Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-25 / 278. szám
1966. november 25. í OLIV A MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hárman — a sokezerből A taggyűléseken, pártértekezleten egy-két mondatban esett szó róluk. Azokról, akik a két kongresszus — a nyolcadik és a kilencedik — között kerültek a párt soraiba. Sok ezer kommunista, valóságos hadsereg. Munkahelyük kommunistái úgy ítélték meg, hogy méltóak a párttagságra, soraink közt a helyük, mert erősödik vélük a párt. Megkapták a piros könyvecskét és azóta párttagként küzdenek a szocializmus megvalósításáért. Folytatják, még nagyobb odaadással, szorgalommal azt, amit korábban is tettek. Mert csak mint párttagok, „újak", egyébként valameny- nyien régi kommunisták, tagfelvételük mintegy elismerése volt a termelésben, a mozgalmi munkában kifejtett korábbi tevékenységüknek. Hármat Vnutatunk be közülük. Schiffer Zoltán, a bonyhádi Dózsa Népe Tsz párttitkára. Negyvenhárom éves, 1963- ban, negyvenéves korában lett a párt tagja. A nyáron jött meg az egyéves pártiskoláról és az őszi vezetőaégválasztó taggyűlésen a szövetkezet párttagsága egyöntetűen titkárrá választotta. Most éppen a szövetkezet kukoricával megrakott kocsijait méri a hídmérlegen. Kezében képes levelezőlap, az imént hozta a postás. Nagyon örül a lapnak, hiszen a tsz egyik veteránja, Simon Márton bácsi küldte Aligá- ról, az üdülőből. Azt írja, hogy jól érzi magát élete első üdülésén, csakhogy még jobb lenne, ha Zoli is ott lenne, együtt élvezhetnék a pihenést. A két kommunista — a negyvenötös Márton bácsi és a „hatvanhármas” Zoltán között szoros barátság alakult ki az elmúlt években, különösen azóta, hogy az idős haroos volt Zoltán ajánlója. — Hogyan lett párttag? — Régóta szerettem volna belépni, csakhogy valahogyan úgy volt, hogy én magamtól nem mentem, mások meg nem szóltak. Negyvenötben otthon, Faddon a MADISZ egyik szervezője voltam. Aztán elkerültem különböző vidékekre, dolgoztam sportvonalon, az MHS-ben, többféle szak- szervezeti tisztséget is viseltem, majd, amikor ötvenkilencben itt vettünk házat Alsó-Börzsönyben, a cipőgyárba mentem dolgozni. Aztán, amikor a feleségem átkerült ehhez a tsz-hez, azt mondták, hogy nékem is lenne itt munka. Hatvanegyben idejöttünk, közelebb volt az otthonhoz. — A feleségem már párttag volt, ő mondta egyszer, hogy hót én is sókat olvasok, rendszeresen járatom az újságokat, politizál- gatok, nemcsak otthon, hanem a szövetkezetben is, nem gondolnám-e, hogy a pártban a helyem? Az igaz, hogy ő sem magától ment annak idején a pártszervezethez, hanem a titkár kérdezte tőle, hogy belépne-e? Én is erre vártam. De most már magamtól mentem és örömmel fogadtak. Aztán kaptam különféle pártmegbízatásokat, majd elküldték az iskolára. Negyvenen felülném könnyű a tanulás, dohát én megnyomtam egy kicsit, így aztán sikerült jó közepes eredménnyel elvégezni az iskolát. Schaffer elvtársnak most sok a dolga. A járás gyenge szövetkezetei közt tartják számon a Dózsa Népét, és bizony sokat kell tenni, nevelni az embereket, hogy valahogyan kikerüljenek a mélypontról. Ügy néz ki, hogy sikerül, napirenden van az egyesülés a Petőfivel. A gyerekek — három van —, lassan kirepülnek az otthonból. A legkisebbik fiam is elkerült, ipari tanulónak. Ketten vagyunk az asszonnyal. De most már itt van a nagyobb család, a párt- szervezet. .. Kocsis Lászlóné a tamási Orion- üzem művezetője. A második felszólaló volt a járási pártértekezleten. Nemcsak személyének, hanem az új gyárnak, az új munkáskollektí- vának is szólt a