Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-01 / 258. szám
1966. november 1, TOLNA MEGYEI NfiPtfJSAG 5 Ezerkilencszáz gyerek Gondok, remények, sikerek Tolna megye szakmunkásképzésében és egy intézet A szekszárdi „főintézet” mellett a megyében még öt ipariskola működik. Szekszárdon elkészült, de már a tervezéskor kicsi volt az új iskola. A tanulók jelentős része nem lakhelyén tanulja a szakmát, de elméleti oktatásra is máshova jár. Nyolcvan szakmára tanítják a fiatalokat, de legalább harminc szakmához nincs jó szakkönyv. A nevelők munkaideje zsúfolt tennivalókkal, ha egy szaktanár megbetegszik, „fel kell borítani” az intézet órarendjét. As adminisztráció növekedése lassan a nevelőmunka rovására megy. Ezekről a dolgokról, az ezekkel kapcsolatos kérdésekről beszélgettünk a Mit. M. 505. sz. Ady Endre nevét viselő szakmunkástanuló-intézet nevelőivel. A beszélgető partnerek: Kaszás Imre igazgató, Jeszeszky László és Scherer Sándor igazgatóhelyettesek. Cziráky László gyakorlati oktatás vezető, párttitkár, Kárpáti András testnevelő tanár, Ambrus Péter, a szakmai munkaközösség elnöke. Népújság: Tudomásunk szerint a harmadik ötéves tervben Tolna megye iparának további fejlesztésével számolhatunk. A meglévő és új üzemek szakmunkásképzése jórészt az intézetre hárul. Milyenek a szakmunkásképzés eddigi tapasztalatai? Scherer Sándor: A tanévből alig múlott el két hónap. Ebből már olyan következtetést azonban levonhatunk, hogy az indulás jó volt. A fiatalok, nevelők a tanévkezdés izgalmán túl, már komoly munkát végesnek. A korábbi évekről szólva, azt hiszem, a Népújság olvasói ismerik intézetünk munkáját, — sok ezer fiatal szak m u n kassal gyarapodott az ipari munkások száma, s ezek a fiatalok mind jól megállják helyüket. Jeszenszky László: Az intézet nincs gond nélkül. A mintegy nyolcvan szakma, 1900 gyerek és a nevelők munkáját, idejét úgy összhangoltunk, hogy ennek hatását a tanulmányi eredményeken mérhetjük csak igazán. S ezek egyre jobbak. Kaszás Imre: Már a jövő tanévben számítunk nagy létszám- növekedésre. Sajnos, az új iskola melletti régi, hármashídi iskolát talán két-három év múlva kapjuk meg. Legjobban azonban az otthon hiánya miatt szaporodik napról napra a gondunk. Mintegy öt-hatszáz olyan gyerekünk van, akik bentlakásos otthonban tudnának csak úgy tanulni, készülni a munkára, az életre, mint ahogy kívánatos. Főleg az építőipari szakma tanulói sinylik a tanuló- otthon hiányát. Pedig pénzünk is volna a berendezésre, a felszerelésre. Csak egy megfelelő épületet kapnánk. Cziráky László: Ez esetben kialakulna egy olyan szellem, olyan kézzel fogható gyakorlattá, tudnánk tenni számos, most még csak terveinkben szereplő dolgot, amely alapjának kell lenni a jövő -j szakmunkásképzésének is: tulajdoniképpen politikai potenciálra gondolok. Egy négyszáz személyes otthonnal az ifjúsági mozgalom, a munkásképzés, a pedagógusok, szaktanárok, mind-mind csak nyernének. Népújság: Ha ennyire hiányzik ez az otthon, mi a megvalósítás akadálya? A nevelők együttesen: Pénz van, csak épület kellene. Nekünk nincs hatalmunk épületet kiutalni. S természetes, ha holnap megkérdeznének bennünket, meg tudnánk mutatni, melyik épületre gondolunk. Népújság: Ha az elhelyezési problémák megoldódnak, akkor már azt mondhatjuk, hogy itt van az iparitanuló-képzésben a Kánaán, csak nézni kell, és megy minden magától? Ambrus Péter: Kárpáti kolléga, meg mások is tudnának még problémát felvetni. Például a szakkönyvek kérdése. Általánosíthatjuk: a