Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-23 / 276. szám

1!ÍÖG. november 23. TOT,NA MEGYEI NEPÜJSÄG * Két év helytállás... * Elérkezett hált az utolsó map. Ä hálótermeken a megszokott idő­ben végigharsogott a vezényszó: Ébresztő! De ez is másként hang­zott valahogy, mjnt két éven ke­resztül minden reggel... Az öl­tözködés sem ment, mint eddig, pillanatok alatt, mert a civiiruha azért mégis csak más. Nevették egymást, hiszen egyikneik-másdk- nak szűkké vált a két év előtt letett öltöny. Azóta megiemibere- seöték... Mióta számolgaittaik, tartották számon ezt a napot, várták tü­relmetlenül. Elérkezett..Még ■néhány óra, és kint lesznek a ka­pun. Mégis, volt valami lehango­ló ebben a várakozásban. Az, hogy búcsút kell mondani a két év alatt szerzett barátoknak. Mert azzá váltak az ország kü­lönböző részeiből összeverbuvá­lódott fiúk, összekötötte őket a helytállás a lőtéren, a kiképzés­ben, gyakorlatokon, és a szórako­zás vidám óráiban. — Emlékeztek csak, hogyan is 'olt a téli kihelyezésen...? — Amikor százszor le kellett írni, hogy a katona nem kabátot, hanem köpenyt visel? — Emlékeztek, az árvíz után hogyan búcsúztattak bennünket Madocsán? Hát igen. Sok minden történt a két év alatt —' Amikor elhatároztuk, hogy megszerezzük a Kiváló szakasz címet.., Mert a két év nemcsak egy­szerűen huszonnégy hónap volt Hanem ugyanennyi tanulás, ke­mény munka, helytállás, becsület­tel teljesített kötelesség — és an­nak jutalma, érdeme. Luspai József őrmesterként, ki­váló rajparancsnokként szerel le, megy vissza Decsre. Straubinger József kiváló katonaként Tolnára. Katona Ferenc tizedes, élenjáró rajparancsnokként az ország nyu­gati felére, Máriahalomra. Schäf- fer István élenjáró rajparancs­nok Tolnára. Az alakulatnál alapszervi KISZ-titkár volt... És még lehetne tovább sorolni a kiváló katonáik, Bajparancsno­kok nevét... Faggatom őket; md ösztönözte, hajtotta Stet, hogy ne csak egy­szerűen katonák, hanem azok között is élenjárók, kiválók le­gyenek, rendfokozatot nyerjenek. — Azzal jöttünk ide két év­vel ezelőtt, hogy kötelességet kell teljesítenünk. Ezt meg lehe­tett volna csinálni úgy is, hogy azt elvégzem, amit parancsolnak, úgy, ahogyan megkövetelik — mondja Luspai József. — De ha már katonává kellett lennünk, miért ne csináltuk volna úgy, hogy beleadunk mindent? Min­den szorgalmat, igyekezetét, lel­kiismeretet ... Nem volt köny- nyű, de a siker öröme kárpótolt minden erőfeszítésért. — Annak idején elhatároztuk, hogy megszerezzük a Kiváló sza­kasz címet. Hogy miért? Damja- novics Imre hadnagy személyé­ben olyan parancsnokunk volt, úgy foglalkozott, törődött vélünk, hogy csak ezt adhattuk viszonzá­sul; a kiváló círhet — teszi hoz­zá Katona Ferenc. — Nem volt könnyű, hiszen az embernek nemcsak saját magának kellett kiválóan lőni, kezelni a felszere­lést, vizsgázni az elméleti tár­gyaikból, hanem segíteni kellett azokat is, akiknek valami gyen­gébben ment. Parancsnokunk Tóth György szakaszvezető, a szekszárdi ökölvívók egyik legjobbja .