Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-24 / 277. szám

1963. november 7i. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG A „diverzánsokat” elf A város még az igazak álmát aludta, népteienek, kihaltak vol­tak az utcák — csak a Mészáros Lázár utcai panelház építői dol­goztak — amikor egy gépkocsi­oszlop elindult. A gépkocsikon szürke egyenruhás munkásőrök... A riadóparancs az esti órákban érte őket; szekszárdi üzemi mun­kásokat, vállalati dolgozókat, kis- tormási, tolnai, alsónyéki, bátai tsz-tagokat, traktorosokat. Leg­először a század parancsnoki ka­ra látott munkához, kidolgozni az akció minden részletét. Amikor az első szakasz Szekszárdra be­érkezett — a legtávolabbi kistor- másiak — addigra térképeken rögzítették a feladat minden rész­letét, a szakaszok, rajok, a tűz­fegyverek — géppuskák, golyó­szórók — elhelyezését. Éjjel egy óra volt, amikor Suszter Mihály parancsnok is­mertette a szakaszparancsnokok előtt a feladatot. — Egy héttel ezelőtt Dombóvár környékén külföldről átdobott a határon átszivárgott diverzánsok- ból, és hozzájuk csatlakozott itt­honi egyénekből olyan ellenséges csoportot vertek szét a dombóvá­ri és a tamási járás munkásőr századai, amelynek szabotázscse- lalcmények végrehajtása, állami és pártvezetők elleni merénylet elkövetése, a rendszer elleni iz­gatás volt a célja. A szétvert csoport néhány tagjának sikerült elmenekülni, akik a Hőgyész és Kalaznó közötti Malomhegy er­dőbe vették be magukat, azzal a céllal, hogy a csoportot újjászer­vezzék. A szekszárdi és a paksi A szekszárdi század törzse a harcfeladat kidolgozása közben ségét kihasználva foglalt tüzelő­állást Innen kitűnően beláthatta a két-háromszáz méterre húzódó erdőszegélyt A részletesen kidolgozott harc­feladat mindamellett lehetőséget adott a szakaszparancsnokoknak az önálló cselekvésre, beosztotta­ik irányítására. A szekszárdiak III., IV. szakaszának jutott a legnehezebb terepszakasz. Az előbbinek Horváth József, az al­átfésülve, a diverzánsokat kellett kiugratni rejtekhelyükből. Hét órakor kaptak parancsot az akció megkezdésére. Bartos György pa­rancsnokhelyettes vezetésével ha­ladtak egyre beljebb, fától fáig lopakodva, nesztelenül. Egyszer csak ai egyik fától el­vált egy alak, és el is tűnt egy pillanat alatt. — Vigyázz, ott van ... A „diverzánsok”, a túlerő lát­tán nem vették fel a harcot, in­kább menekülni próbáltak. De a barátjuknak vélt erdő ellenséggé vált. Itt is, ott is szürke ruhás munkásőrök tűntek fel. — Állj! Kezeket fel! Kettő habozás nélkül feltartotta a kezét. Úgy látszott, a harma­diknak sikerül egérutat nyerni. De a záróvonalon végigfutott a figyelmeztetés: — Vigyázat, egy „diverzáns” az erdészház felé vette útját. Valószínű, ki akar tömi... A lezárt terület határán ellenőrzik a gépkocsikat Kudlik Lajos, a Dunaföldvári Vasipari Vállalat hegesztője, és társa, Szászvári József, a cipész ktsz dolgozója utánavetette ma­gát. A két munkásőr csakhamar a menekülő ellenség nyomára bukkant. A nyomok az erdészház mögötti pince lejáratához vezet­század kapta a feladatot, hogy az erdőt körülzárja, és a csopor­tot megsemmisítse, illetve elfog­ja. Az információk szerint a cso­port tagjai egyéni és sorozatlövő fegyverekkel rendelkeznek. Most pedig részletesen ismertetem, me­lyik szakasznak milyen feladatot kell megoldani... — Az összpontosítási körletbe öt órára kell megérkezni, az erdő lezárását hét óráig végrehajtani. A kutató csoport ezután kezdi meg a terület átfésülését, a di­verzáns csoport elleni támadást. A harcfeladat ismertetése után elhangzott a parancs: — Gépkocsira! Hasonló előkészítés után indult útnak a paksi század is. Mindkét