könyvek legalább hatnyolc évvel elmaradtak az ipartól. Jeszenszky László: Rosszabb a helyzet mintegy kéttucatnyi szakmában, ahol még könyv sincs. A szakkönyvek hiánya miatt azután sok 'gondot okoz a tanmenet tartása — mert mondanom sem kell, e vonatkozásban is volna mit javítani. Kaszás Imre: A szakkönyv- problémát már jeleztük illetékeseknek. Tudnak róla. Valószínű változtatnak a helyzeten. No, de addig nekünk itt kell valahogy, mondhatom az élet sűrűjében a kérdésekre olyan választ adni, hogy ebből kikerekedjék a szakmához értő szakmunkás. Mért mondanom sem kell, kiváló munkásokat akarunk a megyének adni. Ezt úgy értjük, hogy a fiatal ne csak a szakmát tanulja meg, hanem ismerete, fogalma legyen az életről. Talán kissé túlzók, de legjobban így lehet törekvéseinket megfogalmazni: politizáló munkásokat akarunk az intézet kapuján kibocsátani. Népújság: Valóban, mi is tapasz, taltuk, hogy amikor nagyobb csoport szakmunkás kerül egy üzem. be, ott a politikai életben fellendülés tapasztalható. Kárpáti András: Tegnap itt bent volt elfoglaltságom, és talán tizenöt percet késtem az egyik osztály tornaórájáról. Mire kiértem a sportpályára, a fiúk már ugyanazt a gyakorlatot csinálták, mint az előző órán. Tehát, e példa azt bizonyítja, hogy felelősségtudatuk nagy. Kaszás Imre: A fiatalok sok jó tulajdonságával találkoztam már. Pedagógusi pályám során eddig nem volt dolgom munkásfiatalokkal. De állítom, a kellemes csalódások tömegével találkozom. Népújság: A politikai érettségnek mondhatom azt is, ahogy a faliújságon a napi iskolai élet eseményeit maguk a fiatalok kommentálják. Scherer Sándor: Elértük már, hogy a fiúk és lányok figyelik egymás munkáját, örülnek annak, ha valaki dicséretet kap. És együtt próbálkoznak a hibát követő magatartásán változtatni. Segítik, támogatják a gyengébb tanulót, éppúgy, mint aki rosszabb anyagi körülmények között van — az intézet e célra évente több tízezer forinttal rendelkezik. Népújság: Hallottunk egy-két üzemből olyan hirt, hogy a fiatalok elhelyezése nem a legjobb. Söprögetéssel, más, nem kimondottan szakmába vágó dologgal foglalkoztatják a gyerekeket. Cziráky László: A tanév első napjaiban, amíg a tanműhelyek. tancsoportok nem alakultak ki, valóban történt ilyen dolog. Ma már kevésbé tapasztaljuk. Ameny- nyiben mégis tudomásunkra jut, természetesen azonnal intézkedünk. Van a dolognak egy másik oldala is. Arra gondolunk, hogy sok szülő talán, amiatt méltatlankodik, hogy a gyereknek ki kell seperni, takarítani a munkahelyét. Hát ez is a szakmához tartozik, miért is alkalmazzanak utánuk még külön takarító- személyzetet? A munkaadókkal a kapcsolat jó, bár számuk a több százat meghaladja, a tájékoztatás kielégítő. A szakmunkástanuló fiatalokkal foglalkozó oktatók állományunkba tartoznak, többségben. így az elméleti és gyakorlati képzést teljesen egységes elvekre tudjuk helyezni. Népújság: Egy korábbi beszélgetéskor megtudtuk, hogy a nevelők túlságosan sok adminisztrációs munkával vannak ellátva. Idejük nagyrésze statisztikai jelentések, és más jellegű dolgokkal telik el. Jeszenszky László: A bürokrácia nagy. Tényleg, ha csak az intézet órarendjét nézzük, és ennek adminisztrálását, meg a helyettesítésekkel kapcsolatos többlet- munkát, túlóra-elszámolást, stb., valóban sok az adminisztráció. Nekem sok-sok éjszakám elmegy a jelentések meg más okmányok kiállításával. Lehetne egyszerűsíteni. De, hogy csak egy . dolgot, említsek: legalább nyolcvan szak-' felügyelőnk van. És egy gimnáziumban