Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-24 / 277. szám
1963. november 7i. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG A „diverzánsokat” elf A város még az igazak álmát aludta, népteienek, kihaltak voltak az utcák — csak a Mészáros Lázár utcai panelház építői dolgoztak — amikor egy gépkocsioszlop elindult. A gépkocsikon szürke egyenruhás munkásőrök... A riadóparancs az esti órákban érte őket; szekszárdi üzemi munkásokat, vállalati dolgozókat, kis- tormási, tolnai, alsónyéki, bátai tsz-tagokat, traktorosokat. Legelőször a század parancsnoki kara látott munkához, kidolgozni az akció minden részletét. Amikor az első szakasz Szekszárdra beérkezett — a legtávolabbi kistor- másiak — addigra térképeken rögzítették a feladat minden részletét, a szakaszok, rajok, a tűzfegyverek — géppuskák, golyószórók — elhelyezését. Éjjel egy óra volt, amikor Suszter Mihály parancsnok ismertette a szakaszparancsnokok előtt a feladatot. — Egy héttel ezelőtt Dombóvár környékén külföldről átdobott a határon átszivárgott diverzánsok- ból, és hozzájuk csatlakozott itthoni egyénekből olyan ellenséges csoportot vertek szét a dombóvári és a tamási járás munkásőr századai, amelynek szabotázscse- lalcmények végrehajtása, állami és pártvezetők elleni merénylet elkövetése, a rendszer elleni izgatás volt a célja. A szétvert csoport néhány tagjának sikerült elmenekülni, akik a Hőgyész és Kalaznó közötti Malomhegy erdőbe vették be magukat, azzal a céllal, hogy a csoportot újjászervezzék. A szekszárdi és a paksi A szekszárdi század törzse a harcfeladat kidolgozása közben ségét kihasználva foglalt tüzelőállást Innen kitűnően beláthatta a két-háromszáz méterre húzódó erdőszegélyt A részletesen kidolgozott harcfeladat mindamellett lehetőséget adott a szakaszparancsnokoknak az önálló cselekvésre, beosztottaik irányítására. A szekszárdiak III., IV. szakaszának jutott a legnehezebb terepszakasz. Az előbbinek Horváth József, az alátfésülve, a diverzánsokat kellett kiugratni rejtekhelyükből. Hét órakor kaptak parancsot az akció megkezdésére. Bartos György parancsnokhelyettes vezetésével haladtak egyre beljebb, fától fáig lopakodva, nesztelenül. Egyszer csak ai egyik fától elvált egy alak, és el is tűnt egy pillanat alatt. — Vigyázz, ott van ... A „diverzánsok”, a túlerő láttán nem vették fel a harcot, inkább menekülni próbáltak. De a barátjuknak vélt erdő ellenséggé vált. Itt is, ott is szürke ruhás munkásőrök tűntek fel. — Állj! Kezeket fel! Kettő habozás nélkül feltartotta a kezét. Úgy látszott, a harmadiknak sikerül egérutat nyerni. De a záróvonalon végigfutott a figyelmeztetés: — Vigyázat, egy „diverzáns” az erdészház felé vette útját. Valószínű, ki akar tömi... A lezárt terület határán ellenőrzik a gépkocsikat Kudlik Lajos, a Dunaföldvári Vasipari Vállalat hegesztője, és társa, Szászvári József, a cipész ktsz dolgozója utánavetette magát. A két munkásőr csakhamar a menekülő ellenség nyomára bukkant. A nyomok az erdészház mögötti pince lejáratához vezetszázad kapta a feladatot, hogy az erdőt körülzárja, és a csoportot megsemmisítse, illetve elfogja. Az információk szerint a csoport tagjai egyéni és sorozatlövő fegyverekkel rendelkeznek. Most pedig részletesen ismertetem, melyik szakasznak milyen feladatot kell megoldani... — Az összpontosítási körletbe öt órára kell megérkezni, az erdő lezárását hét óráig végrehajtani. A kutató csoport ezután kezdi meg a terület átfésülését, a diverzáns csoport elleni támadást. A harcfeladat ismertetése után elhangzott a parancs: — Gépkocsira! Hasonló előkészítés után indult útnak a paksi század