Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-09 / 264. szám
:iú6t>. november 9, TOLNA MEGYEI NEPCJSÁG Hadat-e a falunak? B ará tságos beszélgetéssel kezdődött — hat éve — ismerkedése a faluval, egy szombaton délután, a községi vb-elnök lakásán. Megérkezett az új iskolaigazgató Gyulaira. Előtte Bogyiszlón volt beosztott nevelő, a magyar irodalmat és az orosz nyelvet tanította. Az igazgatónak kijáró tisztelettel, bizolommal fogadták. Beválasztották a községi tanácsba, számítottak rá a község közéletében. Ünnepi szónoknak kérték fel, lakodalmakra hívták, ahogy lenni szokott. Elősegítették, hogy megismerje a gyulaji embereket, beilleszkedhessen. Néhány eszten- v deig nem is volt különösebb probléma. Még a pártba lépése is szóba került. Idén nyáron aztán leváltották igazgatói funkciójából. Szembefordulás Mindenkinek adódnak vitái, különösen közéleti embereknél így van. A pártonkívüli igazgatónál is megtörtént nem egyszer. Mondogatta a szülők egy része azt is, hogy nem értik szavait a szülői értekezleten, mert kacskaringósan mondja, jószermt harmada idegen kifejezés beszédében. Magas nála az oroszból a bukási arány. Korrepetált, mégis minden negyedik gyerek elégtelenre vizsgázott. Sokaknak tetszettek távlati, nagy tervei és határozottsága, politikai képzettsége, sokoldalú műveltsége. De a gyakorlat, a tettek ... Ellentmondást láttak Kovács Győrösi Gábor iskolaigazgató képességei és tettei között. Fokozatosan kezdett kihűlni körülötte a levegő. Visszatetszést szült, amikor a szombathelyi kultursportpalotához hasonló helyi terveiről beszélt és naivitásnak nevezte a gyulaji parasztember aggályát. („Besároznánk csizmánkkal a szép épületet, a parkettát.' 1 Már faluszerte háborogtak ez év májusától kezdve. Kovács Győrösi Gábor igazgató elsősorban két, sokaknak érthetetlen, tettével váltotta ki a lakosságból a háborgást. Tanácsülésen tárgyalták, május 18-án. a falu közegészségügyi helyzetét. Az előadó körzeti orvos, többek között szóvá tette a helybeli felső iskola — mások által is joggal kifogásolt — egészségtelen rendetlenségét, piszkosságát. (A füstös falakra ujjúkkal rajzoltak a tanulók, tárva-nyitva az ajtók, az udvaron szerteszét a vörös salak, terméskő stb.) Mi történt utána? Kovács Gy. Gábor iskolaigazgató — akiben, azt mondják, öt fiskális veszett el — nyilvános bocsánatkérést követelt a szintén tanácstag körorvostól. Miután mások is szóvá tették a mulasztásokat — kivonult a tanácsülésről. Távozása előtt közölte, hogy nem tárgyal ilyen emberekkel. Hiú indulatában így kezelte a választott testületet. A tanácstagok nem tetszésüknek mindjárt helyben is kifejezést adtak. A másik, jelentősebb visszhangot kiváltó zúgás és nem tetszés a VIII. osztályosok ballagásáé következett be. Nem men t el az iskolaigazgató az ünnepségre. (Hát lehet haragszomrádot üzenni egy falunak?) Közbeszóltak néhányan mikor az egyik diák illendően, személy szerint búcsúzott az igazgatótól: „Minek mondod, hisz nincs itt.” Kérdezgették, súgtak-búgtak hogy miért maradhatott távol? Egyik szülő éthordót vinni látta az utcán menetben az igazgatót, a másiknak kérdésére egy felsős kislány mondta, hogy közölte velük, az osztállyal: „Nem megyek el, mert nem érdemlitek meg.” Dölyfös hangosságát, ellentmondást nem tűre modorát ma is sokan kifogásolják a faluban. Érettségüket bizonyítja, hogy nem szidják, nem átkozzák, de határozottan elutasítják magatartását, módszereit: vezetésre alkalmatlannak tartják. Próbáltak vele szót érteni, de sikertelenül. Miért nem sikerült? Végül aztán június 20-án összevont — tanács-, párt-, tömegszervezeti, tsz-vezetőségi — ülésen megvonták tőle a bizalmat. Javasolták, hogy helyezzék 5t át más községbe. Szeptembertől beosztott nevelő Gyulajom Kovács Győrösi Gábor. Az új igazgató az elmúlt két hónap alatt közmegbecsülést vívott lei munkájával szerénységével. Magányosan vádaskodva Felkerestem otthonában Kovács Győrösi Gábort, hogy a faluszerte tapasztaltakra próbáljak tőle választ kapni, ha lehet, megismerni a történet okait. Jó megjelenésű, választékos beszédű fiatal ember. Mindenütt könyv, szinte alig fér a lakásába. Olvasottságáról, sokoldalú műveltségéről két órányi beszélgetés során meggyőződhet az ismeretlen, habár legalább ötven idegen szót fűzött beszédébe. Rendkívül magabiztos, kategorikus, ritkán akad el a szóval, — Élvezett-e bizalmat Gyula- jón? — kérdeztem. — Látszólag igen, valójában nem — feleli. — Rájöttem, hogy másként gondolkodunk — hangsúlyozza. Egyenként „Iekáderezi” az összes helyi politikai, állami, gazdasági vezetőt, megvonja