Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-01 / 283. szám
TOl uonyvtax Vm»i a éi L. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLTET®® í A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 283. szám ARA: 60 FILLER Csütörtök, 1966. december 1. Tanácskozik az MSZMP IX. kongresszusa Az MS2MP IX. kongresszusának kedd délutáni ülésén Brezs- nyev élvtárs után dr. Rapssák András, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora szólalt fel. Megállapította, hogy a származási kategorizálás eltörlése a debreceni egyetemen is helyesnek bizonyult. Utalt a hallgatók túlterhelésére, ugyanakkor hangsúlyozta, hpgy a hallgatók nem nélkülözhetik a nevelők segítségét. Dr. Simon Pál a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója tájékoztatást adott arról a hatalmas munkáról, amely már öt éve tart Százhalombattán. Hangsúlyozta, hogy a hatalmas kombinát felépítését a KGST, a szocialista országok együttműködése tette lehetővé. Lois Simon körzeti párttitkár, a budapesti 7/1 alapszervezet 199 tagjának üdvözletét tolmácsolta. Javasolta, hogy a munkából távozó elvtársaknak adjanak több megbízatást, mert több idejük jut a párt szolgálatára. Csikós Istvánná, a kazincbarcikai városi tanács vb-elnöke a város üzemeinek mumkasikereiről számolt be, s ismertette a harmadik ötéves terv kazincbarcikai beruházását:. Bejelentette, hogy a város dolgozói 50 millió forint értékű munkát ajánlottak fel, a kongresszus tiszteletére és vállalásukat már teljesítették is. Raszter Mihály a kapuvári járási pártbizottság első ' titkára arról beszélt, hogy a falusi párt- szervezetek nehéz körülmények között dolgoztak és teljesítették feladataikat. Ezután szünet következeit, majd Brutyó Jánosnak, a Politikai Bizottság póttagjának elnökletével folytatódott a tanácskozás. Le Dúc Tho: Népünk addig harcol, amíg meg nem semmisíti az amerikai agresszorok terveit Le Due Tho, a Vietnami- Dolgozók. Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra. Beszédének elején méltatta azokat az eredményeket, amelyeket a magyar nép a szocializmus építése során elért. Kifejezte a vietnami nép örömét e sikerek fölött. — Mint önök valamennyien ^udják — folytatta — az amerikai imperialisták intervenciójuk és agressziójuk során Vietnamban megmutatták barbár gyarmatosító arculatukat. Az elmúlt 12 évben rengeteg gaztettet követtek el- Dél-Vietnam népe ellen. Felhasználják a legkegyetlenebb tömegpusztító eszközöket,' a B—52-es repülőgépeket, ná- palmbombákat, mérgező vegyianyagot és gázt. Ezzel olyan hely- -* zetet teremtettek, hogy Dél-Viet- * namban szinte nincs olyan család, ahol ne gyászolnának. Észak-Vietnam ellen is csaknem két éve kegyetlen, pusztító légi és tengeri háborút folytatnak. Súlyos károkat okoznak ezzel . tízéves munkánk eredményeiben. Iskolákat, kórházakat, templomokat, városokat és sűrűn lakott településeket pusztítottak el. Még , olyan öntözőműveket és gátakat is rombolnak, amelyek több millió embert védenek az ártól. Országunk mindkét részében nap mint nap olyan gaztetteket követnek el, amelyeknek kegyetlensége felülmúlja az egész emberiség -által elítélt Hit- ler-fas,izmus gaztetteit is. A fölperzselt föld e politikájának az a célja, hogy térdre kényszerítse a. vietnami népet. Ebben a helyzetben a vietnami népnek nem volt más útja; felkelt és szembeszállt velük, hogy megvédje függetlenségét, szabadságát. A hazáját szerető és az ellenséget gyűlölő mindkét országrészünk népe elszánta magát, hogy vereséget mér az amerikai imperialisták hódító terveire, megvédi Észak-Vietnamot, felszabadítja Dóit, egyesíti hazáját. