Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
1966. november 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 9 Mindennapi sörünk Hétezer hektoliter sört ittak meg októberben Tolna megyében. Ez hétszázezer liter, vagy egymillió-négyszázezer korsó, vagy kétmillió-háromszázezer, három- decis pohár ... Ha a megye minden lakosa — a csecsemőtől az aggastyánig — sörivó lenne, egy személyre közel három liter jutott volna. A valóságban azonban nincs így, bizonyára vannak, akik egyáltalán nem kedvelik a sört, valószínű azonban, hogy sokkal többen vannak a „sörpártiak”. A hétszázezer hektoliter azonban csak terv-, illetve tényadat. Korántsem mutatja a tényleges szükségletet, keresletet. Mert azért „csak” ennyi fogyott el, mivel több nem volt. Valószínű, hogy Magyarországon — legalábbis húsz év óta — még nem lehetett megállapítani, hogy mekkora az igény sörben. Mert hiába növeli évről évre a söripar a termelését, a szükséglet növekedésével nem tud lépést tartani. A pécsi gyár jelenleg évente félmillió hektolitert készít (ebből kapunk hetven—nyolcvanezer hektót). Most készülnek a gyár rekonstrukciójára, a termelés bővítésére. — Negyvenkilencben-ötvenben, amikor idekerültem, évi 3600— 4000 hektoliter fogyott el a megyében. Most egy hónapban ennek majdnem kétszerese — mondja Braun János, a szekszárdi sörkirendeltség vezetője. Itt, a város egykori húsüzemében, a hétmillió forintos költséggel átalakított és berendezett korszerű palackozóüzemben tudtam meg a legfrissebb adatokat a megye sörfogyasztásáról. És arról is, hogy az üzembehelyezés — augusztus eleje — óta hogyan látják el a megyét sörrel. Egy speciális tartálykocsi és hat „közönséges” teherautó szállítja hajnaltól késő estig a sört. A tar- tálvkocsi — hatvan hektoliter sörrel — már reggel háromnegyed hatkor itt van. Rákapcsolják a csatlakozócsöveket és máris „indul” a sör az üzembe, a hatvan- hektós, hűtött tartályokba. Hét előtt már újra úton van a kocsi Pécs felé és tízre itt van a második fuvarral. Naponta kétszáz- negyven hektolitert hoz. A hat teherautó a megyét járja, tele sörösüvegekkel megrakott ládákkal. Hetenkint legalább egyszer eljutnak a legeldugottabb faluba is, de a fontosabb helyeket kétszer is „felkeresik”. Kiszállítják az itt palackozott sört, — a pécsi szalonsört —, de elviszik az ugyancsak ide érkező, de gyárilag palackozott minőségi söröket is. A hordós sör „irányvagonokban” érkezik Szekszárdin kívül a pincehelyi, tamási, mázai, bonyhádi és bátaszéki vasútállomásra. És most megint néhány számadat: nuszonkétezer . sörösláda Vvan forgalomban a megyében és hétszázezer sörösüveg. Most éppen „váltás” van az üvegkészletnél, október elseje óta nem négy és féldecis, hanem félliteres, „golyvásnyakú” üvegekbe töltik Szekszárdon a sört. Közben elvégzik a régi palackok összegyűjtését és továbbítását Kőbányára. Az újfajta palackok előbb-utóbb kiszorítják a régieket, egy-két éven belül mindenütt, azonban az „átállás” csak úgy mehet végbe, hogy fokozatosan szűkítik a réginek a területét. A palackállomány nyáron nyolc-tíz, télen ti- zenkét-tizenöt nap alatt fordul meg — kerül ki üzletekbe és jön vissza üresen — általában öt-tíz százalékos „lemorzsolódással”. Beletelik azonban egy-két év