megtiszteltetés, mikor a vita elején adták meg neki a szót. Kicsit el- fogódottan kezdte a mondókóját, mivelhogy ennyi ember előtt még nem beszélt, de csak pillanatokig tartott a bátortalanság. A következő percekben már nagy szakértelemmel és bátorsággal beszélt a most kialakuló kis közösség problémáiról, gondjairól. És nem is csak az „Orionosok” nehézségeiről, hanem olyan kérdésekről is, amelyeket a beszámoló érintett. Az ifjúság neveléséről. A fiatalasszony ismeri az ifjúság problémáit. Mozgalmi tevékenységét még az általános iskolában, az úttörőknél kezdte, ötvennégyben már DISZ szervező- titkár, ott van a KISZ-szervezet megalakulásánál is, a technikumban — a József Attila Gépipari Technikumban, Budapesten szerezte szakképzettségét —, beválasztják a KISZ-veze tőségbe, majd a kőbányai KISZ végrehajtó bizottságba is. Jó egy évvel ezelőtt, csaknem tamási megbízatásával egyidejűleg kapta meg az Orion-gyárban a párttagsági könyvét. — Kicsit. féltem, amikor szóba került, hogy idejöjjek, de Pelach elvtárs, a gyári pártbizottság titkára megnyugtatott: „Menni fog ez, Erzsi”. Magától a vidéki munkától nem tartottam, hiszen férjemmel együtt az első órában megegyeztünk, hogy jövünk. Letelepedünk itt, Tamásiban. De azért egy új, induló üzemmel sok a gond, a baj. A fiatalasszony ugyanis az ideiglenesen, egy volt gazdasági épületben berendezett üzem, a „tanüzem” vezetője. Férje szerszámkészítő. Ugyancsak az üzemben. Sokat vitatkozik. A vállalattal, ha valami alkatrész, vagy szerszám hiányzik, néha egyik-másik munkáslánynak, asszonynak is meg kell mondani, ha nem úgy viselkedik, dolgozik, amint kell. Aztán gondolni kell a pártszervezet erősítésére is. — Négyen vagyunk már párttagok. Három tagjelöltünk van, akik már itt léptek be. Hosszú lesz az út, amíg egy erős, nagy létszámú pártszervezetünk lesz, de meglesz... Kunos Ferenc, a bátaszéki általános iskola és gim- názum igazgató- helyettese. Elfoglalt ember. Maga az iskola is sok gondot, munkát ad, mint mondja, egy teljesen új intézmény, a tavasszal viszik az első végzős osztályt érettségire. Itt nem úgy van, mint a nagy múltú iskoláknál, ahol vannak hagyományok, itt most kell a „hagyományokat” megteremteni. Az első évele erőfeszítései mindig nagyobbak, mint a folyamatos munka. Aztán ott van a sok társadalmi elfoglaltság, funkció. Hirteie- nében el sem tudja sorolni teljesen, titkárhelyettes az alapszervezetben és a községi pártszervezetben. Tagja a községi pártvégrehajtó bizottságnak. Marxista középiskolát vezet. A pedagógusok állami továbbképzésében közreműködik, marxista ismeret- elméletet tanít, közben végzi az esti egyetem szakosított tanfolyamát. Egy-két funkcióról már kénytelen volt lemondani. Éppen azért, hogy az újakat, a párttisztségeket elvállalhassa. Mert az előbbieket ellátta már akkor is, amikor még nem volt párttag. Harmincöt éves. Béiéés megyéből került a Dunántúlra. — Diplomaosztáskor azt mondtam, hogy bárhova elmennék, csak három megyébe nem szeretnék kerülni, Tolnába, Somogyba és Szolnokba. Valahogy úgy láttam, hogy ezen a vidéken egy magyar-történelem szakos tanár nem produkálhat sokat. Aztán mégiscsak idejöttem. Először Tamásiba, onnét pedig Bátaszékre. És nem bántam meg. Főleg ez utóbbi választást... — Hogy a mozgalmi munkát mikor kezdtem? — Talán meg sem tudnám mondani, mikor történt az első „közéleti szereplésem”. Az úttörőknél csapattanács elnök voltam, aztán a DISZ-ben és a KISZ-ben töltöttem be különféle funkciókat, voltam KISZ tanácsadó titkár is, majd a pedagógus-szakszervezetben is végeztem munkát... Kulcsár