Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

V TOLNA MEGYEI NÉFŰJSAG I960. november 5. Kún Béla emlékműve November 20-án, a Kún Béla téren leplezik le Olcsai Kiss Zoltán legújabb alkotását, Kún Béla emlékművét. A mes­tert szoros emlékek fűzik a kommunista mozgalomhoz. 1915 tavaszán, mint főiskolás vonult be katonának, s még abban az évben fogságba esett Galíciában. A forradalom kitöréséig a fogolytáborban ismerkedett meg a kommunista eszmékkel, s mint egykori hadifogoly az internacionalis­ta század katonája lett. Szibériában, majd 1919-től a kö­zép-oroszországi frontokon harcolt a szovjethatalom győ­zelméért. 1921 őszén Bécsbe emigrált, később Párizsban élt 1945-ig. A felszabadulás után az első vonattal érke­zett Budapestre. 1958-ban a Kerepesi temetőben felállí­tott Mártíremlékmű véért Kossuth-díjat kapott. A képen: Olcsai Kiss Zoltán a Kún Béla térre készülő háromalakos kompozíció egyik alakját, Kún Bélát mintáz­Események sorokban YAUNDÉ Kallós Ödönnek, a Kereskedel­mi Kamara elnökének vezetésé­vel csütörtök este nyolctagú ma­gyar kereskedelmi küldöttség ér­kezett Yaundéba, Kamerun fő­városába. A küldöttség magyar— kameruni áruforgalmi egyezmény megkötésének lehetőségét tanul­mányozza. * MOSZKVA Jevgenyij Jevtusenko szovjet költő feleségével háromhetes kör­útra az Egyesült Államokba uta­zott. Jevtusenko amerikai írókkal fog találkozni és felolvasóestéket tart. * PÁRIZS Pénteken közleményt hoztak nyilvánosságra Mahendra nepáli király párizsi látogatásáról és De Gaulle köztársasági elnökkel foly­tatott megbeszéléseiről. A közle­mény szerint a felek megállapod­tak abban, hogy kölcsönösen diplomáciai missziót küldenek egymás fővárosába. • ACCRA A ghanai fellebviteli bíróság döntése értelmében kiszolgáltat­ják a nyugatnémet hatóságoknak a jelenleg Ghánában letartózta­tásban levő Horst Schumann volt nád orvost. Schumann a második világháború idején bűnrészességet vállalt tömeggyilkosságok elkö­vetésében, s ezért Nyugat-Német- országban pert készítenek ellene. Az „ígéretek földje" — Az Egyesült Államok kortesbeszédektől hangos November 8-án újraválasztják a képviselőháznaik mind a 435 tagját, a szenátus tagságának egyharmadát (35 szenátort), a kormányzókat 35 államiban és a •törvényhozó testületeket 50 ál­laimban. Az elnök, a kormány tagjai, a demokratapárti és re­publikánus honatyák igyekeznek szavazatokat nyerni (vagy vásá­rolni) és kényszeredett mosoly- lyal aratják le a kortesek által kierőszakolt választói műlelikese- dés virágait. A választók egyked­vűen veszik tudomásul a politi­kusok szónoki bűvészmutatvá­nyait, amelyekkel hol a jelenle­gi politikát, hol annak ellenkező­jét dicsérik. Végső soron ugyanis nem sok különbség van a két párt programja között. A New York-i Saturday . Review szerint egy demokratapárti és republiká­nus jelölt politikai ábrázata úgy hasonlít egymáshoz, mint a sziá­mi ikrek arca ... A hatalmon lévő demokrata párt Johnson kétéves elnökségé­nek pozitív mérlegét igyekszik megvonni és propagálni — nem kis nehézséggel és erőltetettség- gel. Tény ugyanis, hogy 1964. no­vembere, a legutóbbi elnökvá­lasztás óta az Egyesült Államok az „ígéreteik földje” lett. A be nem tartott ígéreteké. Az elnök számtalan bel- és külpolitikai in­tézkedést helyezett kilátásba, s a legtöbbel mind a mai napig adós maradt. Egyrészt azért, mert néhány ígéretét csak taktikai fo­gásnak szánta, másrészt azért, mert egyszer az akarat, máskor a lehetőség hiányzott. Belpolitikai téren a „nagy tár­sadalom, látványosan beharango­zott utópisztikus tervéből alig valami valósult meg. A nagyhan­gú ígéretekhez és a feltárt sú­lyos szociális bajokhoz képest csak elenyésző jelentőségű lépé­sek történtek például: a termé­szetvédelmi és városfejlesztési minisztérium létrehozására vagy a 65 éven felüliek részleges tár­sadalombiztosításának e kezdet­leges bevezetésére. A jellemző inkább az, hogy Washington a „nagy társadalom” helyett a nagy háborúra fordítja az anyagi esz­közöket: évi 58 milliárd dollárt. Kimutatható, hogy az Egyesült Államok a vietnami háború fo­kozásával párhuzamosain sorra elejti azokat a terveket, amelyek a „szegénység elleni” harcot szolgálják. A haditermelés, amely egy ideig ösztönzően hat a gazdál­kodásra, egyre inkább inflációt, a termelésben pedig feszültséget, aránytalanságot okoz. Az amerikai kongresszus el­fogadott két, nagy propagandá­val reklámozott ún. polgárjogi törvényt, amelyek azonban tulaj­donképpen nem jelentenek mást, mint törekvést az 1789-es ameri­kai alkotmány érvényesítésére. Már akkor törvénybe iktatták azokat az állampolgári jogokat, amelyektől az USA több mint 20 milliónyi színes bőrű lakosát mind ez ideig megfosztják. Az említett törvények elfogadása sem jelent azonban változást a gyakorlatban, amit a