tizenkettő-tizenöt. Egyébként is, hétmillió forinttal gazdálkodunk. Cziráky László: Egyik könyv- szakértő ismerősöm úgy nyilatkozott, hogy ilyen számviteli rendszer talán sehol az országban nincs. Kaszás Imre: No, azért kell a bürokrácia is. A pedagógiai munkához sok adat is kell. Itt meg ennyi szakma, csaknem kétezer tanuló, a pedagógusok, a gazdasági munka, szóval sok a papírmunkánk — nem mondom azonban, hogy nincs lehetőség a csökkentésére. Népújság: Igazgató elvtárs szerint éppen, hogy sok, a nevelők szerint már túl sok az adminisztrációs munka. Hol az igazság? Kaszás Imre: Huszonnyolc órát tanítanak átlagosan nevelőink, vándorolniok kell az osztályok után, vagy az osztályokkal. A ■felkészülés ezekre az órákra, ugyancsak időt vesz el. Szeretnének még többet együtt lenni a gyerekekkel, érthető, ha szabadulni akarnak az adminsztrá- ciós munkák jelentős részétől. Mint igazgatóinak, az a véleményem, hogy a pedagógiai, meg a népgazdasági jellemű adminsztrá- ciót helyesen csökkentve, közös nevezőre lehet jutni. Népújság: Szokás ilyen beszélgetéskor összegezni a vitát. Kaszái elvtárs, röviden megtenné ezt valamennyiünk helyett? Kaszás Imre: A dolgom végtelenül egyszerű. Intézetünk jó úton jár. Anyagi, elhelyezési gondjaink és más lehetőségeink bővítésével talán kevesebb gonddal jár majd célunk: minél több és jobb képességű, szocialista szakmunkást adni a megye iparának mezőgazdaságának. PÁLKOVÁCS JENŐ A pártkongresszus tiszteletére Közel négymillió forint terméktöbbletből és önköltségcsökkentésből Dalmandon Kétszer annyi brigád küzd ez évben a Dalmandi Állami Gazdaságban a szocialista brigád címért, mint 1965-ben. A nyolc brigád 53 tagja különböző termelési területeken működik. Megtalálhatók a szocialista brigádok az állattenyésztésben, a halászati üzemágban, a keverő- és hibrid- üzemben és a szerelőműhelyben. A napokban értékelték a szak- szervezeti bizottság közreműködésével a kongresszusi munkaverseny és a brigádvállalások helyzetét. Kiváló munkasikerekkel készülnek a Dalmandi Állami Gazdaság dolgozói a kongresszusra. A szocialista brigádok elsősorban saját területük hozamainak növelése és az önköltség csökkentése terén tettek vállalásokat. Terveiket nemcsak megvalósították, de jelentősen túl is teljesítették. A szilfási tehenészet brigádjai 10 százalékkal teljesítették túl az egy tehénre jutó 2950 literes hozamot, a tej literenkénti önköltségét pedig két forint 40 fillérre csökkentették. A haltenyésztésnél mintegy kétszáz mázsa túlteljesítéssel számolhatnak. A keverőüzem Petőfi nevű brigádja három és félezer forintos, míg a Zalka brigád 3400 forintnyi villa- mosenergia-megtakarítást. ért. el. E két brigád a vállalt 600 forintos üzemanyag-megtakarítás helyett, annak ötszörösét valósította meg. Ez a gazdaság büszkélkedhet azzal, hogy kombájnosai elnyerték a megyei versenyben az első és második helyezést. A kongresszusi versenyprogramban nemcsak a szocialista brigádok, de az önálló kerületek és üzemrészek is konkrétan kidolgozták a céljutalmakkal is alátámasztott vállalásaikat. Kétmillió-hatszázhatvanhatezer forintra rúg a hozamtöbbletre és megtakarításra üzemi szinten év végéig tett összesített kongresz- szusi vállalásuk. Hol tartanak jelenleg a teljesítés terén? Kukoricabetakarítást végző kombájnosaik maximálisan kihasználják gépeiket, hogy versenycéljaik szerint mielőbb betakarítsák a nyolcszáz holdnvi kukoricát. Az eredményesség terén büszkén jelenthetik, hogy összüzemi szinten máris túlteljesítették mind hozamnövelési, mind