Á. megismert bennünket, tudta, ki- L i József örmester. Trv.1 rm4- Troiv*ri \To,tvi oLror<tu lr fitraubingev József kiváló katona tői, mit várhat. Nem akartuk, hogy csalódjon bennünk. Katona Ferenc nemcsak a tó­képzésben lett kiváló. Az alaku­lat egyik legjobb népi táncosa volt. a kulturális munka ürügyén sok minden alól kivonhatta volna magát. — Volt, aki így is csinálta. De ha kiképzés van, akkor abban le­gyen inkább az ember az elsők között, ezért szerezzen érdemet. A szórakozás amúgy is a katona­élet könnyebb oldala ... — Leszerélők, a nagy kultúr­terembe! ... — szakítja félbe a beszélgetést a vezényszó. A nagyteremben még egyszer összeölelkeznék a barátok, az­tán felsorakoznak. Most már nem szakaszok, rajok, hanem szűkebb pátriájuk szerint, tolnaiak, so­mogyiak, győriek, budapestiek. Aztán kitárul előttük a kapu... Ám, a leszerelés utolsó mozza­nata még hátra van. A kiegészí­tő parancsnokságokon zajlik le az utolsó formaság, amikor ismét kezükbe kapják a személyi iga­zolványt. — Andi János... — Igen. — Rendfokozata? — Őrmester. — Polgári foglalkozása? — Mezőgazdasági gépszerelő. — Hol lesz a munkahelye? — Szedresen, a gépjavító ál­lomáson. BT. rajparancsnok Katona Ferenc tizedes, rajparancsnok élenjáró Shäffer József kiváló katona Ne a fiatalok nélkül vitatkozzanak! Hozzászólás a „Divat-ifjúság“ vitához A Tolna megyei Népújság ha- megye fiataljai 1958-ban 228 053 sábjain értékes vita alakult ki, forint értékű társadalmi munkát ami örvendetes. A vitához töb- végeztek, illetve megtakarítást ben hozzászóltak, de sajnos a fia- értek el. Hol vannak mosíaná- talság részéről még igen kevesen; ban az ifjúsági találkozók, ahol a városi KISZ-bizottség és a négyezer fiatal jelenik meg egyet- Népbolt KISZ-titkára. Könnyen len vasárnap? És olyan megmoz- vitatkozunk a fiatalság nélkül: dulások, mint a faültetés. Csak- igenis ővelük, illetve velünk kel- nem egymillió facsemetét ü'tet- lene vitatkozni. tek el megyénk fiataljai egyet­A vita azokról a fiatalokról leh év alatt, szól, akik már a felszabadulás Ezeket a mozgalmakat kellene után születtek. Szüléink sok-sok fellendíteni. Volt „Ifjú Gárda” is, szenvedést, nélkülözést átéltek, amely a munkásőrséggel egye- ez abból is kitűnik, hogy nagyon temben működött, nem kis ered- sok apa, anya nyilatkoztatja úgy ménnyel. Vannak mozgalmak je- ki véleményét: „már kilencéves lenleg is, „Vádoljuk az imperia- koromban cseléd voltam”, vagy lizmust!” stb. Szép eredményeket „tizennyolc éves koromban csak mutatnak fel a fiatalok a' „viet- egy öltöző ruhám volt” stb ... nami műszakokon”. Talán ezért akar mindenki töb- Ez mind szép és helyes, csak bet, nagyobbat a gyerekéből. A nem elég. Legrosszabb a fiatal­mezőgazdasági dolgozó szakmát sóg szempontjából, hogy tehetet- tanulni küldi gyermekét, legalább len a munkaidő utáni szabad gyári munkás legyen. A gyári idejével. Le kellene valamivel munkás legalább tisztviselőt sze- kötni az ifjúságot. Több klub- retne a gyerekéből, a „ne gürcöl- nak kellene működnie ismeret­jön annyit, mint amennyit én terjesztő előadásokkal, filmvetí- dolgoztam” elv alapján. téssel. Az eredmény? Például sok fa- Sok igény nincs kielégítve: lusi kislány jár be Szekszárdra nincs Szekszárdon szélesvásznú négyórás műszakra, havi 350 lo- filmszínház, nincs kultúrház, rintért, bár otthon a tsz-ben a olyan, amilyen a célnak megfe- dupláját megkeresné, és az uta- lelne. A szórakozóhelyek általá- zással egész napja elmegy. Ez a ban másodosztályúak, a fiatalok- „felfelé törekvés” nem a fiatalok nak nincs elég pénzük, és pénz hibája, ezt tanultuk valakitől, nélkül inkább kiállnak az utca­gondolom az idősebbektől. Nem sarokra, az úgynevezett „köpkö- akarom vádolni szüleinket, csak dőre”. Ezek az alapvető hiányos­köszönettel tartozunk nekik. Ságok közrejátszanak a fiatalság Csak hát ha valamit elrontot- nevelésében. tunk, akkor