is. Mindkét század a meghatározott 'idő előtt ért az összpontosítási körletbe. Aztán — mintha csak varázsszóra történt volna — megelevenedett a néptelen környék. Szürke árnyak vesztek bele a sötétbe, lövésre kész fegyverrel, óvatosan, vigyázva, nehogy megroppanjon egy-egy gally a csizmák alatt. Mire az éjszakai sötétséget felváltotta a borús, szürke reggel, megtörtént az erdő körülzárása. Csak avatott szem állapította meg, hogy egy-egy fa, meg néhány levelét őrző bokor, magasra nőtt gazcsomó mögött egy-egy munkásőr rejtőzködik, lövésre kész fegyverrel, minden pillanatban készen az ellenséggel való leszámolásra. Egyik géppuskás raj az országutat szegélyező árok pattjának természet adta lehetősónyéki tsz elnöke, az utóbbinak Haág István, az alsótengelici kísérleti gazdaság párttitkára a parancsnoka. Vaksötétben, úttalan utakon, sokszor szinte feneketlen sáron keresztül kellett elfoglalniuk — teljes felszereléssel — a kijelölt terepszakaszt. A nehézségek ellenére is odajutottak, jóval a meghatározott idő előtt. Nagy Mihály — a kistormási tsz könyvelője — szakasza az országutat lezáró ellenőrző-átengedő pontokon teljesített szolgálatot, nagy határozottsággal, mégis udvariasan. A paksi század adta azt a kutató csoportot, amelynek az erdőt tek. Két oldalról közelítették meg a pincét, és egyszerre szögeztek fegyvert a lejáratban lapuló „diverzánsra”. — Kezeket fel! Előlépni! Néhány perc múlva jelentették: — A „diverzánsokat” elfogtuk. Kettőt fegyveresen, egy fegyvertelen volt. A szekszárdi és a paksi munkásőrök megoldották a kapott harcfeladatot. BI. Kézre kerültek a diverzánsok Harcos évtizedek 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja 1818 ősze a magyar társadalom ellentmondásait végsőkig kiélezte. Az antagonisztikus ellentmondások október végén a polgári demokratikus forradalomhoz vezettek. Ilyen körülmények között a magyar társadalomnak, mindenekelőtt a munkásosztálynak, szüksége volt olyan erőre, amely megmutatta a kibontakozás útját. Ez az erő jelent meg november 24-én, amikor a budapesti Visegrádi utcában, a volt oroszországi kommunista hadifoglyok, a baloldali szociáldemokraták és a forradalmi szocialisták megalakították a Kommunisták Magyar- országi Pártját. Létrejöttével új szakasz nyílt hazánk történetében. A Kommunisták Magyarországi Pártja magasra emelte a forradalom zászlaját, e zászló alá tömörítetté népünk legjobbjait, hogy vezesse őket az igazságos társadalmi berendezkedésért vívott harcukban. Küzdöttek a termelőeszközök társadalmi tulajdonáért, az osztályantagonizmus felszámolásáért, a nagy- és középbirtokok államosításáért, a bankok és bányák köztulajdonba vételéért, a dolgozóik élet- és munka törvényeinek javításáért. A 49 évvel ezelőtt kibontott zászlót népünk legjobbjai sok- sok megpróbáltatáson át, immár csaknem öt évtizeden keresztül tartják a magasba. E zászló 1919. tavaszán és nyarán fennen hirdette hogy új társadalmi rendet építenek maguknak a magyar dolgozók. A tanácshatalom megdöntése után, a Horthy-fasiszia rendszer 25 éven keresztül igyekezett kiirtani a kommunista mozgalmat, A kommunisták a bal-- oldali érzelmű emberek, de sokszor még a párton kívüli demokratikus hazafiak is kénytelenek voltak üldözést és börtönt elviselni. Közülük sokan életüket áldozták az eszméért. De a kommunista mozgalom kitéphetetlen gyökereket eresztett. Mindig volt, aki a harcban elbukótói átvette a zászlót. A felszabadulás után egyedül a kommunista párt volt az, amelyik rendkívül gyorsan programot tudott adni a demokratikus kibontakozáshoz. S azóta gyorsan fejlődik hazánk. Eltakarítottuk a