pedig költségmegtakarítási vállalásaikat, csaknem ötven százalékkal. Közel négymilliónyi, pontosabban há- rommillió-kilencszáz tizenkétezer forint értékű többletterméket és költségcsökkentést adtak a Dal- mandi Állami Gazdaság dolgozói és vezetői a népgazdaságnak. ‘ ■ - - DABI JÓZSEF szb-titkár A kongresszusi munkaverseny hírei A Mázai Téglagyár dolgozói az éves terven túlmenően már teljesítették kongresszusi verseny- vállalásukat is. A 10,5 milliós nyersgyártási éves tervet szeptember végére teljesítették, s a kongresszus tiszteletére ígért egymillió nyers téglával szemben eddig 1,2 milliót gyártottak, és ha az időjárás kedvezően alakul az év hátralevő hónapjaiban, előreláthatólag mintegy félmillióval teljesítik túl kongresszusi versenyvállalásukat a Mázai Téglagyár dolgozói. * A 11. Autóközlekedési Vállalat dolgozói jó ütemben haladnak kongresszusi versenyvállalásuk teljesítésében. A IX. pártkongresszus tiszteletére a kitűzött határidőre elkészül és átadják rendeltetésének az országban egyedülálló nyerges autóbusz prototípusát. A vállalatnál egyébként 86 brigád küzd a szocialista címért 868 fővel. * Október 31-én teljesítette kongresszusi versenyvállalását a Paksi Téglagyár. Ez 750 ezer nyers tégla terven felüli gyártását jelentette plusz 520 ezer égetett tégla terven felüli előállítását. A gyár dolgozói, bízva az időjárás adta lehetőségekben, remélik, hogy az éves terven túlmenően a kongresszusi munkaversenv- vállalást is túlteljesítik. * A dombóvári vasutasok a IX. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny keretén belül november 7-e tiszteletére egyhetes ünnepi műszakot szerveztek. Ennek egyik célja elősegíteni a kongresszusi munka- versenyvállalás maradéktalan teljesítését, a másik pedig méltóképpen megemlékezni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. * A Tolnai Selyemgyár dolgozói a III. negyedévi termelési tanácskozásokon 71 ezer forint értékű pótvállalást tettek a IX. párt- kongresszus tiszteletére. Ezt. az összeget elsősorban a minőség ja-, vitásával, az energia és a fűtőanyag takarékos felhasználásával, valamint a hulladékok minimálisra való csökkentésével kívánják elérni. A gyár dolgozói pót-, vállalásaikat időarányosan érté- kelve hétről hétre teljesítik, *■ ..Segítsd az. elmaradót, feleméi-; ni az élenjárók színvonalára” jel-, szóval új kezdeményezés, történt' a IX. pártkongresszus tisztelőiére a Patyolat Vállalatnál. Ennek eredményeként már hónapok óta nincs a vállalatnál 100 százalékon aluli teljesítmény. * A Bátaszéki Fűtőház ifjúsági szocialista szerelőbrigádja vállalta a IX. pártkongresszus fisz-' teleiére, hogy az átlagos mozdonyjavítási időt 10 napról 6 napra csökkenteni. A fiatalok ezzel kívánják elősegíteni a vasútra háruló nehéz feladatok teljesítését. Dicséretükre legyen mondva: állják szavukat. * A Rostkikészítő Vállalat duna- földvári kendergyérának dolgozói eddig 730 ezer forinttal teljesítették túl éves termelési tervüket. A IX. pártkongresszus tiszteletére az év végére ez az összeg előreláthatólag megközelíti, vagy eléri az egymillió forintot. A gyár dolgozói kongresz- szusi versenyvállalásukat ezzel nemcsak teljesítik, hanem jelentősen túlteljesítik. * A KISZÖV éves exporttervének értéke 41,8 millió forint. A ktsz- ek vállalták, hogy a IX. párt- kongresszus tiszteletére túlteljesítik exporttervüket. Az eddigi eredmények minden elképzelést felülmúlnak, hiszen előreláthatólag a megye ktsz-ei mintegy 60 millió forint értékben exportálnak ebben az évben.