elvtárs, a községi párttitkár „szervezte be” a pártija. Mint mondja, Kunos elvtárssal sokat nyert a párt. J. J. Tolna megye már túlteljesítette as idei hösségfejlesstési tervet Elkészült az október végi összesítés Tolna megye idei községfejlesztési tevékenységéről, eredményeiről. Amint Schmidt Gyulától, a megyei tanács községfejlesztési csoporvezetőjétől megtudtuk, a megye két hónappal az év vége előtt jó eredményeket tud felmutatni. Az egyik legimpozánsabb fejlődést a társadalmi munkára vonatkozó mutatók tükrözik. Már október végéig túlteljesítette a megye az egész évi előirányzatát. De nemcsak a megye összességében, hanem külön-külön a járások is mind túlteljesítették társadalmi munka előirányzatukat. Első ízben sikerült meghaladni megyei viszonylatban az egy főre jutó 50 forintos átlagot. Már október 31-én 51.84 forint volt a megyei átlag. Az egyes járások közt azonban ennek ellenére nagy a szóródás: a legmagasabb az eredmény a szekszárdi járásban, 70 forint és 77 fülér. Ez nagyon jelentős, már csak azért is, mert a lakosság száma itt a legmagasabb. Utána következik a tamás1 járás 59,20 forinttal, a bonyhádi járás 47,33 forinttal, a dombóvá ri járás 45,37 forinttal és végül a paksi járás 39,14 forinttal. Szekszárd városban 37,71 forint az egy főre jutó társadalmi munka eredménye. A különféle falufejlesztési feladatok megoldására mintegy ' 7 millió forintot terveztek a tanácsok az idei évre. Ezt áz előirányzatot ugyancsak túlteljesítette a megye. Október 31-ig a teljesítés megközelítette a 44 millió forintot. Az előirányzatát minden járás 100 százalékon felül teljes'- tette. E téren a paksi és tamási járásban legmagasabb az eredmény. Ülést tartott az SZMT elnöksége November 24-én tartott ülésén az SZMT elnöksége megvitatta a lakosság áruellátásának tapasztalatairól készült jelentést, amely egyik legfontosabb megállapítása a következő volt: „ í .. az első három negyedév megyei összesített áruforgalmának alakulásából tapasztalhatjuk, hogy a lakosság igényeinek kielégítését -— az országosan jelentkező hiánycikkek kivételévé' — a megye kiskereskedelmi bolthálózatának dolgozói jól oldották meg...” Hasonló megállapítást tett az SZMT elnökségi ülése a téli csúcsforgalmí időszak felkészülését illetően. Ezt követően az SZMT elnöksége költségvetéseket tárgyalt. Először a SZOT TB Főigazgatóság megyei igazgatóságának 1967. évi költségvetését, majd ezt követően az SZMT 1967. évi költségvetését tárgyalta, illetve hagyta jóvá az elnökségi ülés. Befejezésül az SZMT elnöksége meghallgatta Nagy Zoltánnak, az SZMT szociális bizottsága vezetőjének tájékoztató jelentését az 1967. I. félévi üdülőjegyek elosztásáról. Mindent az emberért Az élet- és a munkakörülmények a mezőgazdasági üzemekben is közelítik az ipari szintet A közelmúltban Szekszárdon, a MEDOSZ fnegyebizottsági ülésen tárgyalta az állami gazdaságok és a gép-, valamint a gépjavító állomások szociális beruházásainak a felhasználását és ezeknek a jövő évi elosztását. A témával kapcsolatban az állami gazdaságok részéről Karsai László, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatósága közgazdasági osztályvezetője, a gépjavító állomások részéről Lehel László, a megyei igazgatóság főkönyvelője tett jelentést. Ennek alapján közöljük a dolgozókat közelről érintő, legfontosabb részleteket. A Gépállomások Megyei Igazgatósága 1970-ig készítette el a gép- és gépjavító állomások szociális helyzetének a javítására szolgáló beruházási programot. Ennek alapján, az elkövetkezendő években Bonyhádon, Bölcskén, Gyünkön, Tamásiban, Dalmandon, Várdombon