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítása Front zászlaja alatt a dél-vietnami nép politikai és fegyveres harcot vív a támadók ellen, városban és falun egyaránt. Szüntelenül támadja az ellenséget politikailag, katonailag. A sokoldalú népi háború demoralizálja az ellenséget. Ez népünk legyőzhetetlen fegyvere az amerikai imperializmus legmodernebb háborús eszközeivel szemben. Ezzel mérünk vereséget az ellenség minden politikai és katonai tervére. A továbbiakban Le Dúc Tho élmondotta, hogy a háború eddigi folyamán á vietnami nép négyszer győzte le az amerikaiakat. Az első győzelmet 1959—60- ban aratta a nép, amikor szétzúzta Ngo Dinh Diem báhrehd- 6zerének alapjait, és létrehozta a forradalmi hatalmat falun és a hegyvidéken. A második győzelem 1961 és 65 között az amerikaiak különleges háborújának stratégiájára mért csapás volt. Harmadszor az 1965—66-os száraz évszákban győzték le az amerikai támadóikat, amikor meghiúsították azok nagyméretű támadó terveit. Ekkor szánták rá magukat az amerikai imperialisták, hogy légi és tengeri úton pusztító háborút indítsanak a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Ez a tervük is kudarcot vallott. A többi közt 1500 repülőgépüket lőtte le az észak- vietnami légvédelem és több száz amerikai pilótát ejtett foglyul. Fz volt a vietnami nép negyedik győzelme. Az ellenség vereséged egyre súlyosabbak — folytatta beszédét Le Dúc Tho — s minél jobban növelik hadseregüket, veszteségük annál nagyobb. Azonban sorozatos súlyos vereségek, a haladó emberiség és az amerikai nép tiltakozása ellenére sem akar az amerikai imperializmus agresszióé és háborús természeténél fogva lemondani arról, hogy Dél-Vietnamot szolgaságba döntse. Az 1965—66-os száraz évszakban elszenvedett szégyenteljes vereségeik, valamint az elmúlt esős évszakban rájuk mért sorozatos csapások után most ismét lázasan készülnek a mostani száraz évszak alatti újabb stratégiai ellentámadásukra. Ezt egymilliós hadsereggel akarják végrehajtani, amelyből négy-ötszázezer amerikai és csatlós katona. Ugyanakkor tovább fokozzák Észak-Vietnam ellen a légi • és tengeri pusztító háborút. Még azt is fontolgatják, hogy esetleg szárazföldi erőket szállítanak partra a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén. Ezzel a nagyméretű támadással szeretnék megsemmisíteni a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadseregét, kicsikarni a döntő, győzelmet Dél-Vietnamban. így akarnak bennünket arra kényszeríteni, hogy fogadjuk el az ő elképzelésük szerinti politikai megoldást. Vietnam, a vietnami nemzet egy. Folyóink kiapadhatnak, hegyeink elkophatnak, de ez az örök igazság sosem változik meg. A vietnami nép két hosszú, áldozatos, nehéz honvédő háborút élt át egy emberöltő alatt. Nem azért harcol, hogy országát végül kettészakítva lássa és belenyugodjon abba, hogy az ország felének népe visszasüllyedjen a szolgaságba. Annak idején puszta kézzel indultunk szent ellenállási háborúra a francia gyarmatosítók és amerikai segítőik ellen. E harc végén döntő győzelmet arattunk, amely az 1954-es genfi egyezményhez vezet. Ez határozottan kinyilvánította Vietnam szuverénitósát, egységét és területi sérthetetlenségét. Az elmúlt tizenkét év alatt a dél-vietnami nép hősi harca során szétzúzta az amerikai imperialisták és kiszolgálóik országrabló illetve hazaáruló terveit. Bármennyire is fokozzák az amerikai imperialisták ett a háborút, akárhogy ki is szélesítik, ha négy-ötszázezres, vagy /akár annál nagyobb hadsereget is küldenek földünkre, akármilyen embertelen módon pusztítják is Észak-Vietnamot, népünk, Ho Si Minh elnök felhívása szerint addig harcol, amíg meg nem semmisíti az amerikai agresszorok terveit, s el nem éri most is a végső győzelmet. Ha kell folytatjuk a harcot akár öt-tíz évig, vagy még tovább is, amíg csak ki nem vívjuk alapvető szent nemzeti jogainkat, szabadságunkat és függetlenségünket. Az ellenség makacs és fondorlatos. Áldozatokkal teli, nehéz harcot, kell ellene vívnunk, amelynek természetesen megvannak a nehézségei. De a honvédő háború, a szabadság és függetlenség védelméért vívott forradalmi harc a legnemesebb ügy. Ez áldozatokat és veszteségeket is kíván. De bármennyi áldozatot is kell hoznunk, bármilyen sokáig kell nélkülöznünk, az sem tud megingatni