sorozatos néger-megmozdulások eléggé bi­zonyítanak. A kelet—nyugat közötti kap­csolatok normalizálására meghir­detett „hídépítési politika” pedig nem jelent mást, mint új takti­kát, új módszert a szocializmus elleni harcban. Bizonyítja ezt többek között az is, hogy keres­kedelmi téren az Egyesült Álla­mok — kevés kivételtől eltekint­ve — ugyanazokat az embargós rendelkezéseket érvényesíti a szo­cialista országokkal szemben, mint amelyeket az amerikai tör­vényhozás a hidegháború tetőfo­kán fogadott el. A november 8-i választások sem hoznak majd újat az ameri­kai politikában. Legfeljebb új ígéreteket... Kongresszusukra készülnek a szovjet írók Moszkva (MTI). Hamarosan ösz- szeül Moszkvában az immár több mint ötezer tagot számláló szovjet írószövetség IV. kongresz- szusa. Ez a kongresszus a szovjet irodalom félévszázados fejlődésé­nek mérlegét fogja megvonni a jubileumi 1967-es esztendő kü­szöbén. Az írói felelősség kérdése nyil­ván a kongresszus egyik központi témája lesz. Az irodalmi lapok hasábjain folyó előzetes vita érint olyan kérdéseket, mint: a fiatal írók nevelése, a nemzeti irodal­mak kölcsönös közeledése, a hagyományok és az újító szellem kapcsolata. Szociaológiai irányzatú az a kezdeményezés, hogy a szov­jet irodalom lásson hozzá haté­konyságának felméréséhez. Az igen érdekesnek ígérkező, országos kongresszust köztársasá­gi írókongresszusok előzték meg. Koszorúzások, megemlékezések az ellenforradalom áldozatainak emlékművénél A főváros dolgozói az 1956-os ellenforradalom áldozataira emlé­kezve pénteken megkoszorúzták a mártírok sírjait és emlékműveit. A Köztársaság téri emlékműnél Budapest ifjúkommunistái sora­koztak fel. Díszőrséggel köszön­tötték a forradalmi munkás-pa­raszt kormány megalakulásának 10. évfordulóját, s lerótták kegye­letüket az ellenforradalom elleni harc mártírjainak emléke előtt. A budapesti pártház védelmé­ben elesettek emléktáblájához hosszú sorokban zarándokoltak el a budapestiek. Koszorút helyezett el az emléktáblánál Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Vené- czi János, Katona Imre és Szép­völgyi Zoltán, a pártbizottság titkárai. A megemlékezés virágai borí­tották el a Kerepesi temetőben nyugvó mártírok sírjait is. Koszo­rút helyezett el ott Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, Németh Ká­roly, a Budapesti Pártbizottság el­ső titkára és Csémi Károly altá­bornaggyal, a honvédelmi minisz­ter első helyettesével az élen a fegyveres erők magas rangú kép­viselők Megemlékeztek a budapestiek a fegyveres erőknek az ellenforra­dalommal vívott küzdelemben hő­si halált halt tagjairól is. A Kere­pesi úti temetőben nyugvó hősi halottak emlékművénél díszszázad sorakozott fel. A Himnusz hang­jai után, gyászdallamok kíséreté­ben helyezték el virágaikat az em­lékmű talapzatán: a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága nevében Kádár János, az MSZMP KB első titkára és So­mogyi Miklós, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság, a Honvédelmi Minisztérium magas rangú képvi­selői és sokan mások, közöttük a munkásőrség koszorúját Karsai Ferenc országos parancsnokhe­lyettes és Ruzsbatzki László bu­dapesti parancsnok helyezte eb Megkoszorúzták a Tolna megyei mártírok sírját Úttörők és KISZ-tagok álltak őrséget Lengyel községben a fia­talon tragikusan elhunyt hős: Má- tai Antal alhadnagy sírjánál pén­teken délelőtt A KISZ megyei bi­zottsága és a fegyveres testületek parancsnokságai kegyelettel emlé­keztek a 10 évvel ezelőtti szomorú évfordulóra. Kaczián Jánosnak, a KISZ me­gyei bizottsága munkatársának szavai után az emlékezés virág­koszorúit helyezték el a hős sír­ján. Koszorúval és virágcsokor­ral tisztelegtek Mátai Antal emlé­kének a bonyhádi járási KISZ- bizottság, a nevét viselő dombó­vári MÁV, a kisszékely!, a Szek­szárdi Vasipari Vállalat, és Épí­tőipari Vállalat KISZ-szervezetei és a gyulaji úttörőcsapat küldött­sége. A lengyeli művelődési ház falán levő emléktáblát a lengyeli KISZ- alapszervezet és úttörőcsapat tag­jai koszorúzták meg ünnepélyes külsőségek között Mátai Antal szüleit tisztelettel és szeretette! vették körül a megye minden ré­széből érkező küldöttségek. Simontornyán Danka István hadnagy sírjánál tartottak meg­emlékezést a fegyveres erők járá­si parancsnokságának küldöttei, s KISZ járási bizottsága, a helyi Úttörőcsapat és KISZ-szervezet, és elhelyezték koszorúikat a síremlé­ken. Tolna megyei Tanács VB. építési, közlekedési és vízügyi osz­tálya Szekszárd, felvételre keres épitészmérnökiit, általános mérnököt, építésztechnikust, mélyépítési techni­kusi, ISelgad6t közgazdasági egyetemi végzettséggel. Fizetés a 116/1960. Mü. M. utasítás szerint. Jelentkezni lehet az osztályon. (17) A képen Kádár János 4s Somogyi Miklós elvtársak.

Next

/
Thumbnails
Contents