Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
Í96G. november 13, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Nagykónyiban rendkívüli dolgok történnek Dr. Dimény Imre előadása az Újságíró Akadémián 1966-ban a mezőgazdaság több területen remekelt Esztendeje lesz már lassan, hogy a balkezes Jancsit választották meg Nagykónyiban tsz-elnöknek. Azaz, hogy Molnár Jánost, a járási pártbizottság munkatársát. Bementek a nagykónyiak a pártbizottsághoz, s megmondták; az egész falu a balkezes ... illetve, szóval Molnár János elvtársat akarja elnöknek, senki más jelölt nincs. Molnár János adószedő volt valamikor Nagykónyiban, már akkor megkedvelték. Különös eset, de való igaz, így történt. Még hihetetlenebből hangzik, ha pontosan megjelöljük azt az időt; 1954. és 1955., tehát amikor még elég sok adót kellett fizetni, s beszedni. Balkezes Jancsi — azért nevezték el így, mert bal kézzel írt — igen rokonszenves adóügyi embernek bizonyult, talpig embernek, bár alig hogy felserdült. Tizennyolc-tizenki- lenc éves fejjel járta a házakat, mintha látogatóba menne mindenkihez; nem erőszakoskodott, nem úgy beszélt, mint a hatalom megtestesítője, hanem egyszerű emberként, akinek a szülei ugyancsak adófizetők egy másik faluban és nem is módos gazdák. így Pista bátyám, úgy Pista bátyám... Igaz, maga már kifizette az adóját, de milyen jó lenne, ha még fizetne 150—200 forintot, előre a jövő éviből, mert a Kis Imre bácsi is fizet még, meg a Nagy Feri bácsi is ... és így vághatnának disznót a Kovácsék és a Szabóék, mert teljesíti a falu az adófizetési tervet. Máskülönben pedig nem lenne az idén disznóölés a Szabóéknál... Két évig dolgozott a faluban, akkor elvitték katonának. A leszerelés után fogadott valakivel, hogy ő, bár Tamásiban nőtt fel, fejből elmondja, sorban házszám szerint, ki hol lakik Nagykónyiban. Nyert, pedig nagy a község, sok a házszám. H Az utóbbi időben rendkívüli dolgok történnek Nagykónyiban. Kilenc lakodalmát tartottak már az idén és itt majd egy hétig vígadnak az emberek, ha jól fölszámítjuk, a készülődéssel együtt. Mégis ég a kezük alatt a munka, így még soha nem dolgoztak. Ez az első esztendő, hogy lekaszálták az ösz- szes rétet. A cukorrépát 1965- ben két hónapig szállították, most két hét alatt végeztek vele. A kukoricát éjszaka is hordták, mert kevés a pótkocsi, ki kell használni. Az éjszakai szállításoknál többnyire asz- szonyok merték a kukoricát. Egyetlen állami vállalattal nem volt jó kapcsolata a tsz-nek, most jó. A nyáron társadalmi munkában behordott 330 mázsa szénát a szövetkezet vezetősége és néhány tagja. Az aratás után együtt ünnepelt az egész falu, 942 vacsorát adtak ki, mindenki reggelig mulatott. Aztán arra sem volt még példa Nagykónyiban, hogy versidézettel ért véget a tsz- elnöki beszámoló. Molnár János így fejezte be a legutóbbi közgyűlésen elmondott beszédét: „Nem kell másnak lenni, csak embernek. Embernek minden körülmények között”. 