is, mire a több millió 0,45-ös palack így „elfogy”. A szekszárdit szerelték fel elsőként a vidéki kirendeltségek közt az új, korszerű automata palackozó gépsorral. Ügyes gépek ezek. Próbáljuk végigkísérni a sör út ját: A rámpánál lerakják a gépkocsiról az üres palackokat tartalmazó ládákat. Egy görgősorra kerülnek a ládák, egy másik szalagra a palackok. Ettől kezdve — egészen a megtöltött, lezárt üvegek ládába rakásáig — mindent a gépek végeznek. A palackmosó gép egy fogásra tizennyolc üveget emel le a szalagról, majd miután „elnyelte” őket, meleg lúgos oldatban áztatja, majd fokozatosan csökkenő hőmérsékletű vízben ötször egymás után ki öblíti és fertőtleníti valameny- nyit. Közben egy ügyes szerkezet a címkéket is leszedi róluk. A mosóból kikerülő üvegeket újból a szalagra rakja a gép, ezután kerülnek az automata töltőgéphez és záróhoz. A következő állomás a címkéző és máris ládába lehet rakni a megtöltött, lezárt palackokat. A dolgozók csak fel ügyelnek a gépek munkájára, ellenőrzik, hogy nincs e repedés a palackokon. Óránként hatKetten a kétszázból November 7-én, a megye úttörői közül néhányan megkapták a „Kiváló Uttörőmunkáért” kitüntetést. Szekszárd összes iskoláiból csak nyolc pajtás nyerte el ezt a elmet. A déli kertvárosi általános iskola kétszáz pajtásából mindössze kettő. ezer-kétszáz, órás műszakban tehát kereken ötvenezer üveget töltenek meg sörrel ezek az ügyes gépek. A szalag a hűtött raktárba továbbítja a láda kát, onnét pedig a teherautóra kerülnek. Újabb egy-két óra múl va pedig már valamelyik boltban van a ládák egy része és akinek szerencséje van és pont ekkor visz haza néhány üveg szalonsört, még gyárilag hűtötten fogyaszthatja. J. J. Mindketten hatodikoisok. Hanoi Józsefeié, az úttörőcsapat vezető- helyettese segített megkeresni őket a szünetben. A tanári szobában beszélgettünk. Először messze ültek le az asztaltól, különösen a kislányt kellett megkérnem, hogy húzódjék közelebb. Egyikük ruháján sem láttam a kitüntetést. — Megmutatnátok a jelvényt? — Nincs itt. Otthon hagytuk. — Megbeszéiltétek, hogy nem tűzitek fel? — Nem. — Akkor miért? — Csak. — mondják ki egyszerre, majd egy kicsit nyíltabban hozzáteszik: — Nem akartuk, hogy azt higgyék a többiek, dicsekszünk. Elfogódottak. Arcukon vegyes érzések. Büszkék is, mosolyognak is, de megpróbálnak szerényen viselkedni, örülnek a kitüntetésnek, ez látszik, de nem tudják, hogy örülhebnek-e? — Nagyon meglepődtünk szombaton, amikor az iskolai ünnepségen Uzsák Máté, a csapatvezető kihívott bennünket és átadta a kitüntetést. Nehéz dologra kérem őket. Beszéljenek magukról. — Miért kaptátok? Gondolkoztatok rajta? Juhász Ferenc, a Vl/á tanulója válaszol gyorsabban: — Dolgoztunk az iskolánkért. Eljártunk az úttörőfoglalkozásokra, amit kellett, szívesen csináltuk. — Más is. Miért titeket választottak? — Nem tudom. Jobb tanulóik vannak nálam az osztályban. — Hányas a biztonyítványod? — A négyest, azt tartom. Babai Marika komoly, a korához képest talán túlzottan is megfontolt kislány. Hangja szokatlan határozottságról tanúskodik. — Szeretjük az őnsünket. Mindent megcsinálunk közösen, ha elhatározzuk. — Tanulmányi eredményed? — ötös. — Hányán vagytok az őrsben? — Nyolcán, és két kislány, aki nem