nem szabad máso- Mit lehetne végeredményben kát szidni. tenni? Vannak lusta, munkakerülő Meg lehetne valósítani az if- fiatalok, vannak jól dolgozók, az júsági parlamentet, amelyen a utóbbiak jóval többen. Nemcsak fiatalok beszélgethetnének a fel- a tjibákat kellene felsorolni, ha- nőitekkel. Az igényeiket ilyen be- nem tanácsot adni és tenni va- szélgetéseken el tudnák mondani lamit a fiatalok érdekében. és könnyebben lehetne azokat Kezdjük az elején: alig tíz év- teljesíteni. Vagy például újjáala- vel ezelőtt az ifjúsági szervezet kítani az „Ifjú Gárdát”; amely újjáalakult. Magyar Kommunista a szórakozóhelyeken a rendetle- Ifjúsági Szövetség névvel. Rövid neket, huligánokat rendre intené, idő alatt a fiatalok jelentős része Ez a szervezet egy sor fiatalt le­mér' részt vett az ifjúsági moz- kötne. Szerintem ifjúsági neve- galomban. lési bizottságot kellene alakítani Vegyünk egy-két számadatot fiatalokból, akik beszélgetnének az ifjúsági mozgalomból: 1957. az olyan fiúkkal, lányokkal, akik- szeptember 8-án Gyönkön mint- re panasz van. Nagyon nagy gond egy négyezer fiatal részvételével az érettségizett fiatalok elhelye- ifjúsági napot tartottak, irodalmi zése. Sokan álomvilágban élnek és sportvetélkedővel. Vagy példa- Már a gimnázium első osztályai­ul: megyénk KISZ-tagjai 1957- ban meg kellene őket győzni, ben elültettek 946 120 facsemetét hogy nem helyes csak íróasztalra és 21 512 husángot. A következő pályázni, év augusztus 1-én Kölesden ren- HAZAFI JÓZSEF deztek ifjúsági találkozót, ame- levelező, lyen 1100 fiatal jelent meg. A a mérőműszergyár dolgozók! Villáminterjú: Az Erzsébetekről, a Katalinokról — és a virágokról A kertészeknek különösen ked­vesek lehetnek az Erzsébet és Katalin nevű hölgyek, mivel hosszú évek tapasztalata szerint ezen a két névnapon fogy a leg­több virág. Ügy látszik, az idén sem feledkeztek el egyetlen Er­zsébetről sem a szekszárdi fér­fiak, mivel a nagy nap előtti idő­ben háromszáz cserép virágos és mintegy 150—200 cserép zöld nö­vény fogyott, ami a tavalyi for­galomnak felel meg. — Milyen fajtából vásároltak a legszívesebben az Erzsébet- köszöntők? — kérdeztük Varga Endrétől, a szekszárdi városi ker­tészet kultúravezetojétől: — A sztár változatlanul a cik­lámen és a primula, ebből fogyott a legtöbb. Alkalmi virágnak ta­lán ez a legszebb, meg ebben az időben nincs is tűi nagy válasz­ték virágzó növényben. Ezen­kívül természetesen kerestek zöld­növényt is, elég szép számban. A legkedveltebbek: pálma, filodend- ron és a sansevieria. — Mit várnak a Katalin- naptól? — Tapasztalatunk szerint a forgalom hasonlóan nagy less. mint Erzsébetkor. Felkészültünk rá, megfelelő mennyiségű virág­gal tudunk majd szolgálni. Vá­lasztékban természetesen ugyan­azt tudjuk nyújtani, mint az Er­zsébetet köszöntőknek. A fehér és piros ciklámen elképzelhető össze*; színárnyalatát és a többi, már említett virágfajtákat. — Tudna ajánlani valami kü­lönlegességet? — Nem túlzottan elterjedt, na­gyon szép és tartós életű növény a Leurentii. Ez a köznyelvben „anyósnyelvként” ismert dísz­növény egyik, sárga szélű válto­zata. A kertészek tehát jól felkészül­tek a nevezetes napra. így hát kedves Katalinok, egyetlen fele­dékeny lovagtól sem kell olyan kifogást elfogadni, hogy elfogyott a viró.g... És, hogy bennünket se vádol­janak feledékenységgel: ezúton kivártunk minden- Katalinnak boldog, vidám névnapot. (konya)

Next

/
Thumbnails
Contents