Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-10 / 265. szám
1966. november 10. TOLNA MEGYEI NCPŰJSAO 3 Épülő üzem — fiatal pártszervezet • NEM JÓ NAPOT „fogtunk ki” a látogatásra. A munka részben anyaghiány, részben a gépek javítása miatt szünetel. Az alig két lépésnyi irodában élénk szóváltásnak voltunk tanúi. A szerelő a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál telefonon sürgette a hiányzó gépalkatrészek küldését, miközben Kocsis Lászlóné, a vállalat Tamásiba kihelyezett részlegvezetője aggódva figyelte a fejleményeket. — Sajnos, ez a kettősség nagyon megnehezíti a munkát — mondta, s a néhány helyiségből álló üzembe kalauzolt bennünket. Az asszonyok halk beszélgetéssel ütötték el az állásidő unalmát, s ha valaki egy kicsit hangoskodott, a többiek csitították: „csendesebben vigadjatok. Ne zavarjuk a KISZ-eseket!” A szomszédos műhelyben KISZ-gyűlést tartottak. Kocsis elvtárs, a KlSZ-szer- vezet titkára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról emlékezett meg. * TAMÄSIBAN akár idős embertől, akár iskolás gyerektől érdeklődik az idegen az új üzem iránt, pontos eligazítást kap. „Az új üzem, az Orion a siófoki út mentén épül. Kocsisékat nem ott kell keresni, hanem a Deák Ferenc utcai üzemben.” A köztudatban Orion néven ismert, de valójában a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat részlegeként működő híradástechnikai alkatrészeket gyártó üzem 44 munkást — többségében nőt — foglalkoztat. A részleg vezetője Kocsis Lászlóné, aki szívesen szolgál felvilágosítással. Tőle tudtuk meg, hogy az ott dolgozó három párttag kezdeményezésére megalakították az üzemi pártszervezetet, titkárának Gárdái László megbízott művezetőt választották meg. — Minden tekintetben a kezdet kezdetén vagyunk. Pártszervezetünk is annyira fiatal, hogy munkájáról nem tudunk olyat mondani, ami az újságíró számára érdekes lehet — mondta. A további beszélgetés rácáfolt arra, amit a pártszervezet munkájáról a nagyon is szerény telepvezető elvtársnő mondott. A pártszervezet a maroknyi kollektíva nagy felelősséget vállalt magára. A holnapra gondol, hogy amikorra elkészül az új üzem, „az Orion”, jó szakmunkásokkal kezdhessenek. A többségében nőket foglalkoztató üzemben meg kell tanítani a dolgozókat a híradástechnikai szerelvények gyártására. A mostani dolgozókból nevelődnek ki a majd felépülő gyár szakmunkásai, csoportvezetői, s azok, akik a többi dolgozókat bevezetik a szakma rejtelmeibe. Egyelőre még negyvennégyen vannak, s maguk is most tanulják a szakmai fogásokat, próbálnak eligazodni a műszaki rajzokban. A szakmai felkészítés mellett a pártszervezet politizálni tanítja a dolgozókat, s ebben a munkában jó segítőtárs a Kocsis házaspár. * NEHEZEN OLDÖDTAR FEL az asszonyok. Mintha tétlenségük miatt restellkedtek volna. A KISZ-gyűlés befejezése utón a fiatalok is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, akik mintha bátrabbak lettek volna. — Szeretjük az üzemet, s főleg nagyon örülünk annak, hogy Tamási iparosodik — mondta Nagy Lajosné olyan meggyőződéssel, hogy önkéntelenül is kikívánkozott a kérdés. — Az elvtársnő már dolgozott üzemben? — Ezelőtt soha. A hírét sem hallottam azoknak a gyártmányoknak, ami nálunk készül, — Nehéz volt megtanulni a szakmai fogásokat? — Kezdetben nehéz volt a kezünk, s a fogások bizonytalanok voltak, de még ennél js. szokatlanabb volt a gépek zaja. Nem egyszer fejfájással mentürk haza. Most már oda se neki. Fel sem vesszük, annyira megszoktuk a zajt. Az a furcsa, ha — mint most is — csend van — kapcsolódott a beszélgetésbe Ág Mihály- né, akit már az üzemi pártszervezet vett fel tagjelöltnek. A 44 embert foglalkoztató üzem párt- szervezetének most már négy párttagja, négy tagjelöltje és húsz KISZ-fiatalja van, * AZ ALAKULÓ ÜZEM problé mái is szóba kerülnék. A gépek elég gyakran elromlanák. Nincs folyamatosan biztosítva az anyag- ellátás. Aztán megemlítettek néhány kisebb, de annál bosszantóbb dolgot. Beköszöntött a fűtési szezon, s a kályhákhoz nem kaptak füstcsövet. — ügy látszik, nagy a távolság Tamási és Dombóvár között — jegyezte meg az egyik asszony, mert vagy három hónapig vártuk, hogy megkapjuk a kézmosószert. — Nehéz ez a kettősség — mondja Kocsis elvtársinő. Szervezetileg a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalathoz tartozunk, termel vényein két viszont egyenesen az Orion-gyámak szállítjuk. Az vígasztal bennünket, hogy átmeneti ez az állapot. Ezért van, hogy a dombóváriak úgy gondolják, nem sokáig tartozunk hozzájuk, viszont az Orion-ban úgy gondolkodnak, hogy még nem az övék ez az üzem. Előfordul, hogy a felküldött mintadarabot egy hónap múlva hagyják jóvá, de már küldik is a megrendelést sürgős határidővel. A kezdő üzem fiatal pártszervezete, s a maroknyi lelkes kollektíva birkózik á tenni valóikkal. Szakmára és politikai tisztánlátásra neveli a dolgozókat. Gyakran látogatják az épülő új gyárat. A ma nehézségeinek leküzdésében erőt ad nekik, ha a jövő Egy hónappal a tűzvész után ígéretére, a holnapra gondolnák. • POZSONYI IGNÁC NÉ Nemrég közölték a lapok a tragikus hírt, hogy Kardoskúton Nagy Pálék családi háza a tűz martaléka lett. A család 10 éves Ilona lányának bátor magatartásán múlott, hogy a kisebb testvérek nem lettek a tűz áldozatai. A szerencsétlenül járt család tanyáján már csaknem helyreállt a rend. A Hódmezővásárhelyen dolgozó pécsi katonák és a Szöllősi Állami Gazdaság dolgozóinak segítségével rendbehozták, bevakolták, kifestették a házat és a szobákban is meszelnek már. Nemsokára a lakást is berendezik az ajándékba kapott és az Állami Biztosító 28 000 forintjából — ennyire becsülték a kárt — vásárolt bútorokkal. Ilonka — oki még sokáig Kardoskút legnépszerűbb „embere” lesz — örömmel segít édesanyjának minrioTi m/nn Jeti hfi n. Játék a rendbehozott ház előtt Egymilliónál több naptár és határidőnapló a Szekszárdi Nyomdából A Szekszárdi Nyomdában — hazánk egyik híres „maptárgyá- rában” — egymilliónál több, különféle zseb- és asztali naptárt, továbbá évkönyvet és határidő- naplót készítenek az új évre, illetve nagy részt már el is küldtek a megrendelőknek, s a boltokba. így például 900 ezer darab, különféle színű pvc, műbőr, vagy kartonpapír fedelű zsebnaptárt még szeptemberben átadtak a belkereskedelemnek. Tízezrével készítették azokat a zsebnaptárakat is — különböző nyelveken, — amelyekkel az exportáló cégek lepik meg külföldi vevőiket. Ezenkívül képes propaganda asztali előjegyzési naptárakat, színes évkönyveket gyártattak külföldre is. A nyomda egyik újdonsága a szivacsos asztali előjegyzési naptár. Ennek tömbtartó doboza aljára szivacsot ragasztottak, amely által ízlésesebb, kellemesebb tapintású. A Szekszárdi Nyomdában jelenleg még tart a propagandanaptárak készítésének a „finise”, s november végéig nyolcvanezer határidőnaplót szállítanak a megrendelőknek. Ez a közgazdász dolga is A minap közgazdász bará- tómmal beszélgettem. Elismert szaktekintély. Olyan, aki ismeri a törvényszerűségeket, magasabb szinten a népgazdasági összefüggéseket. Ismeri, megérti az új gazdasági mechanizmus alapvető kérdéseit, s ennek alapján — mint mondta — jó elképzelései vannak az ő vállalatát érintő kérdésekben. Különösen nagyra értékeli a Központi Bizottság irányelveiből azt, hogy a párt fontos szerepet szán a vállalati önállóságnak, a vállalatok demokratizmusának. Hasznos fejtegetéseit azonban egy későbbi megjegyzése beárnyékolta, Az eszmecsere során ugyanis megjegyezte: úgy érzi, divattá vált az új gazdasági mechanizmus. Uton-útfélen „szajkózzák”, s utam bocsá’ erről „papol” még a segédmunkás is. A köznapi beszélgetés talán figyelmet sem érdemelne. Hiszen köztudott, hogy a gazdasági élet parancsnoki posztjain dolgozók egyre jobban látják a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseit és egyetértenek vele. Az is igaz, hogy ma mindenki „mechanizál”. Mindenki ezt veszi szájára. Erről megy a vita olykor helytelen felfogásban is. Egyszóval: beszélnek róla. Igen. Sőt, mi több, vitatkoznak! Vitatkozik róla az orvos, a fűszeres, s mily’ jó — ha nem is kandidátusi szinten — a segédmunkás is. És itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amiért e mondanivaló tolira kívánkozott, mert úgy érzem, hogy társalgó barátunk „kiszólása” a hivalkodó szaktekintély megnyilvánulása volt r)e nézzük csak megjegyzé" sét. Azt mondja, tetszik neki, hogy a Központi Bizottság irányelveiben jelentős