként vessünk egy pillantást a művelődési házak helyzetére. Az elmúlt-év végén 3878 műve­lődési intézmény (otthon, terem, klub) ínűködött az országban, hússzal kevesebb, mint 1964 vé­gén. Látogatóik száma a mögöt­tünk lévő öt esztendőt vizsgál­va évi 47 millióról 51 millióra növekedett. A magyamóta-estek bálok, általában a szirupos gics- cses rendezvények látogatóinak száma csökkent, ugyanakkor len­dületesen fejlődött a tartalma­sabb, színvonalasabb ankétokat, vitákat nyújtó klubélet: 1964-ben már 2177 — főként ifjúsági és nyugdíjas — klub működött. (i 960-ban csak itt-ott lehetett ta­lálni egyet-egyet ezekből.) Hogy milyen szükség van a művelődési otthonokra, azt mi sem bizonyít­ja jobban, minthogy a falusi la­kosság helyi erőforrásokból, tár­sadalmi munkával ötvenet-hatva- nat épít belőlük évente. Lehetetlen itt sorra vennünk a művelődési házakban folyó sokirányú tevékenységet, a kü­lönböző szakkörök, nyelvtanfo­lyamok, színjátszó csoportok mun­káját, az ismeretterjesztő előadá­sokat, író—olvasó találkozókat, így is világos, milyen rendkívüli méretű kultúraterjesztés folyik az országban csak ezen az egy há­lózaton, a művelődési otthonok, klubok láncolatán át. (Az isko­lákról, színházakról, moziról, rá­dióról, televízióról nem is beszé­lünk.) Lelkesedésre, elégedettség­re, tehát lenne elég ok. Ha a mű­velődési házakhoz sokszor köz­vetlenül is kapcsolódó tanácsi és szakszervezeti könyvtárak mun­káját vizsgáljuk, az adatok még megnyugtatóbbak: a könyvtárhá­lózatnak 1965. végén 2 millió 108 ezer 527 beiratkozott olvasója A helyi testületek, a helvi lakos­ság nagy társadalmi megmozdu­lására van szükség. MOLNÁR GÉZA IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: Uj karácsonyi ének Szenteltessék meg a te neved Béke, akit kifogyhatatlan vágyak nemzettek, megszülettél a Szabadságtól, aki méhében hordozott évezredek óta, egysejtűek óta. A virágzó fák áhítata, a félelem meg az élniakarás kovácsolta belénk nevedet, mikor a fekete halál lezuhant kétségbeesésünk zsuppfedeles házaira, s ahogy a zaj, meg a füst végre elült, kábultan tapogattuk apró tested koldus álmaink betlehemi jászola mélyén. Szegénységünk szalmáján cseperedtél, s az egyre növő fény telt karjai közt végre felmutatunk a világnak. Velünk vagy a gyárak izzadtságszagú, fáradtságtól-lihegő gépeinél, hűvös tenyered megsimítja a szülőszobák kíntól-verítékes homlokát, s látjuk, amint a magot-takaró hó csücskét édesanya-mód, gonddal a rögre igazítod. Te gyújtod meg esténként az egymásért-felzengő szívek kanócát, s a szerelem függönyei mögött te rendezed meg naponta a teremtés múlhatatlan-csodájú színjátékát: azért, hogy benépesüljön a. föld akaratodtól, hogy mielőbb birtokba vehessük a végtelent, ahonnan már idevillan jövőnk sugaras szépsége... ÍJriikJtön dicsértessék a te neved. Béke! KÄLDI JÁNOS: Wi s m a r Tanakodtunk, nézegelődtünk a holdsütötte „YVeltspiegel” előtt. A középkor szinte egészen ittmaradt. Kiabáltak ránk a gótikus csúcsívek, falak, a vaskosaras ablakok, a csipkés ereszű tetők, — mindenütt csak boltok, boltok és kereskedők — aztán láttuk, — azt is holdfényben — állni az időt! Mégis Nem hiszek a szelek járásának és a csillagoknak. Megfontolom mindig, amit teszek. Am, mi történik? Olykor jön — mégis — egy-egy félhülye, — van sípja és ostora — s nagy dirrel-durral kioktat arról, — amiben ostoba. Kende Sándor: ezt így, ilyen élesen kiáltani. Áll- nak egymással szemben, elakadt mozdulattal — mit szóljanak? Nézi a gyerek anyját: milyen sza- kadozva csap fed belőle a levegő,, a szája mozog, még egyszer mon­daná, hogy meghalt, de a szó nem tud eleire&zkedni az ajkáról* csak levegőt fúj. Aztán a szemé­Délelőtt 11 órakor Pisti be- mot, kapja is a kagylót a füléhez, üvegét is beteszi a füzetbe, aho- ^franyUl’ '^éíü^a szaladt a trafikba. Az olajos- közben szemét az ablakon át játé- vá a bevételeket szokta írni. Az- úg i átiíu könmves tel An 8< zöldre festett fényes pult mögött kosán messzire repült égbolt felé tán visszaerőlködik, rossz lábát ^ J ’ utuui. kuporgó öregasszony sohase lát- veti és' úgy pörgeti a tárcsát ősz- szidva, a pult mögé, le is ül, hogy ta- ezt a gyereket, biztosan nem, sze-vissza, hogy oda se néz köz- 11,091 már ő is alig látszik — és különben emlékezne rá, hiszen ben. , úgy kérdi: az ilyen lurkó arcát nem lehet el- — Ez így nem lesz