század a meghatáro­zott 'idő előtt ért az összpontosí­tási körletbe. Aztán — mintha csak varázs­szóra történt volna — megeleve­nedett a néptelen környék. Szür­ke árnyak vesztek bele a sötétbe, lövésre kész fegyverrel, óvatosan, vigyázva, nehogy megroppanjon egy-egy gally a csizmák alatt. Mire az éjszakai sötétséget fel­váltotta a borús, szürke reggel, megtörtént az erdő körülzárása. Csak avatott szem állapította meg, hogy egy-egy fa, meg né­hány levelét őrző bokor, magasra nőtt gazcsomó mögött egy-egy munkásőr rejtőzködik, lövésre kész fegyverrel, minden pillanat­ban készen az ellenséggel való leszámolásra. Egyik géppuskás raj az országutat szegélyező árok pattjának természet adta lehető­sónyéki tsz elnöke, az utóbbinak Haág István, az alsótengelici kí­sérleti gazdaság párttitkára a pa­rancsnoka. Vaksötétben, úttalan utakon, sokszor szinte feneketlen sáron keresztül kellett elfoglal­niuk — teljes felszereléssel — a kijelölt terepszakaszt. A nehéz­ségek ellenére is odajutottak, jó­val a meghatározott idő előtt. Nagy Mihály — a kistormási tsz könyvelője — szakasza az ország­utat lezáró ellenőrző-átengedő pontokon teljesített szolgálatot, nagy határozottsággal, mégis ud­variasan. A paksi század adta azt a ku­tató csoportot, amelynek az erdőt tek. Két oldalról közelítették meg a pincét, és egyszerre szö­geztek fegyvert a lejáratban la­puló „diverzánsra”. — Kezeket fel! Előlépni! Néhány perc múlva jelentet­ték: — A „diverzánsokat” elfogtuk. Kettőt fegyveresen, egy fegyver­telen volt. A szekszárdi és a paksi mun­kásőrök megoldották a kapott harcfeladatot. BI. Kézre kerültek a diverzánsok Harcos évtizedek 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja 1818 ősze a magyar társadalom ellentmondásait végsőkig kiélezte. Az antagonisztikus ellentmondá­sok október végén a polgári de­mokratikus forradalomhoz ve­zettek. Ilyen körülmények között a magyar társadalomnak, minde­nekelőtt a munkásosztálynak, szüksége volt olyan erőre, amely megmutatta a kibontakozás út­ját. Ez az erő jelent meg novem­ber 24-én, amikor a budapesti Visegrádi utcában, a volt orosz­országi kommunista hadifoglyok, a baloldali szociáldemokraták és a forradalmi szocialisták megala­kították a Kommunisták Magyar- országi Pártját. Létrejöttével új szakasz nyílt hazánk történetében. A Kommunisták Magyarországi Pártja magasra emelte a forra­dalom zászlaját, e zászló alá tö­mörítetté népünk legjobbjait, hogy vezesse őket az igazságos társadalmi berendezkedésért ví­vott harcukban. Küzdöttek a ter­melőeszközök társadalmi tulajdo­náért, az osztályantagonizmus felszámolásáért, a nagy- és kö­zépbirtokok államosításáért, a bankok és bányák köztulajdonba vételéért, a dolgozóik élet- és munka törvényeinek javításáért. A 49 évvel ezelőtt kibontott zászlót népünk legjobbjai sok- sok megpróbáltatáson át, immár csaknem öt évtizeden keresztül tartják a magasba. E zászló 1919. tavaszán és nyarán fennen hirdette hogy új társadalmi ren­det építenek maguknak a magyar dolgozók. A tanácshatalom meg­döntése után, a Horthy-fasiszia rendszer 25 éven keresztül igye­kezett kiirtani a kommunista mozgalmat, A kommunisták a bal-- oldali érzelmű emberek, de sok­szor még a párton kívüli demokra­tikus hazafiak is kénytelenek vol­tak üldözést és börtönt elviselni. Közülük sokan életüket áldozták az eszméért. De a kommunista mozgalom kitéphetetlen gyökere­ket eresztett. Mindig volt, aki a harcban elbukótói átvette a zász­lót. A felszabadulás után egye­dül a kommunista párt volt az, amelyik rendkívül gyorsan prog­ramot tudott adni a demokrati­kus kibontakozáshoz. S azóta gyorsan fejlődik hazánk. Eltaka­rítottuk a háborús