tőlük még az erkölcsi alapot is. Mindenkire ráhúzza a vizes lepedőt, a járási vezetőket sem kíméli. Szerinte mindenki ellene esküdött össze, nem tudott együtt dolgozni velük. Mondja, hogy írt a párthoz, a Központi Ellenőrző Bizottsághoz. Vádol egyenként és együttesen. Mikor a jelzők osztogatása helyetti segítésről beszélünk, annak mikéntjéről kérdezem, elcsendesül. — Mondja, kit tiszteli, kire-néz fel? Barátai vannak? — Sajnos senkit és senkire. Magányos „kőszikla” vagyok feleE. (Nem kőszikla, hanem magányos ember). Régebben összejártunk az orvossal, a vezető óvónővel, voltam a párttitkár leányának esküvőjén, de abbahagytam ezeket. Abbahagytam, nem felelt meg a társaság. Ök összejárnak, én nem — jegyzi meg fanyar mosollyal. — Nem vitapartnerek., önállótlanok — mondogatja. Három éve az iskola költség- vetéséből készíttetett egy négyajtós, beépített szekrényt. Mivel nem beszélte meg senkivel, nem volt rá keret, megfizettették véle, övé lett. „Mindenki ellenem varv^ — hajtogatja. Az itt-történtekrői és Bogyiszlö- ról beszélgettünk egy ideig, ma jd megkérdezem. — Nem gondolja, hogy maga--' tartásában megismétlődtek korábbi hibái? Válasza a következői: — Bogyiszlón 1960-ban fegyelmit kaptam, egy gyerek testi fenyítése és a magas buktatási arány miatt . Rá fél évvel kinevezett a megy« művelődésügyi osztály Gyulajra igazgatónak. Csak elismerése ez> képességeimnek, nem így van? — kérdez vissza. Nem telel a kérdés lényegére. Később önigazolásul mondja: — Sajátos gyulaji stílus va» itt. Mondják az emberek is. — Példáid kik? — Neveket nem tudok mondani — feleli. Talán elkezdett gondolkodni végül is, hogy ő maga miben hibázhatott. „A párttal, a néppel egy az útunk. Zengett az énekszó szombaton a szekszárdi utcán, amikor a művelődési házba vonult a Garay- téri általános iskola 554 tanulója, hogy ott ünnepelje meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulóját. Ebből az alkalomból került sor az iskola nagyszabású kongresszusi tanulmányi versenyének értékelésére. A nagytereimben az ünnepnek megfelelően szerkesztett, történelmi viszapillantású, aktuális, nívós műsort adott, az iskola énekkara, irodalmi szakköre és tánccsoportja. Kiváló úttörő oklevéllel és jelvénnyel méltatta Ottófi Ernő csapatvezető a legjobb két pajtás úttörőmunkáját. Az iskola tanulmányi versenyét Tancz Józsefné igazgatóhelyettes értékelte. Hangsúlyozta, hogy amíg a felnőttek jobb termeléssel készülnek a párt IX; kongresszusára, a tanulóknak hazafias kötelessége az eredményesebb tanulás. Sikerrel zárult az iskola tanulmányi versenye. A négyes csoportokban több tantárgyból lebonyolított verseny során az alsó tagozatban a IV. B, a felső tagozatnál pedig az V. B és VHí. A osztály szerezte a legmagasabb átlagot, így ők a nyertesek. A szekszárdi X. számú, Garay- téri általános iskola ünnepélye a hazafias nevelés jegyében, jobb tanulásra ösztönözve tette emlékezetessé a szombati üa«ep!éb*t. Von-e kiúí? Gyulajom a közvélemény megvonta a bizalmat egy embertől, aki magatartásával segítés helyett zavarta a közös munkát. Többen is elmondták, hogy sajnálatosan rosszul sáfárkodott tehetségével. Nem másnak, önmagának köszönheti Kovács Győrösi Gábor a történteket. Bizalmatlanságával és lekezelő modorával magányra ítélte önmagát. („Szellemi ágyrajárónak” tekint mindenkit — így jellemezte aki őt tíz esztendeje ismeri). Tudását másra kellett volna, hogy fordítsa. Megyénkben spk száz pedagógus él együtt, gondjában-örömében a lakossággal. Ezek a pedagógusok szívükeí- lelküket a falusi ember javára fordítják. Kovács Győrösi Gábort nem tudta megtenni, elszigetelő-« dóit Most vádaskodik, Kíútra van mód. Meg kéne "tatalma, hogy senki nem helyezheti a fahr fölé magát és mindenkiben becsülni kell értékeit. Ki tudja, mire jut önmagával?' Vajon eljut-e a komolyabb önvizsgálatig? Szeretnénk, ha eljutna. A mi társadalmunkban megvannak érmék lehetőségei, cte neki kell megtalálnia az emberek szívéhez-lei kéhez az utat. Ehhez viszont az kell, hogy másokat is becsüljön, mint önmagát, és, hogy elérje: ne féljenek tőle az «raberek. Még egy kérdés tisztázatlan -maradt A volt gyulaji igazgatónak ugyanis nincs pedagógiai szakképzettsége. Tanul ugyan, ól- vásott, művelt ember, de képesítés nélkül volt iskolaigazgató- hat esztendőn át. Elsősorban Kovács Győrösi Gábornak, de másoknak is tanulságosak a Gyulajom történtek. SOMI BENJÁMIN«® Tető alatt a dombóvári kórház magasságban készen áll a hatolni as épülettömb A szakemberek a szigetelési munkálatokat végzik Szédítő magasságban dolgoznak az ácsok és vasbetonszerelők