3. Beteg az elnök, mondjak látom a szemekben a féltést. Kinn lakik a majorban, szép ikerházban, a főállattenyésztővel. A szövetkezet építette a házat. Molnár János csak nemrég költözhetett be, mert az előző elnök nem ment el, amikor leváltották az év elején. Most, hogy költözködött, néhá- nyan úgy vélték, egy kicsit meg kellene „köszönni”. De most már minek, ha előbb nem mertek vele szembeszállni. Például akkor, amikor egy írásos beadványt mint papírt arra használt fel a határban, a traktorosok szeme láttára, hogy... És még meg is kérdezte tőlük, látták-e, mit csinált a kérvénynyel. Mondják, nagy tudású ember volt — így mondják: volt. Még a megyéből is elköltözött. Lehet, hogy nagyon tud, hiszen egyetemet végzett, viszont csak negyvenöt hold pillangós maradt utána az 5000 holdas szövetkezetben. Egy bizonyos: emberekhez nem ért. Hát ilyen elnök után jött ide a kedves „balkezes Jancsi”, aki gyakran kijárt a faluba már előzőleg is, mint a pártbizottság munkatársa. Segített az embereken, amiben tudott, elintézte ügyes-bajos dolgaikat. De éppen abban az időben, amikor megtudta, őt akarják elnöknek, nem ment Nagykó- nyiba, nehogy bárki is korteskedéssel vádolja. A nagykónyiak mentek be érte a járáshoz. Most a lakására mennek sokan. Meglátogatják. Ott dolgoztak a majorban, vagy arra jártak, hát benéznek, hogy van az elnök. Pedig szerencsére nem nagy a baj, csak influenza. Feküdni kell meleg helyen. Figyelmeztették, maradjon otthon, amikor megfázott, de persze nem maradt otthon. Valaki megjegyzi: szerencsém, hogy beteg az elnök, különben nehéz lenne megtalálni. Mindig megy, mindig a nép között jár, az irodába úgy kell becibálni. s Molnár János, harmincegy éves tsz-elnök éppen ebédel. Pizsamában, fürdőköpenyben. Várnék, de otthagyja az ételt, hiába vitatkozom. Bemegyünk az egyik szobába. Modem bútor kimondottan szép szőnyegek, nagy televízió, sok könyv. Szőke az elnök és kék szemű. Szelíd vonások. Ki gondolná, hogy tíz évig ökölvívó is volt úgy mellékesen és hogy keményen is tud beszélni, amikor kell. Mert a tsz-elnöknek néha kell. Nagyon népszerű. Szeretik. Vajon tudja-e, miért szeretik? Tudja-e magáról, hogy milyen ember? Ezzel kezdem a kérde- zősködést. — Talán azért szeretnek, mert mindenikit név szerint ismerek. — Ez hány ember? — Kétezer. — Akkor sokat kell köszönni. — Sokat. De nem úgy köszönök, hogy jó napot, hanem, hogy jó napot, János bátyáin, vagy Mard néném, hová megy? Az a típus vágyóik, aki szereti az embereket, és úgy érzem, mintha itt születtem volna. Nagyszerű falu ez, jobbat el se tudók képzelni. Az egész falu jól dolgozik. Na egy-két kivétel akad, de ilyen mindenhol található. Nem tudnám kiválasztani, kik a legjobb dolgozók. Az asszonyok? Akik éjjel is rakták a kukoricát. Ezek olyan asszonyok, hogy ilyeneket keresni kell még a földön! Egyikük, idős Csima Gyuláné mindig táncol velem a lakodalmakban, fölkér, amikor hölgyválasz van. Azt mondja, azért táncol velem, hogy negyven forint legyen a munkaegység. Tavaly huszonnyolc volt Vagy a traktorosok. Mint az emberi szervezetben a vérkeringés, annyit érnek... Én elsősorban azt teszem, amit én is elvárnék, ha ott dolgozom a határban. Minden áldott nap meglátogattuk az embereket a párttitkárral és a főagronómussal. A főagronómus, Kimmel Pál csak huszonnégy éves. A fiatalok vezetnek nálunk. Erdélyi Gyuláné főkönyvelő annyi idős mint én. Különben ők is újak a főagronómussal. Aztán a gépcsoportvezető, Szabó István huszonhét éves, Solymosi István állattenyésztési brigádvezető huszonnégy, Poszpis László növénytermesztési brigádvezető huszonöt éves. Ö érettségizett. — Az idősebb tagok nem aggályoskodtak ennyi fiatal vezető miatt? — Kalota