jó — fog- — Dehát mit akarsz édesapád­•­............................. - - tói? a pukája — Hogy jöjjön haza. — Most? Biztosan dolgozik. — Igenis. A dohánygyárban. — Már meg a dohánygyárban! felejteni. ja meg a kezét a néni. — Majd Pista éppen az orrával éri fel inkább én. Jól van no, azért ne a pultot — a trafikos néni, tehát ugorj el tőlem, nem bántlak én, csak a szemét, meg a kobakját drágám. így szépen tárcsázunk, látja egyelőre. A gyerek gyorsan aztán ■ te majd beszélsz, lehajtja a fejét, aztán megint fel- És Pisti máris beszél — pedig Ein>re­kapja és a mennyezet irányába még nem is jelentkezik a szám. — Ott. De haza kell hívnom, tekinget. Később hátrább lép és — Dévényi Lászlót kérem szé- üsssék megérteni, szilva-sötét nagy szemét riadtan pen! — s ezt addig ismétli, amíg Vastag asszony terem bent, ha­forgatja, mintha az oldalában ödaátról is megszólalnak. ’ ” talmas asszony, nylonköpenyben, vagy a háta mögül csipkednék. — Tessék megengedni, hogy 50 fillérért telefonáljaik — szólal meg, s lányosain vékony a hangja. Dévényi Pista hétéves lehet* nyolc még semmiesetre sincs egé­szen. Korán, öt órakor már regge­liznek kint a konyhában, mert Pisti mamája mosást vállalt, s nyáron jókor kell kezdeni az ilyesmit, mielőtt nekigyürkőzik az idő. A gyerek fekete klottnadrág- ban ül, ahogy kikelt az ágyból, s öklével tördeli a szeme körül maradt álmot. Magas szárú cipő­Dévényi Lászlót. Pisti pedig erősköddk, hogy: — De ő az édesapám, és ott — Egy forint a telefonálás — dolgozik. Beszélnem kell vele: figyelmezteti a néni. — Aztán ki- Dévényi László, őt tessék ide kül­OJ. lO J. I leli tv ------ ---- —-----------^ 7 v--------------£ J---------J • r i . , . . , , , . É s azt mondják, nem ismerik .^tüzesedéit ^be csak ^tole^tL amúgy zok­lilás arccal, felfésült frizurával, 111 nőikül, s persze nem fűzte be. szinte betoppan az utcáról, és Anyja, alsoingben, s elébe kötött lendületben pofont csap máris kötényben, egyszerre melegíti a Pisti szájára. kávét, meg a lúgos vizet. Ahogy vei akarsz beszélni, kisfiam? — Édesapámmal kell beszél­nem. így mondja: „Kell beszélnem”. — A számát tudod? — 72—84! — vágja rá gyorsan és megint az égnek pislog. — Jajaj, drágaságom — teszi a jóságos asszony a kezét az ugri- fíiles gyerek kobakjára nincs is! — Azért csak tessék megen­gedni nekem, mert ott dolgozik apukám. — Hol? — A gázgyárban. — Csavargó kölyke! Egyet té- a reggelit gyorsan a bögrébe ön- rülök, és rögtön eltűnik! Én meg szaladgálok utána, mint aki megveszekedett! Még jó, hogy nyitva volt az ajtó, legalább meg­láttam! Mit akarsz itt?! Az öregasszony feláll a pult húzásra lehajtja, mögött, a szemüvegét keresi, úgy Utána felugrik az asztaltól, s próbál a fújtató szünetben egy- nem eszi meg a karéj kenyeret. — Hát hol is dolgozik az édes- e£y s7-°t elcseppenteni: ^ Nemsokára már úgy mos az ilyen apád? — kérdd az öregasszony, Az ...édesapját hívta csak anyja, hogy a gőz sűrűn ellepi s lehajol hozzá. •. • • kérem ... a konyhát, ki is kell tárni az aj­deni! Lányos hangja most nem csdvi- tel, hanem élesein, sírósan kiál- tozik: — Vele akarok beszélni! Egyszerűen • leteszik amott a kagylót, s Pisti a kattanástól be­hunyja a szemét. ti, vastag föl is cuppan bele. Pisti megrázkódik, mert nem áll­hatja a fölét, hányinger környé­kezi tőle. De anyja ránéz — s ő egy­volt, s az felmúlt év során 50 mil­— A villanygyárban. Na, már tüzel is újból Pisti tót. S amikor elfordul a teknőtől, — Az imént gázgyárat mondtál, mamája, a szatyrát is majnem a felteregessen — Pisti kisurran. — Villany! cementpadlóra csapja, és még A folyosón azonban csak a ka­— Jó, megnézzük. egyet vág a fiú füle tövére. nyárig jtit. Anyja addigra már Megismétlődik az előbbi. Dévé- — Az apját? Mi?! Még hogy a konyhaajtóban áll — nem kiált — Na, megkeressük szépen a nyi László nem dolgozik ott. A az apját?! Meghalt! Mondtam már utána, még csak nem is szól, de felefonkönyvben — már lapoz- gyerek mégis vele akar beszólni, ennek az értetlen kölyöknek, úgy néz, hogy megérzi Pista még gat is benne. — Itt van ni, Iá- követeli. hogy meghalt! a folyosó végén is és vissza­tod? Az öregasszony most már fél- — Meghalt?... — A trafikos- sompolyog, A gyerek rácsap. olvassa a szá- retolja a telefonkészüléket. Szem- asszony nem érti, hogyan lehet Tudja, hogy pofon következik.

Next

/
Thumbnails
Contents