háborús romokat éo földet osztottunk, újjáépítettünk és államosítottunk, iparosítottunk és átszerveztük a mezőgazdaságot, hazánkban soha nem látott színvonalra emeltük a kultúrát é; a jólétet. Legyőztük az ellenforradalmat. Leraktuk a szocializmus alapjait. E sikerek történelmi jelentő ségű győzelmek voltak. A pár* mutatta úton a kommunisták és a pártonkívüliek az elmúlt évtizedekben együtt munkálkodtak céljaink megvalósításán. Az 1918-ban alakult párt napjainkban kongresszusra készül. A kommunisták az elmúlt hónapokban taggyűléseken és pártértekezleteken mondották el, hogy messzemenően egyetértenek a párt politikájával, egyetértenek azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket a kongresszusi irányelvekben tettek közzé. Azt kérik, hogy a IX. kongresszus hagyja jóvá az eddig követett politikát. A IX. kongresszus meghatározza majd feladatainkat; megmutatja, mit kell tennünk, a szociáiizmus teljes felépítéséért E munkával az elkövetkező években befejezzük majd azt a harcot, amelyet a kommunista mozgalom magyarországi úttörő: 1918. november 24-én megkezdték. 750 ezer forint évi megtakarítást hoz a szekszárdi tűszelepújítás Érdekes újítást valósít meg a Szekszárdi Vasipari Vállalat Dömötör Béla TMK-vezető és Tóth József gyártmányfejlesztő lakatosok olyan gépjármű-tűszelepet szerkesztettek, amely jobb a jelenleg hazánkban forgalomban lévőnél, s fele annyi anyag — külföldről behozott réz — szükséges hozzá. Az új típusú tűszelep belsőrugós, ezért jóval kevesebb a hibalehetősége, azonkívül rövi- debb, s nemcsak kevesebb anyagot, hanem kevesebb munka- folyamatot is kíván az előállítása. Több száz kézi erővel gyártott mintapéldányt sikeresen próbáltak ki az AKCV-nél, az Ucarusz- gyárban és a Műszaki Gumigyárban. Sajnos, az utóbbi üzem csak hosszabb idő elteltével küldte el válaszát Szekszárdra, ezért elhúzódott az újítás kipróbálása. Az új tűszelep gyártása 750 ezer forint évi megtakarítást jelent majd a vállalatnak, az elő- kalkulálás szerint. Gyártását azonban csak 1967. második félévében kezdhetik meg a vállalat gyönki tűszelepüzemében. Annyi idő szükséges, amíg felkészülnek gyártására, különféle szerszámokat készítenek a gépekhez. Az elgondolás szerint a fél év alatt kétmilliónyit gyártanak belőle. Az új típusú tűszelep már eléri a világszínvonalat, s exportálására is lehetőség nyílik, amint arról Lakos István, a vállalat igazgatója tájékoztatást adott Huszonnyolc ember hiányzott , A múlt héten a tsz-ek biztonsági megbízottjai vettek részt az úgynevezett dunaújvárosi tanácskozáson, szakmai megbeszélésen. Az ő feladatuk a baleset megelőzése, elhárítása a közös gazdaságokban, tehát nem kevésbé fontos a megbízatásuk, mint másoknak, akiket egy-egy hétre összehívott a megyei tanács Dunaújvárosba. Sajnos, mégis hiányzott közülük 28. A megyei tanács mezőgazdasági osztályán úgy vélekednek, hogy az ok: lebecsülik ezt a munkát jó néhány szövetkezetben, de nem magtík a biztonsági megbízottak, hanem a tsz-vezetök. Erre vall, hogy a hiányzók munkahelye között, kimondottan jó szövetkezetek is találhatók, és nagy közös gazdaságok, mint például a dombóvári Alkotmá.ny Tsz, a mözsi Űj Elet Tsz, a ma- docsai Igazság Tsz, a faddi Lenin Tsz, a bonyhádi Petőfi Tsz, az ozorai Egyetértés Tsz, stb. Mindenképpen sajnálatos, ha az oktatásra kínálkozó lehetőségeket nem veszik igénybe, de különösen ebben az esetben jártak el helytelenül, ugyanis történt már több súlyos baleset, sőt, halálos is. Egyébként pedig ebből az ismeretanyagból, a munkás- védelemből vizsgázniuk kell december végéig maguknak a szövetkezeti vezetőknek is.