fürdő, mosdó és üzemi konyha építésére ösz- szcsen 3 millió 887 ezer forintot költenek. A Várdombi Gépjavító Állomás például 450 ezer forintos költséggel, korszerű üzemi konyhát kap. Bonyhádon, a Gépjavító Állomáson kevés híján, egymillió forintot fordítanak fürdő és mosdó építésére. Szorosan a dolgozók élet- és munkakörülményeinek a megjavításához tartozik az utak, a csatornák, a telefonhálózat építése, illetőleg korszerűsítése., E téren is megfelelő javulásra lehet számítani. A szakemberek lakás- helyzetén is további javulás vár- ható| mivel a gép- és gépjavító állomások főigazgatósága a befizetett többletnyereségből lehetővé tette a szakemberek részére a lakásvásárlást. Ennek alapján Bonyhádon és Gyönkön egy-egy lakóházat már megvásároltak. Tolna megye állami gazdaságaiban a dolgozók szociális helyzetének a javítása terén szintén bíztató és kedvező javulás figyelhető meg. 1966-ban például a rendelkezésre álló 36 millió 594 ezer forint építési 'beruházási keretből 5 millió 97 ezer forintot fordítottak szociális jellegű létesítmények építésére. Ennek megfelelően Alsópélen szociális célokat szolgáló épület készül a sertéstelepen. Épül Alsótengelicen két háromszobás lakóépület, Kanacson (Gyapa) üzemi konyha, Szekszárdon (Ujbe- rek) két kétszobás lakóépület, a központban 42 fős munkásszálló, Dalmandon, Gerjenben szociális célokat szolgáló épület a tehenészeti telepen. A felsorolt létesítmények a kanacsi üzemi konyha kivételével, még ebben az esztendőben el is készülnek. Mindezeken túlmenően, vállalati beruházási alapból a Dal- mandi Állami Gazdaság négy lakóépületet, a Fomádi Állami Gazdaság egy lakóépületet és egy vegyesboltot épített. Az állami gazdaságok 1966-ban nagy összegeket fordítottak olyan beruházásokra is, amelyek részben szociális jellegűek', részben pedig termelési célt szolgálnak. Ilyen például Alsópélen a kút és hydro- glóbus, a gépműhely, Biritón az odatartozó Csámpa puszta villamosítása, vagy Fomádon a külső vízellátás megoldása. Az előbbieknek azért van nagy jelentőségük, mert a víz- és a villany- hálózat bővítése végső soron egészségügyi és kulturális problémákat segít megoldani. Jövőre, központi beruházási keretből Gerjenben elkészül az üzemi konyha, Alsópélen, Alsótengelicen, Dalmandon, Fomádon, Hő- gyészen, Iregszemcsén, Szekszárdon pedig újabb lakások épülnek. Figyelemre méltó a Dalmandi Állami Gazdaság terve, amely szerint 1970-lg 14 lakást építenek, s erre évenként egymillió forintot fordítanak. A közeljövőben Tolna megye állami gazdaságaiban a munkások szállítását kultúráltabban fogják megoldani, a szállítás céljára ponyvával fedett, padokkal felszerelt gépkocsikat üzemeltetnek. Azokban a gazdaságokban, ahol nagyobb távolságra sok munkást kell szállítani, külön autóbuszjáratok beállítását tervezik. E célból máris tárgyalások folynak az AKÖV-vel. Áz Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának illetékes vezetői megbeszéléseket folytatnak a MÉSZÖV vezetőivel, egyes alapvető szolgáltatások létrehozására. Ennek eredményeképpen a Biritó pusztai és az Alsópéli Állami Gazdaságban már az idén építették egy-egy élelmiszerboltot, körülbelül 400—400 ezer forint értékben. A pénzt, az építési anyagot a MÉSZÖV bocsátja a gazdaságok rendelkezésére, míg a munkaerőt az érdekelt gazdaságok biztosítják. A már megvalósult és a közeljövőben megvalósulásra váró tervek sorra-rendre azt igazolják, hogy Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben az élet- és munkakö- ' "’’m 'nyek közelítik az ipari -zin- tet.