Józsi bácsi azt mondta a közgyűlésen: megyünk mi utánatók, csak nehogy rossz helyre vezessetek bennünket. Szó szerint nem egészen így, de enyhébben kifejezve ez a lényege. A múltkor aztán, amikor találkoztunk, közölte elégedettségét, már nem nyugtalankodik. Kopogtatnak, jön a párttit- kár, kemény tartású, barna ember, szép bekecsben. Mondja, hogy összeszedik a halakat, mielőtt befagyna a tó. Elmagyarázza, milyen nehezéket raknak a hálóra és hogyan állítják fel. A fiatal elnökhöz szeretettel szól, mintha a fia lenne. — Jobban vagy, kisfiam? Feküdj még két napig! Inkább feküdj, minthogy ne gyógyulj meg egészen! Siet. Az ajtónál búcsúzva Molnár János ad tanácsokat a titkárnak a gazdaság ügyeivel kapcsolatban. 5: Nem szeretném eltúlozni, felnagyítani Molnár János szerepét abban, ami az idén Nagykónyiban történt. Hiszen mindent együtt valósítanak _ meg, a vezetők, az egész község. De ez a Molnár János olyan ember! Nem azzal kezdte ő, hogy mindenkit név szerint ismer és így köszön. Nem. Azzal kezdte: már 92 hóid lucernát telepítettek a kevéske 45 holdhoz és még van a tavaszra egy vagon vetőmagjuk lucernából és baltacímből. Meg, hogy azt szeretné, ne úgy mondják az emberek: „a téeszé”, hanem: „a mienk”. Néha kétszer is megnézi éjjel az istállókat, nehogy baj legyen, ha elaludna az éjjeliőr. „Bátyám, maga a falu vagyonára vigyáz...” Egyszer gyalog ment haza Tamásiba éj- jél, ilyen ellenőrzés után. Fölkelthetett volna egy motoros embert, elvitték volna, tíz kilométer az egész. Gyalog ment Hadd pihenjenek. Végigtanulja az életét. Könyvelői tanfolyam, KISZ-iskola, mezőgazdasági technikum, most a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem, aztán majd az agrár- egyetem. A felesége is most érettségizett. Kisfiúk három éves. Már mondja, hogy állattenyésztő lesz. A gyerek szeme fekete. Édesanyjától örökölte, ő meg a nagypapától, aki olasz volt. Molnár János szeret álmodozj- ni. Azt mondja, éjjel, amikor megy ellenőrzésre, már nem ezt a gazdaságot látja, hanem egy szebbet. Sorakoznak a százas istállók, a fejőkön fehér ruha... Meg azt is látja már, milyen lesz zárszámadáskor az új művelődési ház avatása. Nyitótánc a hagyományos népviseletben, a lányok fején pille. GEMENCZl JÓZSEF Pénteken, november 11-én, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházéban az Újságíró Akadémia mezőgazdasági tagozatán dr. Dimény Imre, az MSZMP KB mezőgazdasági osztályvezetője „A gazdaságirányítás reformja és a mezőgazdaság’ címmel konzultációs előadást tartott. A szokottnál is nagyobb érdeklődésre jellemző, hogy a fővárosi és a vidéki lapok szinte kivétel nélkül képviseltették magukat egy-egy munkatárssal. A Központi Bizottság osztályvezetője sokoldalúan és részletesen ismertette előadásában a témához tartozó kérdéscsoportok mindegyikét. Az új gazdasági irányítási rendszer a közvélemény érdeklődésének és figyelmének a középpontjába került. E körülményt az is kifejezte, hogy at sajtó képviselői nagy számban hallgatták végig az Újságíró Akadémia előadását, tették annak ismeretében és tudatában, hogy az olvasók igényeinek megfelelően, még pontosabb és áttekinthetőbb legyen a témával kapcsolatos tájékoztatás. Dr. Dimény Imre ehhez igen nagy segítséget nyújtott. Elmondotta egyebek között, hogy az eddig megtett előkészítő intézkedések hatása