úttörő, de hozzánk tartozik, — Ide küldened őket? — Szívesen. Feritől azt kérdem, hogy ki a barátja? Mindig mosolygó arca még jobban felderül, amikor azt mondja: — Az Iker. Ő a legkisebb az osztályban. — Hívd ide őt is, jó? Amikor elbúcsúzunk tőilük, akkor látom, hogy milyen erős, fiú Juhász Feri és milyen hosszú haja van Marikának, simán, a vállára teviseli. — Ez mit jelentsen? Nem is akarsz úttörő lenni? Hallgat, lesüti a szemét. Nem faggatom. Irén sokkal erősebb, megtermettebb. Szőke haja szabadon keretezi az arcát. Kérdés nélkül is elmondja: — Szeretnék, nagyon szeretnék úttörő lenni! Hatan vagyunk testvérek, segítenem kell otthon, nekem sincs időm. — Te vagy a legnagyobb? — A középső. De azért van munkám elég. Néha elengednek, akkor egy-egy foglalkozáson itt vagyak. Már kirándulni is voltunk az őrssel. — Marikáról mi a véleményed? — Kitűnő tanuló. Mindig tud, ha kérdezik. Bízhatunk benne. Akármit elmondhatnánk, megértené. Nem fecsegné ki senkinek, ha titkot bíznánk rá. Szeretik a többiek is, a legtöbben örültek a kitüntetésének. Magdi felveti a fejét, közbeszól: — Vannak nála jobb tanulók is. Azokat is választhatták_volna... De ő is megérdemelte. A barát, a barátról Fürge, mint egy csillogó szemű mókus Iker János. Kicsi, és izeg-mozog, nem fér a széken. De szókimondó, őszinte, magát se próbálja szépíteni. — Az órákon sokszor rámszólnak, a magatartásom is négyes. Tudom, hogy javítanom kellene, de élöl ülök, és akármit csinálok, mindig észreveszek... — Próbálj arról beszélni, hogy Feri milyen? Úgy, mintha nem is a te barátod lenne... — Hát rendes. Sokkal jobb tanuló nálam, sokkal fegyelmezettebb. Segít, ha valamit nem értek, sose küld el, ha valamit kérdezek. Az őrsönkívüliek Két kislány van, aki nem úttörő, mondta Babai Marika, a Béke őrs vezetője. Leküldte mindkettőjüket, Máthé Irént és Körösztös Magdolnát. Szívesebben szólítanám Magdinak, de ő mutatkozott be így. Nagyon szép, sötét hajú, törékeny kislány. — Nekem otthon nem engedik, hogy úttörő legyek. De igazuk van, mert egy kicsit lassabban tanulok, és ha minden foglalkozásra eljárnék, kevesebb időm maradna — mondja csendesen. Meg különben is... — A többiek szeretik? — A fiúk biztosa^. _ — Miért választhatták éppen őt a kitüntetésre? — Megérdemelte. Jobb tanulót találhattak volna nála, de az is számít, hogy ki mit csinál a többiért. Ö dolgozott a legtöbbet az iskolaudvar rendbe hozásáért. Odavezet az ablakhoz, az udvarra mutat: — Ahol most az aszfaltozott rész van, oda mi hordtuk az alatta lévő vörös salakot. A hatod* osztály. Feri volt az egyik legszorgalmasabb. — Azt mondod, a fiúk örültek a kitüntetésnek jobban. A lányok miért nem? — Azt várták, hogy tőlük kapja valaki. Eddig mindig őket jutalmazták. Most az egyszer fiú lett a győztes, persze hogy örültünk! A Molnár Aurél is gratulált, az őrsvezető. Ö kitűnő tanuló, de cseppet sem irigy. Barátok a Ferivel. Ketten a kétszázból. Megismerésükre rövid volt az idő, magukról nem szívesen beszéltek. Kitüntetésüknek örülnek, arról nem beszéltek, hogy néhányan irigykedtek is rájuk. Kétszáz pajtás közül nehéz kiválasztani a kél. legderekabbat. De a rövid beszélgetés után, amit társaikkal folytattam, úgy érzem, ez egyszer sikerült. MOLDOVAN IBOLYA