bennünket. Meg vagyunk győződve ügyünk igazságos voltáról. Népünk a Vietnami Dolgozók Pártja, Ho Si Minh elvtárs vezetésével egységesen harcol a támadó ellen. Ugyanakkor élvezi az erős szocialista táhor, a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom, a világ népeinek teljes segítségét és támogatását, f Ezzel szemben az amerikai imperialisták Vietnam elleni háborúja igazságtalan. Az egész haladó emberiség, az amerikai nép is, élesen ellenzi. Az amerikai imperialisták még soha nem szi- getelődtek el ánnyira, mint most. Az imperialista tábor belső ellentétei mélyülnek, az imperialista országok kapcsolatai mind zavarosabbak, az amerikai katonák harci szelleme egyre rosz- szabb. Ezek azok az alapvető felt tételek, amelyek lehetővé teszik, hogy végül mégis legyőzzük az Egyesült Államok támadó hadseregét, annak nagy anyagi és katonai ereje ellenére. Miközben az amerikai imperialisták fokozzák és kiszélesítik a Vietnam elleni háborút, ezzel párhuzamosan csalárdul ismételgetik „békés” tárgyalási' készségüket. A vietnami harctér tapasztalatai bizonyítják, hogy valahányszor az amerikaiak a háború újabb kiterjesztésére készülnek, mindig eljátsszák ezt a komédiát. Goldbergnek, az USA ENSZ-delegációja vezetőjének legújabb fellépése az ENSZ-ben, Johnson és Rusk szólamaival együtt, továbbá az úgynevezett manilai értekezlet nyilatkozata ugyanezt a. célt szolgálta. Ezek a hazug és szemérmetlen szólamok azonban nem tudják félrevezetni a vietnami népet. A vietnami népet nem lehet megfélemlíteni! Több mint húsz éve szenved az imperializmus pusztító agresszív háborújától. Ez a nép szenvedélyesen kívánja a békét* hogy újra felépíthesse országát. A vietnami kérdés békés megoldása azonban nem tőlünk, hanem az amerikai imperialistáktól függ. Ha Valóban abbahagyják támadó politikájukat és kitakarodnak országunkból, a béke azonnal visz- szatér. De az amerikai imperialisták soha nem akarják őszintén a békét. Az imperializmus lényege nem a béke, hanem az agresz- szió. A békét csak kemény ellenállással lehet kicsikarni. Az igazi békének együtt kell járnia a valóságos függetlenséggel. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának négypontos, valamint a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás: Front ötpontos javaslata testesíti meg az 1954-es, Vietnamról szóló genfi egyezmény alapvető előírásait* amely a vietnami kérdés megoldásához a leghelyesebb alapot nyújtja. Ez az igazi békés álláspont. Az amerikai imperializmus az agresszor. Nincs joga, hogy feltételt szabjon a vietnami népnek. Az ENSZ-nek sincs semmiféle joga, hogy beleavatkozzék a vietnami kérdésbe. Amíg az amerikai imperialisták nem hajlandók elfogadni ezt a helyes álláspontot, addig a békés tárgyalásokról szóló furfangos szólamaik hazugok, az emberek becsapására irányulnak. Amig az amerikai imperialisták! nem hagynak Tel agressziójukkal* addig mi elszántan harcolunk, egészen a végső győzelemig. Ezt a szilárd akaratunkat semmiféle erő nem tudja megingatni. Népünk tudja, hogy harcával nemcsak saját, szent nemzeti jogait védi, hanem a szocialista tábor délkeleti bástyáját is, és a világ békéjén is őrködik. Beszéde befejező részében Le Dúc Tho méltatta a segítséget, amelyet Vietnamnak a magyar nép nyújt. Megköszönte a IX. kongresszus Vietnammal kapcsolatos állásfoglalását és kifejezte pártja, kormánya, népe őszinte és mély háláját ezért a magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Mi úgy tekintjük ezt a segítséget és támogatást — hangsúlyozta, — mint baráti szolidaritást, a proletár internacionalizmus ragyogó megnyilvánulását, amely már régóta megvan pártjaink és népeink között. Ebből az alkalomból őszinte köszönetét mondok a Szovjetuniónak, Kínának és a többi testvéri szocialista országnak, a kommunista pártoknak, a világ munkásosztályának és népeinek a nagy támogatásért és segítségért, amelyet igazságos harcunkban nyújtanak. Szilárdan (Folytatás a 2. oldalon)