máris pozitív irányban mérhető le a mezőgazdaságban. Mint ismeretes, a termelőszövetkezetekben a tervlebontás helyett, az egyenjogúságot maradéktalanul feltételező, vállalatokkal kötött szerződések képezik az alapját a termelt áruk értékesítésének. Érvényesül tehát a kereokedelmi jelleg. Akik azt hitték, hogy emiatt zökkenők és zavarok keletkeznek, tévedtek. Az árak rendezésével és más intézkedésekkel, jó hatást lehetett gyakorolni a gabonatermesztés növelésére is. Az idén az elmúlt évekhez viszonyítva, a tsz-ek által eladásra felkínált gabona mennyiségileg nőtt. A felvásárlásra is jó hatással volt tehát — természetes a termesztésre is — az árak rendezése. Ennek ellenére — jelentette ki dr. Dimény Imre — még sem az idén, sem jövőre, nem számolhatunk a kenyérgabona-vetésterület mostam szintjének a csökkentésével. Biztonsági okokról van itt szó, arról, hogy jelenleg még nem tudjuk megteremteni azt a stabil termésátlagot, ami megnyugtató módon lehetővé tenné a kenyérgabona-vetésterület mostani szintjének a csökkentését. Bizonyos kisebb korrekciókat azonban már az idén is végeztek, és erre feltehetően jövőre is sor kerül. Nagy jelentőségű volt dr. Dimény Imre elvtársnak az a bejelentése, amikor közölte: — Története során 1966-ban érte el a magyar mezőgazdaság először a legmagasabb termelési szintjét. Ez a tény mindennél jobban igazolja és bizonyítja pártunk politikájának helyes gyakorlatát. Cukorrépából, burgonyából, kukoricából szintén kiváló termésátlagokat produkált az idén a mezőgazdaság Közülük például cukorrépából olyan terméseredmé - nyékét értünk el. amilyenre még nem volt példa. Dr. Dimény Imre elvtárs arra is Rámutatott, ami jelenleg még a meg nem oldott kérdések közé tartozik. Elmondotta például, hogy az idén több ezer vagonra tehető kenyérgabonából az a többlet- kár — szemveszteség — ami a késői betakarításból adódott. Ennek elkerülése érdekében pártunk és kormányunk fokozottabb ütemben kívánja kombájnokkal még jobban ellátni a mezőgazdaságot. Az intézkedések ilyen szempontból jövőre már éreztetni fogják hatásukat. Az új gazdasági mechanizmussal összefüggő kérdések mindegyikéről részletes tájékoztatást kaptak a sajtó képviselői. A népgazdaság más ágazataival összefüggésben ismerhették meg a reform jelentőségét, továbbiakban pedig a mezőgazdaságra várható termékenyítő hatását. Ahol újjávarázsolják a régi kocsikat Lőrinez József üzemvezető „főorvossal” jártuk a Szekszárdi Vasipari Vállalat autójavító részlegének telephelyét. A meghibásodástól függően alakulnak az átfutási idők. Vannak kocsik, amelyek csak egy-két órára térnek be hozzájuk, de vannak olyanok is, amelyeket úgy kell bevontatni. Ez utóbbiak általában 16—18 nap alatt készülnek el. Szinte minden talpalatnyi hely ki van használva ezen a telephelyen, az udvaron, a szerelőműhelyben egyaránt. Ha figyelembe vesszük, hogy hónapról hónapra egyre több a kocsitulajdonos, akkor bizony érthető az autójavító■ részleg vezetőinek bosszúsága, hiszen kedvező feltételek mellett a jelenleginél lényegesen nagyobb forgóimat tudnának lebonyolítani. De ugyanígy érthető az autótulajdonos bosszúsága is, aki emiatt huzamosabb ideig kénytelen várakozni kocsijára. Az érdek közös; új, nagyobb befogadóképességű telephelyre van szükség. A szerelők egy Warszawa felújításán dolgoznak.