szerepet szán a vállalati gazdálkodás demokratizmusának. No, de miként, hogyan valósul ez meg? Kikre és hogyan vonatkozik a demokratizmus? Alap és kiindulási pont természetesen a vállalatok nagyobb önállósága. Szabadabb kéz az irányításban, vezetésben, a termelőerők ésszerűbb felhasználásában, a piaci kapcsolatokban, a bér- és egyéb költségek félhasználásában, a gyártás- és gyártmányfejlesztésben úgy, hogy minél jobban kielégíthessék a népgazdasági szükségleteket. Ez a cél! A gazdasági élet parancsnoki posztjain tevékenykedő embereknek tehát az a feladatuk, hogy a legésszerűbb módon, tudásuk legjavával szolgálják ezt az ügyet és a cél érdekében latba vessék minden igyekezetüket. Ez elsődleges! De ennyi elégséHonismereti szakkörvezetők országos találkozója lesz Szekszárdon Szekszárdon rendezi meg a honismereti szakkörvezetok országos találkozóját a közeljövőben a Népművelési Intézet, a Tolna megyei Tanács Művelődési Osztálya, a megyei Hazafias Népfront Bizottság és a szekszárdi múzeum közreműködésévél. A kétnapos konferencia rész vevői az egyik napon Kölesdre, a másikon a Sárközbe látogatnak, s betekintést nyernek Tolna megye helytörténeti, néprajzi életébe is. ges-e? Elég-e csak azt kiragadnunk a nagy népgazdasági egészből, hogy növekszik a vállalatok önállósága, a vállalati demokrácia? Elég-e csak mentőövkéri nyakunkba akasztani az új mechanizmusból fakadó, rendeletek által is biztosított jobb lehetőségeket, s ennek kimunkálása közben megfeledkezünk arról, hogy a vállalatok, gazdasági egységek sok-sok gonddal elkészített terveit a dolgozók hadserege valósítja meg?! Az új mechanizmusról „pa*“■ pol” mindenki, még a segédmunkás is — jegyzi meg barátunk. De hát mi is ez az új mechanizmus? Szűk vállalati valami, amin csak a közgazdasághoz értő embereknek szabad töprengeni? Nékik elsősorban! De ennél több! Évekre szóló olyan gazdaságpolitikai program, melynek megvalósítása a dolgozó ember életkörülményeinek javítását szolgálja. Kihat mindaranyiunk életére és át- meg átszövi azt. Olyan program, mélynek főbb elveit a párt Központi Bizottsága a legdemokratikusabb formában, az ország nyilvánossága elé tárta. Olyan program, melynek megvalósításából vezetőknek és kétkezi munkásoknak egyaránt ki kell venni a részüket. Csoda-e hát, ha erről széltében-hosszá- ban beszélnek az emberek? Hát melyik munkást ne érdekelné az, hogy megvalósítása során mi lesz holnap a gyárban, ahol dolgozik? Mit kell tenni az új ötéves tervben? Bővül-e az üzem lesz-e új beruházás, s ha igen, mit szándékoznak építeni? Lesznek-e új gyártmányok, milyen új termelési eljárásokat valósíthatnak meg? Lesz-e létszámbővülés, avagy felesleg? Hogyan alakul a termelés, a termelékenység, s ennek nyomán a jövedelem, a kereset? Mind-mind olyan kérdések ezek, melyek közvetlenül érintik és érdeklik az embereket. El is mondják — ha alkalmuk van rá — észrevételeiket, megjegyzéseiket Az is igaz, hogy nem a szak- tekintély definiált megfogalmazásában. Nem arról beszélnek, hogy az értéktörvény hogyan érvényesül a szocializmusban, hanem — talán nyers fogalmazásban, de őszintén — arról, hogy korszerűtlen terméket gyártottak, s emiatt raktáron maradt a portéka. És elmehetünk-e szótlanul vagy ajkbiggyesztve az ilyen észrevételek mellett? Lehet-e mellőzni jelenleg és a jövőben is — nagy közgazdasági gondjainkra hivatkozva — ezeket a megjegyzéseket? Egy percig sem! Hiszen a vállalati önállóság jobb kiteljesülésének — a jövőben jobban, mint tegnap — alapja az üzemi demokrácia, melyet kettős kovásznak kell keleszteni: a vezetők igényének, hogy szükségét érezzék a kollektívával való tanácskozásnak, a gondok megosztásának; a munkás igényének, hogy a gazda részét vállalja és követelje az üzem gondjaiból. IVe csodálkozzunk hát, ha a segédmunkás is az új gazdasági mechanizmusról beszél. Hiszen övé ez a gazdaságpolitikai program. Neki is, érte is fogant. Ha beszél róla, jövőjét látja benne. Ha tesz érte, jövőjéért teszi. S ha néha nem jól értelmezi. magyarázza, vagy nem helyesen fogja fel összefüggéseit, ne intézzük el kézlegyintéssel, gúnyos mosollyal. Inkább igazítsuk ki, neveljük, tanítsuk tágabb szemléletre, mert ez a közgazdász dolga is. DEÁK GYULA