romokat éo földet osztottunk, újjáépítettünk és államosítottunk, iparosítottunk és átszerveztük a mezőgazdasá­got, hazánkban soha nem látott színvonalra emeltük a kultúrát é; a jólétet. Legyőztük az ellenfor­radalmat. Leraktuk a szocializ­mus alapjait. E sikerek történelmi jelentő ségű győzelmek voltak. A pár* mutatta úton a kommunisták és a pártonkívüliek az elmúlt év­tizedekben együtt munkálkodtak céljaink megvalósításán. Az 1918-ban alakult párt nap­jainkban kongresszusra készül. A kommunisták az elmúlt hóna­pokban taggyűléseken és párt­értekezleteken mondották el, hogy messzemenően egyetérte­nek a párt politikájával, egyet­értenek azokkal a célkitűzések­kel, amelyeket a kongresszusi irányelvekben tettek közzé. Azt kérik, hogy a IX. kongresszus hagyja jóvá az eddig követett politikát. A IX. kongresszus meghatá­rozza majd feladatainkat; meg­mutatja, mit kell tennünk, a szociáiizmus teljes felépítéséért E munkával az elkövetkező évek­ben befejezzük majd azt a har­cot, amelyet a kommunista moz­galom magyarországi úttörő: 1918. november 24-én megkezdték. 750 ezer forint évi megtakarítást hoz a szekszárdi tűszelepújítás Érdekes újítást valósít meg a Szekszárdi Vasipari Vállalat Dö­mötör Béla TMK-vezető és Tóth József gyártmányfejlesztő lakato­sok olyan gépjármű-tűszelepet szerkesztettek, amely jobb a je­lenleg hazánkban forgalomban lévőnél, s fele annyi anyag — külföldről behozott réz — szük­séges hozzá. Az új típusú tűszelep belső­rugós, ezért jóval kevesebb a hibalehetősége, azonkívül rövi- debb, s nemcsak kevesebb anya­got, hanem kevesebb munka- folyamatot is kíván az előállítása. Több száz kézi erővel gyártott mintapéldányt sikeresen próbál­tak ki az AKCV-nél, az Ucarusz- gyárban és a Műszaki Gumigyár­ban. Sajnos, az utóbbi üzem csak hosszabb idő elteltével küldte el válaszát Szekszárdra, ezért el­húzódott az újítás kipróbálása. Az új tűszelep gyártása 750 ezer forint évi megtakarítást je­lent majd a vállalatnak, az elő- kalkulálás szerint. Gyártását azonban csak 1967. második fél­évében kezdhetik meg a vállalat gyönki tűszelepüzemében. Annyi idő szükséges, amíg felkészülnek gyártására, különféle szerszámo­kat készítenek a gépekhez. Az el­gondolás szerint a fél év alatt kétmilliónyit gyártanak belőle. Az új típusú tűszelep már eléri a világszínvonalat, s exportálá­sára is lehetőség nyílik, amint arról Lakos István, a vállalat igazgatója tájékoztatást adott Huszonnyolc ember hiányzott , A múlt héten a tsz-ek bizton­sági megbízottjai vettek részt az úgynevezett dunaújvárosi tanács­kozáson, szakmai megbeszélésen. Az ő feladatuk a baleset megelő­zése, elhárítása a közös gazda­ságokban, tehát nem kevésbé fontos a megbízatásuk, mint má­soknak, akiket egy-egy hétre összehívott a megyei tanács Dunaújvárosba. Sajnos, mégis hiányzott közü­lük 28. A megyei tanács mező­gazdasági osztályán úgy véleked­nek, hogy az ok: lebecsülik ezt a munkát jó néhány szövetkezetben, de nem magtík a biztonsági meg­bízottak, hanem a tsz-vezetök. Erre vall, hogy a hiányzók mun­kahelye között, kimondottan jó szövetkezetek is találhatók, és nagy közös gazdaságok, mint pél­dául a dombóvári Alkotmá.ny Tsz, a mözsi Űj Elet Tsz, a ma- docsai Igazság Tsz, a faddi Lenin Tsz, a bonyhádi Petőfi Tsz, az ozorai Egyetértés Tsz, stb. Mindenképpen sajnálatos, ha az oktatásra kínálkozó lehetősége­ket nem veszik igénybe, de kü­lönösen ebben az esetben jártak el helytelenül, ugyanis történt már több súlyos baleset, sőt, ha­lálos is. Egyébként pedig ebből az ismeretanyagból, a munkás- védelemből vizsgázniuk kell de­cember végéig maguknak a szö­vetkezeti vezetőknek is.

Next

/
Thumbnails
Contents